Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-12-06 / 49. szám

XII. évfolya

m Keszthely, 1908. december 6

. 49. szám. _ _ v I V>IítiB^;ti hetilap. MEGJELENIK HETENKIN T EGYSZER: VASÁRNAP. s ZER IC ESZ TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cim^re kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Hatvan év. Nagyjelentőségű évforduló virradt dec. 2-án O felségére s a magas uralkodó családra. E napon ünnepelte O felsége trónralépésének hatvanadik évfordulóját, a monarchia népeinek hódolatnyilváüitáeai és jókivánataitól kísérve. De nemcsak a kettős monarchia népei, hanem az egész civilizált világ is nagy tisztelettel ünnepelte e napon Ő telségét, mint bölcs, lovagias és igazságos Uralkodót, kinek 60 éves uralma alatt, a koronái alatt élő népek a jólét ösvényein haladtak. A magyar nemzetre szomorú emlékeket idéz föl e nap, de ennek homályát az igazság napjainak derűs fénye eloszlatta. Mert király és nemzet egymást megértve, együtt haladt az alkotmányosság utján, melyet O felsége nagy szivének sugallatára hallgatva, a nemzetnek vissza adott. Szent István dicső koronáját fejére téve, a magyar nemzetet, nemes tulajdonait megismerve és méltányolva — az alkotmányos szabadság és jólét rég nem ismert utaira vezette. Az Uralkodó koronás királya lett nemzetének, atyja és alkotmányos szabad intézményeinek legfőbb őre, kinek jogara alatt a nemzet szabadon fejthette ki erőit. A nemzet ellen áskálódókkal szemben bölcsessége és igazságérzete mindig megtalálta az utat, a nemzet szivéhez vezető igaz ösvényt. Ha a félreértés homálya látszott .s ráborulni a Korona és nemzet közti harmóniára — az alkotmány és népjogok tisztelete s mélyen érző vallásos lelkülete megtalálta a megoldás bölcs módját. Ezért kiván részt venni a nemzet O felsége emlékezetes örömünnepén s kiván O felségének hosszú és boldog életet. Koronáihoz, mint azt a kis kir. herceg mondta, egy tövis korona is járult. Hordozta ezt is nagy és erős lélekkel, milyent csak az a mélységes és benső hit adhat, melynek O felsége az osztrák papság hódolatának nyilvánításakor oly megható szavakkal juttatott kifejezésre. Egész életen át megadással viselte a tövis koronát, fölemelő példát adva, miként kell a sorscsapásokat az isteni végzés és akaraton megnyugodva, nagy keresztény lelkülettel viselni. Valóban nem tudnók hamarjában eldönteni, melyik a <sok» korona közül legragyogóbb O felsége fején? Nem-e legfényesebben ragyog az a tövis korona, melyet annyi megadással és oly erős lélekkel visel ? líiszen más közönséges halandókat eme koronának egyik tövise is hányszor sebez halálra? Pedig ennek a koronának majdnem minden tövise véresre sebezte Ot. Koronájának örököse után hitvese, dicsőségének és szenvedéseinek hű osztályosa dől ki mellőle tragikus halállal, Ami uralkodó gondjaiban vigasztalására szolgálhatna, népeinek egysége, egyetértése megszaggatva, ezer sebben szenved. Nemzetiségi és pártviszályok alattvalóit egymás ellen gyűlöletre, viszályra s véres versengésekre ösztökéli. Jubileumának napján statárium és hóhér áll két nép, német és csehek között, hogy a halál szavával rendet teremtsen, akkor, mikor a józan ész békét ós egyetértést sürget a fenyegető veszedelmekkel szemben. Ez a viszály A BALATONVIDEK TÁRCÁJA, Gigász. Ha szived már kihalt, puszta, Ábránd, remény összezúzva, S nem tekint más te utánad, Csali a sötét, lomha bánat. Ha már senki, senki sincsen, Ki éltedbe napfényt hintsen, Mig szemeid könnyben áznak, Keressed fel szülőházad ! Az élet hogy illan Jutva . . . Onnét keltél vándorútra, Emtelced a múltba téved . . . Edes, kedves gyermekévek. Sirolin ^ EaaH n thrttyt tf) a tMMIyt. "P

ili leü a kMiftel, Yttolékst, éjjeli izzadást Ahány könny még van szemedben, Négy Jala közt hadd peregjen ! Sird el, sird el, ami éget, Ha nem is hall. senki téged. A pajtás, ki veled játszott, A behajló vén akácok Reád többé nem ismernek, Te volnál a pajkos gyermek? S mégis, mégis e könnyeidül fájó szived megkönnyebbül És arcodat ugy érezed, Simogatják puha kezek, Mintha egy ajk csókot nyomna, Forró, redős homlokodra, S hogy szivedbe vigaszt hintsen, Igy szól: Fiam, megáld Isteni Valakinek gondos szeme Mintha félive megvédene, Pedig az már réges-régen, Pihen kint a faluvégén. A vihar. Harmadéve Dél-Franciaországba utaztam az Adria fiume —szicilia—marseillei vonalán. Fiúméban liajóraszállás előtt öszszevásároltam a piazza Adamichon a könyvárusnál egy csomó folyóiratot ós füzetet, hogy legyen mit olvasnom útközben. Első este az ágyban elővettem az egyik olasz folyóiratot — ha jól emlékszem, a milanói Treves-cég kiadványa volt — hogy legyen min elaludnom. Lapozgattam benne. Egyszer megakad a szemem egy kis nautikai cikkeu. Mit is olvasna az ember, mikor odakint a tenger mormol, lia nem nautikai cikket. Tüdőbetegségek, nurutok, szamár3 köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos iltal naponta ajánlva. értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkar „Roehe" eredeti csomagoldit. W. HtffmiDB-La K.chc A € •- Basel (Slájf*