Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-20 / 3. szám

s 1907. január 20. vényhozást és kormányokat csöpp öt sem alteiálta. Följajdulunk a szomorú valósá­gon, hogy ma már majd minden második beteg tiiberlculotikiis; szanató­riumok épitésén törjük magunkat, de a baj okára mélyebben nem nézünk. Pedig jó lenne kissé betekinteni a pálinkagőzös butikok és pálinkás boltok rejtelmeibe is ! Micsoda ala­kok ! Minő pusztulás. Pirt vesz a pálinka (spiritusz) tüze az alkoho­lizmus áldozatainak arcán. De a vér­vörös düledező szemek, a tántorgó lépések, a kába tekintet: a rombo­lás, az enyészet lassú bár, de biztos munkájáról beszélnek, minden szó­nál ékesebben. Ha emlékezetünk nem csal, eddig Magyarország is képviseltette magát a művelt Nyugat alkoholellenes kon­gresszusain. Es ha jól emlékszünk Magj'arország kormányai ez ideig mindig meg is elégedtek az egyszerű képviseltetéssel. Azaz pardon ! Tör­tént mégis valami ! A kultuszmi­niszter fölhívást bocsátott ki az or­szág tantestületeihez, leírásokban és könyvekben ismertette az alkoholiz­mus pusztításait, testi és lelki ká­rait. Sőt, a gyengébbek kedvéért szemléltető képekben is bemutatta az alkoholizmus végzetes rombo­lását. Azután csönd lett ! A pénzügyi hatóságok pedig derüre-boiura bo­csátják ki a pálinkamérési engedé­lyeket. A butikokban éppen ugy gő­zölög az alkohol, mint annakelőtte s Magyarország ismételteit résztvesz hi­vatalosait az alkoholellenes kongresszuson. Ej urak, ne simítsuk mi azt a Nyugatot. Mondjuk ki nj'iltan, hogy nekünk előbbre való a financiális ügy, meg a pálinkamérők boldogulása, mint szegényebbsorsu polgártársa­ink jóléte, testi és erkölcsi épsége. Vagy nem ? Akkor tessék a borital­adót eltörölni, a pálinkamérést kor­látozni, a szándékos részegeskedést büntetni, a vasárnapi munkaszüne­tet a korcsmákra, de leginkább a pálinkamérésekre a maga egészében kiterjeszteni, akkor képmutatás nél­kül résztvehetünk az alkoholelle­nes kongresszuson nyugodt lélekkel. Meg vagyunk győződve, mennél ke­vesebb lesz a pálinkamérés ós alko­holisták száma hazánkban, annál ke­vesebb fegyházra és börtönökre lesz szükségünk. Mert a statisztika, ez a modern tudomány számtani pon­tossággal igazolja, hogy a bűnesetek kvótájában a nagyobb rész, 75 szá­zalék, az alkoholizmus rovására irandó ! Jó, de a bor is alkoholtartalmú. Már pedig a boritaladó eltörlése és a pálinkamérés korlátozása esetén a magyar erre, t. i. borivásra adja magát ! Mert a magyar akár szo­morkodik, vagy örül, akár ád vagy vesz — mindig csak iszik. Igen, de mint a népdal mondja : »jó bort iszik.« És nem denaturált szeszt, spi­rituszt s még nem tudni micsoda izmust. Meg azután a borital koránt­sem rejt magában annyi veszedel­met, mint a spiritusz és a befolyó érték sem egyes milliomos jelöltek, hanem a termelők zsebébe folj r visz­sza. Tehát : a boritaladó töröltessék el. Ha nem lesz is ezzel nemzetünk szegényebb osztálya egyszeriben an­tialkoholista, de az alkoholizmus ve­szedelme sem fenyegeti oly mérv­ben nemzetünk közegészségüg3 Tét s az erkölcsi rendet, mint a spiritiz­mus fénykorában, ezt napról-napra tehetetlenül szemléljük. Vessünk egyszer már véget a folyó spiritizmussal való gazdálko­dásnak s egyengessük útját a józan antialkoholizmusnak. Erre első lépés lesz a borital­adó eltörlése. Zalavármeyye törvényhatósága folyó 1907' évi január hó 21-én dó előtt 10 óra­kor Zalaegerszegen, a vármegyeház gyűlés­termében rendkívüli közgyűlést tart, mely­nek tárgyát képezi : Grulács, Tördemic, Ren­des, Kövágóörs, Szepezd, Zánka, Tagyon, Szentantalfa, Szeutjakabfa, Csicsó, Kisdőr­gicse, Felsődőrgicse, A'sódör jiose, Akaii, Balatonod vari, Orvényes, Nemespécsely, Aszófő, Tihany, Balatonfüred, Aráos, Cso­pak, Paloznak, Balatonkövesd, Alsóörs köz­ségek kép viselői estiileteiuek és Badacsony­tomaj község közbirtokosságának Börgönd­töl Szabadbattyán, Almádi, Alsóörs, Bala­tonfüred és Badacsony irányában Tapolcáig és Veszprémtől Almádi, illetve Alsóörsig vezetendő vasúti vonalak segélyezése ügyé­ben hozott határozatok törvényhatósági jó­váhagyása. Msgh'lVÓ B-íSzámo'ó ura és lemondá­som elfogadására folyó hó 21-én Z.-Eger­szegen, a rendkívüli közgyűlés után, a tár­saskör helyiségében tartandó közgyűlésre a koalíció tag|ait tiszteletteljesen van sze­rencsém meghívni. Nedecky Jenő, a k. el­nöke. A demokrataság fejleményei. (*) A demokraták fővárosi győzelme, a fővárosnak ezt követő megnódolása I. Vil­mosnak a Vázsonyinak, Preyer Hugónak ezt, kövelö szenzáoiós beszéde a főváros közgyűlésén, a függetlenségi pártnak ezt követő állásfoglalása Benedek János dí­mokratasága ellen s kitessékelése a lügget­lenségi pártból, a leleplezett demokraták­nak ezt követő embervadászata Polonyí igazságügyminiszter ellen mind megannyi jelei egy egészségesebb, tiszt,ultabb ezeket, követő áramlatnak, melynek körvonalait a mostani zűrzavarban kivenni még nem le­het,, de a melynek kialakulása elé a kiván­osiság ingerével tekint az ország közvé­leménye. Előttünk állanak Heister seregei s mire megvirrad, alig látjuk meg a napot, mert elkeseredett tusára kell készülnünk. Bizom ugyan, hogy túlélem e küzdelmet, de ha megtörténne velem az, mi annyi sok jó katonát ért már, ne sirass meg engem, ki halálomban is maradok a te hű Lászlód. A leány zokogva borult apja keblére, ki nem bírta visszaparancsolni előtörő köny­nyeit. De az öreg mégis összeszedte magát valahogy, — Hát meghalt az én jó Lászlóm ? Oh mondd meg ! hadd tudja e lány, hogy él-e még az ö reménye, vagy pedig özve­gye már annak, ki szerelmét bírta ? A falábú szomorúan lehajtotta fejét s tompa haEgon felelt. — Igen. A Csanárty László meghalt örökre. Azután vad tüz lángja lobbant fel szemében, mintha gyil­kolni szeretne s öklét összeszorítva ha­raggal folytatta. — Igen, Csanády László meghalt örökre, de él egy bitang, gaz, ki hazáját s zászlaját elhagyva az ellenséghez szegő­dött, hogy letiporja azt a helyet, melyen bölcsője ringott. A leány először megrettenve nézett az idegenre, azután, mintmikor a héja csap le áldozatára, lángoló szemekkel vadul ro­hant a beszélőre. — Ne mond tovább gyalázatos rágal­madat, mert én állok boszut azért, mit ellene vétkezel. A falábú azonban nyugodtan elhárí­totta magától a leányt s mindjobban gyen­gülő hangon folytatta. — Ha hazudnám is, te szegény el­árult virág, elkéstél volna már az én meg­boszulásommal. Az a golyó, mely lábamat elsodorta, gondoskodott arról, hogy ne soká hurcoljam azt az életet, melyben öröm nincsen már többé. Egy kötelessé­gem volt még, hogy hírül adjam neked azt, hogy, akinek életéért naponként, imád­koztál, többé nincs a te számodra. Azt azonban ne tudd meg soha, hogy mint lett a te mátkád, az én legjobb barátom áru­lóvá, csak azt tudd meg, hogy Heister tá­borában él egy ember, ki gyalázatos ellen­sége lett hazájáuak s hűtlenül elárulta sze­relmedet. Azzil lehanyatlott a feje s mire az ámuló házigazda felfoghatta volna, csak egy kiszenvedett, halottat emelhetett fel a földről. Komor, sötét az éjszaka. Zugó szól rázza a záporverte ablakokat, melyeken recsegő menydörgés kíséretében hat ke­resztül szüntelen a villámlás vakító fénye. Sebes Katalin azonban minderről nem tud semmit. Könnytelen szemével meredten néz az előtte kiterített halottra, mintha vissza akarná tőle követelni az ő szétté­pett boldogságát. Lelkét sorvasztó bánat tölti el s fájdalmában magáról megfeled­kezve, megrázza a holtat s felkiált. — Add vissza reményemet, add]visz­sza boldogságomat ! Add vissza hitemet, mit tőlem elraboltál. Azután odaomlik a koporsó mellé, lel­kéből kitör a fájdalom s patakzó könnyei megáztatják a kiszenvedett arcát. Sokáig csak zokogó sirása hallik, azután elnémul minden s a cikkázó villám két élettelen, alakot világit meg, egyet a koporsóban, egyet fölötte elájulva. Mikor azonban a zugó zivatar elült s csak távolról hangzott még egy-egy el­késett menydörgés, az alélt leány újra fel­éledt Zordonan tekintett végig a szobán ós sietve ment néhányszor fel s alá. Lel­két iszonyú kin marcangolta s fájdalmá­nak ereje mély nyomot hagyott arcán. Az­után leült a halott, lábához s fejét kezébe hajtva sokáig gondolkodott. Végre felki­áltott. — Oh! látnom, tudnom kell, hogy igaz-e, amit mondtál! Ha igaz, tudom mit teszek, de ha hazugsággal mérgezted meg lelkemet, légy átkozott mindörökre. Ne le­gyen nyugtod ott lenn a sírban, hanem bűnhődjél százszorosan azért, mit ellenem vétettél ! Majd letörölte könnyeinek nyomát arcáról s szemeit a halotton mógegyszer végigjártatva, elhagyta a szobát. Benyitott apja szobájába s az ijedelem és fáradtságtól mélyen alvó öreg homlokára forró csókot lehelt. Azután letérdelt elhalt anyjának a fa­lou függő képe előtt — mintha attól kérne nehéz helyzetében segedelmet — s imád­kozott hosszan, sokáig. Mikor lelke kissé megnyugodott, előszedte apjának fiatalabb éveiben viselt öltönyeit ós sietve cserélte ki azokkal a másáéit. Leakasztotta a fal­rol apjanak kedvelt fegyvereit, övébe pisz­tolyokat dugott, nehéz kardot kötött ol­dalára és csendesen, lopva elhagyta a házat. Az ólból elővezetett egy tom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom