Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

1908. február 16. BALATONVIDÉK 6. vetkezetfc ezután. A nagy ügyességgel megirt darab viharos tetszést, beltett. A szereplők egytől-egyig derekasan megállták helyüket. Oly otíhoniasan és ügyesen mozogtak a színpadon, mintha hivatásos színészek lettek volna. A darabban három kép került bemutatásra. A keszthely-hévizi villanyosvasut, az artézi kut, és a villanyos toronyóra. Óriási derültséget keltett az első kép, amely egy villanyos kocsit ábrázolt, rajta utasokkal. A bocsi élethű előállítása remek világitása Ejury főgépész ügyessé gét dicséri. A második képben az artézi kut lett bemutatva. E kép remek megvilágítása általános bámulat.or kelteti. A harmadik kép a villanyos toronyórát mutatta be. A darab végeztével percekig ünnepelték a szerzőt, bit kétizben is a lámpák elé liivtak s Ejury főgépészt, kit szintén a nyílt színen tapsoltak és éljeneztek lelkesen. A hangverseny utolsó pontja méltó befejezése volt a sikerült estének. A Dalkör énebelte Rieger «Isten hozzád» cimü remel^ darabját., mellyel óriási hatást beltett,. Általában elmondhatjuk, hogy ez estélyen a Dalkör magas nivón áilónak mutatta magát. Joggal tápláljuk tehái a/.t a reményt, hogy az idei székesfehérvári dalosveiseuyböl mint első fog kikerülni. E nagyarányú haladás elsősorban Garay Sándor karnagynak köszönhető, ki ernyedetlen szorgalommal buzgólkodik a Dalárda tökéletesítésén. Öt. illeti a babér oroszlánrésze, mert, ő a szive, lelke ennek a kisded egyesületnek. Méltó társa és osztályosa a sikerben Lakatos Vince dr. elnök, ki rajongó szeretettel csüng az egyesületen $ akinek a nemes ügy iránti lángoló lelkesedése nemcsak hogy összetartja, de uj tagokkal is szaporítja az egyesületet. Elismeréssel adózunk nz egylet minden tagjának s kívánjuk, hogy az elért, szép siker buzdításul szolgáljon a további zavartalan együttműködéshez. sikeres estét hajnalig tartó tánc követte. A jelenvoltak névsorát a következőkben sikerült összeállítanunk: Asszonyok : Adler Jenőné, B-ndekovits Istvánné, Bognár Imréné, Bányai Iuiréué, Bör< cz Péterné, Büchler Zsiginondué, Boda Jakabné, Balogh Mihály né, Bognár Jozsefné, Barta Vilmosné, Böhm Jánosné, Barna Gj örgyné, Cséby Lajosné, Csótár Vendelné, Cságoly Istvánné, Cságoly Pálné, Dezsényi Arpádné dr.-né Durz-a Ferencué, Dobos Jánosné, E|ury Lajosné dr. né, Eckhardt Antalné, Emecz Józsefné, Filipp Samuué, Eülöp Amalné, Fuchs Ferencué. Fizáry Viktorné, Fizáry Alajosné, Gulicz N. né, Geiger Jánosné, Gáspár Józsefné, Gaál Néndornó, Heidecker Jánosné, Hoffmann Arn< ldné, Herget Györgyué, Hárman Lajosné, Horváth Józsefné, Hochstadter Sandorné dr.-né. Horváth Karoly né, Havay Józsefné, Kell Dezsőné, Kovács Józsefné, Kövér Gyuláné, Kár lyi Istvánné, Lázár Izsóné, Lázár Józsefné, I ichten valuer Fe rencué, Lipsitz Saruimé, Laky Józseíné, L^ndvay Antalné, Mindszenti Jánosné, Murai Lajosné, M-zriczky Józsefné, Mandl Pálné, Molnár Albertné, Molnár Ignácné, Nagy Mórné, Nagy Istvánné, Nagy Jánosné, Oppel Ödönné, Palaics Gézáne, Puly Jánosné, Peiő Vilmosné, Pintér N né, Pintér Jánosné, Palacky Józsefné, Práger Tivadarné, Pálfy Zsígmondné, Posch Z^igmondné, Ritóper Istvánné, Radó Agost.onné, Redler Józsefné, Rhc Gyuláné, Rác Jánosné, Reíschl Imréné, Regensperger Ferencué, Schadl Jánosné, Simon Sándomé dr.-né, Simon Lajosné, Schvaro Zsígmondné dr.-né, özv. Sohniith N.-né, Sárvári Zoltánné, Szerdahelyi Jenőné, Szeles Jánosné, Szabó Lajosné, SzoboszI«y N. né, Szilágyi Györgyné, Taar Józsefné, Töröb Gyürgyné, Vidosfalvy Emőné, Vída Gézáné, Weltner Adolfné, Wilmi Péterné, Vida Jenöné, Virág Vendelné, Virág Ferencué és Fábics Jánosné. Leányok : Barna Ilma, Bognár Erzsi, Bognár Ilonka, Büchler Juliska, Bnlogh Lujzika, Böröcz Euima, Böhm Mici, Böhm Matild, Dunst Muris-ka, Durzsa Ilonka, Dobos Irénke, Emecz Gizi, Cságoly Vilma, Fisch Jet.ta, Fa-ssing Mariska, Fizáry Sárika, Gulic Ilonka. Gulic Anna, Geiger Mariska, Hermán Ilonka, Havay Juliska, Hotfuian Margit, Jaukovics Margit, Kovács Ilonka, Kövér Bözsi, Károlyi Margit, Kohn Muri, Keszler Margit, Kósa Mariska, Laky Rózsi, Laky Betti, Lipsitz Margit, Lichtenvainer Margit, Mindszenti Gizella, Oppel Eszti, Pintér Lujza, Puly Margit, Pintér Mariska, Palacky Bözsi, Práger Aranka, Pető Erzsi, Rác Mariska, Rédler Marcit, Rác Margit, Rosenberg Paula, Simon Emma, Sohmith Carry, Szla'oey Margit, Szoboszlay Irén, Szalay Juüa, Török Anna, Vilim Erzsi, Vilim Margit., Vig Karolin, Vida Juliska, Vida Mariska, Weltner Mariska, Weltner Stefi. Különfélék. (Foy tatás.) A fennebb tisztelt indián (miért ne lehelne tisztelt, mikor kevésbbé méltó emberek is áhítoznak a ti-z'elet után), tehát a fennebb tisztelt indián fél füllel azt találta hallani, hogy Kamcsatkában, abban a távoli országban, egészen más módon vadásszák a medvét ; nem ugy, miut ő szokta. Akkor feltette magában, hogy a legelső alkalommal kipróbálja azt a módot, amelyet, égre-fölrde dicsértek előtte s amely a következő volt : A vadász a medvecserkészetre puskával, dárdával és késsel indul. Amint a vadat megpillantja, a földb& egy ké'águ karót szúr, melyre puskáját támasztja ós figyel. Ez a támasztópont, a kéznek és szemnek nagyobb biztonságot "juj*Ha a medvével rövidesen lehet végezni a csatában, a dolog rendben van, de ha csak megsebesült, az embernek elég idejének kell lennie a f~gyvertöltésre vagy kell, hogy egy lándzsadöféssel végezzen a fenevaddal A bennszülöttek igen jártasak az ilyen módon való medvevadászatban és igen ritka eset, hogj' a medve és az emb^r párviadalában ne az első marHdjou a vesztes. Mindemellett megesik, hogy a haditerv rosszul üt, be, vagy nincs meg a kellő gyorsasága A dolgok folyása igy persze nagy változást szenved. Es éppen ez történt az «ugró párduccal » is. A karó nem állt, kezéhez ós golyója nem ölte meg a medvét, csak megsebezte. A késsel tudott bánni, de nem a lándzsával és szuiása nem volt halálthozó. A medve rátámadt, földre teritette, meg fojtotta s darabokra tépte. . . Tanulság : A hagyományokat, tiszteletben kell tartani és ragaszkodni kell sajátszokásainkhoz, ha jók. A villamosság Kis Ázsiában. Ebben uz országl)au, mely eleddig nyakasán ellenszegült minden modern haladásuak, kezdik megkedvelni a villanyos müveket. tanitó. Hogy honleányi kötelességemnek eleget tegyek, első és szent kötelességemnek tartom, hogy megismerni és megszeretni tanítsam ezt a szép hazát, melyet ők mostohának gondoltak. Mostohának gondoltak igen, mert nom laknak az arany kalászos rónán, hanem itt fenn, hol bizony a természet fukarou móri az élethez szükséges táplálékot. Hazaszeretet, ez az az erény a miért lelkesedtem gyermekkoromtól fogva, ez az mit egy Széchenyiben, egy Deák Ferencben, egy Petőfiben imádtam, ezt akarom a rám bizott gyermekek legszebb erényévé tenni. S gondolod-'.-, hogy a hazáját szerető gyermok nem-e fogja örömmel elsajátítani azt a nyelvet is, mely őt hazájához közelebb viszi ? Igen, azt akarom, hogy rövid időn belül ők is elfelejtsék, hogy e hazának mostoha gyermekei voltak s teljesen egybeolvadjanak nemzetünkkel. Igj' azután talán én is ayugodtan számolok be a rám bízott ifjú nemzedékről Isten trónja s a haza oltára előtt. A falu maga nagyon kicsiny, lakik benne talán negyven-ötven pár s a tiszttartó és én. Ha látnád mennyire elismerik fölényemet. Ha beteg valaki köztük, mi előtt orvos jöhet engem hivatnak el, jó tanáccsal én szolgálok nekik. Orvos, ügyvéd, minden vagyok egy személyben. Néha még papnak is felcsapok. Házasulandókat ugyan nem adok össze, de ha lelkük szenved én nyújtok vigasztalást. Mert vigasztalásra a szenvedés tanít s én rövid éltem alatt 'sokat szenvedtem, mit elmondani is sok volna, nem leírni. Kis szobám az iskola mellett van, fenyvesekkel körülvéve. Ablakomból a sötét fenyvesekre látok, melyek szakadatlan sorban feketednek a bércek fölött, körülte folyondár kúszik mindenfelé. Ha ezt nézem, közelebb érzem magam Istenhez s ilyenkor felébred bennem a hit s ennek ikertestvére — a remény. Legyen bár sorsunk szenvedés, de a remény, mely mint a vándorbot, a bölcsőtől a sing kisér, diadalmaskodik a sors hatalmán De sokat untattalak ugye ? Te is tedd meg ezt a szívességet s írj egy hoszszu levelet. Szomorúan olvastam, hogy már ismét mást szeretsz, de ha ő nem érdemelte szeretetedet, jól van igy Olgám ne játsz a szivekkel ; igaz, hogy szép vagy, gazdag vagy, neked sok jutott, lásd nekem csak egy volt, ez is másé lett,. Ha szeretsz s lelsz egy oly szivet, mely megosztja veled bud és örömed, becsüld meg azt, mert ha egy igazén érző szivet találunk annak értékét fölül nem mulia semmi. írj sokat ! ölel szerető barátuőd Ilona. Koronc, 1907. okt. 16. Édes Olgám ! Már egy óv elmúlt, hogy untattalak egy szomorú levéllel s azóta hirt sem adtam magamról. Ki meri állítani, hogy nem forog a föld, mikor még én is ki lettem fordítva mélységes bánatomból s menyasszony vagyok. Menyasszonynak lenni t Atérzed Olgám ezt a szót? Szeretve lenni egy lénytől, kit mi is szeretünk, szeretve lenni eszményképemtől. Hogy hogyan történt elmesé em Ne^ed, de ha néha csacsiságokat írok megbocsáss, a ki boldog és szeret, az okos nem lehet. 1907. junius 15-ón egy halk kocogás zavart meg délutáni kézimunkámban. Sejtve, hogy ismét valami jótanácsért jönnek hozzám szórakozottan ejtém ki a «szabad» szót, mig én az előttem levő kis asztalkáAkar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! I keszÍhelyen Neumark Adolf üzletét a városháza W átellenében, )J( ki férfi-kalapot, Íbíibpdbidüé, férfi, qői és ggermekharisíjgát!, qöi kézimunkát, rövidárut 0. jö mino^égbeq raktáron tart. |