Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
8. BALATONVIDfcK 1907. szeptember 8. tásban részesítették volna is, mint amennyi keggyel halmozták el egyes favorizált politikai kegyencek fejlődésre kevésbbé alkalmas vidékét !| A tervezett kiállítás ügye tehát kell, hogy mindnyájunk ügye legyen! Közös erővel és válvetett munkával szemben nincsenek akadályok ! A nehézségek senkit vissza ne riasszanak, legkevésbbé a lelkes kezdeményezőket. Az általános érdeklődés már is megvan. Mi kell még ? Munka, kitartás és szívós akarat s a győzelem nem marad el ! Október tizedike. A világot megváltó nemzetközi szo ciáldemokráták nagy lépésre szint.ák el magukat. Megunták magukat. Október tizedikén nagy cócóra kószüluek. Országos tö megsztrájkra. Éppen akkorra, mikor a parlament ehő őszi ülését tartja. Szerintük az éltalános választójogért, valójában pedig csak azért, hogy az elvtársak figyelmét belső, nem éppen tiszta dolgaikról eltereljék s a lohadni kezdő hangulatot élesszék. Csak egy napra tervezik ! Mily kegyesek ! Nem akarják, hogy a polgári társadalom éhen vesszen. Hogyan is akarhatnák ? Miből uraskodhatnának a t. vezérek, ha a polgári társadalom javaiból kereső munkástömegek nem kereshetnének ? De szerintünk ez az egy nap is elegendő lesz arra, hogy e polgári társadalom végre öntudatra ébredjen s a szociálista erőszakoskodásoknak véget vessen. Mert a szocialisták október tizedikéjét semmi sem indokolhatja. Legkevésbbé az általános választójog szolgáltathat erre ürügyet. Mert ez az elvtársak erőszakoskodása nélkül is meglesz. Hogy épen október tizedikén nem s hogy talán épen az ő szája izük szerint nem, az még nem lehet casus belli. Mert a nemzet Ügye és a haza jövője talán osak általánosabb és fontosabb érdek a szociáÜ3ta partérdeknél ! Nem lévén még csak ürügyre sem elfogadható ok, a közvéleménynek még legszélsőbb irányzata részén sem nyilvá nulhat irántuk szirapathia. Maguk lesznek hát a nagy oécobau. Lesz velük más is, mi ugy hisszük. E 1 végre meg kell tanulniok a vörös elvtársaknak, hogy mindennek, még a hagyományos ha, tósági türelemnek is van határa. Hát, ezen a napon ennek is vége szakadhat. És ha vége lesz. Akkor remélhetőleg a fehérvári példa nyomán erélyes hatósági akcióra lehetnek elkészülve az elvtárs urak. Ez az okos és erélyes fehérvári-féle hatósági akció — ugy hisszük — már az első órában letörheti a vörösödő hangulatot.. Hogy egy nap a pincérek nem hoznak bort, sört, nyúl-, fogoly- vagy őzpecsenyót, ez m«g nem a legnagyobb baj. Az sem okoz végzetes katasztrófát, ha a fiakkerosok, konflisok, villamosok mián e napon a t. honatyák ós polgári miuiszterek gyalog sétálnak el a t. Házba. De hogy a vörös elvtársak felforgassák ennek az országnak ugy is sokat zaklatott rendjét, végkép feldúlják, ha csak egy napra is, ismétel|ük, minden alapos ok nélkül — ezt a kisded játékot már csak nem engedheti meg az ország. Főkép, mikor amúgy is gyauus tünetek azt engedik sejtetui, hogy messzebb menő okok vezetik az internacionalistákat. Marosvásárhelyt a daraboutok együtt, egy gyékényen árulnak velük most is. Az osztrák akadékoskodás a kiegyezés körül, mintha egy közelgő viharnak volna előfutárja, ennek pedig csatlósai szoeiálistáék ! Mi ugy gondoljuk, hogy nem kevesebb mint tervszerű haza ós nemzetellenes támadás rejtőzik a háttérben. No hát ezt nem tűrheti a nemzet. És azt hisszük, hogy van ebben a nemzetben még annyi őserő, hogy ilyen törekvéseknek örökre nyakát szegje. Munkásságunkhoz épen ezért volna egy szavunk. Ne engedjék magukat a Jakabok nemzetellenes pórázán vezettetni. Gondolják meg, mit. veszít ezzel a haza ! Mit a munkásság ezrei ! Da leginkább gondolják meg, mit veszíthetnek épen munkásaink. A magyar társadalom örök időkre elfordul az ily üzelmektől s éppen ez okból megtöriónhe'ik és lehet idő, mikor jogos ós méltányos ki váualniaik sem nyerhetnek meghallgatást a vérig zaklatott és agyongyötört társadalomnál ! Tisztelt munkásság ! A haza minden előtt. Hallgassatok ennek szavára, józan értelmetek sugalmára s ne kövessétek önző >vezéreitek, határozatát — a vörös Jakabok izgatásait. Ennyit és nem kevesebbet kér tőletek a haza ! Egy kis elmefuttatás. ni. Minden ember lelkében benne van már alkatánál fogva a szociális érzés. Mindig szűkségli a társaságot s ha nincs neki, ez mindig a kellemetlenség benyomását teszi. Igaz, hogy jobb sokszor a társaság nélkül való lót, mint sokaknak társasága. De nemcsak velünk született hajlamunknál fogva vagyunk társaságban, hmem józan eszünk is a boldogulás feltételéül szabja a társaságot. Többé-kevésbbé gyarló minden ember s éppen ezért csupán egymást támogatva boldogul. A munka a legszorosabban tartja össze a társadalmat. Egymás szolgálatára szorulunk, mert csakis igy vagyunk képesek nemcsak az örök emberi missziónak megfelelni, hanem egymásnak nem mindig rózsás életét, nem mondom kellemessé, de legalább könnyebben elviselhetővé tenni. . Mégis hányan vaunak, kik bár érzik, tudják, hogy egymás nélkül uiily nehéz az élet, mégis vad szenvedélyektől elkapatva, — minő a pénzsóvárgás, az irigység, szóval a legridegebb önzés — egymás életét elkeserítik. Ezek embertársaik vérét szívják, mint az olyan nadály, amely annyit szív magába, hogy élettelenül esik Je áldozatáról. Ezek az emberek csak élnek, élnek s nem tudják miért. Dolgoznak, igaz sokat, de mégis ritkán szerzik vagyonukat tisztességes módon. Ilyenek azután mikor jól megszedik magukat, senkitől sem siratva hullanak le az élet tájáról, amelyen életükben az értelmes hernyót képviselték. Mégis nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ezek az emberek boldogak. Soha ! Mindig zsörtölődnek, magukkal ép ugy, mint embertársaikkal. Sohasem elégedettek, mindig fáj nekik valami. Talán a szeretet hiánya, mely teljesen kiveszett belőlük ? Vagy az a lelki undorodás bántja őket, amely velük szemszemeiből előtörő könnyek s ajkairól elszálló sóhajtások bizonyították, hogy boldog, hogy szivének régen óhajtott, titkos vágya beteljesedett. Csendesen emelkedett mindig magasabbra a távoli hegyek kéklő ormai mögül felkelő holdvilág a csillagok ezreinek fényében tündöklő égboltozaton s bágyadt sugarai csillogó arany fényt áiasztottak az enyhe s/.ellőben fodrosodé tó zsongó habjaira. Messze, bent a holdvilág beragyogta vizén, mint valami szálló feiiór felhő siklott át egy-egy fehér csónak s a lengedező szellő vidám énekhangokat hozott az egymást ölelő két szerelmes felé. Az énekhangra végre felemeli szőke fürtökkel árnyalt fejét kedvese válláról a leány s mig szemében tündöklik szivének teljes boldogsága, remegő karjaival újra, meg újra magához szorítja szerelmesét s halkan, rebegve megszólal. / — Igen Lászlóm, szeretlek végtelenül, igazán. Szeretlek szivemnek teljes hevével, lángoló lelkemnek teljes melegével. Szeretlek, mert a te képed a szivembe van vésve, amióta csak ismerlek s ha vaSirolin BMI aMoaiüa ' irti mji. MHIII Wi « ttUaM. Tfiadttat, hadírt. laha elszakítanának tőled, boldogtalan lennék örökké. És mégegyszer belenézett kedvesének sötét tűzben égő szemébe, mégegyszer magához szorította forrón, szenvedélyesen és ajkuk összefort egy hosszú, édes csókban, a mely pecsétje lett annak a szent fogadalomnak, hogy egymást szerelni fogják igazán, lángolón s nem hagyják el egymást utolsó leheletükig soha. Ezen naptól kezdve menyasszonya lett a vidék tündérszép leánya, , a Szamosy Irón, Kerecsenyi Lászlónak. És az ő boldogságuknak nem volt határa. Ha holdvilágos csendes estéken egymás tekintetét keresve elgondolkoztak a fölött, hogy még nem is nagyon régen csak a szemeikben lobogó láng hirdette azt a kimondhatatlan nagy szerelmet, mi keblüket dagasztá, boldog mosoly ült ajkaikra s újra, meg újra megerősítették azt a szent fogadalmat, mit szerelmük ébredósének tündérhajnalán, azon a bűbájos, gyönyörű tavaszi estén fogadtak, hogy egymást szeretik örökké. Elmúlt balzsamos illatával a virágfakasztó tavasz s helyét elfoglalta a nyár perzselő heve, az árnyékos, hűs csalitokban elnémult már a párja után vágyódó, bánatos csalogány dala ; az enyhe esteli szellő langyos fuvalma nem hozott már bódító balzsamos illatot az eluyilott rózsák szirmairól, mikor a Szamosyókuál kitűzték az esküvő napját. Örömtiiz lángolt a két szerelmes szemében, a boldogság bibor pírja gyuladt ki arcaikon, mig a gyermekeik ölömében os/.tozó szülők csillogó könnyeiken át imádkoztak áldást azoknak szent frigyére. A jegyesek pedig boldogan szemlélve az ujjaikon tündöklő jegygyűrűt, édes boldogsággal gondoltak arra a napra, mikor végre elhangzik az esküvés szent szava és nincs többé semmi sem, mi az ő szerelmüket, az ő végtelen boldogságukat megakadályozhatná. A sors azonban másként határozott. Fényes mulatságot rendeztek a K . ..i tüzkárosultak javára, amelyen már csak a jótékonycél miatt is, megjelent Szamosy Irón a vőlegényével. Egy ideig csak nézték az előttük ellebegő táncosok seregét, később azonban maguk is elvegyüllek azok között. Mosolyogva, boldogan hajtotta le fejét Kerecsenyi vállára Szamosy Irén, TGdőbetegsógefc, Minitek, szamárköhögés, skrofulozis, influenza étien számtalan tanár ét orros által naponta ajánlva. Mitíhogf értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjoi ••btu-y Recke A C«. Buel (STÍJCJL
