Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-08 / 10. szám

2 1908. március 1. külön nézetüknek érvényt szerezzenek. Hiszen ilyen körülmények között akár minden héten párt- és kormányválság épületes scénaiban gyönyörködhetik az ország, ellenségeinek nagy gaudiumára ! Fotytathat-e az a kormány, céltudatos munkát, dolgozhatik-e kedvvel, mikor állandóan feje fölött lebeg egy megbízhatatlan többség bizalmatlankodásának damokles kardja, mely többsébgen a csirkék akarják a tyúkok szerepét játszani. Tehát éppen a függetlenségi párt jövőjének érdekében áll, hogy a vezérek kissé szigorúbb disciplmát gyakoroljanak. Egy kisded dissidens töredéket nem számítva — az ellenzéki terület ma üres. Ki nem érzi magát jól bennt — ott a tér az ellenzékieskedésre. Ha ezt hathatósan éreztetni tudják a függetlenségi pártban — sokkal kevesebb lesz a palotaforradalom s a vezérek is, az ország is nyugodtan munkálkodhatnak a nagy feladatok megoldásán ! Egy kérdés. (—) Laptársunk a «Zala», abból t>z alkalomból, hogj- a Katii. Népszövetség vezető férfifti a múlt héten Zalaegerszegen szervezkedő értekezletet lártották — méltatlau támadást intéz ezen uj kath. társadalmi szervezet s annak vezérei ellen. Polémiát, sem kezdeni, sem folytatui nem akarunk ez ügyben laptársunkkal, csupán egy kérdést teszüuk fel, melyre feleletet várunk, Van-e a haza bármely polgárának, avagy társadalmi osziályának, vagy törvényesen beveti, vagy elismert felekezetének törvényes alapon, a törvények keretein belül joga saját érdekeinek előmozdítása végett, szervezkedni, tagjait összegyűjteni, tömörülni ? Vun-e személyes szabadság, szólásszabadság, gyülekezési jog? Ha igen, megilleti-e ez a kath. vallású houpolgárokat is? És ha h kath. honpolgárok-saját egyházi és vallási ügyeikben szervezked nek, tömörülnek, méltó-e és megilleti-e Őket az olyan támadás, minőben a iZala» a Népszövetség vez«Mőit részeltette? Mi ugy tudjuk, hogy ebben a hazában a zionistáktól kezdve a szocialistákig, minden osztálya társadalmunknak él a minden polgárát megillető jogokkal. Gyűlésezik, szervezkedik, agitál és senkinek se jut, eszébe emiatt gáncsot vélni, az illetőket, megtámadni. Mi okon üt zajt, és támaszt, lármát a sajtó egy része éppen akkor, mikor a kath. honpolgárok is megmozdulnak, jelt adnak magukról, hogy még ők is mernek élni s jogaikat a történelmi nagy juss és törvényeink ciméu ők is érvényesíteni s maguk is, mint kath. honpolgárok érvényesülni akaruak. Vagy talán épp^n ez fáj a «Zaládnak és hason szőrü-bőrü laptársainknak? Pedig kár ! Mert 1-szőr. A kath. társadalom úgyszólván veleszületett, nobilis toleranciájával, akkor is, mikor a hatalom tetőpontján állott, nemesen viselkedett más vallású polgártársaival szemben: elnéző, engedékeny, igazságos és méltányos volt mindig velük szemben. A világtörténelem számtalan példáiból csak a honi protestantizmus történelmére utalunk, mikor a katholikusság segítette úgyszólván kivinni protestáns testvéreinknek az autonomiát. Mert a katli. hitvallásban : a felebará'i szeretet nem oly szük köre alkalmaztatik, mint azt nem egyszer van alkalmunk tapasztalni a másik oldalról. Mert 2-or évszázadokon át nem vérzettek-e kath. honfiaink a hazáért ? Nem védték-e meg az alkotmányt, ? Ne inenjüuk most se messze, itt előttünk játszódott le a nemzeti küzdelem: a kaih. társadalom, akár a papság, vagy kath. honfitársaink hazafisága nem állott.a-e ki a tüzpróbát csak oly méri,étiben, mint bárki-ó ebben a hazában ? Ha akkor és évenkéut március idusán gyűlésezik, szervezkedik a kath. polgárság nein illetheti gáncs, miért akkor, mikor saját egyháza érdekében társadalmi utón szervezkedik, hogy szétszórt, parlagon heverő erőit a haza nagyságának felvirágoztatására összegyűjtse? Mert. 3-or a kath honpolgár, amilyen jó tagja egyházának olyan hü fia hazájának is ! Egy szeat István, Szt.-László, az után Nagy Lajos, Hunyadi, Mátyás, II. Rákóci F., Zrínyi, Pázmány, Vörösmarty s a nagyok és legnagyobbak százai nem tanui-e annak, hogy ebben a hazában a hazafiság nem monopólium s hogy hazafi ságban ebben az országban a kath. polgárságot soIik senki felül nem multa? Mit hirdetnek a hazáért küzdő vértanuk ezrei ? Mire való akkor mindjárt tüzet kiáltani, jajveszéklésben törni ki 8 támadni a katholikusokat,, ha magukról életjelt mernek ad^ii ők is ? Mire való? Éppen azért fennebbi kérdéseinkre igazságos feleletet várunk a <Zalá»-tól. A Kath. Népszövetséget pedig efféle támadások szervezkedő útjában föl nem tartóztathatják, sőt eggyel több okot adnak a szervezkedés erőteljes folytatására, hogy a már is elhatalmasodott destruktív irányzatok ellen a védelmet, minél sikeresebben felvehesse s ezeknek a nép széles rétegeiben már is káros rombolását ellensúlyozhassa. Ez pedig nemcsak joga, de kötelessége is, mivelhogy a létfentartáshoz mindenkinek, tehát a katjiolikusoknak is joga van. Erről az egyszerű iga -.ságról ne feledkezzék meg a tZala» se ítéleteinek megfonná ásábau s akkor bizonyára több lesz bennük az igazság és méltányosság, mint az egyoldalú elfogultság. Hova lettek a milliók? Korrajz. Irta : Csánk Béla. A szélsőségek hazájáról, Franciaországról lesz szó. Franciaországról, hol az annyira istenített, magasztalt, frank «Gloire,! — mint azt a közelmúltból tudjuk — leszállt piedesztáljáról, feszitő-vasar, ragadva, itt-ott, még petárdák segítségével is a zárdák, templomok ajtóit betörte s az azokban talált némi kevés egyházi javakat, a leggonoszabb módon elrabolta. Tette p«dig ezt a szabadság, testvériség, egyenlőség nevében, földönfutóvá téve a szerzetesek ezreit, ezeket, a derék, önfeláldozó lelkeket, kik szegénységük fogadalmához hiven, saját személyükre a legkevesebbel is beérve, létfentartásuk ezen szót. sem érdemlő szükségletén kívül, miuden tevékenységüket, igy életüket is, az emberiség javára á

!dozák ! Igen, Franciaország, Klodvig, Nagy Károly hazája, mely a múltban kifejtett hitbuzgalmi, egyházvédelme miatt, az fegyház legidősebb leáuya» megtisztelő cimet nyert" el, most ismét, mint egyházüldöző lép fel s mint ->gy felserdült, kamasz — ellöki magától azt az édesanyái, kinek emlőin lett naggyá és Hatalmassá ! * Tudjuk, hogy az örökké emlékezetes francia nagy forradalom alatt, az úgynevezett nemzetgyűlés határozta el, mint, első, ház, az egész város, egész Európa és az egész világ lángokban állna. — Egy könyvet fogok irni — kiálltott fel lángoló kebellel — könyvet, mely megrázza a menny és pokol oszlopait is. Tollat ide asszonyom! — Tollat? ez aligha lesz idehaza. De mégis, egy van. Ott fekszik a konyhalámpa mellett, hanem azzal aligha fog irni tudni már. Az ifjú felkapta a tollat, lámpát gyújtott, szobájába rohant, iró asztalához ült és irt. Midőn a felkelő nap a töredezett ablaktáblákon első sugarait belopta, a tragédia tervezete már a papíron feküdt. Az ifjút Schiller-nek hivták s a tragédia a «Haramiák* volt. Midőn Schiller egy elszászi barátjának felolvasta a tervezetet, ez igy szólt hozzá : A tollat, mellyel e színművet megírtad, megtartom magamnak emlékül. És midőn Franciaország megtanulta Schiller nevét kimondani, az elszászi egy másik embernek küldte meg a tollat. Mit csináljak e tollal ? kérdé levelében Mirabeau s eltette tárcájába, gondolván, apró jegyzetekre még elég jó lesz. Zsófiához irt leveleit már különben is befejezé, midőn ogyszer Dantonnál ebédelt, ez fogpiszkálót kért tőle és Mirabeau merő szórakozottságból átnyujtá neki tárcájából a hires tollat. Danton meghegyezte és használat után mellényzsebébe dugta. Sokáig nem viselte e mellényt, midőn azonban az ellenség Verdun előtt állott és senki életrevaló tanácsot adni nem tudott, újra fölvette azt és midőn a convent azt kérdé : Danton, hogyan mentsük meg a hazát ? zsebébe nyúlt és ott megtalálta a fogpiszkálót, felkiáltott : Fogpiszkálóval Uraim ! És azonnal tollat készített belőle. Az előtte fekvő két papírdarabra a következő két nagyhírű mondatot irta : <La patrie est en danger !» (a haza veszedelemben van) és «I1 faut fairé peur aux tyranns» (meg kell rémíteni a zsarnokokat.^) A toll nem volt ugyan jó, hanem azért el lehetett olvasni az írást. Az első szózat egész Franciaországban szétszóratott és óriási bátorságra lelkesité a polgárokat; a második a szeptemberi napok előhírnöke volt. Midőn e két mondatot leírta, kidobta a tollat az ablakon. A sok évi használat folytán annyira megkopott és annyira kurta lett már a toll, hogy senki sem vette észre, ott hevert a földön az emberek lábai alatt. Egy fiatal katona felvette s fegyvere tisztítására használta. A szegény toll elvégezte ezt a szolgálatot is és pedig jól, mert a katona megbecsülte. Midőn az ágyú dörgött és a tábornok fehér lován fel és alászáguldozott, harsány hangon kérdezte : — Ki tud irni ? kinek van tolla ? Katonánk, ki már ekkor altiszt volt s a tollat még mindig gomblyukában hordá, előlépett. — írd meg Párisba — monda a tá~ bornok — hogy megnyertük az ütközetet, Olaszország a mienk. Az altisztet irás közben megölte egy ellenséges golyó. A tábornok Bonaparte, a csatatér Marengó volt. Napoleon felvette a tollat, mely anynyira elkopott már, hogy hegye is alig látszott. Midőn Fontenebleauban lemondott, csodálkozva vette észre, hogy az elkopott tollat időközben egy újba dugta. Egész indulattal vetette félre s ezóta észrevétlenül hevert, ki Írhatott vájjon vele legutolszor ? Sclimidt Julián említi, hogy Eörne e tollal irta volna legszellemdusabb leveleit. Mi pedig azt hisszük, hogy az egész tolltörténet., egy szellemdus kis hazugság. Cs. J.