Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-27 / 4. szám

8. BALATONVIDÉK 1907, jauuár 13. s amellett, hogy a mostani viszonyoknak megfelelő uautélákról gondoskodjunk ! Ne csak büntessük, de amennyire a sajtószabadság sérelme nélkül tehetjük, akadályozzuk is meg a sajtó utján elkövetett izgatást. Ezzel tartozik a társadalom önmagának, a törvényhozás a társadalmi rendnek. A tisztes sajtó csak dicsőséggel kerülhet ki a reform kereszttüzéből. A félrevezetett szegény nép jóhiszeműségén, fillérein élősködő sajtóparaziták pedig megérdemlik sorsukat — a pusztulást. Az erdőbirtokosság közggülése. A keszthelyi erdőbirtokosság január 20 án a városház tanácstermében tartotta közgyűlését. A gyűlésen Schadl János alelnök elnökölt. A tárgysorozat szerint először Szekeres Ödön jegyző olvasta fel az évi jelentést. Jelentette, hogy a közgyűlési határozattal megbízott vizsgáló-bizottság az elmúlt három évi számudásokat. megvizsgálta ós reudbeu találta, minek folytán kéri a felinentvény megadását. Megadatott. A birtokossagnak takarékpénztárban elhelyezett 10140 korona készpénze február elején a városházán ki fog osztatui az 522 háztulajdonos között. Egyre egyre 20 korona jut. Az erdő leltári reudezése, mellyel az elnökség a mult évben megbízatott, ezideig még nem lett végr-hajtva. A kőkeresés céljából eszközölt kutatás eredménytelen volt. Viliin Péter volt pénztárnok 4843 Kor. 12 fill. bevételi és 4727 kor. 97 üli. kiadási okmányt és 115 kor. 15 fillér készpénzt adott át 1906 ról. A téli favágásból a jogtulajdonosodnak egy-egy jog után fél öl fa jut. A vága'ási dijat (70 fillér) a birtokosok fizetik. A csordás állást beszüntetik, az erdei legelőt bérbeadják. Az 1907. évi költségvetést 1900 kor. bevételben és 1550 kor. kiadásban állapították m»g. A nyáron tartott közgyűlésen történt tisztújítás alkalmával a megválasztott, pénztáros nem fogadta el a rá ruházott tisztséget. Pénztárossá egyhangú lelkesedéssel Csat,hó Alajost választotta a közgyűlés. Henc Lajos erdőgazda jelentette, hogy az üzemtervben kijelölt területen 596 félöl fa került ki a vágatás alól. Az 522 részen felül levő 74 felöl sorshúzással lesz kiosztva. Akinek számát kihúzzák, az a neki járó félöl fán felül még egy felelet kap, de a jövő esztendei vágott fánál a mostani sor solás beszámít,!at.ik. Az úrbéri szerződésben a várvölgyben levő 13 hold legelő a birtokossagnak Van biztosítva mindaddig, amíg Keszthelyen a premontrei rend fenuáll. Megkeresi a birtokosság az urodalmat,, hogy azou a területen levő murva fejtőben a munkálat,okat szüntesse be. Az erdőnek összes területe 680'88 katasztralis hold, az úrbéri szerződés szerint, 870'15 magyar holdnak kellene lenni, vagyis mintegy 28 katasztrális holddal kiegészítendő. Illetőleg a terület épségét figyelembe véve, kárpótlást kér a közbirtokosság az urodalomtól. » Ugyaucsak az úrbéri szerződés szerint a közbirtokosságnak jár homok-murva használat, lehetőleg a közelfekvő helyekről, továbbá sás- és nádszedés. Mindezek a választmány elé, megtelelő intézkedésekre utasitattak. A télen levágott félölekbe rakott facsoportoknak helyrajzát mutatta be az er dögazda. A facsoportok meg vannak számozva. A birtokosok a favágatási dij lefizetésekor számot húznak s ki melyik facsoportnak húzza ki a számát, fuvarosa c-ak azt viheti el az erdőről. Azonban az ágfákat előbb el kell adui, hogy utat nyerjenek a részfákhoz. A gyűlés utolsó pontja volt Kenessey Pál elnöknek a közgyűléshez iniózett levele, melyben bizalmi nyilatkozatra ftéri fel a közgyűlést. A tárgyhoz elsőnek Hoftmanu Miksa, majd Henc Lajos, Neumark Béla dr., Kárpáti János és mások szóltak. Hoffmaun és Neumark tárgyilagos és hu manus felszólalása után az ügy áttétetett a választmányhoz, hogy intézze el, ha lehet békés uton, vagy javaslatával a legközelebbi közgyűlésen számoljon be. A tárgyalások a higgadt elemek befolyása folytán mindvégig elég komolyan folytak. Farsang Az idő rövidsége miatt lázas sietséggel ipurkodnak a bálrendezők, hogy évenkénti szokásos mulatságaikkal le ne késsenek. Alig vau hét, hogy két három mulatság ne kínálkoznék a mulatni vágyó fiatalságuak. A ránk következő hetekben pedig majd minden második napra esik egy-egy. Az elmúlt hót egyik legsikerültebb estólye vo t az ipartestület bálja. Csapongó jókedv világos-virradtig, jellemezte a mulatságot. Jelen voliak : Asszonyok : Adler J-«nőiié, Braun Rudolfné, Bernáth Józsefné, Blum Adolfné, Ciáuyi Lajosné, Deáky Sáudorné, Fülöp Autalné, Gáspár Józsefné, Harasztovios Istváuué, Hirschler Rezsőné, H-rman Lajosné, özv. Illés Istváuué, Kuta*i Itnréné, Károlyi Istváuué, Kapcsándy Györgyné, Luig Jánosné, Lmdvay Antalué, M->ndics Pálué, Medvéd Istváuué, M^izler Károlyué, Nagy Istváuué, Nagy Mónié, Palaics Gézán*, Révész Lajosné, Rác Gyuláné, Rác Jánosné, Ritoper Istvanné, S'.alai Ignáoué, Sziber Józsefné, Trefle'- Ferencué, Vas Mórné, Veháp Imrénó, Vermes Gyuláné. Leányok : Braun Ilonka, Blum Ilona, Cvetkovics Gizella (Csáktornya), Hermán Ilonka, Keszler Mariska (Véged), Luperszbeck Ilonka (Ollár). Mild Margit (Tördelnie), Polgár Mariska, Plachuer Anna, Rác Margit, S/.alay Etelka, Szalai Júlia, Vig Teruska. A krajcár ec/i/let estelije. Kacagástól visszhangzott az Amazon bálterme a 23-án rendezett, kabaréién. Tollagi Adolf a népszínház kitűnő komikusa tette ötletessé s érdekessé. Fokozta a derültséget, hogy műsort, nem adtak, de a kabarét miudeu egyes számát, Tollagi szellemesen coustruált piológban adta elő. Pleyel : Trio I. II. részének előadásáért Krausz Flóra,Szerdahelyi Károly, Sauermann Mihály ováioóban részesültek, mely u'án Murai Lajosné művészi zongorajátékát Liszt : Rhapsodia előadásáért teljes elismerés és frenetikus taps kisérte. Hubay : Scéne de la Csárda előadását fokozott kíváncsiság e őzte meg. Egy uj ember bemutatkozása s művészi értékeléséről volt szó. Előadó Szerdahelyi Károly helybeli tanitó, A megjelentek zajos ovációja kisérte bemutatkozását. Hubay Csárda jelenete nem jutott avatat— Ne haragudjék rám Margit — szólt azután — elkéstem, de akarattal késtem el. A leány megütődve nézett rá és egyáltalán nem értette a beszédét — Jbilkésett és akarattal késett el ? Nem értem mit akar ezzel mondani. De üljön fel. A pejkók megfáznak ebben a hidegben, pedig ők ne bűnhődjenek a maga késedelméért. Azzal odább húzódott az ülésben s átadta a gyeplőt Komíóssynak. — Hajtson maga ! Legalább igy jobban figyelhetek a magyarázatára, mit késedelme igazolására okvetlenül elvárok. A fiatalember egy darabig szomorúan nézett a leáüy.ra s azután egyet sóhajtva megindította aszánkót, melyet az öreg János alig volt képes vágtató paripájával követni. Sokáig nem szóltak semmit. Mikor azután a kanyargó uton leértek a Balaton partjára, Komlóssy megeresztette az eddig keményen tartott gyeplőt, hogy a száguldó futás után a lovak kifújják magukat. Akkor azután megszólalt szomorú mély hangján, míg arcáról mély bánat és szomorúság tükröződött le. — Tudtam, hogy maga megharagszik rám azért, amit mondtam, de végre is meg kell mondanom, ami szivemen fekszik. Ne nevessen Ki — folytatá, látva a leány gúnyos mosolyra vonuló ajakát — nem akarok többé banalis dolgokról beszélni, de azt kell elmondanom, ami ha önt nem is érdekli, engem, illetőleg további sorsomat azonban nagyon befolyásolhatja. Nem beszélek többé szerelemről, hiszen a koldusoknak nem szabad szeretniök, nem szabad érezniök. A leány bele akart vágni szavaiba, de Komlóssy megakadályozta. — Ne mondjon kérem addig semmit, míg mindent meg nem értett. Már régen meg kellett volna magának ezeket mondanom, de nem volt hozzá elég erőm ós bátorságom. Azután meg ugy fájt itt belül valami — folytatta a szivére mutatva — ha rágondoltam, hogy íU kell hagynom mindent, ami eddig kedves volt nekem s nyomorult sehonnaiként kell tengődnöm idegenek között, idegenül a nagy világban. Már néhány hete, megtudtam, hogy semmim sincs többé s hogy csak a hitelezők kímélete tart még itthon hajlékomban. A leány elhalaványulva hallgatta társának beszédét és egészen megfeledkezett haragjáról, mit pedig eddig oly ügyesen színlelt. Sehogy sem tudta megérteni, hogy a Komlóssy Géza, kit az egész vármegye a legjózanabb fiatalembernek ismert, miként eshetett a hitelezők hatalmába, kik most mindenéből kiforgathatják. Már-már fel akart kacagni, hogy nem engedi tovább magát áltatni, de társa nyugodtan folytatta beszédét. — Epen azért akartam a ma reggeli szánkázásról lekésni, hogy időt nyerjek s meggondolhassam magamat, hogy mihez fogjak. El akartam menni még délelőtt magához, hogy elbúcsúzzam, de a véletlen mást akart. Tudja meg hát, hogy a mai naptól fogva nincsen semmim, hogy koldus vagyok s ha éhen veszni nem akarok, kell valami után néznem, hogy magamról gondoskodhassam. Horvay Margitnak köny szökött a szemébe s hogy azt társa. meg ne láthassa, hirtelen kikapta annak kezéből a gyeplöt s ismét ügetve ragadták a lovak a száukót tova. Amint azonban ismét felkanyarodtak az országútra s az emelkedőn lassú lépésben kapaszkodtak felfelé, odafordult társához. — Mondja csak Géza, igazán beszélt maga nekem, vagy csak azt akarja megtudni, hogy mit szólanék én az eféle dolgokhoz ? Komlóssy egyet sóhajtott, azután folytatta. — Az ón helyzetemben nem lehet, nem igazat beszélni Nekem nincs többé tréfálni való időm, hanem arról kell gondolkodnom, hogy mihez fogjak És higyje el, hogy mérhetlen fájdalommal tölt el a dolog. Tudja azt, hogy igyekeztem tanulni — bár a látszat szerint szülőim meglehetős vagyonnal rendelkeztek — költséges neveltetésem és külföldi utazásaim —• mint azt most megtudtam — atyám vagyoni helyzetének ziláltságát nagyban fokozták. Most tehát itt, az ideje, hogy amit eddig csak szenvedélyből s unalomból tanultam, a saját hasznomra fordítsam. — De hát mihez fog kezdeni ? Hiszen azt, kinek nincs semmije többé, mindenki el szokta hagyni ! — Ez fáj nekem a legjobban, mert talán az is elhagy majd, ki a lelkemhez I nőtt hozzá. Épen azért tegnap megbíztam.