Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-13 / 24. szám
186 BALATONVIDÉK 1909. á prili s 2 5. tántartásáról gondoskodni. Építtessen az elöljáróság ezek számára egy szegényházat s helyezze el benne mindazokat, kik ma gondviselés és felügyelet nélkül csavarognak utcáinkon. Rendeljen a számukra szigorú felügyeletet, mely meggától minden korhelységet, rosszszándékot s az alkohol által tönkretett nyomorultaknak biztos otthonukban békés foglalkoztatást nyújt. Ilyen intézkedéssel még azoktól is lehetne valami hasznosat várni, kik ma dolog nélkül, elhanyagolt rongyos külsőjükkel nemcsak okvetetlenkednek a lakósságnak, hanem megmételyezik azok lelkét is, kik a dologtalanságra hajlandósággal birnak. Miért törné — ma már magát a dolog után valaki, mikor tudja, hogy a város majd ugy is eltartja ? De ha tudják, hogy szigorú rend ós kellő felügyelet mellett — ha a legcsekélyebbot is — de dolgozniok kell ós kötelesek maguknak tisztántartásáról gondoskodni, nem sok akad, ki óhajtaná a szegényházba jutást. Azoknak pedig, kiket a sors csapása kényszerít "oda, valóságos áldás lesz ez az intézmény. Csak ilyen módon lehetne elérni azt, hogy kórházunk felemeltessék arra a magaslatra, melyen modern fogalmak szerint állania kell s mind a bajuknak orvoslását kereső betegek, mind a nyomorékok megtalálják azt, mit érdekük megkíván. Zárszó a balatoni halászat kérdéséhez. Hivatalos dolgaimban vidéken időzve, csak tegnap olvastam a Balatonvidék 22 ik számában közölt s csekély személyemmel foglalkozó cikket. Az egyenlő elbátás elvénél fogva legyen szabad az abban foglaltakra a következő rövid megjegyzéseim részére helyet kérni. Mivel a cikk hivatalos ténykedésemet birálja, sajnálatomra nem bocsátkozhatom polémiába. Ugj'anis, mint köztisztviselőre nézve, nem hiányzik az a fórum, a melyiknek ténykedéseimért teljes felelősséggel tartozom. Bárki részére nyitva áll az ut, hogy ellenem fennforgó jogos panaszát ott érvényesitse. Az előtt köteles vagyok tetteimért felelni, valamint az ebből eredő consequeutiát viselni. A cikknek csupán egyetlen állítására kivánok reflektálni és pedig ama vádra, mely szerint az általam jó akarattal támogatott ügynek ellenségévé lettem személyi okokból. Nos ez egy óriási és minden alapot nélkülöző tévedés. Arról nem is szólva, hogy tiszti esküm hivatalos eljárásomban a személyi tekintetek mellőzésére kötelez, csu pán azt akarom felhozni, hogy erre már csak azért, sem volt okom, mert az érdekeltek közül senki meg nem bántott. A valóság íme ez : Hivatali szabadságomat a , Balaton mellett töltve, a balatoni halászati társulatnak 1907. július 18 án tartott közgyűlés? után, két társulati tag, különböző alkalmakkor szóvá tette azt, hogy az alapszerződés 10 pontjában foglaltakra nézve öt évié tett kivétel állandó.-í'ása iránt hozott határozattal a társulat ledöntötte egykori célját. Ezek a pajaszok irányították figyelmemet, erre a tárgyra s azok alapján kezdtem vele behatóbban foglalkozni. A mikor aztán az ide vágó adatokat összegyűjtve és mérlegelve véleményein kialakult, a legelső sorban érdekelt bérlő vállalat, előtt adtam elő azon okaimat, a melyek meggyőzték arról, hogy a balatoni halászat ügye lejtőre jutott és az eddigi kezelés mellet feltartózhatianul halad a pusztulás felé. Mivel az ennek kapcsán tett javaslataimat nem fogadták el, annál is inkább, merc mindnyájunknak joga és kötelessége tudásunkhoz mérten- közgazdaságunk érdekeit szolgálni, 8 legfőképpen pedig azért, mert hivatalos állásomból kifolyólag rám nézve egyenesen parancs rámutatni a fennforgó bajokra : kizárólag ez indított tanulmányom közzétételére. Nos, ez az én pálfordulásomnak rövid története és oka. Ismétlem, kizárólag tárgyi érdek alapján és felelősségem teljes tudatában jártam el eddig és cselekszem ez után is, nem pedig ellenségeskedésből. Aki pedig szavaimban kételkedik, annak aktaszerü bizonyítékokkal is szolgálhatok arra nézve, hogy dicsértem, gáncsoltam, sőt büntettettem is, a mikor arra okom volt. Mindent mindenkor kellő megokolással tettem. Okfejtéseimet kilu saját uri passiója szerint elfogadhatja, vagy elvetheti. Ez ellen kifogásom nincs ós nem lehet. De természetesen tőlem sem tagadható meg az a jog, hogy meggyőződésem szerint járhassak el a rám tartozó ügyekben, még akkor is, ha ezzel egyes érdekelt körök nemtetszésével kell találkoznom. Egyébként éppen a fennforgó kérdést uem lehet csak hangulat szerint intézni. Nem kell hozzá nagy idő, a fejlemények eldöntik végérvényesen, kinek van igaza. Ha ma népszerűtlen is eljárásom, jöhet olyan fordulhat is, mely azt gyökeresen megmásíthatja. A Balatou halkínose ugyanis nem kiapadhatlan valami. A túlhajtott halászás következményeit még tengerek is megérzik. Ott. van példéul a Keleti és az Északi tenger, ahol ma az érdekelt államok nemzetközi bizottságot küldtek ki a bajok szanálásához szükséges teendők megállapítására. Annál több okunk van ilyesmitől a Balatonnál tartani, ahol nézetem szerint már a jelenségei is mutatkoznak. Ám ha azok is megbizonyosodnak ebben, a kik ma még kételkednek, akkor fog a jelzett hangulatváltozás elkövetkezni. Az ügy érdekében nem kívánom, hogy igy legyen ; de ha igy lesz, senki sem mondhatja, hogy nem akadt, ember, aki előre jelezte annak a szomorú időszaknak elkövetkezését. Nos, az akkor keletkező hangulat annál kellemetlenebb lesz, mert, a nagy- és és kisbirtokosok érdekei közti ellentétek fogják azt kiélesiteni. Budapesten, 1909. junius 6-án. Landgraf János. * Az országos halászati felügyelő ur ismét. megnyilatkozott. Kívánságára törlés nélkül közöltük le érdekes nyilatkozatát, s ez magyarázza meg a cimben helyet foglaló ^zárszót*. Neltüuk ugyanis még soksok mondani valónk van a kérdésről, azért hát, dehogy gondolunk még a zárszóra, ráérünk arra később is, ha majd az adatokból kifogy unk. Egyelőre azonban nem folytatjuk monAlig néhány hónapja még örömtől repesett a szive, ha az a kis levélke azokkal az édes vonásokkal megérkezett. Hiszen azon levélkének a megirója volt lelkének ideálja. Mennyi édes remény fűződött azokhoz a jól ismert betűkhöz ? Mily boldogsággal olvasta minden szavát azoknak az édes kis leveleknek, mikor rózsaillattól volt terhes a levegő, mikor boldog örömmámorban borult egymás kebelére a földnépe, a jogairól önként lemondó nemes, hogy ujóngva ünnepeljék meg a szabadság hajnalhasadásának felpirkadtát. Azóta mennyire megváltozott minden ! A viruló mező virágait, a park illatos rózsáit mind elhervasztotta a hidegtél ; a szabadság édes álma helyett rabbilincset zörgetnek a jogaiért fegyvert ragadó nép felé: az ő lelkét pedig megmérgezte a hitszegés, az ő szive reményét, boldogságát összezúzta a csalódás. Mily büszke örömmel telnék be most a lelke, ha elmondhatná, hogy ő küldte vőlegényét harcba a haza oltalmára s mily örömtől repeső szivvel lesné, várná annak dicsőséges hazatérését Mily hő imádsággal kérhetné az egek urát, hogy szerelmesét, lelkének felét óvja, védje minden veszedelemtől, ha az akkor nem lett volna hitszegő, mikor be kellett volna teljesedni minden reménységének ! De mit mondjon most, mikor a szive imádott ideálja sárba tiporta az ő becsületét, megletette az ő lángoló szerelmét, mikor a vak sors kíméletlen keze elragadott tőle mindenkit, kit szeretett ? Mit gondoljon most, midőn átokká válik ajakán az imádság, mikor csak határtalan, vad gyűlöletet érez az iránt, ki mikor már hűtlenül elhagyta, még kigúnyolja azt a szent fájdalmat, mit még a vadak is tisztelnek? Ah ! ha most it t volna, mint tudná saját kezével széttépni azt az embert, mint tudná összemarcangolni azt az álnok szivet, mely ő iránta sohasem érezett szerelmet, mint tudná összetaposni azokat a mosolygó ajkakat, melyek annyiszor hazudták neki a szerelmet. Ah! mily kínokat tudna a számára kigondolni, hogy álnok levelével anyja hült teteménél fosztotta meg attól a reménytől is, hogy atyját, testvérét mégegyszer viszontláthassa. Amint igy gyötrődik rémes gondolataival, újra, meg újra felhangzik kívülről az a rémes dörgés, mely már előbb is megremegtette kétségbeesett szivét. Most azonban nem volt az a hang már olyan rettenetes. Hiszen ott, hol ez a hang kél, tudnak az ő atyjáról, fivéréről. Hiszen ott kell lennie mindazoknak, kikkel lelke e néháuy rémes óra óta foglalkozott. Az erdő mélyéből zugó ágyúdörgés szava most ugy hatott rá, mintha a megváltás harsonájának rivalgását hallaná. Rémületes nyugalom szállotta meg szivét. Hirtelen fölegyenesedett a holt anyja mellől, felragadta az asztalról az összegyűrt levelet és újra odaborult a haIiiptói sajtkülönlegességek. Ostyepka, Parenicza, Imperiál-< kaphatók IQ. Helbek József cseme ge-kereskedéséb ön Keszthelyen, dei cukorborsó, zöldbab, fejeskáposzta, uj burgonya, cseresznye. Jégbehütött sörök és ásványvizek.
