Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-07-05 / 27. szám

1908. jnlius 5. BALATONVIDÉK / 3 rüen rendezett kiállításon a kiállítók 75%-a gyáriparos. A gyáriparosok előirányzott évi költségvetésében a kiállítási kiadás mint reudes tétel szerepel ; ez is egy elvitázha­tat.lan bizonyíték amellett, hogy a kiállítá­sokra szükség vau, melyek csakis jó ered­ménnyel járhatnak. Kereskedőinkre nézve » kiállítás min­den tekintetben valóságos áldás, mert. nem­csak direkte haszonnal jár, hanem annál nagyobb iudirekte haszonnal is. A közvet­len hasznot szükségtelen bővebben magya­rázgatni, hiszen magától értetődik, hogy mentől nagyobb a pénzforgalom, annál na­gyobb a kereslet, is. A helyi kereskedelem részesül abban a szerencsében, hogy az első péuz, amely a kiállítás előkészületeire lesz kiadva, elsősorban a kereskedőé és csak másodsorban az iparosé ; de abból a rész­ből is, amely rósz az iparosok közé kerül, egy bizonyos hányad megint, a kereske­dőké, mert ha az iparosnak jó és biztos keresete van, jobban táplálkozik és jobban ruházkodik. Kimerithethet,etlenek azon pél­dák, melyek azt bizonyítják, hogy mennyi haszonnal jár egy szakszerű kiállítás a ke­reskedőkre nézve ; ennek iolytáu elsősor­ban a kereskedőknek kell azon lenni, hogy kiállítás mentől gyakrabban létesüljön s mentől fényesebben sikerüljön. A kiállítás már magában véve is fel­tétlenül szükséges a kereskedőkre nézve, inert ott találja meg a legújabb hazai be­vásárlási forrásokat, alkalma van a külön­féle árut ugy árban, valamint minőségben is összehasonlítani, esetleg uj áruval uj piacot teremteni. Számtalan ilyen és hasonló okoknál fogva egy szakszerű kiállítás a kereske­kedőkre nézve első helyen álló életkérdés, ha a mai kor igényeinek tökéletesen meg akar felelni. Visszatérek most. azon pontra, miért nem felelnek meg a helj'i érdekű kiállítá­sok ? Elsősorban azért nem, mert a helyi érdekű kiállítás nem elégíti ki a kívánt versenyt. ; nem azért, mintha a helyi ipa­rosok nem tudnának megfelelni saját ipa­ruknak, de azért, mert nincs kivel verse­nyezniük, hiszen a helybeli iparosok kö­rülbelül ismerik az egymás tehetségét, azért nem is tartják szükségesnek teljes ambíci­óval neki látni a munkának. A főhiba kiilönbeu az, hogy mielőtt a helyi iparos elszánja magát arra, hogy részt,vesz a ki­állításon, a már meglévő fogyasztókhoz el­látogat és -arra kéri őket, hogy rendelje­nek nála, ha elegendő megrendeléssel ren­delkezik, a már megszokott sablon szerint készíti el munkáját. Ilyen esetben nem az iparo« izlése érvényesül, hanem a fogyasz­tóé. Jobb anyagot sem mer az iparos hasz­nálni. Mert, ha ő a kiállításra jobb minő­ségű anyagot használ, kétszeresen ráfizet.. Először ráfizet a kiállítási tárgynál, má­sodszor az utórendelésnél. Ha t. i. az utórendelésnél nem ugyan­azt az anyagot használja, akkor ki van téve az iparos annak, hogy nem csak az árun veszít, hanem a fogyasztóját is elve­szíti. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy ilyen esetek után gomba módra szaporodnak a kiállítás ellenzői, üldözői. Mind ezen hát­rányok egy szakszerűen rendezett általá­nos kiállításon nem fordulhatnak elő, mert itt nem helyi, hanem általános verseny van. Az általános kiállításon tehát sok is­meretlen előtt alkalma nyilik az iparosnak bemutatni ízlését, szaktudását, miáltal uj vevő kört, szerezhet magának s végül al­kalma van szaktudásának gyarapítására is. A kiállításnak meg abból a szempont­ból is sok indokolatlan ellensége van, mert attól félnek, hogy a kiállítás drágítja a pia­cot. Hát ez kérem nem áll, hanem ellen­kezőleg igenis olcsóbbá teszi. Hogy erről a város közönsége meggyőződjék, fordul­jon a város elöljárósága olyan városok elöljáróságához, a hol legutóbb nagyobb szabású kiállítások voltak. Ott szívesen szolgálnak statisztikai adatokkal, azok az adatok bebizonyítják azt, hogy épen a piac rendkívüli változáson ment át, egy'szóval olcsóbb lett. Miért? Mert tekintettel a ki­állításra, sokkal nagyobb lett a kínálat, mint a kereslet ós hogy ez a jelen esetben is bekövetkezzék, az egészhez csak egy kis jóakaratú kereskedelmi fogás ke'l. (Tekin­tettel a kiállításra, bővebb magyarázatba nem bocs- tkoznatom, annak idején szolgá­lok majd vele.) Én bátran állítom, hogy maga a piac a városnak olyan hasznot boz, amely ha­szon össze sem hasonlithaló a mostanival, anélkül azonban, hogy azt a helyi közön­ség a legcsekélyebb mértékben is meg­érezné. A piac drágaságával való ijesztge­tés rég elcsépelt manőver csupán azoktól, akik szeretnek hirtelen meggazdagodni. Ezek, hogy a közönséget az általuk csi­nált élelmi manőver hirtelen meglepje, előre lassan, de óvatosan terjesztik a kü­lönféle mende-mondákat, a környékbeli polgárságnak úgyszólván szuggerálják a drágaságot. De az ilyen mütrösztnek 24 óra alatt, halál a vége. Legutolsó pontnak veszem a lakás­kérdést, azért, mert, sok évi tapaszlalatom után nem fordult, elő még azon eset,, hogy lakás ne lett volna Keszthely városa kü­lönben is abban a szerencsés helyzetben van, hogy csekély fáradsággal 1000 em­berre tud lakást előteremteni. A lakáskér­désre egyszerűen azt mondom, bizzuk ezt csak a kiállítási végrehajtó bizottságra, majd gondoskodik lakásról is. Azt hiszem eleget teszek a kiállítás sikere érdekében azzal, ha arra kérem a mélyen tisztelt, Keszthely város közönségét, tegyen eleget, minden tekintetben erkölcsi kötelességének és egy szívvel, egy lélekkel támogassa a kiállítási végrehajtó bizottsá­got, nehéz munkájában. Más ne lebegjen szeme előtt, csak a kiállítás fényes sikere ; mert ha a kiállítás fényesen sikerül, a ki­állítás maga lezajlik, elmúlik, de a fény, a siker az őrökké megmarad, ebben pedig egyformán részesül majd Keszthely váro­sának minden polgára. Stappel Béla Csák Árpád dr. urnák a K. H. felelős szerkesztőjének. Elvetett., de megzápult bombádat felfogva, újra felporozva, keztyüs kézzel dobom vissza. Ezt Ígértem s mint tudod, szavamnak ura szoktam leuni. Sajnálom, hogy veled, kihez 8 évi is­meretség alatt tisztelet és szeletet láncai fűztek, kell felvennem a harcot, de hát Te kívántad igy, ám legyen. Állok elibéd is, miként, az előttem ós mások előtt is sokszor megtagadott, de most újra testvé­rül fogadott kedves jóbarátod elé is oda álltam. Nem krakélerségből, nem is gladi­átori dicsőség hajhászásábó', csak mint az igazságnak névtelen — de rettenthe­tetlen harcosa. Hiába fenyegettél sajtópörrel s fegyelmi vizsgálattal, engem visszariasz­tani nem tudsz, sem Te, sem elvtársad. Meggyőződésem nyílt bevallása s egy el­bizakodott ember sok évi rágalmainak, ha­embereket. Most pedig a szokottnál is mér­gesebb. Ugyan, mi hozta annyira indulatba ? Őrmester ur Sólyom bizonyosan tudja, mert ő is sokkal mérgesebb a szokottnál. Bizony nagy oka volt a kapitány ur haragjának. Amint infanterist Kolozsi lá­dáját vizsgálta, megakadt a szeme egy levélfogalmazványon és egy 5 forintról szóló utalványszeleten. A levelet anyjának irta Kolozsi Mihály, az utalványt az any­jától kapta válaszkép- a levélre. A levél igy hangzott: Kedves jó anyám ! Nagyon rossz élet van itt. Nem is tudom már, hogy kibirom-e. De az bizo­nyos, hogy ha kedves édes anyám nem nézném, bizony már rég beugrottam volna a Dopperejbe Most eltörtem az indiblán­cot és öt forintot kell érte fizetni. Kérem kedves anyám, küldje el nékem ez össze­get, hogy megfizethessem, hogy meg nö tudja a kapitány ur, aki nagyon rossz em­ber, mert különben jóéjszakát kivánok mindenkinek és beugrók a Dopperejbe. Szerető fia : Kolozsi Mihály. Ez a Kolozsi Mihály szabólegény volt otthon. Anyja pedig szegény özvegy asz­szony, aki mindennap megsiratja katona fiát. Mikor ezt a levelet megkapta, hangos zokogásra fakadt, aztán sietve összeszedett minden krajcárt, szaladt vele a postára, nehogy beleölje magát szegény Miska fia a Dopperejbe. Mit tudta az ő szegény feje, mi az az Indiblánc, meg az a Dopperej ? Szentül megvolt győződve róla, hogy valami nagy folyó, amely tul Bosnyákor­szágon a tengerbe szakad. De honnan is tudta" volna szegény, hogy a Doppel Reihe tulajdonképpen ket­• ős-iend, melybe kommandó szóra ugrik bele naponkint háromszázhatvanhatszor a katona. Ö nem volt katona soha, boldogult ura sem volt az, német szót pedig Szent­Andráson csak a zsidó korcsmárostól le­het hallani. Elküldte a pénzt Miska fiának. Erről tanúskodik az az utalvány sze­let, melyet most vett kezébe Komorov­csák kapitány. Ezen arra kéri a szegény anya Miska fiát, hogy megküldi a pénzt, csak a jó Isten szerelméért bele ne ugor­jon a Dopperejbe. Rögtön abbahagyta a vizitet Komo­rovcsák kapitány s elővette Kolozsi Mi­hályt. Ez tudta már, hogy a kapitány ur mindent tud. Szeretett volna a föld alá bújni szégyenében. — Hát te ilyen gazember vagy ? Igy lopod, csalod a te szegény édes anyádat; no ezt megemlegeted. Bizony meg is emlegeti holta nap­jáig .él kapitány ur irgalom nélkül kiköttette. — Hazudsz-e még többet, csalod-e még többet édes anyádat? kérdezte tőle a kapitány ur. A legény sirni kezdett és esküvel fo­gadta, hogy nem, mire Komorovcsák meg­bocsájtoit neki s beszüntette a további tor­turát. De az özvegy asszonynak levelet irt. Megírta neki, hogy a fia haszontalan gazember, aki nem érdemli meg, hogy ag­gódjon miatta, nincs semmi baja ós pénzre sincs szüksége. Kap minden napra hat krajcárt: Elég ez a katonának. A haszontalan Miskának meg sok is. Es miután jól lehordot.ta Kolozsi Mis­kát, visszaküldötte az özvegy anyának az öt forintot. S. J. Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! kes^h™ Neumark Adolf üzletét a városháza átellenében ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, qői és ggermekharisqgáfc, i)ó'i kézimunkát, rövidárut 0. jö minőségbeli raktáron tart,

Next

/
Oldalképek
Tartalom