Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-27 / 4. szám

1907. január 13

. BALATONVIDÉK 5 lan kezekbe, művészileg volt előadva. Rendkívül tetszett a magyar motívumoktól álló hegedü-solo, melynek utolsó akkordjai a fellelkesült. ísözönség frenetikus tapsába vegyültek. Az est bőse, Ferenci közbejött betegsége folytán, Tollagi volt. Már kilépésekor Eugó taps fogadta, majd élményei köréből \et.E néhány vidám apróság előadásával hangos kacajt fakasztott. Hü képviselője a komikus elemnek. Rövid ittléte alatt megindította a kesztlielyliévi'/i villamost, az artézi lutat slb., melyért, mint sikerült lögiöiizésnt viharosan tapsolták. Énekelt a Di ótosiótlól, adolt elő víg magyar dal-egj veleget, mint. komikus bemutatott egy opera részletet slb. Aicjá téka, az ügyes mimika, kellemes hangja s az a jóízű előadás, mellyel a. közönséget állandó kacagásra kény szeritette, tapsviharfc és éljenzést, eredményezett s bekoronázta h kabarét vidám műsorát. A sikerült estén számosan voltak jelen. A jövő heti esélyek közül az >0tthon« kör által tartandó daleslély iiánt, mutatkozik óiiási éideklődés. Fiáter Lóránd dalénekes neve lázas izgatottság bau taitja véjosunkat. A ltg utóbbi hangversenye óta még azok :s, al-ik kissé idegenkedtek a fess huszártiszttől, az elismerő kritika hatása alatt fellelkesültek. Előre jelezhetjük, hogy a farsang legsikerültebb estélye lesz. Oly teljes számban jelenik meg a vidék előkelősége is, mintha az Ottlion-kör a megyebálra küldte volna szét megbivóii. Az összes jeg} ek le vaunak foglalva, sőt felüljegyzések is törlőitek. me^et a rendezőség tapintattal fog megoldani. A program vonzó hatása lebilincsel szegény t-gazdagct egyaránt. A rendezőség figyelemmel és luzgósággal törekszik a fényes (!) est tökéletes megoldására s ugy halljuk kellemes meglepetésekben sem lesz hiánj'. Febr. 3-án a kereskedő ifjak önképző körének ínűvészes'éiye. Febr. 6-án a vendéglősök és pincérek mulatsága. Febr, 9-én a keszthelyi szervezettmunkások táncmulatsága. Krónika. Mégis csak van valami kevés befolyása a krónikás epedő sóhajtásainak — ha másra nem is — hát a szelek járására. Alig hogy felsóhajtott, fájó szivében keserű bánattal a tengersok viz; átlábolhatatlansága mialt, már is megnyitotta a felleg* ket kormányozó Boreas házának kapuit s kirohanó cselédei tisztéra söpörték a máskor felhőpiszkolta kék eget. Lett is azután olj'an hideg, hogy a Hajdú utca sártengerei ugy befagytak, hogy ismét száraz lat.bal jái hatunk városunk legdíszesebb utcájában. Ugyan moddig tart ? A szelek keserves, siró nótája azonban tnujira meghatotta a tündöklő holdvilág melleit virrasztó kék egei, hogy sötét. fáiyolt vont fázós kék arcára, mely fályolból aztán bullolt, eg^ie hullotta hó. Leit tehát újra tündöklő fehér takarója a tt kele földnek. Csilingelnek újra a csengős szánkók s a nemet tánc után vágyó ifjúságunknak neui kell félteni fényes topánkéit az ulca sarától. Azonban n ily csalódás! Amióta a fiakkero.-ok fő fönöke is meglért, atyáinak országába i a Jakab nem bir a lázadó népnek parancsolni, nem értenek egjet a bakon gubbaszkodó atjafiak. Mikor legjobb lelt volna a «szánut», bizony ők munkakimélésből tovább zörögtek Ábrahám és Noe idejebeli bárkájukkal és ezen annyira megbaiagudott a szelek fejedelme, hogy csonttá fagj asztott. mindent a világon. A nagy fagy okozta örömmámor hatása alatt azu'án elbaiáiozta a városi tanács, hogy a Hajdú utcai gödrök betöméséi e hirdetett árlejtést — tekintettel arra, hogy olt még csak néhány szarvasmarha törte ki a lábát — bizonytalan ideig ellia lasztja. Nyomtató henger, mikor láthatjuk a te sziliedet ? ! Adj uram a Hajdu-utca lakóinak sárnélkül utal. ! * Azt beszéli a fáma, hogy az inasoknak is mrgmozdult a lelke a szellemi táplálékok óhajtása a társadalom áldásainak kivánása iránt. Végre-valahára liát megunták a c^k vasárnap délután megszabaduló nebulók az utcasarkokon va'ó pénzíelveiösdit s nemes szórakozás után vágynak. Tanoncot ihont akarnak, Lol helenkinl. néhány szabad órájukat tisztességes társaságban művelődve tölthessék el. Meg is tették már a lépéseket, ezen nag3on megfontolandó ügyben s mértékadó helyeken, amint, hirlik, nem gördítenek akadályokat a dolog kifejlése elé. Bizony, bizony itt, volna már az ideje, hogy annak a szegény gyermeksereguek, melyei, a sors arra kényszeritett, hogy titlegek révén tanulhassa meg a kenyérkereset nehéz mesterségét, lelki mivelő éséröl is kellően gondoskodnának. Semmi körülmények között sem volna háladatlan dolog, mert mig egyrészről a szellemi önképzéssel s a tisztességes társalkodással elvonnák e szegény gyermekeket a kapzsiság és nyerészkedés vágyától, másrészt a kellő felügyelettel és a hazaszerelet ápolásával megakadályozhatnák eikölcsi züllésüket s a mindjobban dühöngő nemzetközi szociáld-mekrácia mérgező elveinek közöttük való terjedését. Azután, ha látja az a szegény inas, hogy gazdája tisztességesen magához emeli és épen oly Isten képére teremteti lénynek tartja, mint önmagát, bizony egészen máskép fogja fel helyzetét s igyekszik mesterének kedvében járni s a megbecsülést kiérdemelni. Ha megtanulja a társas érintkezés során az a szegény inas, hogy a beci-ület ós a tisztességes munka révén juthat, el oda, hol gazdája ma áll, hiába hiideiik annak a földosztás és vagyonközösség csábító igéit ; tudni fogja, hogy becsületesen dolgoznia kell élete fent arihatáséért. Ne zárkózzék el tehát senki ezen eszme támogatása elől, mert ezen eszközzel ujrft megneiuesiihetjük középosztályunk gondolkozását, mit, oly sok tévtan vezetett eddig rossz utakon. Gazdát cseiélt a napokban a városházi vendéglő is és a sors intézkedése folytán nagyon furán. Igaz, hogy a vendéglősség nem kíván előképzettséget, de a fogyasztó közönség okvetlenül megkívánja azt, amihez szokva volt. Hoz.zá volt, pedig szokva eddig, hogy a >városház.iéknál« jó ételt, sört és bort. kapjon ; de ugy látszik, hogy ennek befellegzett most már. Mikor a városi tanács határozott afelett, hogy kinek adja ezen üzlet bérletét, nem azt tartotta szem elölt, hogy ezen üzegy urat, hogy birtokomat — ha ugyan még lehet — adja el árvetés nélkül, magam pedig elmegyek messze innét, hol senki sem tudja multamat s nyitok ügyvédi irodát s a munka elfelejtteti majd velem a szenvedést. A jóbarátok majd ugy is elfelejtenek, csak magát kér<m arra, hogy néiia gondoljon rám, ki nyomorult koldus lévén, nem remélheti többé, hogy elnyerje azt, kiéit életét, mindenét feláldozta volna. A leány egy darabig csak nézte, nézte Komlóssyt, azután valami bájos mosoly derítette fel arcát és csengő hangon kérdezte ? — Aztán igazán sajnálna engemet itt hagyni Géza ? — Erre nem kell felelnem — viszonzá Komlóssy — hiszen ariól meggyőződhetett százszor minden nap. Mivel azonban maga nem akart meghallgatni — amit nagyon helyesen tett — hát csak ma gamba fojtottam szivem titkát. Most azonban belátom, hogy a legrutabb visszaélést követtem volna el maga ellen, ha érzelmeim meghallgatásái a akartam volna bírni. Horvay Margit, hogy arcának lángoló pírját elrejthe se társa elől szüntelen a gyeplővel, meg az ostorral bíbelődött, de lelkét valami édes melegség járta át, amit még eddig sohasem érzett. Szive hevesen dobogott s alig tudta örömét, boldogságát magába fojtani. — Igaz hát az, mit, oly régóta sejtett már. Az. a jó pajtás, ki mindennapi szórakozásában mindig vele tartott, hát az övé egyedül, teljesen. Tehát, akinek a szavait ugy lesték a leányok, csupán csak ő reá gondol ! Egészen elmerült gondolataiba s midőn elért k a szürke kereszthez, hol be kellett volna kanyarodniok, nem vette észre, hogy lovai tovább mennek. Hirtelen feleszmélt azután gondolataiból s bár az öreg János kiabált, hogy a négyesnek elég lesz a reggeli jártatás, megcserditeti-e ostorát az első két ló felett, mire sebes trappban ragadták azok ismét a szánkót a csikorgó havon tova. Hová megyünk ? kérdé Komlóssy, ki látta az örömfelvillanását a leány arcán és nem tudta megérteni, hogy miért örül az annak, ami neki csak kint és fájdalmat okozott. — Bevásárolni valóim vannak — feleié a leány — s azok miatt a városba kell mennem. Mivel pedig maga úgyis búcsúzni akart csak hozzánk eljönni s valószínűleg soká — nagyon soká nélkülöznöm kell az én játszó pajtásomnak kedves társaságát, hát eugedje meg, hogy magát is magammal vihessem. S azzal még gyorsabb futárra serkentvén lovait, csakhamar megérkeztek a vidéki kis városkába. Ott azután egy nagy üzletelőtt megállva, a gyeplőt Kornlóssynak adá s leszállt. — Jártassa kérem a lovakat, mig én itt végzek. Nem késem sokat. Ezzel azután eltűnt az üz'et ajtajában. Komlóssy a meghagyáshoz hiven lassan megindította a négyest s a lovagló Jánostól követve négyszer, ötször végig járták a várost. Menetközben elgondolkodott a sok jó napról, a miket vidám baráti tár fOOQOOO • i • OOOOOOOOOO a • I I : OOOOOOOOOO • 0 íSdli és esl^eíési megljipól^ eljegyzési értesítései^

1 ™ pénzintézetek, egyesületek, szövet- ' , *1 > 1 csinos kivitelben . : kezetek stb. részére szükséges : et>l ZCtrSZCtlTlClClCtSO^ rövid idő alatt 0 készülnek STTJAKTSZK3Í! JOZiSEF könyvnyomdájában Keszthely. |ö •OOÖOOO I I I OOOOOOOOOO : I I I : OOOOOOOOOO • 1 I . OOOÖOO*