Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-23 / 8. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. február 23. J 8. szám. F^olitiKai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kézilatokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Csak óvatosan! (x) A nemzeti küzdelem mag­vát képező katonai kérdések újbóli szinrehozása izgatja a lelkeket. Élőzenéjét a delegációban hal" lottuk. A tiszti fizetésemelés a kez­det, nyomon követte a hadsereg ügyének vitás kérdése. Ma már min­den fórumon foglalkoznak vele. A megoldás szükségét nem tagadja senki. Ellenértéke, a nemzeti köve­telések fölött, már megoszlanak a nézetek, nemcsak lényegüket, de mérvüket illetőleg is. A magyar nemzetnek megvan erre a mértéke, melyen alul nem hozhat ujabb ál­dozatokat a hadseregnek, anélkül, hogy a sok keserű tanulságul szol­gáló nemzeti ellenállás küzdelmét illuzóriussá ne tenné a világ előtt. A had vezetőségen áll a sor, hogy a magyar nemzeti követelések jo­gosságát mérlegelve, oda hagyva a rideg non possumus álláspontját, méltánylással kezelje a jogos ma­gyar kivánságokat s igy kölcsönös megértéssel nyisson utat a teljes és végleges kibontakozáshoz, amely ép­pen oly érdeke Ausztriának, mint Magyarországnak. A közelmúlt szomorú tanúságai azonban mindkét részen nagy óva­tosságot s még több méltányosságot követelnek. Csak, ha megvan a jó akarat, s a kérdés teljesen tisztázó­dott, hozzák újból felszínre a kato­nai ügyeket. A magyar nemzeti kö­veteléseket ismerik tul a Lajthán. Ha honorálásukra oda át kész a talaj, akkor jöjjenek azok a kér­dések. Különben ne, mert, amint ál­dozatul esett a Széli-kormány, az egész szabadelvüpárt — martaléka lesz a koalició s az ország nyugal­ma is, anélkül, hogy egy lépéssel is előbbre jutott volna a hadsereg ügye. Ez pedig ma kívánatosabb, mint valaha ! Megokolttá teszik a külpo­litikai viszonyok meglepő alakulá­sai. A míg a monarkliia külpoliti­kája szintelen, semlegas vizeken evezett s inkább csak administra­tionalis funkciókat végzett s nagy­hatalmú szomszédainak udvarolga­tott, semmi _baj sem volt. Ment minden, mint a karikacsapás. — Mihelyt azonban komoly csapásra tért, jogait érvényesítendő gazdaság politikai terveket mutatott föl — száz ellenmondással találkozott min­denütt. Szandzsák-vasutjának tervét azonnal keresztezte az orosz-vasut terv — az Adriáig — onnét meg talán kissé beljebb is, hiszen az orosz csapatok előtt nem ismeretlen még kevésbbé járatlan a Magyaror­szágba vezető ut ! Ami Ausztria-Magyarországra ennél is megdöbbentőbb, a nagyha­talmak legújabb csoportosulása egy szövetségben. Oroszország, Anglia, Francia és Olaszország egy szövet­ségben Magyarország-Ausztria és Németország ellen. íme ezt eredmé­nj'ezte a monarkhia egyetlen, egé­szen gazdasági vonatkozású lépése a Balkánon. Egy fél világ áll szem­ben velünk s néz farkas szemet! Ek­kora hatalommal szemben, még egy oly nagy hatalmú szövetséges olda­lán is csak egy teljesen organizált, felszerelt és harcképes hadsereggel biró nagyhatalom állhat meg. Ez ma a hadseregben hiányzik­Nem a mi hibánk. Az osztrák ma­kacsság okozta ! Ekkora veszedel­mek tudatában elkövetkezett-e a be­A BALATON VIDÉK ÍAHCAJA 1848 Petőfi költeményeiben. Irta ós a főgimnázium január 25-iki fel­olvasó estélyén felolvasta Pap László dr. „Szaoadság, te vagy lelkem istensége." Petőfi (Vége ) Midőn biztat, hogy a nemzetaszabadság Kánaánjába vörös tengeren, az ellenség ki­omló vérén át menjen, választat a szabad­ság, vagy halál közt: «Most talpon állunk újólag. . . Azért állottunk volna fel, Hogy újra földhöz sújtsanak ? Nem, nem, most győzni, vagy meghalni kell! Csatára nemzetem, Halál, vagy győzelem ! Föl, föl, te jobban nem szeretheted, A szép halálnál a csúf életet, Te inkább sirba fekszel, mint mocsárba. . . De a ki kész a hős-halálra, Az diadalmoskodni fog, Induljatok Százezerével, miljomával A szolgaság Egyptomából, A szabadsági Kánaánba, Mint Mózes népe hajdanába ! Nekik volt, van nekünk is istenünk, Ö fog vezetni tűzoszlop képében, S az ellenség kiomló vére lészen, a vörös tenger, melyen átmegyünk.» (Vesztett csaták, csúfos futások.) Azután hangja nem annyira lázadó, mint borongó. A. Csatában c. versében még tszilaj lelkesedés folyik ereiben, mint tüzár.» • Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tüzár. A vérszag és a füst Megrészegítette már,J Előre rontok én, Ha élek, ha halok, Utánam katonák, Utánam magyarok. > (A csata.) Azután szidja Európát, hogy lecsen­desedett, pedig szabadságát nem vivta ki egészen, egymagára hagyta a magyart: • Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai . . . Szégyen reá ! Lecsendesült ós Szabadságát nem vivta ki. Magára hagyták, egymagára A gyáva népek a magyart ; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard.» (Európa csendes, újra csendes.) Megemlékezik a Vizakna és Déva kö­zötti 4 napos ágyú dörgés ről s megénekli dicső vezérét az erdélyi hadseregnek, Bem tábornokot, Osztrolenka «véres csillagát», kiben egyúttal uj Hunyadit lát: e Sirolin •r tefl a •ja taatott*, oagnB*. WBrtékvt. «gefl teadást Tüdőbetegségek, wwmdL, szamár­köhögés, skrofuk)2is. trftuenza ellen számtalan tanár és orvos áttal naponta ajánlva. Mtathogy értéktelen utánzatokat is kináínak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti exomrvffolást. F. Htfffflano-La SUche A Cm. ilasel (Sfájr^ 9S Roehe ít Kaptató afvoii rendeletre a u^íJ Ma HlÉ n ban. — Ára tiva«eakh!t 4r— komit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom