Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-23 / 21. szám
162 BALATONVIDÉK 1909. áp ri lis 25. cikkel abban sem, hogy a bérlővállalat a halállomány gyarapítására megteszi a tőle telhetőt. Szerintem éppen az a baj, hogy főleg a leghatékonyabb eszköz : a halivadéle beeresztése körül nem teszi meg azt, a mire vállalkozott. E tekintetben részletesen kimutattam az imént, hivatkozott tanulmányomban, hogy 77a év alatt anuyi hallal nalasitott osak, hogy a kieresztett halivadékból évenként á Balaton egy-egy holdjára másfél darab éves ponty, 77 holdanként 1—1 drb. kétnyaras ponty, 18 holdanként 1 — 1 drb. törpeharcsa esik. A ki csak valamennyire tud a haltenyésztéshez, az tisztában van mit tartson az ilyen mérvű nevetségesen csekély halaeitásról. Szakkörökben és pedig ugy a vadászat, mint a halászat terén, régen tudjáa és vallják osztatlanul, hogy a szabadjára <eresztett. tenyészauyag ugyanaz, mint a vetőmag. A ki ennek az árát akarja megtakarítani, az nem törődik a jövővel. Az ilyen gazdálkodás azonban töltetlenül megboszulja magát, mert nyomában a biztos hanyatlás jár. Jóakaratú kritikájának folytatásában, a tavasz folyamán végzett halasitásnál tapasztalt halhullásra való utalással, jónak Játja cikkiró csekélységemet azzal apostrofálni, hogy, ha a halasitást nem a hivatali szobából nézném, másként vélekednék a balatoni társulatokról, miut a hogyan vélekedem. Nos, ez a kapcsolat legjobb tükre annak, mennyire félre érti Szollár ur az általam Írtakat, Kifejezetten is szorosau vett halgazdasági szempontból, a mai üzem károsságát kifogásoltam a bérlőtársulatnál, mig a tulajdonos társulatnál meg azt hibáztatom, hogy ellenére alapszabályszerinti hivatásának és annak az iránynak, melyet néhai elnöke gróf Széchenyi Imre követett, ujabban olyau ösvényre lépett, amelyen a szóban forgó célt megközelíteni nem lehet. Egész okfejtésem ennek a bizonyítására szorítkozik s tökéletesen meg vagyok arról győződve, hogy azok, akik a halgazdaság tudományának elemeit ismerik, igazat, adnak nekem. Ezen erős meggyőződésben élve, a társulatokkal szemben táplált nézetemet, a Szollár ur által észlelt halhullás sem bírja megiugatni. Megnyugtatásul szabadjon egyben azt is megemlíteni, hogy az utóbbinak minden részletét, ismerem. Bár igaz, hogy dolgaim a büróhoz kötnek, de ez éppenséggel sem jelenti a gyakorlattal való szakításomat. Munkatársaim révén mindenről teljesen tájékozva vagyok, a mi a gyakorlatban történik. Mivel pedig teljes 25 évet meghaladó ós folytonos munkában töltött gyakorlati ténykedésem folyamáu némi áttekintést is szereztem, szerénytelenség elkövetése nélkül is szabad magamnak azzal hízelegni, hogy ezen előfeltételek birtokában egyszer-másszor a büróböl is többet látok, mint sokan, akik állandóan a vízpartról figyelik a dolgokat. Állításomat leszek bátor bizonyítani. A szóbanforgó halszállitást illetőleg tudom mindenekelőtt, hogy a Balatonra irányított 6 küldeményből, 4 volt kifogástalan, 2 pedig olyan, hogy az egyiknél 25°/ 0, a másiknál ellenben mintegy 25—B0 8/ 0, a halaknak érkezett bágyadtan ós döglötten. Ez utóbbi, márc. 26-án Keszthelyre érkezett összesen 2642 kg. sulyu szállítmányt a kikötőben bárkába rakták ugyan, de a bárka aztán, a dühöngő vihar miatt majd bárom napig vesztegelt ugyanazon a helyen, a halakat teljes mértékben kiszolgáltatva a hullámverésnek. Hivatalod jelentésből tudom, hogy eme mostoha sors folytán ez a készlet tönkrement és döglötten szórták a Balatouba. Ezeket bizony partra vetette a viz ; ámde amint az előadottakból kitetszik, őket mint veszteséget nagyon is számba vették. Mindezt én Budapesten a bűróban megtudtam, annál inkább csodálkozom, hogy arról a Balaton partján nem vettek tudomást. Fölteszem ugyauis, hogy cikkiró ur erről nem volt tájékozva, mert különben kizártnak tartom, hogy ezen vis major számba eső veszteségért a szállítást teljesítő közegeket okolná. Ám ha ettől a veszteségtől eltekintünk, bízvást mondhatom, hogy a szállítás a legjobban sikerült, mert nem lépte tul a várható kallódás rendes arányait, a mely tudvalevőleg a teleltetett anyagnál mindenkor nagyobb, mint az ősszel lehalászott és erejének teljében álló ivadéknak De persze ezek olyan kérdések, amit a part,menti szakértőknek felesleges tudni, hiszen azok ismerete mellett nem lehetne kombinálni. Egyébként ennél is merészebb a cikknek az a másik állítása, hogy «a halasitási tevékenység nem egyéb haszontalan péuzfecsérelósnél s csak arra jó, hogy néhány vidéki tógazdaság felesleges termését jó pénzen értékesíthesse.* Bizouy, ha a cikk t. irója nem a partról nézné a dolgokat, hanem valamivel szélesebb látókört engedő pontról gyűjtene tapasztalatait, aligha álli— tana ilyesmit, mert tisztán láthatná azt, a mit az élet a legkülönbözőbb viszonyok között célszerűnek és hasznosnak bizonyít, nem lehet kijelentésekkel niegdönteui, avagy lecáfolni. A közvizek halasitása ilyen do'og, éppen azért minden müveit, államban alkalmazzák is olyau sikerrel, a melyek fölöslegessé teszik az előállítás további cáfolatát. Ami pedig azt illeti, hogy az ivadék vásárlás a tógazdaságok érdekében történik, az újból csak azt igazolja, mennyire tájékozatlan szerző halgazdasági dolgokban. Megállapítom ugyauis, hogy szerény bürokratikus közreműködésemmel 149 helyen 12693 k. holdon létesült eddig nálunk tógazdaság, anélkül, hogy az állam bármelyiket egy fillér anyagi támogatásban részesítette volna. Büszke vagyok rá, hogy valamennyi virágzik és egy se szorul az állam segítségére. Ha néha néha vásárolunk egyiktől vagy másiktól éves halakat, avagy tenyészpoutyokat, az kizárólag a köztenyésztés érdekében történik, a közvizek teuyószanyagának, a vórfelfrissités által való javítása érdekében. Megjegyzem, hogy szerény anyagi eszközeinkre való tekintettel ezt, is csak alkalomszerüleg tehetjük, amikor ugyanis az éves anyagban felesleg mutatkozik, mivel igy legolcsóbban szolgálhatjuk az emiitett közcélt. Igazolja ezt egyebek között az, hogy mig az idén is 200—240 K. fizették a magánosok ezeu anyag métermázsáját, addig az állam a Balatonhoz való szállítás költségeinek betudásával 100 K. fizetett érte. Különösen jellemző pedig, üogy bár a Balaton számára előre lefoglaltunk 100 q. éves ivadékot, amire a szállítás sorra került, csupáu 64-33 q. ilyen anyag állt rendelkezésünkre, a többit az illetők jóval nagyobb áron másoknak adtak el. Nos, ebben a kérdésben ez a valóság, meg az, hogy az idézett, állitások nem egyebek jelszavaknál, a minők 1902 óta különböző változatban kerülnek forgalomba, mindig egy azou forrásból és azzal a céllal, hogy a ponttyal való halasitást diskreditálják. Ismétlem, az lehetetlenség. Szólnom keliene még az ivadékteuyésztésre vonatkozó javaslatról, miután, hogy szakszerűségi tekintetben ahoz is fér szó ; ám de a már is igénybe vett tér miatt legyen szabad ettől eltekinteni és helyette egy általánosabb érdekű megjegyzésére reflektálni. Ertem cikkiró ama szemrehányását, melyet a minisztériumnak meg a tulajdonos társulatnak tesz azért, mert annak idején elmulasztottak gondoskodni a haláruk oly módon való szabályozásáról, hogy a parti lakosság olcsón juthasson halhoz. Nagyon sajnálom, hogy a módját is meg nem mondta annak, miként, képzeli ezt foganatosít,hatónak, mert hát ami a minisztériumot illeti, ugy tudom, a kormánynak semmiféle törvény sem ad ehez jogot. Nem is teszi egyebütt, miut a közegészség terén, a gyógyszerek árának limitálásával. Minden más téren szabadon engedi az árakat érvényesülni ós ha szabad a mezőgazdának búzáját, marháját, stb. ugy eladni, amint tudja, megvallom, nem látom át, miért legyen éppen a'hal az a kivételes cikk, melynek forgalmát az állam kényszereszközökkel befolyásolja. De még a tulajdonosok szempontjából is csak az lehet ésszerű, a mikor a legnagyobb bérösszeg elérésére igyekszik, hogy szabad folyást enged a halértókesitésnek s csupán annyiban korlátolja az üzemet, amennyiben a halgazdaság okszerűsége azt. megkövetuli. Gyakorlatból mondhatom, minden más, a forgalmat nehezítő megszorítás visszaélésre vezet. Példaként idézhetem a Balatont. A mikor a régi bérlök az eresztő* halászatot megengedték azon kikötés ellenében hogy az eresztő a fogast csak az általuk limitált áron értékesítheti, mindig a jogot, adó bérlő volt a legutolsó, aki ennek közvetlen hasznát látta, mert a becsületes eresztős tőle telhetőleg igyekezett zsákmányát jobb áron másoknál értékesíteni. A halorzás aoha sem virágzott a Balatonon inkább, mint a mikor a helytelen spekuláció divatban volt,. Ámde igaz, hogy a köz is hasznát vette, mert a dugott áru révén a fogyasztók mégis csak olcsóbban juthattak fogashoz, mintha a bérlőktől vásároltak. Teljesség okáéit megemlítendő, hogy egyesek ugyan ma is vaunak, akik kedvezményes áron, sőt díjtalanul kapuak süllót és fogast,. Ezek azonban kivétel nélkül olyan halászati jogtulajdonosok, akik bérösszeg mellett, természetbeni haljárulékot díjtalanul avagy megszabott ár ellenében kötöttek ki maguknak abban az időben, amikor még maguk adhatták bérbe jogukat. A régi bérleti rendszer eme kikötései, amennyiben idejekorán történt, bejelentés folytán érvényesíthetők voltak, a részvénytársaságot is terhelik, mert rájuk nézve sziutén a régi bérleti kötelezettségek szolgáltak alapul a kezdöbór megállapításánál. Teljesen igaz, hogy Révfülöpön 60 fillérért, lehet kapni a forgalomba hozható legsilányabb süllöt, de kizárólag csak a kővágóörsi közbirtokosság tagjainak és csak akkor, ha az ot.t, foglalkoztatott, halászbokor készletéből telik. Azt gondolom, ilyen alakban másként, hangzik az egész dolog, mint ahogyan idézve lett. Azért, mert néhány tulajdonos olcsóbb süllőt, kap, a nagyközönség ép ugy nem formálhat jogot ilyennek a piacokon való kiszolgáltatására, amint hogy nem használhatja érvül ingyenhal engedélyezésére azt, l'°g.y például a veszprémi főkáptalan a bérösszegen kivül még egy jelentékeny menynyiségü prima fogast is kap díjtalanul. Ezzel eljutottam mondandóim végéra liptói saj tkülönlegességek. Ostyepka, Parenicza, Imperiál-Juhturó kaphatók Iij. Helbek József esem ege-kereskedésében Keszthelyen. Idei cukorborsó, zöldbab, fejeskáposzta, uj burgonya, cseresznye. Jégbehütött sörök és ásványvizek.
