Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. szeptember 15. 37. szám. BALATONVIDÉK Politiltai lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f . 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. A kiállítás ügye. (*) Megemlékeztünk mult számunkban mi is arról a lelkes mozgalomról, melynek célja kiállítás szervezése Keszthelyen. Egy hét mult el azóta. És jóleső örömmel regisztrálhatjuk, bogy a felvetett eszme nagy utat tett meg azóta és mint győző tért -vissza. A sajtó utján bejárta az egész országot s mindenütt rokonszenves fogadtatásra talált. Mindez az eszme életrevalósága mellett szól. Előnyeit, ugy gondoljuk, szinte fölösleges szószaporítás lenne vitatni. A város és vidékünk szellemi és anyagi előhaladásában korszakos határkő lenne, melytől egyelőre alig belátható fejlődés indulna ki. Csak egyről: a kivihet őségről lehet szó. Akár kereskedelmünket, akár ipari haladásunkat, mezőgazdaságunkat, vagv szőlőkulturánkat figyeljük is meg s vesszük birálat alá, azt a meggyőződést szülhetjük le, hogy - itt egy nagyobb szabású kiállítás rendezésének minden feltétele adva van. Nem tántorit meg bennünket ebbeli meggyőződésünk megformálásában városunk kisebbszerü volta, szűkebb kerete sem, mely az elhelyezkedésben s a résztvevők és látogatók nagyobb tömegeinek kiszolgálásában és elhelyezésében talán ne , hézséget okozhatna, mert ezen jóakarattal segíteni minden körülmények között lehet és ha komolyan akarják, a célt, kell is. Föltesszük, hogy akkoriban a városi ós hévízi villamosvasút már működésben lesz. Azt is feltehetjük, hogy a hévizi fürdőtelep programmszerü fejlesztése folytán ujabb pavillonok és szállodák épités'ével nagy lépést halad előre. A Balaton és Héviz magukban is elegendő vonzóerőt gyakorolnak. Alkalmasak arra, hogy félországot megmozgassanak s a közönség nagyobb tömegét vonzzák körünkbe. A tömegesebb számban érkező vendégek elhelyezése e szerint akadályokba nem ütközik. A kivihetőség másik látszólagos nagy akadálya lenne : a költségek financirozása. I

ft elsősorban a városnak kellene a legnagyobb részt magára vállalni. Megbírja-e ezt anyagi erőnk? Nagy dolgokat áldozatok nélkül létesíteni nem lehet. Tehát ezt meg kell hozni. Meghozhatjuk annál inkább, mert ez az áldozat kamataival térülne meg a városnak. Ez a kiállítás nemcsak városi és vidéki, hanem hazafias ügy levén, ugy a kormány, mint a társadalom legmesszebbmenő erkölcsi és anyagi támogatására tarthatna számot. És ha az országosan felbuzdult iparpártolás komoly és következetes, akkor kell, hogy számot tarthasson minden hazáját szerető magyar lelkes érdeklődésére. Mert nagyszabású iparpolitikát kezdeni e nélkül nem is tudunk elképzelni. Épen ebből a szempontból szerencsés gondolatnak tartjuk a kiállítás rendezésének idejét a balatonmenti uj vasút megnyitásával kapcsolatosan megállapítani. Nemcsak azért, mert ez a vasút korszakos lesz ugy ipari, mint gazdasági életünkben, de azért is, mert éppen e kiállítással azt is bemutathatjuk, hogy ez a vidék pusztán a maga erejéből a haladás oly útját tette meg, melynek méltó állomását és keretét képezi ez a kiállítás. És azt is, hogy még mekkora útját tehette volna meg a fejlődésnek, ha a letűnt kormányok csak félannyi támogaA BALATONVIDÉK T A III! A JA. Ellobbant lángok. Az alkonyodó nap utolsó sugarainál egy pillanatra egymásba forrott a tekintetük, a szemeikben fellobbanó tüz lángoló lieve biborpirba öltöztető arcaikat s valami eddig nem erezett csodás melegség járta át a sziveiket Mintha ez az egy pillanat széttörte volna a lelkeikre sulyosodó elhagyatottságot, mintha a szemükben fellobogó láng megolvasztotta volna azt a dermesztő hidegséget, mely szivüket, eddig hatalmában tartotta; valami édes öröm varázsa leugett fölöttük. Mintha szebb lett volna a tavasz. Mintha gyönyörűbb lett volna a virágpompában álló tópart balzsamos illatot árasztó, árnyékos ligeteivel és a szomszédos park bólintgató vadgesztenyefáival és phantasztikusau kanyargó útjaival. E pillanattól fogva, ha egymás mellett elmenve szemük egymásba mélyedt, eltűnt, lelkűkből az a kiáltó üresség, az a néma vágyódás, mely eddig hiába vonzotta, sarkalta őket egymás felé anélkül, hogy irt, gyógyitó balzsamot találhattak volna arra a sajgó fájdalomra, mely szivüket égette. Most végre, mikor már egymás szeméből kiolvasták, hogy nem árvák nem elhagyatottak többé, mikor már nem kellett rejtegetni egymás előtt szivüknek féltve őrzött titkát, eljött a pillanat, hogy elmondják egymásnak azt, mi szivüket han gosabban dobogtató, minek érzetére lelküket édes boldogság tölté el. A lenyugvó' n«p utolsó sugarai még egy meleg csókkal búcsúztak el az aranyos szinbe öltözött fák sudaraitól s lassanként megszűnt a már álomba merülő tó fényes tükrén a szinek ezerféle játéka. Enyhe tavaszi szellő lengett át a virágillattal tele bokrok fölött s csendes fuvallatára megindult a szüntelenül susogó rezgőnyárfák üde leveleinek örökös mozgása. Azután mindig homályosabb lett a táj, mig végre összeolvadtak a csendesen susogó fák lombjai és sötét árnyként övezték a ligetet, melyből csak a szerelmese mellett ülő leány fehér ruhája tünt elő. Bent a sötét lombsátorban megcsendült a párját hivó bánatos csalogány panaszos dala, minek hallatára megoldódott a boldogság megnémította ajkakon a szó s az ifjú megragadva a leány jobbját, szenvedélyesen szivéhez szoritá és szólt. — Ugy-e szeretsz édesem, forrón, lángolón, miként ón szeretlek téged? Ugy-ö enyém leszel édes angyalom örökké? A leány nem tudott boldogságában szóhoz jutni, csak odahajtotta hullámzó fürtökkel árnyékolt szép fejét kedvese vállára, csak szorította magához szorosan szerelmesét, mintha nem akart volna tőle soha többé elválni. Nem talált szavakat annak a boldogságnak a kifejezésére, mely lelkét betölté, nem talált hangot, mely méltó lett volna a szivét boldogító örömhöz, csak a Van szerencsém a n. táramat felszereltem é. vevőközönseget értesíteni, hogy a közeledő őszi idényre raka legdivatosabb és a leghirnevesebb gyártmányú mindennemű Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda fog irányulni,hogy ugy olcsó árakban, mint jó minőségben a t. közönség bizalmát kiérdemeljem. Kiváló tisztelettel Rosenberg Béla \ p 4® I® p \ f ^ uri- és nöi divatáraháza.