Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-03 / 1. szám
á BALATONVIDÉK 190 9. január 3 1 . érvényű erkölcsi törvények szerint igazodik. Az anyagilag és erkölcsileg regenerálódott egyén lesz az a forrás, mely akár az ipar, akár a kereskedelem, akár a közgazdaságterén sikeresen szolgálhatja az egyetemes nemzeti ügyet. Akkor nem lesz muló tünemény a tulipán mozgalom, kárbaveszett fáradtság az iparpártolás és kidobott pénz állami szubvencionálása ! Közgazdasági, ipari és mezőgazdasági életünknek kell fellendülnie, hogy politikai téren szavunk erös súllyal essék a mérlegbe. A nemzet egyes produktív osztályait erősítő munka, lesz az, mely alapul szolgáihat nemzeti függetlenségünk megalkotásához. Ehhez pedig munka, idő és kitartás kell. — Mindez pedig harmonikus összetartást kíván. A szükséges harmóniát pedig a helyes nemzetgazdasági és szociális alkotások adhatják meg. Meleg szeretettel karoltunk föl azért minden olyan törekvést, ami ezt a nemzet-regeneráló nagy munkát előbbre viszi. Ezt a célt szolgáljuk a jövőben is. Óvni, védeni a társadalmi békét szent kötelessége mindenkinek. Első sorban a sajtóorganumoknak. Távol tartani mindent, ami ennek útjában áll. Azonban ezt csak akkor teheti sikeresen, ha tiszteletben tartja mások vallási, lelkiismereti szabadságát, meggyőződését. Olyannak tartottuk ezeket, melyekhez sértő kézzel nyúlni nem szabad. Tiszteletben tartjuk a jövőben is mindeme kincseket. De a magunkét sem hagyjuk ! Őrállói leszünk a felekezeti békességnek — de ugyanakkor a mi számunkra is azt követeljük. Követeljük, hogy a mi kath. meggyőződésünket, sok százados multunkat, jogainkat s a haza javát célzó fára dozásainkat is tiszteletben tartsák mindazok, kik ugyanezt követelik tőlünk. Senki vallási szentélyébe nem avatkozunk — de mi se türjük hogy oda bevatkozzék bárki is. Vallási türelmességünk és test véri szeretetünk nem gátolnak bennünket abban, hogy kath. hitünk és egyházunk mellett lelkünk egész erejével sikraszálljunk, ha azt támadják. Mindezt itt felhoztuk azért, mert az utóbbi időben a vallási türelmetlenségnek és illetéktelen beavatkozásnak annyi elszomorító jelét tapasztaltuk országszerte, ami éppen elég arra, hogy nyílt sisakkal és felvértezve álljunk őrt, hogy a vallási és felekezeti villongások veszedelmének elhárításában mi is kiveszszük a magunk részét. Mert most sokkal inkább szükségünk van a felekezeti és társadalmi békére, mint bármikor máskor. Kifelé veszedelmes a szemhatár.Nemzetközi helyzetünk rózsásnak éppen nem mondható. A bizonytalanság ködébe burkolózva áll előttünk a nagy ismeretlen jövő. Még béke és csend uralkodik, de egy egy pusgalövés baljóslatú dörrenése meg-megrezzenti a béke minden barátját. Bennt nagy fordulat előtt állunk. A katonai kérdések egész terjedelmükben ismét kopogtptnak, — hogy zavart csináljanak. Ujabb vérés pénzáldozatot követelnek, de mi lesz az ellen:-zolgáltatás ? ! A nemzeti engedmény ? Bécs magatartása előreveti árnyékát. Itt a felzavart í bankkérdés! Senki szavatolni nem akar érte, hogj' külön vámterület nélkül nem hoz-e veszedelmet közgazdaságunkra £ De i\.ert a pártpolitika érdeke a fő, időelőtt meg kell lennie — ha hátrafelé sül is el a kézbe vett í egy ver ! A választójog reformja s egy tucat fontos kérdés áll az események homlokterében — a készülődő fúzióval s egy alakítandó erös ellenzéki párttal. Mert a fuzio ezt is magával hozza. És anélkül, hogy az esemén} 7ek elé vágnánk, annak logikai bekövetkezését, de sőt szükségességét hirdetjük is. Szabad kezekkel és tiszta öntudattal várjuk hát az elkövetkezendőket s résen állunk minden eshetőségre fenntartva a kritika jogát s élni fogunk azzal, — mert ugy gondoljuk, annak csak a közügy veszi hasznát. Vidékünk és városunk érdekeit az eddigi szeretettel gondozzuk. Csupán közönségünk támogatását és kitartását kérjük. Ebből merítünk erőt a jövő munkájára, a 13-ik évfolyam küszöbén. A Dalkör közgyűlése. A'Keszthelyi Iparosok D*lköre» évi rendes közgyűlésé* január 10 én tartja meg bz Ipartestület helyiségében, melyre az egylet, pártoló tagjait, » « magyar dal barátait tisstelettel meghívja az elnökség. Az uj év küszöbén. A végtelen idő orsoján ismét lepergett egy év. A tova roliaiió világ Örült száguldásában szinte alig vesz tudomást, egy egy ily mérföldjelzö elmaradásáról, csak az egyes ember nem haladhat el a nélkül mellette, hogy vissza ne gondolna a már megtett útra, annak töviseire, göröngyeire s aggódó lélekkel, reménykedő szivvul ne nézze előre a még rá váró, de a ködös távolba vesző, nagy bizonytalanságba. Mip egyrészt, lelki szemeink előtt, mogjelenik es végigvonul az elmúlt év összes eseményeivel, másrészt biztató remény kél sziveinkben az ujat, illetőleg. Megbecsülhe&s~jnélni se tud, csalf az angyafi szóra, Ddlefy feszti tekint'ni fel: a magasba: J£é[ onnan az énefy szh'éöe hpódzva, ZBetöflve a feblét, önni/ét efapasztva! <Sszmélj im a szóra1 <S/, bú teli óra! 2)icserjü^ az Isteni 1 égi Hazából ö tudja a rosezat fordítani ]6ra S vurázslani vigaszt szivünkén a gyás^óól! OK nézz fel az égrel DSZegíábd-e végre, Dttlint tartja szeíideu í[ebién picikédét ^ Szüzanya Ivarja édes pihenésre ?! J2em látod, az égi életre, Rogy ébred . . . ZFeíne'z, fel az égre, ott látja virágát angyali farban, az ég seregében! X' n. ZZ a feléje 