Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-08 / 10. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. március 8. 10. szám. Politiliai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Megszűnt a palotaforradalom! (*) Apponyinak és Kossuthnak nagy köszönettel tartozik az ország. Hazafias, nagy érdemeiket ujjal tetézték, mikor erélyes vezéri szóval elnyomták egy elégedetlenkedő függetlenségi csoportnak könnyelműen szított palotaforradalmát. Vártuk ezt s bennünk egy pillanatig sem ólt kétség az iránt, hogy ennek a mai válságos időkben meggondolatlanul keltett mozgalomnak meg kell törnie a vezérek és a józanabb elemek higgadtságán és hazafias belátásán. Mégis, nem titkolhatjuk el azt a szomorú csalódást és keserű tanúságot, mit ez a mozgalom maga után hagyott a lelkekben. A közvélemény csalódottan tehette és tette is fel a kérdést: még most is a párt és személyi érdek fölözi a hazafias buzgalmat ? Mert a lázongók mozgolódásukat a függetlenségi párt jövőjének örve alatt szították. Tehát szerintük pártérdekből meg kell bontani a koalíciót, fel kell forgatni a jelent, hogy annak romjain felépüljön a jövő, a függetlenségi párt jövője ! Most, mikor a horvát, nemzetiségi és szociálista veszedelem fenyegeti az ország békéjét. Most, mikor a nemzeti egységre égetőbb szükség van, mint valaha, most szítani palotaforradalmat, megbontani a többséget és éket verni az ugy is nehezen ápolható egyetértés közé — végzetes hiba lett volna. De ha a haza érdeke parancsolólag nem is követelné a koalizált pártok további együttműködését, követeli azt az adott szó, a kölcsönös megegyezés. Már pedig a koalizált pártok megállapított időre, határozott célokért egyesültek abban a vészteljes időben, mikor a hatvanhetes pártok hazafias áldozatai nélkül a függetlenségi párt jövőjét igazán végveszedelem fenyegette s a hatvanhetesek cooperációja nélkül soha nem jutott volna a hatalom rúdja mellé, mely mellől most egyszerűen ellökni szeretnék némely nagyratörő függetlenségi csoportok, ugy gondolkodván, a mór megtette kötelességét — a mór mehet. Kezünkben a liusos fazék, most máiegyedül akarjuk élvezni annak tartalmát ! Páltérdekről, pártjövőről beszélhetett a szabadelvű párt, de függetlenségi lobogó alatt ennek nem lehet helye, mikor a haza érdeke mást parancsol. Parancsolja, hogy még a pártérdekeket is alája kell helyezni egy nagyobbnak: a haza érdekének.. A letört csoport ezt nem értette meg, mig a nagynevű vezérek neisik ezt meg nem magyarázták, a nemzet pedig pálcát nem tört eljárásuk fölött. Az indokolatlanul szított vihar ugyan elült, de megmaradt egy szomorú tanúság, az, hogy vájjon sikeresen vezetheti-e egy oly párt majd a nemzetet nagy céljai felé, melynek kebelében : visszavonás, egyenetlenség dul s minduntalan palotaforradalom veszélye fenyeget, melyben ahány csoport verődik össze, annyi kisebb, nagyobb vezér támad s boldog, boldogtalan vezéri pálca után törekszik ? Adhat-e az a párt állandó kormányt az országnak, mely pártban támadt csoportok : oly korszakos és a nemzet ekszisztenciáját mélyen érintő kérdéseknél is, mint a házszabályrevizió, a választói reform — készek csupa pártérdek cim alatt pártot robbantani, kormányt buktatni, hogy partikuláris érdekeiknek s saját A BALATONVIDÉK ÍAHCAJA. Egy toll története. A nap forró verőfényben lövelte alá sugarait, midőn egy egyszerűen öltözött férfi a Grenelle St. Germain utcáján haladt keresztül. Léptei tétovázók voltak, mintha céltalanul kóborolna. Mélyen fekvő szemei átható tekintettel birtak. Ajkai megrándultak, mintegy jelezve azt a belső vihart, mely lelke mélyében háborog. Senki sem figyelt rá. Nem is igen volt rajta mit megcsodálni. Ha gőgösen, pöffeszkedő magatartással haladt el valaki oldala mellett, megállott és megvető mosollyal nézett utána. — Sződd be magadat aranyba, selyembe, mint a hernyó — mondá aztán magában — legalább elfödöd a világ előtt silányságodat ; nézz kancsal szemekkel a nyomorultakra, fölfuvalkodott bolond! Hordozd magasan fejed s nézz megvetőleg végig kopott öltözetemen, midőn bátran szemedbe nézek. Az emberiség mérlegében legalább is annyit nyomok, mint ezer, ki hozzád hasonló ! S a hosszú utca ragyogó palotái előtl mindegyre gyorsabb léptekkel haladt el ; teste, lelke egyaránt repülni látszott. Hideg veríték hűté homlokát, az emberiség jólétéről gondolkodott s ez megizzaszthat egy embert. Levette kalapját, hogy letörölje az izzadtságot, ekkor egy toll hullott alá valamelyik ablakról fejére. A lehullott tollal azt a szerződést irta meg egy követségi titkár, mely Lengyelország feldarabolását foglalja magában. A kis ember fölvette a tollat, körülnézett s egy gondolat villant meg agyában, egy pillantást vetve az ablakra momosolyogva mondá : Egy könyvet fogok e tollal irni, mely nem egy palotát fog romba dönteni. A férfiú Jean Jaques Rousseau volt s a könyv a hires «Contrat sociale.» Evek multával Rousseaunak egy öreg szolgálója volt Stuttgartból. Ez alázuhant egyszer a lépcsőzetről s veszedelmesen megütötte fejét. Gazdája távollétében magához vett az Íróasztalról egy tollat s pelyhével balzsamot kent az égő sebre és az meggyógyult. Felgyógyulása emlékére eltette a tollat s midőn Stuttgartba visszatért, a tollat is magával vitte, mellyel gazdája említett világhírű müvét megírta. A toll hegye meglehetősen tompa volt már. Stuttgartban egy fiatal ember lakott nála, kit nagyon megkedvelt, S ha szeműidéi vörhenyes színben játszottak is át, orra hosszú és sovány lábai formátlanok voltak : azért mégis oly sziv dobogott keblében, melynek azon időben Németországban párja nem akadt. Egy csöndes este izgatottan rohant az ifjú föl a lépcsőkön, mintha az egész; Sirolin teU a égeH tmdist Tüdőbetegségek, szamárköhögés, skrofutozis, teftueaza ellen számtalan tanár és orvos íÉtd naponta ajánlva. értéktelen utánzatokat is Iciaáloalc, kérjen mindeakor „Boehe" eredeti mmmtffolAtt. W. H«ffB*an-U K*cb« A C*. Uasel (SráJ^