Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-21 / 16. szám

1907. ápilris 21. BALATONVTDÉK 3 kitandó gyermekvédő-egyesület, részben ae Országos Gyermekvédő Liga javára 1907. ápril hó 21-én a Hullám szálló terraszán az összes helybeli iskolák közreműködésé­vel gyermeknapot rendezünk. Műsor : 1. Hymnus. A főgimn. zene­kar kiséretével éneklik az összes iskolák növendékei. 2. Ünnepi beszéd. Tartja Göncy Ede íögiinn. tanár. 8. Ének. A községi elemi, iskola felsőbb osztályú növendékei. 4. R) »Áldja meg az Isten.« Pósa Lajostól. S/avalja Toldi S^.abó Géza elemi isk. III. oszt. tan. b) Az Ur és a kisdedek. Keme­nes Ferenctől. Sz*vajja Lénárd Ágota el. isk. IV. oszt. tan. 5. Éljen a magyar. Ének­lik a zárdai intézet növendékei. 6. Az apos­tol. Petőfi Sándortól. I. és II. r. Szavalják jBozzay Ilona és Polozgai Anna zárdai polgári iskola IV oszt. tan. 7. DH]játék. Ernyei József és Poldinitöl. Előadják az állami polg. isk. növendékei. 8. A tündé­rek. Rudnyánszky Gyulától. Szavalja Cse­pinszky Bandi gimn. III. oszt. tan 9. Nép­dalegyeleg. Eckhardt, Antaltól. Énekli a főgimnáziumi énekkar. 10. »Sinite parvu­los.« Irta Ada N*gri. Olaszból fordította Lakatos Vince dr. Szavalja Schaffer Jenő főgimn. VIII. o. tan. 11. Szózat.. A főgimn. zenekar kísérete mellett éneklik az összes iskolák növendékei. 12. Rákóc?i induló. El öadja a főgimn. zenekara. Az összkaro­kat Eckhardt, Antal karnagy vezeti. Kedvezőtlen idő esetén a gyermeknap egy héttel később fog megtartat ni. Belépő­díj 20 fillér. Kezdete d. u. 4 órakor. Felülfizet.ések köszönettel fogadtatnak és hirlaptlag nyugtáztatnak. Elhagyatott gyermekek nevében közönségünk nemes, minden szép és jó eszméért lelkesülő szi­véhez fordulunk és kérjük támogasson ben­nünket nemes, de nehéz munkánkban. Ne gondolja senki, hogy : • Hol oly sokan nyújtanak segédkezet, Az én művem felesleges lehet.« Hozza el mindenki filléreit a gyer­mekvédelem, mint. a legnemesebb jótékony­ság oltárára, hisz : »De mégis, hol veszély van és halál, Ott számba jő egy vékony szalmaszál.« Keszthely, 1907. április hó. Az elő­készítő bizottság. A >Gyermek v< dö Egyesület« javára eddig adakoztak : Keszthelyi takarékpénztári részv.-társ. 10 kor., Keszthelyvidéki takarékpénztár részv.-társ. 5 kor., UH maii Vencel 1 kor., Hoffmann Sománé 4 kor., Keszthelyi köl­csönös segélyező szövetkezet 5 kor., Állami polgári leányiskola gyűjtése 8 81 kor., Ku­tasi Imre, Laskay Emiiné, Sommer Ignác, Horváth Lajos, Cseke Antal, Hoffman Mór 1—1 kor., Keszthelyi Ipari ós gazdasági hitelszövetkezet B kor., Braun Rudolf 1 kor., Lázár L'pót, 2 kor., Keszthelyi közs. elemi isk. g\üjtése 23 kor, Irgalmas nővé­rek intézetében gyűjtés 45 kor., Fehér Fe­renc 40 fill., Mencel Jánosné 30 fill., Hei­decker János 60 fill., Neuvaldné 50 fill., N. N. 30 fill., özv. Rádliné, Weisz József, Plechner Rudolf, Oaiffer Gábor 40—40 fill., Mayer testvérek 60 fill., Krausz Z«iga 60 fill., Lawek, Hermann Ilonka 40—40 fill., Vidakovics, Ritoper István, Baksa István 30—30 fill., Simon Ilona, Bemáth József, Braun Arnold, Veháp Imre, Károlyi István 40—40 fill. Összesen 124-31 kor. Tollfuttában. Hazánk földmi veiébe, ipara és keres­kedelme az utóbbi időben örvendetes fejlő­désnek indult. Azonban a fejlődés minden téren kétszeres lenne akkor, ha meg lenné­nek adva az eszközök arra, bogy a fejlő­dés szélesebb mederben follyék. Egyik fő és legszükségesebb eszköz a munkáskéz. Hogy nem értünk el az utóbbi években oly eredményeket, mint szerettünk volua, an­nak egyik legnagyobb oka a csaknem meg­szakítás nélkül való sztrájk nyomán kelet­kezett munkáshiány. Éz örökös sztrájk nemcsak a munka­adónak, nemcsak a tőkének, hanem «z egész társadalomnak a kárára történik. Általáno­san elismert dolog abogy a jelenlegi nagy drágnságot kizárólag a sztrájkok idéz­ték elő. Munkáskéz kevés vau az ország­ban. A muukások egy része kivándorol, a más része sztrájkol, hát hogyan fejlődjünk gazdaságilag ilyen körülmények között ? Szaporítani kell a munkaerőt. Darányi a kulik behozatalával véli e bajt, orvosolni Tehát az illetékes körök felismerték a hely­zetet, a jó szándék sem hiányzik, csak tonni kell. De erre nekünk is lenne néhány megjegyzésünk. Tudvalévő dolog az, hogy a kínai munkás o'c-ó, szerény igényekkel bitó szorgalmas munkás. Ha mi olcsó és szorgalmas munkást kapunk, annak csak örülhetnénk. De nézzük a harmadik tulaj­donságát : kevéssel megelégszik, pénzét összegyűjti és elküldi haza. Amerikába is csak azért mennek el dolgozni, hogy kin­cset gyűjtsenek és meggazdagodva haza­menjeuek. Hát a kulik mi hozzánk is csak azért jönnének, hogy nálunk a mi zsírunkon meggazdagodva, pénzünket az országból kivigyék. Segíthetünk mi a munkáskiányou oly képen is, hogy a pénz beun maradna az országban. Tessék a katonaság három éves szolgálati idejét leszállítani két évre. A ka­tonaság évenkint ezer meg ezer tetterős munkást von el a mezőgazdaságtól és ipar­tól. A fegyverforgatás megtanulására ele­gendő lenne két év is. A két év leteltével haza kellene boosájtani a katonákat Ennek következményei ugy az egyesekre, mint az egész országra, ugy a mezőgazdaságra, mint az iparra, nagyon áldásosak lennének. Elsó sorban a drága katon^ ság nem kerülne oly sok pénzébe az országnak. Ily leltétel mel­lett talán a létszámemelésbe is beleegyez­nénk. Másodsorban a munkaerő is gyara­podnék, mely után adót fizetve, a közter­hekhez járul hozzá a munkás, mig ha azon időben katoua lenne, uemcsak adót nem fizetne, hanem még az ő eltartása is az államkincstárra nehezednék. Legnagyobb lenne a haszon a mezőgazdaság és a nagy­ipar terén, hol tetemesen uagyobb munka­erő állana rendelkezésre, mint jelenleg. Ha nagyobb lenne a munkáskezek száma, biz­tosabban tekinthetnénk a sztrájk elé is. Hány rekruta hagyja ott a katonaság ked­véért tisztességes megélhetését és jövőjét biztosító állását, melyet a három év letel­tével uem lehet, újra elfoglalni. Két évre helyettesíteni is könnyebben lehetne az ilyen állásokat. Száz meg száz nyomós ér­vet lehetne felhozni a két éves szolgálat, érdekében. Most van ambiciózus kormá­nyunk, tán majd e téren is tesz valamit. Kozma Imre. HÍREK. — Kránitz Kálmán püspök. A veszp­rémi egyházmegye uj segédpüspöke Kránitz Kálmán, Jánosi Ágoston c. püspök és Néger Ágoston apátkano­beteg sápadt képét. Halk sóhaj emelte csak alig lihegő kebelét s szemeit fel­nyitva, idegenül hordozta kőiül az ismeret­len helyen fáradt tekintetét. Majd újra le­csukódtak fáradt pillái s csak sóhajtásai töltötték meg a levegőt. De az élet már visszatért a kór sor­vasztotta tagokba s a még előbb majdnem holt.nak látszó sápadt atcz megélénkült. Újra felnyíltak a beteg lá/.bau égő szemei s ajkai alig hallhatóan suttogtak valamit. Látva a föléje hajló kedves alakot, boldog mosoly futott végig vére hagyott, ajakán s erőtlen karjait újra meg újra hiába emelte, hogy az ismerni vélt kedves lényt magá­hoz ölelje. Hiába. A fáradt karokba még nem tért vissza a felébredt lélek szülte erő s elernyedve hullottak azok vissza. S amint Forli asszonya látja a beteg hasztalan ver­gődését, lelkét valami gyújtó tűz járja át, szemei újra felvillannak, gondolatai néhány pillanatra elszállanak a casertaí síkon el­esett urához s boldog mosollyal szorítja tűzben égö ajakát a beteg halovány aj­kára. És mintha a csók tüzétől visszaszállt volna az erő is a beteg tagjaiba, karjai hirtelen kinyíltak s boldogan szorította magához a hozzá lehajló bájos alakot. Majd újra megnyíltak ajkai s halkan megszólalt : — Ugy, ugy, ölelj magadhoz édesem, hisz oly rég vágyódtam hozzád. A harcok tüzében csak téged láttalak magam előtt s mikor a halál keze eltakarta előlem a napot, csak a. te arcodat láttam. S most, hogy uj életre ébredek, újra csak te vagy velem, njra csak a te lelkedtől nyerek erőt. S azzal még szorosabban ölelte magához gyengéd ápoláját, mig csak újra erőt nem vett rajt a testét gyötrő sebláz. Malatesta Máriának ez estétől fogva nem volt nyugta. Mig éjjel-nappal fárad­hatatlanul ápolta betegét, nem szűnt meg kutatni, keresni annak kiléte után. De ki tudna hirt mondani a háborúban elhullt daliát ól ? Ki tartaná számon a harcmezőn kifosztott, halállal vivódó sebesülteket ? Az öccse halálát megbőszülő Lajos magyarjai már kivonultak az országból ; a Nápoly védelmére hagyott Lackfy seregé­től pedig a Tarenti Lajos támadásai miatt nem lehet hirt kapni. Azután meg — bár lelkében érezte a távoli országban férje után síró árva nő fájdalmát — szivét keserű bánat fogta el mindannyiszor, valahányszor arra gondolt, hogy betegétől meg kell válnia. Bár tudta, érezte, hogy szivében lángoló szerelem gyuladt a beteg iránt, nem birta meg­győzni lelkét arról, hogy másé az, kit sze­ret s hogy bűn az a lángoló tiszta szere­lem, a mellyel megrabolja egy távoli, talán halottját sirató asszony boldogságát. Az örökké biztató remény is táplálta gerjedelmét. Talán nem is való a beteg lá­zas beszéde ? Hiszen még oly ifju. Ah ! ha még az övé lehetue egészen, örökre, az a szeretett, édes beteg I Nem meri kimondani, csak érzi fájó szive titkos gondolatát s bár kedves, mégis visszeretten vergődő lelkének bűnös óhaj­tásától, Ah ! ha nem gyógyulna fel betege! Ha sírba temetné a kór I Ha megsirat­hatná, meggyászolhatná ő, mint szerette hitvesét, ha magáénak vallhatná azt a sír­dombot egészen, mely a kedves tetemét magába rejti ! De mit ér az a sírdomb, ha eltakarta a kedves életét és mit. ér az élet, ha ide­gen sziv megrabolt boldogságának lévén szerezhet csak zaklatott lelkének némi vi­gasztalást ? (Folyt, köv.) I Olfülnsmirnl/ c s^ no s családi díszdobozokban 1 koronától LcVcl[Jd[JllUlv feljebb legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom