Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. november 3. 44. szám. DÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HBTENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEM Kéziratokat-, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Ferencz Ferdinánd Keszthelyen. (*) A magyar hűség és lelkese­dés mindannyiszor örömünnepet ül, valahánj'szor a legmagasabb ural­kodó család bármelyik tagja magyar földre lép. Az elmúlt héten a legmagasabb család uralkodásra hivatott sarját, Szent István koronájának örökösét, a leendő magyar királyt látta és fo­gadta vendégül városunk, a Feste­ticsek ősi székhelye. A grófi család­hoz jött a fenséges vendég. De a szoros kapocs, mely a korona váro­mányosát egyrészt s a nemes grófi családot másrészt hozzánk fűzi, a trónörökös érkezését az egész város ünnepévé avatta. Nem országos ügyben, nem ma­gas állásának fényével, hivatalos kül­sőségekkel — családi . körbe, szóra­kozást keresni jött a fenséges ven­dég. Városunk közönsége mégis a legmagasabb uralkodó családhoz való hagyományos ragaszkodását s loyális hűségét tolmácsolandó a trónörökös érkezését ünneppé, bevonulását dia­daluttá avatta, nem a ragyogó pompa s pazar ünneplés külsőségeinek fé­nyével, mint inkább ragaszkodásá­nak, meleg érzésének s lelkesedésé­nek nyilvánításával. Zászlódisz s az ünneplők lelkes tömege hirdette a város örömét afö­lött, hogy a magyar földön ritkán látott fenséges vendéget falai között ünnepelheti. Hogy a fenséges vendég megértette városunk közönségének magyaros őszinteszi vdobbanását meg­érezte magyaros meleg lelkesedését s hűséges ragaszkodásával spontán megnyilatkozását tudjuk, érkezésé­nek idején, ittlétének tartama alatt tapasztaltuk s nem is késett ebbeli érzelmeinek nyilvánításával s azzal, hogy a keszthelyi napok, a közön­ség ragaszkodása, a vendéglátó grófi család szeretetreméltósága s ennek a kis magyar földnek igéző szépsége maradandó nyomokat vésett lelkébe. És ez jól van igy. A nemes grófi család, a város közönsége ezzel nagy szolgálatot tett a nemzet ügyé­nek. Már most szorosra fűzte azt a kapcsot, mely a trónörököst, mint leendő magyar királyt a nemzethez kell hogy fűzze. Tény, hogy a ma­gyar nemzet hosszabb időn át nél­külözni volt kénytelen trónörökösé­nek jelenlétét. A kir. herceg ritkán, akkor is csak rövid napokra, nem is, csak órákra jelent meg magyar föl­dön. Nem mintha idegenkedett volna a magyar nemzettől, a magyar föld­től. Más lélektani okoknaü, mérlege­lendő szubjektiv szempontoknak kel­lett itt közbejátszani, melyek hanem is elidegenítőiig f de legalább is elked­vetlenitöleg hathattak a korona vár­mányosára. Ferencz Ferdinánd köz­tudomásúlag, gondolkodó, mélyen érző és határozott egyéniség, ki tar­tózkodó állásában is éles szemmel vizsgálja s mél} 7en járó tekintettel figyeli a, leendő országaiban lezajló eseményeket. Bizonyára nem kerül­ték ki figyelmét hazai esetnénj'eink sem, nem különösen a magyar sajtó egyrészének következetes gáncsoló­dása s egyes tulbuzgó sovén magyar hazafinak érzelgős aggályoskodása a leendő magyar király személye felől. Majd a trónörökös magyarságát, majd a magyar nyelv birását tették kifogás tárgyává. Máskor határozott kath. gondolkodása és felfogása, vagy konzervatív hajlandósága képezte vi­tatkozásuk tárgyát. Nem egyszer zárkózottságáról, a magyar nemzet és nemzeti ügy iránt való idegenke­déséről, sőt ellenséges érzületéről ál­modtak s fantá.ziáj oknak veleszüle­tett gyengeségben sinlődő termékét, mint faktumot adták be jóhiszemű olvasóiknak. Hogy mind az, mit e tul buzgó hazafiak a trónörökös személyéről állandóan felszínen tartottak és pro­pagáltak a mesék országába való köztudomásu tény afölött vitatkozni túlhaladott álláspont volna. Számta­lanszor demonstrálta az ellenkezőjét a trónörökös maga. Keszthelyi láto­gatása pedig a legfényesebb cáfolat arra a következetes és tendenciózus ráfogásra, hogy nem szereti a ma­gyar földet, a magyar népet, sem annak nyelvét. Itt e város közönsége, s künn a föld népe, melynek magyar szivből fakadó őszinte katholikus köszönté­sét zengzetes nyelvünü üdvözlésével viszonozta. Cáfolata, az az elhatáro­zása, hogy ide a magyar föld e szép és sziiiwitguar vidékére vágyik vissza. Őfenségének, a trónörökösének éles megfigyelése megismerte itt e színmagyar népben az igazi magyar karaktert : a keresetlen őszinteséget, a hűséges odaadást s feltétlen ra­gaszkodását uralkodó családjához s leendő királyához s ezzel következ­tetést vonva az egész nemzet loyális érzületére, bizonyára a maga érté­kére szállítja le azokat a személyét illető combinációkat, melyekhez a magyar nemzetnek semmi köze s a nemzet tőlük teljesen távol áll. Tá­vol minden olyan érzéstől, melynek ellene mondanak története ; hagyo­mányos hűsége s ősi tradíciói. * * * Az országos jelentőségű örven­detes fejedelmi napok elmultak, de megmaradt az a megnyugtató tudat, hogy a leendő magyar király öröm­mel jött városunkba s kellemes na­pokat töltött a vendégszerető nemes grófi család körében s hogy ezzel csak szorosabbra fűződött az a ka­pacs, mely Őfenségét magas hivatá­sánál fogva nemzetünkhöz füzi. Ezt a kapcsolatot bizonyára csak erős­biteni fogják az itt töltött napok kellemes emlékei. E napok emlékét városunk kö­zönsége is hálás kegyelettel őrzi s hőn táplálja azt az őszinte vágyat : hozza Isten vissza ismét mielőbb Őfenségét, magyarok leendő királyát. legszebb kivitelben kaphatók Pálma, Preparált, Cser, Babér és Művirágból — ROSENBERG BÉLA nöi és férfi dlvatáruházában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom