Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-24 / 8. szám

4 BALATONVIDÉK 1907. február 10. lölik ki e vonal részére és létjogát, igazolják távolabbi érdekek szempontjából A szorosan vett helyi fontosság és jelentőség kettős. A közbe eső 15—17 község eddig el volt zárva kétoldalt a zelavö'gyi meg a tapolcHÍ vonaltól is (hegyek, utak hiánya) s eddig is Keszthelyre és Sümegre gravitált, de ezelőtt keveset ós drágán szállított (la, gabona, bor stb ), ezután gyorsau, olcsón es sokat szállíthat s mind«n időben. Sümeg és Keszthely olcsóbb piacot nyer, kereskedő világa ujabb élénk forgalmi területhez jut. Olosóbb lesz a szállítás, olcsóbb lesz az élet. Végre Héviz fürdő is kap állomást A Héviz—Páhoki ut mellett. Fölösleges, mondani, hogy mily előny az, ha a fürdővendég, a beteg pl. Bpeströl Hévízre direct kocsiban jöhet s olt, szállhat ki podgyászá-val együtt a vonatból. Ezt a villamos nem jiyujtbtttja soha. Másrészt nemcsak Keszthely, de Sümeg felöl is igy összeköttetést kap, ami rendkívül nagy forgalmi emelkedést mutat. A villamos is nagy kényelem, modern eszköz, de a közvéleményre bízom, mire kell elsőben és szívesebben áldozni : olcsóbb meg lhetésre-e, vagy kényelemre? Az az áldozat, mit va>utra adunk, sok ezer,formában a piaci árakban (fa, stb.) megtérül, de a villamosra adott nagy áldozat, igazán csak luxus dolog. A vonal k b 31 kim., költségeinek arányos részesedése kész, a helyi erd. vasúti törvények s e mellett a mai ár»k figyelembe vételével, ha a megye a 6000 K. támogatást per kim. megadja, atlagba milltegy 300.000 korona törzsrészvény jegyzést igényelne az érdekelt égtől : városok, községek, magánosok ró-zéről. Ennek a-* összegnek 6 °/

0 kamata évente 15.000 korona. Ez az áldozat. (Bár ez ellen kapnt>k törzsrészvényt, mely esetleg kamatozhat, évek múlva, söt bizonyos idő múlva beváltatik.) A villamos 7000 K. évi támogatást kér. Itt az egész vasút érdekeltsége évi 15.000 K. Megvan itt az arány ? A vasul, kell, a villamos ió, ha van. Keszthely speciális érdeke, hogy felismerje a valódi szükségletet, mert az igények 11Öniumnál egy angyal, kinek lehulló aranyhaja valóságos glóriaként övezi átszellemült arcát, jártatja végig ujjait a billentj'ükön, hogy kisérje csengő énekét : • Lágyan cseng az estharangszó, mélyen szunnyad a vidék Édes álmok lágy ölében ringatózva alszik rég Csak >züz öntudat pihenhet édes álmok lágy ölében s mig a hajnal felvirul, szól a kürt hegyormirul.« Rokolány csak nézi, nézi az éneklő alakot, mintha szemeivel el akarná nyelni, mintha nein tudna szabadulni a kedves jelenség lenyűgöző varázsától, azután ha kan utána dúdol ja a végső akkordokat,: >s mig a hajnal felvirul, zeng a kürt hegyormirul.« Végre pír szökik arcába, szemeiben szokatlan tü? lángja lobban fel s mikor elhalnak egészen az utolsó hangok, lángoló arccal fordul barátjához. — Ki ez az angyal, ki e nem földre való hangokat hallatta ? Ki ez, ki a mulatók zaja elől elvonulva az ábrándok hazájában keresi lelkének gyönyörűségét ? — Kicsoda ? Hát ez az én kis unokahúgom, a Hódossy Elza. De hogyan tudsz ennyire lelkesedni ezért a szerény kis leányért, te kinek a legszebb hölgyek is hiába keresik kedvét. — Ah barátom ! annak, ki a virágos kert nyíló virágaival rendelkezik, nem hoz örömet a körülötte terjengő édes illat, de, ha künn a mezőn talál egy ellejtett ibolyát, szive felpezsdül s lelkesülve tűzi keblére a szerény virágot. De vehess hozzá! Hadd hallgassam őt tovább. Nem is tudod miként tünt el lelkemből az a kimondhatatlan ür, mi azt előbb elfoglalva vekedvén,oly forrásokról kell gondoskodnia, 1 melyek a megélhetési viszonyokat könuyi- ! teni hivatvák. Egy ily fontos forrás pedig egy vasút vonal a zalaszánlói vidéken át,. Színház. A rövid három heti színházi saison a mai nappal véget ér. Ma tartják utolsó előadásukat, színészeink s holnap már vármegyéik székhelye fogadja őket veudégsze- t rető falai között Búcsúznak tőlünk s búcsút mondunk mi is ; némelyeknek tán örökre, némelyeknek csak a viszontlátásra. Tagadhatatlanul fáj a válás. A lefolyt három hét alatt ug}' belopták magukat közönségünk szivébe, szeretetébe, hogy szinte óha|tauánk, ha még köztünk maradnának s megismétlődnének még sokszor, nagyon soiszor azok az élvezetes esték, melyeket művészi játékukkal szerezlek nekünk. No, de mint minden jónak, ugy ennek is kell végének lenni. Elérkezett, itt vau ! Jól eső örömmel konstatáljuk az utolsó hét végén, hogy közönségünk uetn remélt mértékben látogatta a színházat. Ktilönöseu nagy számban jelent meg lefolyt hét minden egyes estéjén, majd minden alkalommal telt házat csinálva, söt nem ritkán zsúfoltat, is. Ily arányú színházlátogatásra nem emlékszünk. Okát pedig ennek a társulat művészi erőiben találjuk. Közönségünk felismerte művészetüket, s azt értékelni is tudta a a lehető legszebb formában fejezte ki elismeréséi,. Nem volt virág, nem volt csokor, de lelke- éljenzés ós taps igen sokszor kijárt, nem egyszer percekig megszakítva az előadást. Most eltávoznak. Mielőtt tehát az utolsó hétről beszámolnánk, szíves «Isten hozzád* oc mondunk a távozóknak s hasonló, — ha lehet :— még nagyobb sikereket kívánunk nekik, mint a minőben nálunk volt részök. * ^t Febr. 16-áu, szombaton, az «Eu, Te, 0» oimü 3 felvonásos francia operetté került sziure. A darab csupa erkölcstelenség és részben hülyeség. Előadását több helyen be is tiltották. Bár Szilágyi direktor ala posan inegcenzurázta, mégis maradt még tartá, mikor őt megláttam. Ah ! most már tudom, hogy mi hiányzott nekem eddig, j De jer ! menjünk hozzá ! Hadd lássam újra aranyhaját, hadd nézzek a szemébe, hogy kiolvashassam belőle üdvösségemet, vagy halálomat S azzal maga után vonva barátját befutott a házba Udabeun aztán újra megcsendült az ének, újra" megszólaltak azok a zengő, bongó, lágy harmónium hangok és a Eokolány Jenő csak hallgatta azokat áhítattal, csak nézte azt a hullámzó aranyhajat, azt az égnél kékebb két szemet, miből az üdvösség sugárzott feléje. Es addig nézte, addig bámulta, mig ott felejte'tí a lelkét, a szivét. Búcsúzóban volt a nap és utolsó sugarai bíborral vonták be a fák sudaraít és j az enyhe szellőben fodrosodó tó csacsogó habjait. Kint a verandán zengett a zeneszerszám s duhaj tűzzel folyt tovább a tánc. Ej ! haj! Sohase halunk meg ! De egyszerre csendesebb lesz a mulatók zaja, elhallgat a cigány és odatódul mindenki a nagy asztal köré. Ott áll Rokolány Jenő az öreg Hódossy előtt, ki gyönyörrel legelteti szemeit a daliás alakon s keblén tartja a ház gyenge rózsáját a Hódossy Elzát. Néhány pillanatig mély csend áll be, azután rázendíti a cigány a tust s felhangzik a rivalgó éljen; éljen az uj pár! Rokolány Jenő tueg örömtől égő arccal vezeti aráját Kaproncay elé : Köszönöm, hogy arra az útra ve | zettél, melyen boldogságomat meglelhetem s ha őt •—- szólt arájára mutatva — boldogíthatom, nem lesz többé céltalan az életem. Ixion. benn elég erkölcsrontó. Jó m«g, hogy a szinlnpon előzetesen jelezve volt a darab pikáns volta, legalább a hölgy közönség ós a fiatalság elmaradt az estéről. A szereplők közül jók voltak : Szilágyi D. (Vergy gróf). Miskey (Coucy g'óf), Nóvák Ilona (Gabriella de V-rgy), Ke'lér (Coco), Vágó (Macach) és Szilágyi A. (Milpertius báró). Február 17 éti, vasárnap, két előadás volt. Délután a «Smólen Tóm* ment fél helyárak mellett. A címszerepet Kellór játszotta. Igen sikerült alakítást nyújtott, s bécsi dialektusban előadott, német, cupléivel nagy derültséget keltett. A többi szereplők is jól helyt álltak. Este a «Hajduk hadnagya', Rajna Ferenc operetteje volt, soron. A darab kiállítása fényes volt s az előadás is iól ment volna, ha Kürthy Lili (SchefF-nber Jadviga grófnő) fülsértő éneke kellemetlen dissouanciát nem kever a szép harmóniába. Egyetlen tiszta hangot nem adott ki egész este s ugy tünt fel, mintha «beugrott» volna ebbe a szerepbe, próba és előkészület nélkül. A kisasszony kolorature énekesnő — hang és hallás nélkül. Jók voltak : Szilágyi Dezső (Blancefort ezredes), Miskey (Borona3 Imre hadnagy), Vágó István (Hájas strázsamester ós Szilágyi Aladár (Szép Icig). Ez ut.obbi különösen zajos sikert aratott kitűnő alakításával ós énekszámaival. A nők közül BaHa Tusi (Gastou Icádé') és Landvay Fen (Barbariua) voltak jók. Február 18-án, hétfőn, a fPapa leánya* cimü uj énekes bohózat került sziure. Kitűnő estében volt részünk. A darab is, az előadás is igen jó volt. Mondauunk sem kell, hogy a társulat legjobb erői szerepeltek. Nóvák Ilona, Szilágyi Dezső, Vágó, Vágóné, Miskey és Kellér felejthetetlen alakításokban gyönyörködtettek bennünket. Sok tapsban volt. része mindnyájuknak, de különösen a címszerepet játszó Nóvák Honának é.t Szilágyi Dezsőnek (Gesztes amerikai milliomos.) Február 19-óu, kedden, Nóvák Ilona jutalom játékául a «Bob herceg»-et adták. Elhibázott, dolog volt, hogy a társulat eme igazán elsőrendű müvósz-i agjának ezt a nálunk már nagyon is ismert, söt mondhatni, elcsépelt darabot adták jutalomjáték gyanánt. Ennek tulajdonítható csupán, hogy a ház nem telt meg ugy, mint más estéken s a művésznő nem részesült abban az ovációban, melyet, megérdemlett volna. Az előadás kifogástalan volt. A szereplők mind jól helyt álltak. Február 20 án, szerdán, «A vig özvegy* ment. az idényben most már harmadszor, fél helyárakkal. Zsúfolt ház volt. Az előadásra csak az a megjegyzésünk, hogy az előbbiek jobban sikerülten. Kedvetleuség látszott mindenkin, egyedül csak Novak Ilona (Glavári Hantié) volt. a régi. Nemes (Nyegusz) annyira rekedt volt, Itogy szólni n alig birt. A kar sem volt megtelelő. Február 21-én, csütörtökön, «A koldus gróf» került színre, mint Szilágyi Jlladár juialomjátéka. A címszerepet Szil-gyi Ala dár ját,sznt,ta a tőle már megszokó't művészettel. Sikerét a sok taps- ós kihívás jelezte, melyheu része volt. Kitűnő alakítást nyújtott a direktor (Sippel), kit, szintén hosszasan tapsoltak. Jók voltak még: Vágó (Stepheuson rendőrfőnök), Miskey (Blakwell lapszerkesztő) és a kis vendégszereplő Sat.rál Vilmácska, In igen kedvesen ós bátran éuekelt, mozgott a színpadon. Balla Tusi ti emolozott, Kürthy pedig ismét hamisan énekelt. Febr. 22 -eu. pénteken, a «Rnb Mátyás* ment harmadszor, zónaelőadásban, zsúfolt ház előtt A tulzsuloitság miatt megint történt, egy kis kalamitás. Egy kis leányt, ájultan kellelt kivinni a nézőtérről. Az előadás tán ezúttal volt a Ieg|obb a három közül. No vák Ilonát bőségeseu kárpótolhatta a keddi estéért a közönség mai zajos ovációja. Zugó éljeu/.és és taps fogadta belépésekor, mely minden egyes énekszámánál s felvonásközökben meg-megujult. Kívüle még Szilágyi és Vágó voltak kitűnők. —i.