Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-24 / 12. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. március 24. 12. szám. PolitiKai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG E S KIADÓHIVATAL, k volt Kled. tanintezet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési inegbizásoka' és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési Árak. Egem évre . . ... 1U kor. f. Fél évre... . . 5 ,, — n Negyed évre • 2 ,, 50 , Egyes arám ára , . . 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. A kigyezés. (*) A mult heti kiegyezési nagy harc elpihent. A tárgyalásokat félbeszakította a két kormány. Habár positiv eredményről eddig nincs is tudomásunk, mégis reménységgel tekintünk a jövőbe, meit biztos hitünk van, hogy a nemzeti kormány a fizikai és erkölcsi lehetőség határai közt mindent meg tesz a magyar álláspont győzelme érdekében. Nem ebben, vagy abban a miniszterben látjuk mi reménységünk garanciáit, hanem ami mindeneknél erősebb: a mi igazainkban. Igazaink nekünk katonai követeléseink is. Ám. ha ezúttal eredménytelen maradt i.s a katonai kérdések körül 2 éven át folytatott nemzeti küzdelem, az igazsá" mindazonáltal igazság maradt, a követelés minden jogával. Katonai, közjogi nemzeti követeléseinknél nem kisebb érdekű gazdasági és ipari jogaink összessége sem. E kategóriába sorolandó a tárgyalás alatt, álló kiegyezési kérdések egész komplexuma. A jelenlegi kormány pedig tudvalevőleg garanciális kijelentést tett, hogy 1917-ben a magyar önálló vámterület talajára lép s tetszik vagy ntím tetszik Ausztriának, a mondott időben felállítja a nemzeti szinü vámsorompót — az egész vonalon. Önálló gazdasági berendezkedésünknek egyedül csak az 1917. éven is tul húzódó hosszúlejáratú kiegyezés állhatná útját. Mivel önálló gazdasági berendezkedésünkhöz jogunk van, mivel e kérdés sem magában, sem az uralkodó szempontjából nem ütközik elháríthatatlan akadályokba, osztrák szomszédaink csupán időt akarnak nyerni, mert a maguk szempontjából igeu okosan akként vélekednek: qui habét tetnpus, habét vitám ! Ki időt nyer, életet nyer. Reménységük horgonyát' egyedül "*b*-ák a hoászu 'ejátalu kiegyezésben látják s igy időt s vele reménységet nyernek a magyar ügy vesztére. Hát, ha ugyanis valamelyes baleset éri ez idő alatt a gazdasági magyar követeléseket s zátonyra juttathatják azokat ép ugy, akárcsak a katonai követelésekért folytatott küzdelmet. A nemzetiségiek mindinkább fokozódó vakmerősége, a nemzetköziek erősbödő tábora, esetleg valamely szerencsétlen külpolitikai incidens segítségükre lehet még igazságtalan követelődzéseik mellett. Nem tudjuk mit hoz a jövő. Hátha még a koalíció is időnek előtte felbomlik. Jön a 48 as többség, programmjának egész komplexumával: köztük a hadsereg kérdés ujabb feszegetésével .« akkor, no akkor bemasirozni Hungáriába s nem lesz se pénz, se posztó, azaz se nemzeti nyelv ós jelvény a hadseregben, se nemzeti vámsorompó — a határon! Erre számithatnak s ebben és hasonlókban reménykedhetnek az osztrákok. Es ezt mi értjük is. Századokon át megszokták ők Magyarországot oly gyarmatnak tekinteni, mely a magyarnak saját hazája földjén csak küzdést, verejtékes munkát, nekik pedig a magyar föld, a magyar munka és verejték gyümölcsét nyújtotta. Hogy e páratlanul álló elönj-ös helyzetükhöz annyi szivósággal ragaszkodnak s arról lemondani sehogysem akarnak, csak természetes. Viszont természetes az is, ha A BALATONV1UÉK TAHCAJA. Aki megtalálta a boldogságot. Mélyen lehorgasztott fejjel járkálb szobájában Csetényi Gábor, az 1-ső honvéd huszárezred daliás főhadnagya s mig szivét százféle gond aggasztá, kezében egy öszszegyürt sürgönylapot szorongatott Majd megállt a nyitott ablak előtt, melyen a tavasz enyhe lehelete áramlott be s nézte sokáig a zsibougó főváros kenyér titán futkosó népét. Gondolatai azonban nem hagyták nyugodni. Odaült a fényképekkel s csecsebecsékkel megrakott Íróasztal mellé s kiteritette az összegyűrt lapot. «Atyád meghalt, jöjj azonnal. Tamás.« Ez volt irva a lapon. S atnig olvassa újra, meg újra azt a kevés, de sokat mondó néhány szót, szemeiből szüntelen patakzikkönnyeinek árja, mely lassan-lassan megenyhité, szétszakadni készülő szive fájdalmát. Papirt vett elő azután s irt sebesen. Mikor elkészült leveleivel, behivta inasát,, ki még hazulról jött el vele fiatal kadétocska korában. — Csomagoljon össze mindent József bácsi ! Utazunk liaza Az öreg, ki basonló parancsokhoz már szokva volt, szó nélkül szedett össze egy utazó tálkába mindent s rövid negyedóra múlva jelenté, hogy készen van. Csetényi egy darabig csak nézte az öreget, ki nem érté urának szomorúságát, végre nem birván gondolataival, elfordult, hogy könnyeit elrejthesse. — Ne igy öregem — mondá azután — ne igy csomagoljon. Elmegyünk haza s nem térünk vissza többet sohasem. Meghalt atyám s nekem kell gazdának lennem ezután. Az öreg most már érté urának szomorúságát s csendesen, szónélkül fogtak hozzá mindketten a csomagoláshoz, csak itt-ott állt meg némelyik, hogy letörölje előtörő könnyeit. Nemsokára készen lettek mindennel. Cs»k az Íróasztal ékességei maradtak ki még a nagy utiiádából. — Hát ezekkel mit csináljunk, — kérdé az öreg — ezeknek már nincs heIj'ük sehol. — Majd én azokat elrakom, addig édes öregem vigye ol ezeket a leveleket a postára Mig az öreg odajárt, végig nézte az asztalra rakotl sok-sok képet s aztán egyenként szóita be őket a kályhába s nemsokára annyi édes emléknek csak az összezsugorodó hamuja maradt, melyen még ittott átfutott egy fényes szikra és szétoszlott az egész. Csak egy kép maradt meg az asztalon s mintha attól nem tudna megválni, nézte, csókolgatta sokáig. Nem vette észre, mikor az öreg szolga belépett ; lelke e!szállott messze, messze a Kiaszna mellé, hol annak a képnek a hasonmása várakozik reá. Az öreg szolga mosolygott, amint Sirolin Emi az «rlc7*t «• a tutsOrt, npihtett a MMcfet, rítadéket, éjjeli txadáit ± "<& •• i 'HH SÍ Tüdőbetegségek, >urutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „HoeKe" nredeti csomagolást„lioche" Kaptató OTTMÍ nadaMre a g. H>gM»»B-L» lUriie Sl C«. Ba«el (Svájc). j^In ' W'U^ f-V^H fe.Tff