Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-01 / 35. szám

8. BALATONVIDfcK 1907. szeptember 8. sező katholicizmus az erjesztés nagy munkáját bevégezte s a cselekvő katholicizmus magasztos missiójának útjára lép, a társadalmi megújhodás szellemében és a társadalmi élet vonatkozásaiban be kell hogy álljon az általánosan óhajtott üdvös fordulat. Akkor lesz Magyarország az erős jellemek hazája, mint volt régen. És ezeken, akár a sziklákon, nemcsak az önkényuralomnak próbálkozásai, de a poklok minden kapui is megtörnek. Mert a hitben erös nemzedék tántoríthatatlan a haza szeretetében is! Abban a szeretetben, mety vértanukat igen, de árulókat soha nem nevelt ! Megalkuvó, gj'áva lelkek önös érdekeik utján, a hitben is szintvallók, pedig az altruizmus rögös, de glóriás pályáján haladnak mindent áldozva, ha kell Istenért, hazáért és királyért. Ilyen a kuruc katliolicizmus, mely évről-évre mind erősebben bontogatja szárnyait, hogy az élet gondjaiba merült lelkeket szebb, eszményibb régiókba emelje. Mig a vallással ellentétes nézetek és eszmék lent a föld göröngyei között csatangolnak s oda nj'ügözik magukkal a lelkeket — a hit ereje fölemel és nagy lelkeket nevel. Ilyenekre van szüksége gyötrődő társadalmunknak s akkor ismét megujul a föld szine s a társadalmi béke és boldogság nem lesz pusztán délibáb, hanem közöttünk, velünk, bennünk élő s mindent boldogító valóság! Azaz, az igazi ker. aurea aetas ! Mivel hogy a hitnek nemcsak az éltető remény, de a boldogító szeretet is elválasztliatlan kisérő társa. Iparosok és a kormány. (*) Mikor a koalíció átvette az ország kormányzását, a harcos Magyarország csakhamar kérő Magyarországgá változott át. A társadalom majd minden osztályának volt valami kérnivalója. Ezer tenyér uyulott fel a bársonyszékekig. Csak egy, a kisiparos osztály várt s viselte sorsát béketűréssel a jobb jövő reményében. Takargatta sebeit, bízott a kormány Ígéreteiben. Türelméből nem fogyott ki, bizalmában nem csalódott. Mert mindazt, ami a kisiparosság szivét nyomja, átérzi a kormány is, segíteni törekszik a kisipar számtalan bajain. Ennek adott kifejezést Szterényi kereskedelmi államtitkár a pécsi iparos kongresszuson. Bár súlyosak azok a bajok, melyek súlya alatt kisiparunk válságba jutott s nehéz az orvoslás, de csüggedni nem szabad. Mindenekelőtt a baj egyik legfőbb okát, az ipar tőkeszegénységét kell megszüntetni. És pedig nemcsak egyedül kormánypárti, hanem a társadalmi erőforrások megnyit,ásávi'l is. Az önsegély alapján, szövetkezeti uton. Ha ily módon a kisiparos megfelelő tőkéhez jut, azt okszerűen forgatva, rálépett az önállóság s ezzel a gyarapodás útjára is. Mert kezeinunkájának gyümölcsét nem a kölcsönző, hanem maga szedi le. Nem másnak, hanem magának keres. Ha a kisiparos megfelelő anyagi eszközök birtokában szorgalmas munkával versenyt képes tartani a nagy iparral, ipari cikkei forgalomba hozataláról kell gondoskodnia. Ezt eleddig elég ósdi módon, vagy az üzletét felkereső megrendelők (kundschaftok) révén, vagy a még ósdibb vásározás ut.jáu érhette csak el. Hogy az időt és költséget fölemésztő vásározás, annak bizonytalan esélyei nem váltak a kisiparos javára — kézen fekvő dolog. De hogy a mai versenyben meg sem is felel a kisipar érdekeinek — bizonyos. A kornak és az ipar mai állásának megfelelő értékesítési módozatról kell gondoskodni mindama tényezőknek, kik hivatva vaunak a kisipar ügyét előbbre vinni. Az eddigi értékesítési módozatok többé sem megfelelők, sem célra nem vezetnek Másról kell gondoskodni. Piacot kell nyitni a kisiparosok cikkeinek kereskedelmi szervezetek létesítésével. Itt, ismét a modern kor igényével lép előtérbe a szövetkezeti eszme : a maga értékesítő szövetkezeteivel. Ilyen már is számos vau az országban. Az ipari hitelszövetkezet kiegészítő része s elmaradhatatlan társa — az értékesítő szövetkezet. Azonban a kisipar bajainak orvoslásánál még itt sem szabad megállani. Hiába vau megfelelő tőkéje, alkalmas értékesítő fóruma a kisiparosnak, ha nem bir elegendő árucikket, előállítani. Versenyezni az erősebbel. Elismeri velünk együtt mindenki a kéziipar elsőbbségét. De mit használ ez a kisiparosnak. Az adott helyzet az, hogy ma csak az boldogul, ki nagyobb forgalmat produkál. Ez pedig a gyorsmuuka révén érhető el. Egyedüli kisegítő mód pedig a technikának a kisiparos műhelyébe való bevezetése. Fel kell használnia a technikai vívmány kat a kisiparosnak is, hogy a szédületes versenyben le ne maradjon. A gépek korát, éljük. Minden kisiparos műhelyében ott kell zakatolni a gépkerekekuek. Hirdetve a kisiparos megfelelő versenyképesj sógét. Am mindez igen szép Beszédnek igeu jó. Mondhatják iparosaink, de hol a pénz, az anyagi eszköz ? Hát itt lép és kell is előtérbe lépni a kormányzati segítségnek. A kormány tudvalevőleg már is számtalan kisiparost látott el megfelelő ipari gépekkel. Ezt, a jövőben nagyobb mértékben várhatja a kisiparosság. Legalább mi erre következtelünk Szterényi nagyszabású pécsi beszédéből. Hanem a kisiparosságnak is változtatni kell sokon. Takarékosság és kitartó munkásság révén gyűjteni s bizonyos tartalékalapot kell létesítenie — mert elvégre mindent, felülről sem lehet várni. írjátok föl a műhely falára : »Segits magadon ós az Isten is megsegít' nagy elvét. Ha már mindenek megtétettek a bajok orvoslására, a legnagyobbtól sem zárkÓzhat,ík el többé a kormány — az ipartörvény gyökeres revíziójától. És hogy nem is akar elzárkózui, hanem elleukezőleg keresztül viszi azt, bizalmat meríthetünk Szterényi szavaibó

1. Évek óta állandóan gravumenje volt, ez a kisiparosságnak. Végre megoldáshoz jut ez is. Képesítéshez és nem jiénzeszacskóhoz kell kötni az iparűzés nemes mesterségét. Mert az ipar sem csupán I üzlet, hanem, mint azt általán ós igen jheitt-ott kilátszó égbolt kékségével vetekedő szemei elmerengve járják be a folyam babbá zúzódott zsongó hullámait. Fáradtan ölébe hulló fehér kezében egy összegyűrt lapot tart, melyen nagyon meglátszik már, hogy nem először olvassa annak elmosódott, könnyázott betűit. Mig ábrándos tekintete sóvárogva járja be a jövő-menő hullámokat, mély sóhajtás emeli pihegő kebelét., bíboros ajakán megrezdül valami fájdalmas vonás és újra hullanak folyton, szakadatlan forró könnyei a már-már olvashatatlan lapra. Mikor azután hulló könnyeinek áradatával megenyhítette némileg kesergő szive gyötrő fájdalmát, mikor elcsitította kissé vergődő lelkének keservét, elsimítja homlokáról lehulló fürtéit, megtörli könnyázott szemeit és halkan, susogva megszólal. — Miért ? Ah ! ha én azt megtudnám mondani, hogy mi vonz engem újra hozzád! Ha én azt tudnám, hogy mi késztet engem arra, hogy felidézzem emlékedben a rég elmúlt idők tündórkorának boldogságát. Nem értem én azt, hogy mi doSirolin bogtatja forróbban neved említésére elszoruló szivemet, nem tudom én, hogy miért vágyódik vissza a lelkem szüntelen oda a csendes, kis hajlékba, melynek te voltál az egyedüli megvidámítója. Csak azt tudom, hogy amióta elszakadtam tőled messze, idegenbe, amióta árva, elhagyatott vagyok ismeretlen emberek között, honnét még a sóhajtás sem szállhat vissza hozzád, azóta nincs örömem, nincsen boldogságom. Behegedhetnek-e az ón szivemen azok a sebek, miket az elhagyatottság szomorú napjai ütöttek azon ? Elcsendesülhetnek-e fájó lelkem háborgó tengerének zugó viharai, miket a fájdalom, az elkeseredés szele korbácsolt fel ? Elvonulhatnak-e az én életem beborult egéről a sötét fellegek, ha nem süthet ki rajt az elvesztett boldogság éltető napjának fényes sugara ? — Miért zavarnám fel a te lelked nyugalmát, ha meg tudnék nyugodni abban, hogy elveszítettem már mindent ? Vajon lehet-e nyugalmad, mikor tudod, hogy hajdan járt felettünk boldogabb idő is? — Sokáig nézte azután a hullámok zajló futását, a lebegő köd csalóka játékát s végre hévvel tovább szőtte lázas gondolatait. — Ah ! igen. Járt felettünk boldogabb idő is, mikor nekünk nyílott a viruló hegyoldalon, a szellő lengette susogó erdőn, az illatos mezőn minden virág, mikor nekünk dalolt a hűs csalitban a bánatos filemile. És te el tudnád azt felejteni, hogy valamikor remegő kézzel nyújtotta feléd a mezőn gyűjtött virágait az a kis leánya kit t,e annyira szerettél ? Elmosódott volna a te emlékedből az a kis ház, a lugas, az erdő, mely a mi örömünktől lett hangossá ? — Ah ! nem. Hiszen itt áll, hogy meg-megujul szivedben a régi boldogság édes emléke, hogy te is vágyódol valami után, mit nem hozott meg neked sem a virágzó tavasz, mit megtagadott tőled a meleg nyár, mit hiába vársz a ködbeborult, borongós ősztől. Miért is nincs mindig tavasz ? Miért nem dalolhat szüntelen a dalos madár ? Miért borítják be a kék eget oly gyakran a vészes fellegek, melyek elsöpörnek, megsemmisítenek méliüki«T*oat<at tettedfyt, i tetl a MUcfet, TflxMkst, éjjel) izLdíst Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen Bzámtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rocké" eredeti cxomagolúst. HtfBam-La R»ch« A C«. Basel (Svájc).