Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-24 / 8. szám

1907. február 24. BALATONVIDÉK vagy más nációnak, tanuljanak meg magyarul, vagy tartsanak magyar vigéoet. Méltóztatik rá emlékezni, liogy a közelmúltban kirugdosták Ausztriából a magyar utazókat? No persze! Hogyan emlékeznénk ? hisz a magyar gyorsan fe'ejt. Es On ezek után még arra akarja haztfias kereskedőinket rábirni, hogy sebbel-lobbal tanulják meg » német ryelvel, mert anélkül világkereskedelem el nem képzelhető. De hát mondja, kérem szeretettel, minek nekünk H világkereskedelem, mikor még belkereskedelmünk sincs? Azt teremtsünk vállveteit munkával, közös jóindulattal minél előbb. Derék kormányunk, jelesen Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter üuk, nem-e azon dolgozik, hogy minden felhasználható eszköz segítségével magyar ipart és kereskedelmet, terenitxen ? Állítsuk lábra a magyat kisipart, állítsunk gyárakat, dolgozzuk tel a honi nyerstermékeket és kereskedjünk azzal az ország határain belül és ha tulprodukció áll be H határon kívül is, de csak mindig — magyar ny elven. Ha a kívánalmaknak minden tekintetben megfelelő lesz iparterméktink, ugy minden idegen nyelven kürtölt reklám nélkül is nagy lesz a kereslet s inig egyrészről — és ép csak ezuion tehet jük —tekintélyt szerzünk magunknak virágzó iparunk és kereskedelmünk révén, másrészről a kétségbeejtően nagyszámban kivándoiló színmagyar népünket, megmenthetjük az elzülléstől, amenynyiben itthon is tisztességes megélhetést biztosíthatunk nekik. Ez az kéren., ami kell a magyarnak, nem pedig a német, francia és angol nyelv. Szegény jövendő kereskedelmixták ! jobb lesz nektek nem születni, li'chleustern ur kívánsága szerint a nagy tananyag mellett meg kell tanulnotok a német, francia és angol nyelvet alapice ; mert szegény hazátokat csak így tehetitek nevessé (nevetségessé. Szedő) és boldoggá. Tán jó lenne kérem szeretettel, ezeken kívül még a szebb kinai, japán, török, héber és még más ismert nyelveket, is bevágunk, mert ha ezeket nem beszéljük, elvész előttük a tekintélyünk. Hát persze hogy elvész, ha nem dobáljuk zseojeikbe évenliint a magyar százezrekei Pénz beszél ! . . . és van tekintély. Pardon! Tan nem méltóztatott é«zre venni, hogy az alább citált soraiban önmagát ütötte fejte? «E-< ha elértük a németnyelv bírása mellett, hogy majdan minden ausztriai, sőt egyes németországi gyáros magyar levelezőt, magyar utazót és magyar alkalmazottat tart, magyar vevői könnyebb kiszolgálliatása végett, elfogjuk azt érni az egész continensen.« Bravó, bravissimo I . . . Azaz, mégse. Hisz' kérem, ha német sógoraink magyar alkalmazottakat, tartanak, akkor mi nem irha-unk — már csak csupa udvariasságból sem — német nyelven. Tehát kénytelenek leszünk újra megtanulni becsületesen a magyar nyelvet. Nemde ? «Gyakorolják — mondja tovább — akár utcán, akár tár sas együttlétük alkalmával hangos szóban, vagy Írásban s törekedjenek, ha módjukban áll még az említett nyelveket is elsajáti •ani, hogy azáltal minél hasznosabbá váljanak hazájuknak. > No ez helyes ! mert a németnyelv — főleg ha hangosan beszeljük — tényleg az utcára való, de nem a magyar kereskedelembe. Ha jói tudom, Marczali német község, (?) tehát ott, lehet, sőt hasznos is az utcán hangosan németül beszélni, mert, a járó kelöu megértik és okulnak belőle ; hanem ezt nálunk nem lehet, meglenni, mert ha valaki németül beszél, mindjárt azt hisszük, hogy valami huncutságon töri a fejét. . . . Persze, mi, még mindig barbárok vagyunk,^ mint azt uémet szomszédaink mondják. Ám, kérem tiszteletit 1 Ont osztták pártfogoltjaival egyetemben : majd ha a magyarnyelv culturája olyan erc's lesz, mint az övék, feltétlenül számol tevő világnyelvvé lesz — német levelezés nélkül is. De erről máskor és többet. A szives viszontlátásig ! (Szén tgyörgy vár.) Horváth László A ísümeg-zalaszántő-keszthblgi vasút. Lapunk mult. számában röviden megemlékeztünk arról a mozgalomról, melynek célja Sümeg és Keszthely között egy uj vasúti vonal létesítése. A kitűzött cél érdekében az első lépés már megtételeit. Az érd^k-ltség 14-én gyűlésre jött. össze városunkban s a vasút kiépítését el vben elfogadva egy bizottságot alakilott, melyre az üjy továbbvitelét bízta. Azt, hisszük nem végzünk hiába való munkát, s csak hasznára lehetünk vele az ügynek, ha egy szakembernek a tervbe vett vasútra vonatkozó fejtegetését lapunk olvasóközönségével megismertetjük, mely a következő : A vonalrendszer mai helyzete szerint az Ukk —B.-Szt.-György, viszonylatban a tapolcaival szemben 23%, a tiirjei irányny&l szemben 17% utröviditést eredményezne, ami megfelelő t.arifalis megiakaritásokat s időben és kényelemben tekintélyes előnyöket nyújt,-na. A jövő, a közlek. politikai és vasútépítési téren remélt fejlődés keretében a helyzet még kedvezőbb. Az ukki metszpont,, a pápa—sümegi vonal építése után Sümegre helyeztetik át, ha innen Zala-Szántón át Keszthelyre vonal épül. A balatoni vasút folytatása tovább Tapolcától Keszthelyre előbb utóbb feltétlen meglesz, sőt reális jövője van e vonal meghosszabbításának Z.-Egerszeg felé, a mely vasútnak egy jelentékeny darabját, a, Keszthely—Páhok — Héviz s még feljebb k. b. 1 kim , a mi általunk tervezett zalaszánlói vasút már is megvalósítaná, ugy, hogy annak idején ez a zalaegerszegi öszszeköi tetés ugyan jóval kevesebbe kerülne már. V: gyis, általános szempontból a jövő fejlődése az lesz, hogy Ukk helyett Sümeg és B.-Szt.-György helyett Keszthely lesz a két metszpont, melyre hivatva van nemcsak helyzeténél, de kulturális előnyénél s intelligentiájánál fogva is e két város. No, most csak természetes, hogy két fontos vasúti pontnak egyenes és lehető legrövidebb összeköttetése közlekedésügyilég szükséges, tarifalis és a rentabilitás (jövedelmezőség) szempontjából pedig kedvező tervezet. Fontos körülmény, hogy a sürneg— tapolca — keszthelyi vonal forgalmi élete a balatoni vasút kiépítése után teljesen átalakul. Eddig e vonaldarabok csak Sümeg— Keszthely itányában továbbították a forgalmat, azután azonban, ha Tapoloa Bpesttel fővonal összeköttetést nyer, akkor az iránvitás e vonalokon Sümeg—Budapest ós Keszthely—Budapest lesz. De Sümeg—Keszthely közvetlen forgalmára akkor még kevésbbó lesz alkalmas a régi vonal, azért kell ós szükséges uj direct összeköttetés. E szempontok az általános keretetje dom. Ha egyedül vagy ok, bánt az elhagyatottság. Nem találok kedvet se a játékban, se a mulaiságokban. Terhemre van minden a világon. Yalami megfoghatlan életunalom veit iajtain erőt Egyszóval nem tudom, hogy mi a célja az életemnek. — Szóval belebomlottál valami bájos tündéibe, ki ugy elcsavarta a fejedet, hogy azt sem tudod mi a neved. — Eh ! dehogy. — Ne beszélj nekem. Tudom én már az ilyesmiket. De hiszen könnyű neked azon segiteni. Gyere menjünk ki a sétálók közé s beszéljünk okosan Az élet célját, vagy céltalanságát elég alkalmunk lesz még megismerni. S azzal karonfogva barálját, megindult Kaproncay a mólón kifelé. — Nézd csak Jenő — szólal meg egy kis idő múlva Kaproncay — ma gyönyörű idő van s meg vagyunk hiva a Hódossyékhoz búcsúra Aligába. Azt hiszem, hogy borús gondolataidnak elűzésére legjobb volna, ha velünk tartanál. Aligán, a Balatonnak ebben az elragadó kis paiadicsomában azután együtt folytathatnók beszélgetésünket, vájjon van-e célja az életnek, vagy pedig teljesen céltalan az. Tudom, hogy elpárolog ott minden gond a fejedből. — De nézd kedvesem — szól Rokolány — én nem mehetek ma el. . . Eligérkeztem már. . . Azután meg ugy sem vennétek valami nagy hasznomat, hiszen ismered lelkiállapotomat. Nein tudok én ma vidám lenni, pedig anélkül nem ér az em ber egy fabatkát sem. — No csak ne ellenkezzél. El kell velem jönnöd. Azután meg úgyis sokan fognak velünk jönni mnen és le^kevésbbé sem fogod hiányát érezni az itteni társaságnak. Csapunk egy jó napot s neked meg jön a kedved, megszabadulsz borús gondolataidtól, én pedig bizton intézhetem a te nymbusod alatt támadásaimat a szépek ellen, hiszen te melletted én is csak szebbnek látszom majd. — Ugyan ne mókázz itt ! Nem szeretem az ilyen bolond beszédeket. De ha örömet szerzek vele neked, hát nem bánom veled tartok. Örömmel ragadta meg Kaproncay barátja kezét és mondá : — Tudtam, hogy nem tagadod meg ezt, a kérésemet s hálából rajta fogok lenni, hogy ne legyen az életed céltalan. II. Vidám zeneszó hangzott fel a vasúti töltésig a magas partok alatt rejtőző kisded paradicsomból s az enyhe szellő hozta akkordok mellett táncolva, dalolva szedte össze Kaproncay Imre a Hódossyékhoz kiránduló karavánt. Pajzán jókedvvel haladtak le a partba vágott mély uton, hol a kék Balaton utolszor int bucsut a fájó szivvel távozó nyaralóknak s szemök nem tudott betelni a ragyogó napfényben tündöklő tó szemlélésével. Míg azután az egész csoport tréfálva, nevetve ért le a Hódossyék villájához, Kaproncay odaszól halkan Rokolánynak, ki a többitől el-elmaradozva révedező tekintettel mérte végig a gyönyörű tájékot: — Öreg, azután csak rajta ám ! Itt az idő, hogy kiverd fejedből azokat a bamba gondolatokat. Nem ugy van az — szól Rokolány — mint te azt hiszed. Ott, ahol az ember kevésbbó szép vidéken közömbös alakok közt van, hamarabb támad jókedve, de itt, hol pompázik minden a természet nagyszerűségében, hol virul, örül minden, az árva, az elhagyott még árvább, még elhagyatottabb lesz. De menjünk ! a többiek már leértek. Majd talán megjön az én kedvem is, ha a többiek örömét látom. S azzal siettek a többi után, kiket örömtől ragyogó arcai fogadtak Hódossyék. Rázendült aztán a ropogós csárdás s a pajzán fiatalság egész tűzzel ropta a táncot, mig a többiek a gyöngyöző bor mellől szemlélték a fiatalok táncát. Rokolánynak azonban sehogy se jött meg a kedve. Akármint erőlködött is Kaproncay, hogy mulattassa, akármint környezték is a fiatal lányok, asszonyok az ő mélázó tekintete csak ismét a kék tó tükrét kereste fel. Végre is, hogy lehangoltságával a többiek kedvét ne rontsa, Kaproncayval elment, hogy bejárják a gyönyörű kis helyet. Alig kerültek azonban a villának másik oldalára, Rokolány, mintha lábai a földbe gyökereztek volna, megállott. A nyitott ablakokon át csengő ének hangzott ki, mit lágy harmónium hangok kísértek zengve, bongva, mintha nem is földi hangok volnának. Odabent a harmo-