Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. szeptember 8. 36. szám. BALATO DÉK PolitiKai hetilap. MEGJELENIK H E T E N K I N T EGYSZER: V A S A R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEM Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem aduök vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. f. f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. A néppárt és a koalíció. Kellemetlen s következményeiben messze vivő s szinte beláthatatlan horderejű incidens zavarta meg az elmúlt hetek politikai életének csendes vizeit s a fürdőző honatyák nyugalmát. Arról volt szó, hogy a még mindig üldözött, többszörösen elparentált, de még mindig élő néppárt, a koalició egyik pártja, megunva kedves fegyvertársainak támadásait választásokon és lapokban — kilép a koalícióból s átengedi a teret a nagy függetlenségi pártnak elvei tagadhatatlanul szép és nagy reményű programmja megvalósítására. Lett erre kavarodás ! Kossuthnak és Zichj' Aladárnak kellett közbe lépni, hogy a felzavart vizek nyugtalan hullámai rendes medrükbe térjenek vissza. Visszatértek. Jól van. Az ország érdeke mindenekelőtt és mindenekfölött való. Ez győzött. De győzött a néppárt is ismét. Önmagát, jogos felháborodását győzte le s ezzel ismét fényes jelét szolgáltatta politikai hivatásának s színarany áldozatkész hazafiságának. Önuralmának, mérsékleténeloés hazafiságának. Mert csakugyan nagy önuralom kellett ahhoz, hogy főkép az utóbbi időben — nem tudni mi okból és minő célzattal — az ellene indított sajtó és választási hajszák méltatlan támadásai dacára fegyvertársi viszonylatban maradjon üldözőjével. A nagy függetlenségi párt legalább hallgatagon tűrte, hogy a függetlenségi sajtó is a leghevesebben támadja azt a pártot, melynek közreműködése nélkül ma nem volna ko alició s Kristoffiék még mindig szabadon garázdálkodnának az ország szabadságával ós alkotmányosságának rombolásában. Már pedig, ki hallgat, beleegyezni látszik. Az pedig tűrhetetlen, hogy a fegyvertárs a szövetségi viszonyt éppen túlerejében bizakodva félretéve: oly vádakkal illesse a másikat, minők még ellenséges féltől sem járják, ha azok főkép nélkülözik az igazságot. A választásokon pedig egyáltalán tűrhetetlenné vált a függetlenségiek szereplése a néppárt ellen. Az általános választásokon csak ugy, mint az időközieknél. A néppárt jelöltjével, a néppárti szavazó polgárokkal nem is mint lojális hazafias ellenféllel, nem is mint magyarokkal ós hazafiakkal, hanem mint ellenség qel bánt a függetlenségi tábor. Bánffy idejére emlékeztető durvaságok, támadások és üldözések között juthatott csak a néppárt a választási urna elé. Jelöltet bármilyent állított, vagy hallgatogon tűrte a függetlenségi párt, hogy állítsanak a néppárt ellen a zelota ujfüggetlenségiek, kik szabadelvű és haladópárt hiányában a nagy zászló alá menekültek. A hatóságok egyszerre mily nagy függetlenségiek lettek — a szelíd nyomás, a részrehajlás és kedvezés minden kegyét a függetlenségi pártra sugároztatták, mig a néppárt megelégedhetett, ha szuronyt nem szegeztek ellene ! Az országos szervezkedés éppen a néppárt kerületeiben hatósági és főispáni assistentia mellett meg éppen azt a benyomást és látszatot kelthették, hogy itt kiszámított és tervszerű akció folyik a náppárt letörésére ! Hátha a függetlenségi nagy párt csakugyan mint ellenséggel bánik A BALATONVIÜÉK TAHCA.IA. Mindennapi történet. Némán, szótlanul haladtak egymás mellett az utcán a mindennapos kenyér után futkosó emberek forgatagában s mintha rajtuk kivül üres, néptelen lenne a világ, nem vették észre a körülöttük tolongó emberáradat zsibongó zaját. Mintha féltek volna egymás tekintetétől, mintha valami rejtegetni valójuk lett volna egymás előtt, szemeik kerülték egymást. A leány lesütött szemmel mélyen a gondolataiba merülve haladt kísérője mellett s csak lopva vetett néha-néítá* annak arcára egy sóvárgó pillantást, mig az ifjú magasan tartott fővel ment mellette, mintha nem is rágnák lelkét azok a keserves kínok, mik a leány utolsó szavaira támadtak szivében. Mi köze a világnak ahhoz, ami keserűséggel, fájdalommal tölti el a bensőnket ? Pedig ugy szerettek volna beszélni, annyi mondanivalójuk akadt, de az ajkaikra toluló gondolatok elnémultak attól a szenvedéstől, mely szivüket marcangolta. Hiába kulcsolódott azután egymásba sóvárgó tekintetük, hiába hangzottak minduntalan szomorú sóhajtásaik, lelkük fagyát többé nem tudta felmelegíteni a halni készülő szerelem utolsó sut;ára s bár szivük majd meghasadt a kintól, nem találtak egy szót, egy röpke hangot, a mely megorvosolta volna gyötrődő lelkük fájó sebét. Végre összeszedte magát az ifiu, elelakadó hangját megerőltetve megszólal . — Ez hát a vége anuyi boldogságnak, ez a vége annyi sok gyönyörűségnek ? Azért kellett nekem két hónapon át vé^íg álmodnom a menyország összes boldogságát, hogy egy szó, et;y ártatlan kis gyenge szó tegye tönkre minden reményemet ? Azután mintha égetné az a gondolat, mely ajkára tolul, tüzban égő szemekkel fordul a leány felé s csaknem kiáltva szól : — Ugye vége hát mindennek ? Ugye hiába volt minden reménységünk ? Miért nem mondta ezt nekem meg akkor, mikor még nem vésődött a képe annyira a szivembe, mikor még nem kellett volna enynyi kínszenvedés ahhoz, hogy lemondjak mindarról, mi eddig boldogsággal, gyönyörűséggel töltötte el a szivemet ? A leány e szavakra felemeli könynyekbeu uszó szemeit az ifjú arcára s|mig kezét a fájdalomtól őrülten dobogó szivére szorítja, könyörögve szól társához. — Ne vegye a dolgot édes Béla ancyira a szivére, Hiszen nem örökké tart a mi elválásunk. Nem azt jelentik az én atyám szavai, hogy sohasem lehetünk egymáséi, de várnunk kell még, mert ilyen hirtelenül mégsem lehet határozni egy egész életre. — Nem lehet határozni — szól ifjú megütődve ? — Hát kell ott elhatározás, hol már megegyeztek a szivek, mikor már csak egy gondolat él a lelkünkben, hogy egymáséi lehessünk elválhatatlanul örökre? Van szerencsém a n. é. vevőközönseget értesíteni, hogy a közeledő őszi idényre raktáramat felszereltem a legdivatosabb és a leghirnevesebb gyártmányú mindennemű Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda fog irányulni,hogy ugy olcsó árakban, mint jó minőségben a t. közönség bizalmát kiérdemeljem. Kiváló tisztelettel Rosenberg Béla uri- é» női divtitáruháaa. k k k J@ k k