Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-12-06 / 49. szám

2 oda át számtalan tövise annak a koronának, melyet a kis kir. herceg oly megható bensőséggel emliteit. Ám, mint a nemes szivét véresre sebző tövisek, a nemzetiségi viszálykodás tövisei sem sebezhetik Őt súlyosabban. Istenben való nagy hite és vallásossága erre is ad elég erőt Ő felségének s igy az a tövis korona még fényesebb ragyogással övezi fölkent homlokát. A magyar nemzet pedig hű és loyalis ragaszkodással osztozik 0 felsége örömében, mint osztozott tenger sok fájdalmában. Tartsa Isten O felségét népeinek javára s évja meg ujabb tövisektől koronáját. A «Zalavármegyei Közmnvevelődési Egyesiilet» igazgató választmánya 1908. évi december hó 13 áu délelőtt fél 10 órakor a vármegyeiláz nagytermében eliő ülésór, tartja, ezt követőleg pedig 10 órakor rendkívüli közgyűlés lesz, melyre az igazgató-választmány tagjait, illetve az egyesület, összes tagjait, tisztelettel meghívja Batthj'ány Pál gróf elnök. A választmányi gyűlés tárgysorozata : 1. A m. kir. belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályok bemutatása. 2, Előterjesztés az egyesület gyakorlati működése felől. 3. Jelentés a pénztár állapotáról és megvizsgálásáról. 4. Az 1908. és 1909 évi költségvetés előkészítése. 5. A közgyűlés elé terjesztendő indítványok. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Az igazgató-választmánynak az egyesület gyakorlati működésére vonatkozó javaslatai. 2 Az eddigi .számadások megvizsgálása. 3. Az 1908. és 1909. évi költségvetés megállapítása. 4, Indítványok. A néppárt felhívása. (*) Az országgyűlési néppárt 24 tagjn az elmúlt héten egy konkrét esetből kifolyólag felhívást bocsátott ki az ország kath. közönségéhez, melyben az 1894. évi polgári házasságról és állami anyakönyvekről szóló törvényre való hivatkozással kijelentik, hogy álcár mint felek, akár mint tanuk a jegyzőkönyvet alá nem írják s Hát igen ügyes, igen eleven volt az a cikkecske. Sőt azt mondom, olyan pompás népszerűsítése a hajós ismereteknek, amilyenre még alig akadtam. Tüstént megértettem belőle : mi a chronometer, mi a sextans, mi a log. Hát legalább nem leszek itt a hajón egész falusi ember. Másnap ebéd alatt a kapitány urakkal már az idő és a sebesség mérésén vitatkoztam s mikor csodálkoztak rajta, honnan tudom én ezt a sok műszót ós mindent, megvallottam, hogy abból az olasz folyóiratból. — Mert az a cikk igazi remekmű; névtelen irója nemcsak tengerész, hanem művész is. Vájjon ki lehet? A harmadik kapitány (kis barna fiatal ember) csöndesen elmosolyodott magában. Aztán kiitta a borát és fölment a hidra. Mi a manó ? Délután megcsíptem őt odafönt: — Miért mosolygott ön, mikor ama oikk szerzőjéről beszéltem ? A kapitány elpirult egy kicsit: — Azért, mert azt a semmiséget én irtam. De én erősen gratuláltam a derék ifjúnak. Bizony kár, hogy a log-könyvbe irogat az olyan ember, akinek igy fog a pennája. Beszélni fogok a miniszterrel, hogy a tengerészeti hatóságnál, vagy a BALATONVIDÉK ugyan erre szólítják fel a kath. közönséget is. A konkrét eset pedig az volt, hog3

r Kocurek pozsonyszeutiváni plébános — mivel az anyakönyves jegyző Maszárovits ur — aláírásra pressionálta a feleket, a törvény idevonatkozó rendelkezéseit megmagyarázta híveinek s kijelentette, hogy a polgá.i házasság megkötéséről fölvett jegyzőkönyvet, nem kötelesek aláírni, mert ilyent a törvény nem parancsol s az aláírás megtagadását nem tiltja. A tulbuzgó, jobban mondva erőszakoskodó jegyző izgatás címen följelentette a plébánost A kir. törvényszék és kir. Ítélőtábla — tehát 2 bírósági fórum fölmentette a plébánost, a vád és következményei alól — a kir. kúria pedig szemben a két bírósági Ítélettel, elmarasztalta. Ezen, az egész elfogulatlan jogászvilág által helytelennek tartott Ítéletből kifolyólag adta ki a néppárt a lelkiismereti szabadság megvédésére ismeretes felhi vását. Szerbia és Montenegró, de sőt a nagy Oroszország hadüzenete nem keltett volna akkora rémületet és müfelháborodást bizonyos körökben, mint ez a felhívás.

1; Lázas izgalom szállta meg a szabadelvüség vizein vitorlázó sajtóorgánumokat s mindenféle szabadelvű és szabadkőműves köröket. Miniszter, ügyész, biró, börtön, kerékbetörés stb. eféle után kiáltottak. Azonban higgadt, komoly körök figyelmét sem kerü te el az a lelkes és önérzet-ís felhívás Komoly jogászok, törvényhozók, elfogulatlan férfiak egymás után szólaltak meg s a felhívás alapelveire helyezkedve, a törvényt helyesen magyarázva tévesnek és elhibázottnak jelentették ki a kúria Ítéletét, politikai szempontból pedig károsnak véleményezték, mint olyat, mely a felekezeti béke megzavarására igen is alkalmas. Ugy vélekedtek, hogy a hol nincs törvényes parancs vagy tilalom — ott nincs büntetendő cselekmény. Már p-5dig a törvény nem parancsolja a jegyzőkönyv aláírását s u»iti tiltja az aláírás megtagadását. Büntető szankciót seui tartalmaz. Tehát az aláírás megtagadása, mivel azt a törvény nem parancsolja s nem tilalmazza, büntetés alá nem eshetik. Tehát a felek ilyesmire nem is erőszakolhatok. Itt maga a törvény intézkedik, hogy a felek lelkiismereti szabadsága megóvassék. Igy vélekedik az elfogulatlan jogászkörök közvéleménye. Erre nz álláspontra helyezkedik a koalíció is, melynek szentélyébe a széthúzás üszkét akarták becsempészni azok a körök, melyek kezdettől fogva 1908. december 6. _ e ladatuknak tekintették a koalíció szétrobbantását. Teljesen indokolatlan az a fülsiketítő lárma, mely arra lett volna hivatva, hogy ezen ismert, körök müfelháborodását az ország kath. közönségének beszuggerálja. Csakhogy azok az idők elmultak, mikor a nagyközönséget a liberalizmus mézes-mázos járszalagján lehetett vezetni. A politikai hipuotizmus ideje lejárt. A magát lejárt politiliai és gazdasági szabadelvüség feluyitotta a nagyközönség szemét, sőt hála államférfiaink belátásának, a vezetésre hivatottakét is s így nem müháborgnak olyanért, ami nincsen — csak azért, hogy bizonyos körök kedvéért a kath. közönség lelkiismereti szabadságán egyet üssenek. Jól tudják, hogy ezek a háborgó körök oktalan vallás- ós társadalomellenes fanatizmusa hozta nyakunkra a romboló szooiálizmust. Ezek a körök favorizálják annak haza ós nemzetellenes törekvéseit. Emez ismert körök szabadéi vüsége hozta ráadásul még nyakunkra a szomorú emlékű darabont világ önkénykedéseit s kergette bele a nemzetet egy szinte beláthatatlan következményű küzdelembe. Fülsiketítő lármájuk azért, nem hat már akkora intenzivitással, mint azt ők szeretnék. Az egykor üldözött, néppárt pedig a kormányrúd mellé került s ott ül a egyházpolitika édes apja, Wekerle széles háta mögött s szépen megférnek egym«s mellett s támogatják Wekerle kormányát. És ez a támogatás tövis eme körök szivében. Ezt szeretnék onnét kihúzni. Ha máskép íiein megy, akár a koalíció szétrobban'ásának áráu is. Mert, eme körök mindig előbbre valónak tartották saját, önző speciális érdekeiket, mint a nemzet javát. Kirívóan tűnt ez ki Eötvös Károly interpellációs Uóklerkedóseiben. Bombákat hajigált Wekerle és a néppárt felé, hogy rommá lövöldözze a koalíciót, s végűi is cabarett lett inesterkedóseíből, a koalíció pedig megy a iuaga utjain s vállvetve fog dolgozni a néppárttal együtt a polgárság lelkiismereti szabadságának, vagyoni megerősítésének nagy inun kajában. Marad minden tehát a régiben. A.néppártot. nem c-iukják be. A Kocurek-itólet is marad a maga valóságában. Praecedensül nem fog szolgálni soha! A kath, közönség soraiban, mint eddig is számosan voltak, kik a jegyzökönyveket, hitelveikre való hivatkozással alá nem írták —lesznek a jövőben is, mert a tételes törvény nekik . erre jogot is ád. Ezt a törvényadta jogot I semmiféle ítélet a polgárságtól elvenni | nem fogja — inig a törvény — törvény lesz ! révkapitányságnál gondoskodjék számára valami szép kis nyugalmas állásról. A fiatal kapitány szerényen mosolygott : — A kollegáimnak ne szóljon tisztelendő ur. Röstelleném, ha tudnák, hogy firkálok is néha. Molfettánál vihar kapott elő bennünket. Barit meg sem közelíthettük. Reméltük, hogy Catania felé jobb idő lesz. De az orkán nőttön nőtt. Engemet a tengeri betegség nem báut. A parancsnoki hidról néztem a zöld vizek zordon hegyes vidékét: a roppant hullámokat. Fecsegni is szerettem volna a kapitány urakkal. De a kapitány urak nem igen voltak jókedvűek. Harapófogóval kellett belőlük kihúzni a szót. Éjszaka jól aludtam volna, ha nem kell minduntalan az ágy szélébe kapaszkodnom,,hogy ki ne vessen a hajó ingadozása. És hallgattam, mint mérsékli a gépész a csavar forgását, mikor a hajó kiemelkedik a vízből. S ugyanakkor azt is észrevettem, hogy a gép lassan jár. Vájjon miért, nem haladunk mi con tutta forsa ? Reggel aztán megtudtam. Elég jó kedvvel kapaszkodtam föl a hidra, de megdöbbentett, milyen hosszú képe van odafönt mindenkinek. Legkivált az én generális kapitányomnak. Hát azért nem haladunk teljes erővel, mert a szén fogytán van. Takarékoskodni kell vele. Egy kis mulasztás történt: nem vettek be eleget. Jó időben elég lett volna, sőt untig elég. De most. . . Ejnye, ennek fele se tréfa! S ezt aztán még erősebb meggyőződéssel mondtam másnap. Most már ugy volt, hogy egyenest Malta felé törekszünk. De Otrantonál ugy oldalba -kapott bennünket a vihar, hogy azt mondtuk, amit az egyszeri török kapitány : «Malt,a jok!» (Malta szigetje nincs!) S immár a comandante is erősen láncolta a homlokát. A kis kapitány meg sápadt volt, mint a rongy. Baj van, igazán baj van! Mert a szón füstté változva csak egyre gomolygott kifelé a kürtön s vájjon meddig tart még benne ? Hátha csak estig s akkor mi lesz velünk ? A vihar tombolt. A hídon lenni nem lehetett többé veszedelem nélkül, mert az átcsapó hullámok majd elragadták az embert. A comadante szigorúan követelte, hogy menjek le a terembe. Ott is rossz világ volt. Kimozdult a helyéből és összetört minden, ami mozdulhatott és törhetett. Kapaszkodtam a divánon, egy lámpás, meg nem tudom hány tányér cserepei közt. Egyszer csak betáutorog az én kis