Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-01 / 9. szám

2 1908 március 1. a társadalmi osztályokat is belevonja a fogj

Tasztás keretébe, melyek a kézműipar természetéből folyó árakat nem birják. És ha már mindakettő pártolandó, nem bir-e a nagyipar már meglevő tőkéjével olyan gazdasági erőt, mely már is nj^omasztólag hat a Kézműiparra s azt esetleg egészen tőnkre silányítja, ha működése államilag biztositatik ? Kérdések, melyekre a törvénytervezet megalkotója a magyar társadalom hel}

Teslő és beleegyező feleleteit várja. Az ipari és kereskedelmi alkalzottaknak védelme a tervezetnek kiemelkedő része. Talán ez a rész, mely a legtöbb támadásnak lesz kitéve mind az iparosok és kereskedők, mind az alkalmazottak részéről. ^ dolog ugy áll ugyanis, hog}

7 az egyik sokalja, a másik keveseli a védelmet. Es ez természetes is. A lehető legszorosabb értelemben vett társadalmi kérdés lesz imigyen a törvény kereteivel körülsáncolva. Annak a társadalmi harcnak, mely néha bizony túlságosan kíméletlenül, élesen sőt kegyetlenül folyik a küzdő felek között, tettekkel tényezőjévé szegődik a törvényhozás, helyesebben, az államhatalom. Roppant nehéz helyzet. És épen ebben a kérdésben találjuk a tervezet legnagyobb erősséségét és Szterényi legkiválóbb érdemeit. Nem félt belenyúlni a darázsfészekbe, hogy igazságot szolgáltasson. És ha a tervezetnek a kézműipar és nagyiparról szóló szakaszaival hazánk eljövendő gazdasági jólétének alapjait, mint nagy államférfin alkotta meg, — a munkásvédelemről szóló intézkedéseivel, mint ember mutatkozott bölcsnek és nemesnek. És a magyar társadalom semmivel sem mutathatja ki iránta háláját inkább, mintha az ő egész életének munkájával a legalaposabban foglalkozik és az ipartörvényzetet a legbehatóbb vizsgálódás tárgyává teszi. A mi különben kötelessége is. Három uj egyetem. (*) Két egyetemünk kevésnek bizonyait. Túlzsúfoltság mindeniken. Ez és a geográfiái helyes elosztás is egy harmadik egyetem létesítését teszi szükségessé. Ennyi azonban véleményünk szerint elég is. Osztozzanak meg ezen a versengő metropolisok. Az ország közvéleménye is ennyire volt előkészítve. De nem is várt többet,. És mondjuk ki nyiltan, nem is szükséges több a a nemzet anyagi ereje nem is bír meg többet. Annál meglepőbb volt s országos feltűnésre tarthat számot. Apponyi Albert grófnak egy egyetemért fáradozó deputáoió előtt, nem rég tett abbeli nyilatkozata, hogy nem egy, hanem 3 uj egyetem felállítását tervezi a közel jövőben. Bár Apponyi miniszter személye és működése iránt a legteljesebb bizalommal viseltetüuk s csak tisztelettel tuduuk rátekinteni, mint nemzeti büszkeségünkre, még is kénytelenek vagyunk ezen tervelt szándékára kifogásoló megjegyzéseinket megtenni. A kérdés anyagi oldalának eibirálását végezzék el a financierek és nemzetgazdászok. Mi e problémát nem feszegetjük, csupán arra kívánunk rámutatni, hogy a költségek aligha tul nem haladják az ország anyagi erejét. Másrészt társedalmi mozgalom is, melyek egyike ugyan ismét alvó egyetemek felállítását célozza ! Ha nem csalódunk, egyik néhai s most alvó mozgalom kath. egyetem, egy másik ref. egyetem felállítását tervezi. Hogy most mindakettő szendereg még nem következik, hogy örökre el is aludt ! Annál kevésbbé tehető ez fel, mert mindkét felekezetű egyetemre már is tekintélyes summa áll rendelkezésre. Csak idő kérdése, hogy pl. a kath. egyetem eszméje álmaiból felébredjen s sok kath. hivő óhaját valóra váltsa. A két állami egyetem helyett nem lehet,ue-e pl. az egyiket : a kath. egyetemet, megalapítani. A már meglevő alaphoz a budapesti egyetemből kikapcsolva a kath. alapot — hozzáadva megfelelő államsegélyt, kész volna a harmadik egyetem. Ha a reformátusok' egyetemi kérdése Debrecenben ébredez, kész a negyedik egyetem. Több már igazán fölösleges. Magyarország kis ország Földművelő állam. Még sincs a continensen még egy oly hivatali apparátussal átszőtt, meggazdagitott állam, mint a mienk. Inkább bürokrata, hivatalnok országnak, semmint agrikultur országnak lehetne joggal nevezni. Emellett, temérdek a szmekura számba menő hivatal. letűnt, szabadelvű rendszer tette szükségessé uralmának föntartása végett, a szinekurák erigálását,. Közigazgatási rendszerünk bürokratikus alka'a szinté'- rengeteg személyzet szaporítást vont maga után. A már meglevő hivatalok nagyszáma mellett is, két egyetemünköu beállott a diplomás tulprodukcio I És félő, hogy e tnltermelés a proletariátus, csoport egy uj típusát : a szellemi proletáriatust eredményezi, Hiszen már is számtalan esetben találkozunk diplomás házmesterrel, diplomás utcaseprővel stb., mi lesz é« hol helyezi el a magyar társadalom kis köre a diplomámásokat s ha pl. erélyesen hozzálátna a kormány a sokféle színekurák megszüntetéséhez, majd a közigazgatás egyszerűsítéséhez ? Mert míg a jogot ós bölosészetet végzett uraink szűkös hivatalaikban szoronganak, gyáraink külföldi művezetőket, alkalmaznak — zsiros fizetéssel — a magyar állam szub- j veucióiból I Emellett, még mindig ugy is nemzeti vonás az náluuk, ha valaki nem lehet: Icutyabőrös, udvari tanácsos, vagy bármiféle dekoratus, diplomásnak kell lennie okvetlen, különben nem jár ki a tekintetes cim! Ennyi megkívántatik minden curialis házban, ha már maga a curia el is úszott. Igaz ugyan, hogy a tulipán mozgalom szépen alussza több nemzeti lelkesedósi ügylet mellett a boldogok álmát, igaz, hogy az iparpártolás még nem került, le végkép a színpadról s ha valami közbe nem jő, az állami beruházás több száz milliójából több millió, gyárak alapítására vár. Vájjon szolgálják-e a nemzeti ügyet a magyar pénzen, de idegen nemzetbeli személyzet, műszaki vezetők stb. alkalmazása melle't ? A helyzet pedig ma az, hogy gyárainkban idegen műszaki és művezetők teszik el a magyar pénzt,, mig diplomás uracsak nézték egymást. A fiu szemében az energiának és az erős akaratnak szilaj tüze lobogott, a leány szeme csendesen elmélázott, — megértették egymást. Azután tovább dolgoztak. Most már a fiu, ha a célra tekintett, babérkoszorúját az imádott leány kezében látta. Éjjeket virrasztott át könyvei mellett ; a száraz botük, mint a cél váltságdíjjai, gyorsan behódoltak éles felfogásának. De egyszer csak kihullottak kezeiből a könyvek, a nyugodtság eltűnt szivéből. Ha olvasni akart, a betűkből imádottjáuak neve alakult ki, mindig ós mindenben őt látta ; reszketett, ha elvesztésére gondolt, pedig még nem is tudta, vájjon az övé-e, vájjon az övé lesz-e. A fiu anyja észrevette fián a változást ; rögtön segítségére sietett vergődő fiának és élénk színekkel ecsetelte előtte a házi béke megrontóját, a nyomort és a munkáskéz megbénitóját, az oktalan szerelmet, A fiúnak volt esze ós volt szive. Eszének fájt a szive, szivének fájt az esze. Sok-sok lelkitusa között a sziv és az ész megegyeztek egymással. Igen ! menyasszonyul kéri a leányt, ezt mondta a szivének és a sziv megnyugodott. Dolgozni fog sokat ós kitartóan, hisz az életéért, az üdvösségéért, a szerelméért dolgozik — ezt mondta az eszének ós az ész is megnyugodott. No most már elhatározás létrejött, de a végrehajtás még hátra volt. Dobogó szívvel sietett a leányhoz. Nagyon hamar ért, mert esze már nem korlátozta lépéseit. Nem ereszkedett térdre a leány előtt, nem sirt, nem esküdözött, hanem egyszerűen és komolyan, őszinte férfiassággal mondta meg a leánynak, hogy szereti és hogy ezen szerelemtől függ boldogsága, egész jövője, az élete. A leány szemében ismét megjelent a révedező gyengeség, ugy látszott, hogy a nevelése és a szive küzdöttek egymással. A szive n.?ki igy irta le a férfiút, ki hozzá fog közeledni, leányálmaiban igy alkotta meg magának a férfiúról képzetét. Meg volt ró'a győződve, hogy boldogsága a férfiú kezében a legjobb helyre volna letéve. Hanem az esze, mást mondott. Ö 18 éves, a fiu 22. Mi lesz négy év múlva ? Vájjon eléri-e a fiu célját ? Tud-e magának olyan állást teremteni, melyben őt boldoggá teheti ? Vagy ha fáradozását siker koronázza, meg fog-e emlékezni a fiu róla négy év múlva? Nem vár-e hiába és nem cselekszik-e oktalanul, ha legszebb éveit várakozásban tölti? Mindannyi nyilt kérdés, melyekre az egyedüli válasz a férfiú becsületes, nyilt tekintete, őszinte szava, igaz szerelme I De nem fog-e ez megváltozni ? Es hogy döntötte el itt a nevelés, a sziv és az ész vitáját ? Hát a döntésben bizony a sziv kapta a kisebbik szerepet és midőn a fiu kereste a szivet, szemben találta magát az ésszel. A válasz megmutatta a szivet, mely boldogsággal töltötte el ; az ész megmutatta a kételkedést, mely a fiu becsületességét fájón sértette. Ha szeretünk, nem okoskodunk. És neki fájt a leány okoskodása, de megtudta érteni és remélte, hogy kitartása és sikerei meg fogják hozni a kívánt bizalmat. Vegyes érzésekkel, boldogsággal ós szerelemmel telve távozott a fiu és fogott munkájához. Boldog volt a leány is és örült a fiu sikereinek, Múlott az idő, eltelt egy év. A fiu dolgozott és ha csüggedett,] erőt gyűjteni elment a leányhoz. Azt vélte, hogy már megtalálta a szivét és oly boldog volt és ugy hitt. A leánynál még mindig küzdött a sziv ós az ész és jól nevelt leányhoz illően igyekezett érzéseit eltakarni, hej pedig, de boldoggá tette volna azt a fiút ós saját magát. A leány nagyon szép volt, körülrajzották az elegáns úrfiak és minél jobban szaporodott az udvarlók tábora, annál sötétebb kétségbeesés nehezedett a fiu kebelére. Kérte a leányt, hogy nyugtassa meg szavával, hogy csak őt szereti ; kérte töle szive sajgó sebeinek) gyógyítását, melyeket viselkedése ütött rajta. Kért, majd könyörgött. Könyörgött, hogy áldozata ellenében mutassa be ő is áldozatat. A leánynál küzdött az ész és a sziv. Es az ész ismét túlsúlyra jutott a sziv felett. Mindketten szei ették egymást, azért mégis megtörtént a katasztrófa — a leány nagyon is tudott uralkodni szivén. Megsértette a fiu büszkeségét ós önérzetét és a megalázás minden reményt elűzött a fiu szivéből. Először revolvert vett a kezébe, de ezt a megoldást nem találta magához méltónak.