Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-01 / 9. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. március I. 9. szám. v PolitiKai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — í. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Az ipartörvény. (x) Két évtized óta követeli a magyar iparososztály az avult és a modern kor igényeinek meg nem felelő ipartörvény félretételét és ugyancsak két évtized óta igéri valamenyi kormány a jogos kívánságok teljesítését. Kormányok jöttek, kormányok mentek, az iparosok kongreszszusra gyűltek egybe, határozatokat hoztak s az uj ipartörvény csak nem akart megszületni. Most aztán a kereskedelemügyi kormány törvényjavaslat formájába önt ve nj'ilvánosságra hozta az uj ipartörvényt. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkárt föltétlen elismerés illeti azért, hogy hosszú évek fárasztó munkájának testet adott és beváltotta azt, amit mások csak igéitek. A tervezetnek már a cime is elárulja, hogy igen nagy fontosságú munkáról van szó, mert a törvényjavaslat az ipar gyakorlásáról, valamint az ipar és kereskedelmi alkalmazottak védelméről intézkedik. Az előadói tervezethez Szterényi József államtitkár irt előszót, melyben azt mondja, hogy a törvénytervezet jelen alakjában még csak eg}'éni állásfoglalás, egyéni vélemény, melynek célja, alapul szolgálni a törvényalkotásnak. A törvénytervezet hármas irányt kiván érvényesíteni. Az első a kézműipar védelme és fejlődése alapjainak megszilárdítása. A második a nagyipar helyzeteitek biztosítása. A harmadik az ipari és kereskedelmi alkalmazottak védelme. Ebből is látható, hogy a javaslat mindazon dolgokat tárgyalja, amelyek gyors megoldásra váró n^pi kérdések. A közreadott tervezet csak egyéni véleményként lép ugyan a nagy nyilvánosság elé, de az a tudat, hogy alapját képezi a törvényhozás elé terjesztendő hivatalos törvényjavaslatnak, kétszeres fontosságot ad e műnek. S azt a nemes intentiót, hogy e törvénytervezetnek egy életen át szerzett tapasztalatok és tanulmányok alapján megalkotója e művét azért bocsátotta közre, hogy az egész magyar társadalom vele foglalkozzék, azzal kell meghálálni, hogy nemcsak az iparos és kereskedő osztály, melyre nézve valóságos létkérdés a jó ipartörvény, hanem valamennyien behatóan foglalkozzunk e kérdéssel, gondolkodjunk, javasoljunk, javitgunk, bíráljunk, érdeklődjünk — dolgozzunk, hogy ez a törvény olyan legyen, amely alkalmas a földmivelő Magyarország mellett az iparos Magyarországot a szó európai értelmében megteremteni. S bizony van mi fölött gondolkodni. Maga az a tény, hogy a tervezet a kézműipar védelmét és a nagyipar helyzetét egyszerre és egy törvényben akarja biztosítani, elég okot ad arra, hogy e javaslatot általános szempontból a legélesebb kritikai bönckés alá vegyük. A kézműipar és a nag3

Tipar ugyanis egymásnak homlokegyenest ellentétesei. Az egyik csak a másik rovására terjeszk ed hetik. S nagyon fontos szociálpolitikai kérdés, hogy melyik az inkább pártolandó. A tervezet kifejezései ugyanis, mely szerint a kézműipar védendő, a nagyipar helyzete pedig biztosítandó, ez iránt kétséget hagynak fenn, mert mind a kettő védendő és biztosítandó — általános szempontból. A kézműipar ugyanis izlést, csínt, lelket önt a munkába, a nagyipar pedig azokat h BALATON VIDÉK TÁRCÁJA. SZÍV és ész. Irta : E. Villy. — Igen, én azt hiszem, hogy egy leánynak mai helyzete szerint bizalmatlannak kell lennie és nem szabad engednie, hogy érzelmei udvarlásunkat illetőlegszabad folyást nyerjenek, mert mi "férfiak ezt a leggyakrabban nem honoráljuk ugy, ahogy a leány udvarlásunk szívesen vétele után reményli. E véleményt egy előkelő világfi vallotta macáénak X-ék zsurján, midőn «Leáiy és az udvarlás egymásra hatása> cimü társadalmi érdekesség került szőnyegre önálló tapaszlalatok nyomán. A társaság női része nagy átlagban magáévá tette e nézetet és csak a részletkérdésekben voltak nagy eltérések. Midő n mar-már aláirtuk a végzést, mely rendeletileg tette volna kötelességévé a tisztelt hölgyeknek a hidegséget, amely ellen azután mi aunál nagyobb melegséggel harcolhatnánk, midőn a zárószó jogát kérte és nyerte meg egyik fiatal orvos barátunk. — Én nem hozok fel mázsás érveket — kezdto — a ti véleményetek agyonsujtására, egyszerűen elmondok egy történetet, mely engem mélyen meghatott, gondolkodóba ejtett ós figyelmeztetett, hogy a szavak mögött mindig keresnem kell a lelket. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény leány és egy szegény fiu. A leány is nagyon jól ismerte az életet, hisz eleget küzdött, érte, de a fiu is jól ismerte az élet küzdelmes oldalát, hisz kis korában már arra tanította anyja, hogy neki komolyan kell felfognia az életet, saját magáért dolgoznia, mert szegény, nagyon szegény. A leányt a napi munkája magához idomította ; szép vplt, mint egy angyal ; hideg, mint a kezelése alatt álló pénzgarmada ; a szive — annak a létezését tagadta — azt kinevelték belőle. A fiu komoly volt, a nappalokhoz ragasztotta éjjeleit és dolgozott, tanult mindig, mással nem törődve. Miért tanult ? Mi volt a vágya ? Nem hiszem, hogy azért, hogy igy szerezzen gazdagságot magának, hisz meg volt elégedve, sőt szerette szegénységét. Bizonyára ambicionálta nagy tehetsége és szülői boldogítása. Egy nap az élet, e kiszámíthatatlan mester, összehozta a két komoly munkást ós azok ámulva vették észre, hogy egymás mellett állva, meglátják az életnek azon oldalait is, melyek eddig rejtve voltak előttük, sőt amelyeknek létezését — már amennyire ráértek — kereken tagadták. A fiu szivén meg — megakadva, majd vadul rohanva mentek végig a vérhullámok és a leány hideg, okos szemeire is ráült valami kis gyengeség, egy kis róvedezés, csendes borongás ; talán sejtése a jövőnek. Nem szóltak egymásnak semmit, 1 Sirolin EaeH a «N«CJ* *» • toM**. a«CBteteti a k8Mc«ot, Tádékét éjjeli izzadást Tudöbategsegek, szamárköhögés, skrofülozis. influenza ellen számtalan tar.ár és orvos által naponta ajánlva. Mint

hogy értéktelen utánzatokat is kiválnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti c.*omarffoÍáMt. F. Htffmaaii-La Recbe & Co. ES.tsel (Síájf> 9S Roehe" bpkrtó WTMÍ laMeM • i b*a. — Án Or««t»fcmt <