Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. szeptember 29. 39. szám. BALATONVIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 1 VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratodat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásol* a' és reklamációkat a szerkesztőség cinjére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Alaptalan gyanúsítások. (*) .az újságírói fantázia csak nem nyugszik. A kiegyezés firtatásába belefáradt. Honi szenzáció nem kínálkozik alkalmas témául. Az öreg román miniszterelnök is lefújta az állitólagos magyar kirándulás meséjét. A pártélet is szünetel még. Mit csináljanak hát ? Hopp ! Itt a néppárt ! Buzáth Ferenc szüretet rendezett, megjelentek ott elvbarátai. Kész azonnal a szenzáció ! ! A néppárt titkos konventikulumokat tart. Pinceszerez. Osszeesküszik a koalició ellen. Pár napig élt a 1 iszavirághir. Nosza, ujabb szenzáció kell a néppártról ! Most meg a keiesztény szoszociáhzmustól féltik. Megintervivolják itthon rekedt titkárát. Szegény néppárt, akár pinceszerez, akár pihen, akár gyűlésezik, m.ndig állandó témája a kiürült újságírói fantáziának. Van legalább mit és miről irni. Mindez pedig örvendetes jele annak, hogy e párt kis száma dacára is, közéletünk tengelyévé nőtte ki magát. Elérte pedig mindezt komoly, következetes magatartásával. Ezen az alapon alapos a remény, hogy není messze az idő, mikor egész politikai életünknek is tengelye lesz. Mikor többé nem a közjogi torzsalkodások, hanem a gazdasági kérdések körül formálódnak ki a pártalakulások. Ezt a metamorfózist szimatolják az élénk fantáziájú újságírók. Ideje pedig leszen az általános titkos választási k törvénybeigtatásakor azonnal. Mivelhog}

r a nép széles rétegei járulván az urnák elé, többé már nem a 48 és 67 jelszavak lesznek az uralkodó plánéták, hanem a gazdasági érdekek körül vívják meg az elvek harcát. Ebben nagy része lesz a keresztény szociálizmusnak. Azért féltik ettől a néppártot. Ne féltsék. Nem heterogén ez a kettő. Sőt alar egy rónaiban, akár parallel, igen szépen megférnek s haladhatnak kitűzött céljuk felé. Mindkét esetben szép jövő perspektívája tárul e párt elé Ha a Bánffy-féle atrocitások megtörni nem tudták, azok a kisebb fajtájú csipkedések és gyanúsítások, melyekkel lépten-nyomon, naprólnapra illetik a hírlapok — legkevésbbé árthatnak neki. Foglalkozzanak hát csak tisztelt laptársaink. Tartsák csak ébren az érdeklődést. Higyjék el, jó szolgálatot tesznek vele ennek a pártnak. Sőt gazdasági szempontból is előnyös az önök híradása. Megmentik a néppártot kőnyomatos, vagy hivatalos orgánum tartásának tetemes költségeitől. A közönség pedig mindebből megformálja a maga ítéletét. Azt, mit mi is tételként állítottunk fel fennebb, hogy félnek, igen félnek a népparttól. Ami viszont a párt ereje és erőssége mellett szól. Holmi pipogya gyerkőcétől ki ijedezne? Ki emlegeti nevét? Senki. De akitől tartunk, annak nevét gyakran hangoztatjuk. Hogy miért tartanak, félnek és rettegnek még ma is a szepegő fantáziájú újságírókkal együtt sokan ettől a párttól, létének 13-ik esztendejében is, annyi sikeres munka s oly tisztes mult után, melyekre viszszatekinthet ez a párt — ezt igazán nem tudjuk elképzelni. De hát a néppárt is azt tartja, A BALA-TUNVI1JÉK TAHCA JA. Napló-töredék. Vége tehát ismét annyi szép reménj^ nek, annyi boldogsággal kecsegtető, édes órának. Elmúlt a nyár s vele együtt eltűnt újra a remény, boldogság, sóvárgás, szerelem. Nincs többé csillogás, fény a némán szunnyadó vizek fölött, nem susognak édes boldogsággal a lágyan zsongó habok s a suttogó lombok közül nem ballatszik a szerelmes vadgalamb méla bugása. Csak valami kinos némaság üli meg a haldokló világot, melybe ijesztőn hangzik néha-néha a szétkergette, lehull', sárga falevelek szomorú zörgése. Mintha koporsón hangzanának az utolsó 1<alapácsütések. Szomorú, borongós köd takarja az elnémult tájat s ha meglebbenti is néha a hideg szól a haldoklás komor gyászfát.yolát, újra összeborul az, hogy utána még nagyobb legyen a némaság, a pusztulás félelme. Nincs egy kis sugár, egy lialavány kis világ, mely fényt árasztana a komor, átláthatlan, szürke homályba, nincs egy árva hang, mely biztató reményt csepegtetne a haldok ás láttára megremegő szivekbe. Elvesz a ködben az alant járó, erejét vesztett nap gyenge világa s borongó kétség, kinzó gyötrődés szállja meg a fényhez, világossághoz, boldogsághoz szokott lelkemet. Mintha a haldokló természet elmúlásával eltűnt volna az én reményem, az én boldogságom is. Mintha temetnék én is valamit, mi eddig édes reménnyel töltötte el árva lelkemet, mintha a szürke homály eltakarná az ón boldogságom halaványuló remónycsillagát is. Miért is oly rövid a kikelet, a virulás ideje ? ! Miért nincs örök tavasz, hogy ne látuá a kikelet szülte szerelemnek, boldogságnak halálát, a fényt, a meleget só várgó emberi lélek ? Miért száll hideg fagy, dermesztő jég a szivbe, mikor haldoklik a természet ? Miért oly múlékony a szerelem varázshatalma ? Miért nem örök az a boldogság, mely az első pillanatokban lángra lobbantja lelkünket ? Vagy nem ugyanazon érzelem dobogtatja már a szivet akkor, midőn félve jár a napsugár a dérverte tájon, midőn pusztul, haldoklik, lomb, virág, suttogó szellő, minden, mi egykor tanúja lehetett két lélek forró szerelmének ? Nem hangzik tálén oly szépen a szó seui már, mikor néma lesz az egykor boldogságtól hangos liget ? Kialszik a szemekben lobogó lánggal égő tüz, ha meghalni készül a haldokló természet utolsó virága ? Vagy talán hazug volt az a hév, az a gyújtó láng, melyre tüzet fogott az én boldogság után sóvárgó lelkem ? Talán csak csalóka játékát űzte velem valami muló lidércfény, mikor ón felkelni láttam boldogságom hajnalcsillagát ? Miért oly láztató hát az a fény, mely fellobban szemünkben, ha szivünk hangosabban dobban, mért oly édes az a remény, Van szerencsém a n. é. vevőközönseget értesíteni, hogy táramat felszereltem a legdivatosabb és a leghirnevesebb a közeledő őszi idényre rakgyártmányu mindennemű T p ^ ^ jb h ^ jta oda fog em. Kiváló tisztelettel Bosenberg J3él» uri- és nöi divatároháza. Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda irányulni, hogy ugy olcsó árakban, mint j ó minőségben a t. közönség bizalmat kiérdemelj