Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-03 / 1. szám

á BALATONVIDÉK 190 9. január 3 1 . érvényű erkölcsi törvények szerint igazodik. Az anyagilag és erkölcsi­leg regenerálódott egyén lesz az a forrás, mely akár az ipar, akár a kereskedelem, akár a közgazdaság­terén sikeresen szolgálhatja az egye­temes nemzeti ügyet. Akkor nem lesz muló tünemény a tulipán moz­galom, kárbaveszett fáradtság az iparpártolás és kidobott pénz állami szubvencionálása ! Közgazdasági, ipari és mezőgaz­dasági életünknek kell fellendülnie, hogy politikai téren szavunk erös súllyal essék a mérlegbe. A nemzet egyes produktív osz­tályait erősítő munka, lesz az, mely alapul szolgáihat nemzeti független­ségünk megalkotásához. Ehhez pe­dig munka, idő és kitartás kell. — Mindez pedig harmonikus összetar­tást kíván. A szükséges harmóniát pedig a helyes nemzetgazdasági és szociális alkotások adhatják meg. Meleg szeretettel karoltunk föl azért minden olyan törekvést, ami ezt a nemzet-regeneráló nagy munkát előbbre viszi. Ezt a célt szolgáljuk a jövőben is. Óvni, védeni a társadalmi békét szent kötelessége mindenkinek. Első sorban a sajtóorganumoknak. Távol tartani mindent, ami ennek útjában áll. Azonban ezt csak akkor teheti sikeresen, ha tiszteletben tartja má­sok vallási, lelkiismereti szabadsá­gát, meggyőződését. Olyannak tar­tottuk ezeket, melyekhez sértő kéz­zel nyúlni nem szabad. Tiszteletben tartjuk a jövőben is mindeme kin­cseket. De a magunkét sem hagy­juk ! Őrállói leszünk a felekezeti bé­kességnek — de ugyanakkor a mi számunkra is azt követeljük. Köve­teljük, hogy a mi kath. meggyőző­désünket, sok százados multunkat, jogainkat s a haza javát célzó fára dozásainkat is tiszteletben tartsák mindazok, kik ugyanezt követelik tőlünk. Senki vallási szentélyébe nem avatkozunk — de mi se türjük hogy oda bevatkozzék bárki is. Vallási türelmességünk és test véri szeretetünk nem gátolnak ben­nünket abban, hogy kath. hitünk és egyházunk mellett lelkünk egész erejével sikraszálljunk, ha azt támad­ják. Mindezt itt felhoztuk azért, mert az utóbbi időben a vallási türelmet­lenségnek és illetéktelen beavatko­zásnak annyi elszomorító jelét ta­pasztaltuk országszerte, ami éppen elég arra, hogy nyílt sisakkal és fel­vértezve álljunk őrt, hogy a vallási és felekezeti villongások veszedel­mének elhárításában mi is kivesz­szük a magunk részét. Mert most sokkal inkább szük­ségünk van a felekezeti és társa­dalmi békére, mint bármikor máskor. Kifelé veszedelmes a szemhatár.Nem­zetközi helyzetünk rózsásnak éppen nem mondható. A bizonytalanság ködébe burkolózva áll előttünk a nagy ismeretlen jövő. Még béke és csend uralkodik, de egy egy pusga­lövés baljóslatú dörrenése meg-meg­rezzenti a béke minden barátját. Bennt nagy fordulat előtt ál­lunk. A katonai kérdések egész ter­jedelmükben ismét kopogtptnak, — hogy zavart csináljanak. Ujabb vér­és pénzáldozatot követelnek, de mi lesz az ellen:-zolgáltatás ? ! A nem­zeti engedmény ? Bécs magatartása előreveti árnyékát. Itt a felzavart í bankkérdés! Senki szavatolni nem akar érte, hogj' külön vámterület nélkül nem hoz-e veszedelmet köz­gazdaságunkra £ De i\.ert a pártpo­litika érdeke a fő, időelőtt meg kell lennie — ha hátrafelé sül is el a kézbe vett í egy ver ! A választójog reformja s egy tucat fontos kérdés áll az események homlokterében — a készülődő fúzióval s egy alakí­tandó erös ellenzéki párttal. Mert a fuzio ezt is magával hozza. És anélkül, hogy az esemé­n} 7ek elé vágnánk, annak logikai bekövetkezését, de sőt szükségessé­gét hirdetjük is. Szabad kezekkel és tiszta öntudattal várjuk hát az el­következendőket s résen állunk min­den eshetőségre fenntartva a kritika jogát s élni fogunk azzal, — mert ugy gondoljuk, annak csak a közügy veszi hasznát. Vidékünk és városunk érdekeit az eddigi szeretettel gon­dozzuk. Csupán közönségünk támogatá­sát és kitartását kérjük. Ebből me­rítünk erőt a jövő munkájára, a 13-ik évfolyam küszöbén. A Dalkör közgyűlése. A'Keszt­helyi Iparosok D*lköre» évi rendes köz­gyűlésé* január 10 én tartja meg bz Ipar­testület helyiségében, melyre az egylet, pártoló tagjait, » « magyar dal barátait tisstelettel meghívja az elnökség. Az uj év küszöbén. A végtelen idő orsoján ismét leper­gett egy év. A tova roliaiió világ Örült száguldásában szinte alig vesz tudomást, egy egy ily mérföldjelzö elmaradásáról, csak az egyes ember nem haladhat el a nélkül mellette, hogy vissza ne gondolna a már megtett útra, annak töviseire, gö­röngyeire s aggódó lélekkel, reménykedő szivvul ne nézze előre a még rá váró, de a ködös távolba vesző, nagy bizonytalan­ságba. Mip egyrészt, lelki szemeink előtt, mog­jelenik es végigvonul az elmúlt év összes eseményeivel, másrészt biztató remény kél sziveinkben az ujat, illetőleg. Megbecsülhe­&s~jnélni se tud, csalf az angyafi szóra, Ddlefy feszti tekint'ni fel: a magasba: J£é[ onnan az énefy szh'éöe hpódzva, ZBetöflve a feblét, önni/ét efapasztva! <Sszmélj im a szóra1 <S/, bú teli óra! 2)icserjü^ az Isteni 1 égi Hazából ö tudja a rosezat fordítani ]6ra S vurázslani vigaszt szivünkén a gyás^óól! OK nézz fel az égrel DSZegíábd-e végre, Dttlint tartja szeíideu í[ebién picikédét ^ Szüzanya Ivarja édes pihenésre ?! J2em látod, az égi életre, Rogy ébred . . . ZFeíne'z, fel az égre, ott látja virágát angyali farban, az ég seregében! X' n. ZZ a feléje ![arácsoniji fáját (fézusf{a, mosolyogva dicsfény özönében £ fygyuína^ a mécseif: a csilfago^ ezri SfeíRangzil{az éneí^; <3£ozsanna azégne/j!» . . . felébred az asszony. már nem epeszti, Csa^ áldja lírát a {ezdeineí{, a végne\I Sikált im az éne{. 3±amvadnaí> a mécse{. DJIár pirkad a haj na í s íes Záff a vidé{re, bong a fiarang, Hálát ad az égnefy Mm Hl « karácsony: az lír születése. Ddlegnyiíi^ a templom és 6ngja a furdalt, Susogja a n& is a: > DdZenij6tít az angyal J-t I «S'enn láttala^ immár, picim, te megáldott, felvitt, a í>i adott, legyen J2eve áldott! > Tompa Béla. Azok a szegény macskák. Irta : Bicsak. Majdnem becsületszavamra merem állítani, hogy okos ember vagyok. ü.m, be kell vallanom, hogy erre nem magamtól jöttem rá, hanem Négyszery barátom mondta ezt nekem, saját uri lakásomon — négy­szemközt. Mint jó finánc ember, egy nyolc i napon belül gyógyuló financiális opoiációt akart, rajtam végrehajtani. Hivatkozva okosságomra, teliát tudnom illik, hogy vaunak az ember ninteljes életében pilla­natok. (sőt napok és hetek is ! Szedő.) a mikor pénzzavarba jő ; tehát adjak neki — mert ide lyukadt ki a kínosan hosszú bevezetés után — 5 frtot, hogy zavaros pillanatait s még ^zavarosabb pénzügyeit a rendes kerékvágásba zökkentse. Velem született jószívűségemnél fogva, méltányolván baiátom pillanatnyi zavarát, kitártam keblemet, illetve erszényemet ós elé tartva megesküdtem az általam tisztelt összes szentekre, hogy Dobzse László óta nem volt az országban oly égbekiáltó sze­génység, mint most nálam. Tegnap még volt 7 krajcárom, de azon is sót vőttem. Miért éppen sót — zsörtölődött kebelba­rátom — s miért nem egy kis pohár sört? Hja ! édes barátom a te nyakadat még nem törte föl a házasság édes járma. Te még azt hiszed, hogy az elsózott étel a szerelmet akarja szimbolizálni. Boldog hivő ! Lásd ón nálam. Egy évi házassá­gom után, annyira agyonsózattam, hogy már-már heringnek érzem magamat. S ezt azt hiszed szerelemből csinálta az asszony? Nem. Nem tudom — mert a konyha iro­dalommal édes keveset foglalkoztam — hogy feleségem ítézi, Náni, Háni, Tóni, Lizi, Bábi, Száli, vagy melyik néni köny­vét használja a konyhája felvirágoztatá­sának eszközéül, de elég az ahhoz, hogy egy évi házasságom után Karlsbadba gravitá­lok. A tönkre sózott gyomor, nem sovi­nista ! Eleinte azt hittem, hogy szeret, azért sózza el az ételt, Ettem evvel a boldogító tudattal, ahogy eszik számos idealista sor­sosom. Később — mivel még pogányabbul sózott — azt hittem, hogy jobban szeret. Denique megtelt a pohár ! Teljes abszurdum, hogy az asszony egy évi há­zasság után is szerelmes legyen. Kezdtem gyanakodni.Négyszery barátom általelismert okosságomra támaszkodva, működésem székhelyét a konyhába tettem át. (Tarto­zom kijelenteni, hogy a fent tisztelt ba­rátomnak szellemi tehetségemre tett ama megjegyzése, hogy el megy nálamnál oko­sabb embert keresni, ki öt zavaros pilla­nataiból kiemeli, szöget ütött a fejembe!) Szörnyű valóság I Csakhamar bekellett látnom, hogy Négyszery barátomnak igaza

Next

/
Oldalképek
Tartalom