Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-07-05 / 27. szám

6. / BALATONVIEMfcK 1908. julius 5. a parlamentnek életében kivánja megejteni. Ezek a békebontó kérdé­sek ugy lebet már a legközelebbi őszi ülésszak alatt szőnyegre kerül­hetnek s nincs kizárva, hogy nem­csak kormány, de koalició válságra is vezethetnek. Ha e sejtelemben van a sietség kulcsa, akkor csak méltá­nyolni tudjuk a nagy sietséget, mert valóban elképzelni sem tudjuk, hogy egy koalició és kormányválság ese­tén mi következhetik. A régi rend­szer még itt is, amott is él. Embe­rei készen állnak a <munkára.* De jó lesz nekünk is vigyázni és a szü­netet erőgyűjtésre használni. A kiállításról. Eü, ki a keszthelyi kiállítás mozgal­mát nagy figyelemmel kisértem, kisérem és fogom ezután is kisérni : szorgalmasan ol­vastam a helyi lapok pro és contra cikkeit is. így a többi közt a f, évi február 23-áu a «Balatonvidék» cimü lapban Cs. B. alá­írással magjelent cikk a következő kitételt tartalmazta : «Ott, ahol a modern kulturális viszo­3iyok, követelmények még csak zsenge ko­rukat élik, ott, küzdeni, porondra lépni, ki­állítást rendezni, még nagyon korai dolog.» Az igen tisztelt cikkíró ur ezen kije­lentése egy elhanyagolt dűlőúton halad, s bátorságot, veszek magamnak, hogy döcö­gős útjáról egyenes, sima útra tereljem az eféle eszmemenetet. Az éremnek ugyanis két oldala van ! Az igen tisztelt cikkíró ur szives volt az érem egyik oldalát, megvilágítani, én igye­kezni fogok — tapasztalataimat felhasz­nálva — az érem másik oldalát is megvi­lágítani. Épen a kiállítások szakszerű rendezé­sével tudjuk elérni a modern kulturális vi­szonyokat ; hiszen ma már a kiállításokat, nem azért rendezzük, hogy egy pár embert szerepeltessünk, bankoten dikciózzunk, ha­nem azért, hogy a modern kulturális viszo­nyokat ott, ahol hiányosak, javítsuk. Egy szakszerű kiállítás nemcsak arra való, hogy azt kirakatok módjára megnézzük, hanem, hogy egyik a másiktól tanuljon. Csak egye­dül a kiállításnak vau olyan hatalmas va­rázsereje, hogy az érdekelt várost esetleges álmából felébressze, a hiányokat, a maga valóságában feltárja és igy a. modern kul­turális cél felé való haladást meggyorsítsa! A kiállítással ugy vagyunk, mint a rendes háziasszony kedves, de ritka vendégeivel ! Tudják azt nagyon jól, hogy ha egy jóra­való náziasszony kedves vendégekre számit, minden tudását és erejét összegyűjti, hogy hajléka rendben, a főztje pedig ízletes le­gj'en ; sőt még alakját is igyekszik diva­tos ruháival tetszetőssé tenni, nehogy meg­szólják ! Egyes cikkekben olvastam azt is, hogy nézzen csak Keszthely városa egy kicsit széjjel a többi városok köeött: hol tarta­nak már azok kulturális szempontból! Hát ebben van némi igazság, de ha tekintetbe vesszük Keszthely városának igen sok te­kintetben még ki nem használt előnyeit miket jelenleg, ha csak félig is kihasználna, olyan haladást tenne a modern kulturális cél felé, hogy nemcsak elérné a gyorsan haladó városokat, hanem rövid időn belül túlhaladná azokat. Hivatkoztak továbbá egyes cikkekben a pécsi országos kiállításra is ezek szerint a pécsi intéző körök csak akkor tudták magukat nagynehezen a kiállítás rendezé­sére elhatározni, mikor a nagy hirü Zsol­nay-gyár tulajdonosa kijelentette azt, hogy a deficitet fedezni fogja. Erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy a pécsi orszá­gos kiállítást — a mely kiállítást is én voltam szerencsés rendezni — Csukás|Zol­tán bádogos mester, Hamerli József gép gyáros és Lutke Lőrinc pezsgő-gyáro­sok kezdeményezték. Ok voltak a pécsi országos kiállításnak az úttörői addig, a míg Zsolnay Miklóst az előkészítő bizott­ság elnökévé meg nem választották. Zsoluay nagy energiával fogott hozzá a munkáho:'. és mondhatom, hogy igen sok keserű órát szerzett neki e díszes állás, mert fix töke nélkül (az első összeget 6500 koronát az iparosok és kereskedők gyűj­tötték össze maguk között) vette kezébe a vezetést. De szerencsés és tapiutatos kéz­zel a legnehezebb anyagi kérdést is dicsé­retre méltóan megoldotta és csak ekkor, vagyis elnökségének második évében, mi­kor a kiállítás rendezése biztosítva volt, egy városi közgyűlés alkalmával jelentette ki, hogyha deficit lesz ő megfizeti. Ez igy történt, ez az igazság. Általában a kiállítások használatáról és szükségességéről a kisiparosok, gyárosok és a kereskedők szempontjából sokat be­szélnek még most is pro és kontra És miért? Mert nehéz a kiállítás hasznát kéz­zelfoghatóan bebizonyítani. Hogy pedig egyes emberek rosz véleménnyel vannak a kiállításokról, annak nem a szakszerűen rendezett kiállítások az okozói, hanem az annyira lábra kapott, kisebbszerű, úgyneve­zett helyiérdekű kiállítások. A szakszerűen rendezett kiállítások feltétlenül meghozzák a várt eredményt, a helyiérdekű kiállítás ellenben semmi esetre sem. A gyáros, kis­iparos, vagy kereskedő, ha nem ad el any­nyi árut, amennyi kiállítási költségeinek fedezésére szükséges volna, bizonyára azt állítja, hogy a kiállítás káros. Ez azonban, egyoldalú felfogás. Nem szabad és nem le­het a kiállítások propagáló hatását kicsiny­leni, mert a kiállítások által nemcsak a külföldi áru beözönlését gátoljuk meg, ha­nem magyar iparunk fejlődését is rendkívül nagy mértékben mozdítjuk elő. Továbbá az a körülmény is bizonyítja a kiállítások ren­dezésének szükségességét, hogy kiállításaink hatása alatt sikerült már is számos tekinté­lyes külföldi céget arra bírni, hogy ha­zánkban gyárakat alapítsanak. Legfontosabb hivatása egy kiállításnak mindenkor az, hogy összehozza a fogyasztót a termelővel. Kézzelfoghatóan be' izouyitja azt is, hogy hazai iparunk minden tekintetben kiállja a versenyt a külföldi iparral. Fontos missziót teljesít, egy szakszerű kiállítás, különöseu a kisiparnak az által, hogy módot nyújt a kisiparosnak saját iparát behatóbban tanul­mányozni és önön bírájánuk lenni, hogy mennyiben felel meg a mai kor követelmé­nyeinek. Semmi sem serkenti ugyanis job­ban a mi magyar iparosainkat, mint az, ha látja, hogy szaktársa jóval előbbre van ipa­rával mint ő, mert azt már régen tudják nemcsak Európában, hanem a világ első iparüző államában, Amerikában is, hogy a magyar iparos nemcsak tanulékony, hanem a feltalálók között is első helyet foglal el, — azonban érzékeny ! A. gyáriparral szükségtelen bővebben foglalkoznom, mert a gyáriparosok már ré­gen felismerték a kiállítás szükségességét, ; ezt bizonyítja az is, hogy minden szaksze­kok. Egyik ebben, másik abban a pillanat­ban ért össze. Még nagyobb haragra gyul­ladt ezért Komorovcsák kapitány. IJjra futtatni kezdi a legénj'eket s futtatja őket mindaddig, mig őt lova jól össze nem rázza' Ekkor újra rendes lépést vezényel s kiadja a parancsot, hogy énekeljenek. A legények zihálnak a fáradságtól, ha akarnának se tudnának énekelni. Észreve­szi ezt Komorovcsák kapitány. Nem is kí­ván tőlük már lehetetlent. Ugylátszik meg­bánta már hevességét^ Az útszéli csárdá­hoz vezeti századát. És ott borral, pálin­kával megvigasztalja a legényeket. Ez a dolog már nagyon tetszik a katonáknak s magukba azt gondolják, hogy ezért már érdemes volt idáig fá­radni. Mikor igy bortól, pálinkától megvi­gasztalódtak, maga köré gyűjti őket Ko­morovcsák kapitány s megmagyarázza, mi a mai gyakorlatnak a célja Ilyen rossz rossz időben kell meglepni az ellenséget, mert az ilyenkor nincs elkészülve a táma­dásra. Jó időben nem nagy dolog a há­ború sem, azért kell hozzászokni a rossz időhöz a katonának. Ezt magyarázta másfél óra hosszáig a legényeknek, akik természetesen semmit sem értenek az egész beszédből, csak azt tudják belőle, hogy az ellenséget nem ugy kell agyonütni, ahogy ők akarják, hanem ugy, ahogyan Komorovcsák kapitány akarja. Ebbe pedig belenyugszanak. Mert. nekik ugyan mindegy, hogy igy, vagy ugy hal-e meg az ellenség. Magyarázatát ezzel fejezi be Komorovcsák kapitány : Megértettétek, amit mondottam ? A ki nem értette meg, az jelentkezzék. Mind hűségesen rámondja, hogy meg­értette. Csak D. Kiss János a baptista te­kintget ugy széjjel, mintha sokat nem ér­tett volna meg a beszédből. — Te tán nem értetted meg D. Kiss a magyarázatomat ? Kérdezte tőle Komo­rovcsák kapitány. — Nem értettem meg egészen, kapi­tány urnák alásan jelentem. Komorovcsák kapitány ür megvetőleg végignézte a le gényt s csak ennyit mondott neki : — Na hallod, te nagyon nagy sza­már lehetsz, ha még az én beszédemet sem érted meg. Azután őrmester ur Sólyom felé fordult: — Őrmester, legyen gondja rá, hogy ez a gyönge elméjű ember is megtanulja, amit mondottam Két hétig minden reggel, minden este mondassa fel vele, amit most elmagyaráztam, mert azt ugy kell tudni, mint az apostolok tudták a szentírást. Aztán újra lovára ült Komorovcsák kapitány, újra összeállt a század s víg nó­tázás mellett indultak hazafelé. Mikor a nótázásba belefáradnak : elkezdik a fütyü­lést. Velük fütyül a kapitány ur is s e közben észre sem veszik, hogy hazaér­keznek. Csupa viz, cupa sár valamennyi. Em­ber, felszerelés egyaránt. Ez még nem volna baj, de nagy baj az, hogy ruhát, felszerelést rögtön tisztára kell takarítani. Olyan tündöklő tisztára, hogy a délutáni viziten hibát ne találjon benne Komorov­csák kapitány. Mert délután meg vizitet tart a ka­pitány ur. Ettől iitózik legjobban a ka­tona. Mi a vizit f Olyan ténykedése Komorovcsák ka­pitány urnák, mikor rendesen pocsékká szidja, fegyelmi büntetéssel sújtsa a kato­nát. Megvizsgálja a szobákat, fegyvereket, ruhanemüeket, rendben van-e valamennyi. A szofcában az ágyak reglama szerint állanak-e egymás mellett, rendesen van­nak-e az ágj Tak megvetve, nem poros-e valahol az ágy alja s hogy előírás szerint van-e a katona ruhája az^ágy feletti polcra rakva. Nincs-e nadrág a bluz fölé téve s nem áll-e ferdén a csákó, vagy a csákó rózsája. Gondosan megnézi az ágy alját is s jaj annak a legénynek, akinek bakancsa orrával kifelé fordítva kandikál ki az ágy alól. Ez már rettenetes fegyelmi vétség. Mert azt mondja az előirás, hogy a ba­kancsnak sarokkal kifelé kell az ágy alatt elhelyezve lenni és pedig ugy, hogy se kiljebb, se beljebb ne legyen mint az ágy oldalának széle. Vonalzóval, zsinórral kell azt kimérni, hogy hiba ne legyen benne. Ez a vizsgálódás igénybe vesz rend­szerint egy pár órát. S ez alatt az idő alatt ágya mellett folyton haptákban áll a katona s ugy hallgatja kapitány ur Ko­morovcsák kiabálását. Ilyenkor mindig mérges a kapitány ur. Majd megeszi az

Next

/
Oldalképek
Tartalom