Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

ÜJSEU «•*» ....„„ÍJ ,.»t •tk*'""" » BALATONVIDÉK 1908 január 5. ti wu' • > • ' vénynek mondja, hogy a fogyasztástól függ & termelés. Ha tehát szabályozzuk a ter­melést,, szabályoznunk kell a fogyasztást is. Ez pedig a problémák egész láncolatát vonja maga után. Meg kellene állapit,ani, ki és mikor házasodtiatik, kinek, mikor és hány gyermeke labet, szóval a szocializ­mus a legkirivóbb antagonizmussá lejne, mert, rabszolgává tenné az egyént. Akik ezzel szemben azzal akarnának é'-velni, hogy leket anuyit termelni, hogy minden­kinek legyen tisztességes megélhetése, azok sem tagadhatják, hogy a népesség szapo­rodása csakis megbatározott szabályok és korlátok közt történhetnék. Áttérek ezekuiáu a coUectivismusra. Nem emlitera a municipialis és községi •col'ecti viswust, amelyek az Amerikában tett kísérletek szerint, nem célravezetők, hanem a gouvernementalis collectivizmust. Ha a termelési eszközök mind az állam ke­zében volnának, mi lenne az egyénből ? Az uj bautiauizmus megadja rá a feletet : esz­köz, géprész. Bár a szocialisták Kannt azon tételét, hogy az egyén öncélú, a ma guk malmára igyekszenek hajtani, szólván, hogy célját csakis szocialistársadalomban ér­heti el, az előbbi tétel kétséget, nem szen­ved. Az állami collectivizmus maga után vonná, hogy az állam az egyes foglalko­zásokat betöltse, a foglalkozást iizök szá­mát meghatározza, pályákra kényszeritsen, illetőleg a sok jelentkező számát reducálja. Ez még a testi munkát kifejezésre juttató foglalkozásoknál sem lenne áldásos, annál kevésbbé a tudományos foglalkozást űzők­nél, hol a szellemi vitézkedés kérdését, nem lehet sorozóbizottság által eldönteni. (S még a mainál is nagyobb lenue a protec­tió.) Nyilvánvaló, hogy az egyén szabad mozgása, szabad tevékenysége béklyóba volna verve s csupán egy mechanikai egész részévé válna. Célt a szocializmus tehát igy sem érne. De épen igy a szoeialisztikus irány minden tételét meg lehet cáfolni. Azt, hogy az egyedüli jövedelemforrás a munka, hogy a tőke csak a munka kisajátítása stb. S mindez természetes, ha az alaptétel, az egész gazdasági életnek egyedül a termelésbe való visszavezetése meg nem áll. A gaz­dasági élet minden ágának van az egészre hatása s mint minden organumban ok és okezati circulus vit.iosusra akadunk. Mindazonáltal nem tagadhatjuk, hogy ezen iránynak nagy haszna van. Fokozza az altruisztikus érzelmeket, növeli a társa­dalmi szolidaritást. Mint minden nagyra­törő eszme előtt tehát kalapot emelhetünk, de mint társadalmi szervezetre gondolni is vétek. S ha a szervezet valami csodás vé­letlen folytán, amelyre számítva még Marx is némileg utópista, mégis lét,re|önne, a legelkeseredettebb harcot kezdenék ellene épen azok, akik megalkották. ^ ^ Az „Iparos Dalkör" hangversenye. Felejthetetlen kedves estét, szerzett közön­ségünknek a, helybeli Iparosok Dalköre szilveszter-esti hangversenyével, mely már hetekkel előbb lázas érdeklődést keltett mind helyben, mind a vidéken. Ezt, az érdeklődést a Dalkör teljes mértékben ki is érdemelte, mert ez estén ujabb fényes tauujelét adta életképességének, fejlődésé­nek s öregbítette azt a rokonszenvet,, nagyrabecsülést, mellyel iránta közönsé­günk már a múltban is viseltetett. E tö­rekvő kisded egyesület, Garay Sándor szak­avatott, vezetése in"llett évről-évre nagyobb sikert lud felmutatni s ha ma mint a Du­nántul egyik első dalegyletét emlegetik, bizton reméljük, hogy közel «z idő, midőu az országos hírnevet is elnyerendi. A hang­versenyen, mint értesültünk illusztris ven­dégei voltak a Dalkörnek. A magas grófi család tisztelte meg látogatásával. Gróf ur őnagyméltósága. Windiscbgrátz hercegnő ég Ella grófnő társaságában jeleut, m-g, végig hallgatva a műsort, elismerését fe­jezte ki Garay Sándor karnagynak a ki­válóan szép énekszámokért. A Dalkör e magas kitüntetésre méltán büszke lehet. A hangverseny lefolyásáról kiküldött tudósí­tónk a következőkben számol be : Aligha hangversenyzett mostanában ily telt ház előtt a Dalkör, mint aminő ez este volt. Minden talpalatnyi hely elfog­lalva, sehol egy üres szék, az első helyen pláne ember-ember hálán tolongott. A ren­dezőség dicséretére legyen mondva, az elhelyezkedés simán, a legkisebb zavar nél­kül s úgyszólván hihetetlen rövid idő alat.t ment végbe. Vé^-kor még alig egy páran voltak a teremben s 1/ 29-\<ov már mindenki helyén volt; csak a grófi család részére fenn­tartott diszülések álltak még üresen. Né­hány perccel fél 9 után a magas vendégek is megérkeztek. A Dalkör elnöksége a lép­csőházban várta és fogadta az illusztris vendégeket, kiket azután helyükre kala­uzolt. Gróf ur őnagyméltósága, Windisch­gia'z hercegnő ós Ella grófnő voltak az érkezők. Nyomban a megérkezés után kez­detét, vette a hangverseny, a Dalkör egy énekszámával. «Sir a nóta» című remek darabot adták elő oly precizitással, ami­lyent még nem hallottunk a dalkörtől. A darab után felhangzó zajos taps jelezte a nagy hatást. 2 Smith cWilhelm Tell.» Zongorán előadta Weltner Mariska Első nyilvános fellépése volt. Lámpaláz nélküli könnyed és biztos játékával azonban arról győzött meg mindenkit, hogy szép zenei tehetség­gel és technikával rendelkezik. Bizonyára többször lesz még alkalmunk gyönyörködni játékában, melyet, ezúttal zajos éljennel és viharos tapssal jutalmazott a közönség. Gyönyörű csokrokkal is elhalmozták tisz­telői. 3. «Bölcsődal és a Szénégetők» cimü fiún dalok Selim Palmgrentöl. Énekelte a dalkör. Mély csendben és osztatlan figye­lemmel hallgatta meg ezeket a darabokat is h közönség s különösen a «Bölcsödal» felülinulhatlan előadása váltott ki nagy t.et-zést. 4. Ejury Lajosné dr. né énekelt, két szép részletet, a c Varázskeringő» és «Szép Ilonka» cimü operákból. Gyönyörű csen­gésű hangja, mely a magasabb régiókban is tiszta és ment, minden erőltetéstől, ma­gával ragadta a közönséget, mely zajos tapssal és éljeuzéssel honorálta a művészi éneket. Ráadásul egy tüzes bordalt, énekelt még, mellyel szintén nagy tetszést aratott. 5 «Falu végén kurta kccsma.» Éne­kelte a datkör, nagy hatást keltve. 6. Mattéi «Le Tourbillon.» Grand Valse deConcert. Zongorán előadta Smith Carry. EUŐ i'/beu hallottuk őt is, játéka biztos, folyékony, meglátszik, hogy kiváló gyakorlata van. Valószínű őt sem fogjuk nélkülözni a jövőben hangversenyeinken. Zajos tetszést aratóit 7. íMagyar nóták.* Hegedűn ját­szotta Szerdahelyi Károly, zongorán kisérte Smith Carry. Ugy a hegedüjáiék, mint a kíséret kifogástalan volt. 8. Lányt Viktor alkalmi korképe kö­A BALATONVIUÉK T AIIC A JA, Elkobzott levelek. (Vége.) Koronc, 1906. szept. 16. Édes Olgám ! Tudom csodálkozol, hogy honnan a világ végéről kapsz tőlem levelet, de lásd talán kedvesünk sirhantja nem töltheti el annyi bánattal lelkünket, mint azon hely látása, hol boldogok valáok. Elhagyám te­hát Szent-Ivánt s ide jövék a fenyvesek hazájába s talán itt a vigaszt, mit az em­berek kőzött hiába keresék, meg fogom találni. Meg kell hogy vigasztalódjam, mert az Isten adott szivet, hogy szeres­sünk, 0 ^ adott szenvedést, fájdalmat, de adott erőt ennek elviseléséhez is. En magam döntém le boldogságom oltárát, magam mondtam le mindenről, igy hát nem panaszkodhatom a sors ellen. S hogy szenvedek, ennek oka saját énemben rejlik. Igen Olgám, magam mondtam le min­denről. Látva azt, hogy Lászlóm édes aty­ját ós vagyonát gazdag nősüléssel ment­heti meg, látva, hogy a vidék leggazda­gabb lánya is szeretné övének mondhatni, mintsem hogy én megfosszam Ot, szerencsé­jétől s a nyomorúságban boldogtalannak lássam, lemondtam boldogságomról, s eljöt­tem ide messze, hogy hirt se halljon felőlem senki. Eljöttem, mert azt akarom, hogy Ö boldog legyen, olyan boldog a milyet csak nemes lelke megérdemel. Ha elfelejt, ám legyen ; értéke előttem akkor sem válto­zik, nekem azért minden gondolatom, min­den imádságom csak László lesz. A szerelem mig a férfi életében csak epizód, a nőnek egész élettörténete. Jaj az olyan szívnek, mely csak egyszer tud szeretni s csak egyszer csalódhatik ! De sok frázisom untat ugye Téged Olgám, ki nem vagy az idealizmusnak ba­rátja, de ez a panasz oly jól esik lelkem­nek, mint az orvosság a betegnek. Keserű, de enyhíti szenvedésemet. Hogy Szent-Ivánon iskolaévem letelt, beadtam pályázatomat az államhoz s csak­hamar ide lettem kinevezve Koroncra ta­nítónőnek. Ott eltemettem boldogságomat, ide csak annak síremlékét hozám, az em­lékezetet. Ez talán az enyém maradhat, ezt talán nnm veszi el tőlem senki, hisz világító fáklya ez csupán boldogságunk koporsójánál. Ha szegény anyám hallaná panaszo­mat, rögtön elvinne innen, hol a magány még inkább feldúlja lelkemet, de mintsem egy ember helyett kettőt tegyek boldog­talanná, mosoly alá rejtem mély bánato­mat. Hidd el boldognak gondolnak az emberek ; de néha talán én sem vagyok olyan boldogtalan. Dolgozni fogok fáradhatatlanul ; küz­deni fogok a nép érdekéért s munkám si­kerét látva talán ismét boldognak fogom magam képzelni, oh, mert igazán az nem lehetek soha. Csak 45 gyermeket tanitok ugyan, de mivel a nép tótajku, munkám bizony sok. De én nem csak a gyermekeknek, hanem a népnek is tanítója akarok lenni. Le­ereszkedem hozzájuk, hogy őket magam­hoz emeljem, mert igy lehetek csak nép­V^tm^k, fesnn*, szamár­Kő&ogas, skrotelom, influenza tmir H orvos Md gA C«. Basel (Sfije).

Next

/
Oldalképek
Tartalom