Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-20 / 3. szám

1907. január 13. BALATONVIDÉK 5 Hogy a mostani tolni va-l ohus zűrzavarból HZ eszmék jegecesedési stadiuma utau mi fog kialakulni, — az akció és reakció I-ö'c>ői]hatása rejtetni engfdi. A demokraták fővárosi közéleti tevékenykedése, mely a klikluialom despolizmusában csúcsosodik ki. Mutyira élére állította a dolgol-at, hogy a mostani állapot nem sokáig tarthat. Ez a klikkuralcm ugyanis semnitkép sem Ind beleilleszkedni az u.i helyzetbe. Neki nem kell a tisztás tér. Hát a koalíciós kormány ellen fordul. Keresik HZ Achilles-sarkot, liogy sebezzenek, mert ugy gondolkodnak, ha a kornciónytestület eey tagja seblázt kap, belepusztulhat a többi is koalicióstól együtt s a demokrata klikkuralom ötök időkre biztosítva ven a fővárosban és egész Magyarországon. Holmi vad magyar igazságügyi kautélákiól nem kell tartania. Ez pedig a zsákmányolás szempontjából elsőrendű érdekkel bir. Kimondták liát a jelszót, veszszen egy ember — a népért! Es most egyelőre Polónyiban keresik ezt az egy embert. Mérgezett nyilakkal lődöznek teleje a meggyanusitás rejtekhelyój öl. Btcületét kei esik annak a férfiúnak, ki nekik valaha igen kedves veit mint ember és fiskális, de alkalmatlan, mint igazságügy iminiszter. Am a demokraták futfangosan kieszeli manőverjétek sikere cseppet sem kívánatos HZ ország szempontjából sem. Mivelhogy a közmondás szeiínt, fejétől (pardon !) büdösödik a hal, a fővárosi hlikkuralomnak pedig szer változásu lipusa található az ország majd valamennyi kisebb-nagyobb •városában, sőt a perifériákon is. Ezt a köz javára herdáló klikkuralmat ártalmatlanná teniii, a léz-k<-ztt mos liasznos politikájának kiküszöbölését az ország közéletéből, a városi és Községi közügyekből megkezdeni, tiszt nltabb felfogást s önzetlenebb közéleti tevékenységet, a fórumon inaugurálni, a koalíciónak és kormányának elsőrendű feladata. Ettől pedig sokan fáznak demokrata körökben. Ezért a nagy harc és háború Polónyi ellen. Mi azonban abban a véleményben vagyunk, báimily nagy és korlátlan is a ht talniH most I. Vilmos a demol<rata vezérnek. akkora még sem, hogy a Dunát vissza folyassa. A közélet tisztulásának folyamata immár oly elementáris áiadaital törtet, zajlik hullámzik előre, hogy azt további folyásában megállítani nem lehet, demokrata jégtorlaszokkal sem ! A seregek Ura egyszer ugyan feltornyosit.otta a Jotdán folyót, hogy a választott nép szárazon lábalhasson át rajía Ezt meg tette. De csak egyszer! Vájjon megteheti e Vázsonyi, a demokrata seregek ura, hogy a közélet, tisztulásának folyama fönnakadjon, hogy a demokrata klikkuralom seregei szárazon gazdálkodhassanak tovább a fővárosban és az országban ! ? A történtek után erre nem is gondolunk. Várjuk hát a fejleményeket, ! Levél a „Kegztjelg-Szenígróti Tanítókor" tagjaihoz. Kedves Kartársaim ! Derék elnökünk, Nyers Imre zalaszán tói főtanitó, ugy most a kenyérlörés pillanatában, mint, egyéb s/ükséges esetekben mindig a küzdő tanitó-cs^pat jobbszárnyán áll. Felhívást intéz hozzátok, hogy f. hó 23 án Keszthelyen rendkívüli ülést taitva, megszívleljétek a tanitóságot, különösen a közös ló módjára élő kántorUnitóságot, ért, fizetésjavitásnak csúfolt, méltánytalanságot, A magyar kath. tanítóság mindig odaadással szolgálta a két legfőbb ideális célt: a vallásosságot és a hazafiságot. S íme, mi a jutalom ? Mellőzés! Először, másodszor és harmadszor. Már egyszer értenék meg nagyjaink, hogy a kántortanító is Isten képmására ós nem koplalásra van teremtve. j Szégyenpír önti el arcunkat mindannyiszor, valahányszor a fizetésünkről van szó. Nem is annyira a fizetés csekélysége, mint, annak kiszolgáltatási módja korbácsolja fel lelkünk békés óceánját. Van-e még Magyarországban kvalifikált ember, ki hasonlókép kapja fizetétót ? Már ez magában véve nem-e szörji} ti arculcsapása terhes munkánk után járó jogos követelésünknek ? Kegyelmes, Nagyságos, Tekintetes és tisztelt cnnü uraim ! Az önök munkáját szunetes gabonával fizetik? Van e önök számára a jótékonj társadalom és a szigorú (?) törvények által megszabott időpont, amikor munkájuk gyümölcsét leszakíthatják? No hát nálunk ilyen nincs ! P - j raszl népünk (sokszor a halóság is !) könyöradománynak tekinti a tanitó terménybeli fizetését. Még ráérünk ! ez a rendes fizetés. S így gondolkodik a községben, mind a 200 gazda. Tanügyi törvényeinket, ismerő urak azt mondhatnák erre : mire való a közigazgatási hatóság ? Pardon ! Levett kalappal szabadjon legfőbb polgáti jogomat, a szabad szólást gyakorolni ! — Az én kántortanitói jogos fizetésemet, illetve járandóságomat, — a mely nem kevesebb 500 koronánál — már négy év óta tárgyalják, pro és contra. A végeredmény ? — semmi. De ne menjünk mélyebbre ! Nekünk plebejus népségnek nincs jogunk panaszra nyitani szánkat. .. Ne is, mert, teremtuccse megbánjuk ! Talán nem sántit a hasonlatom, amikor a szent culturának, szerény harcosait a vakondhoz hasonlítom. Őket, miként a vakondot — mindenki gyűlöli — de nem jut eszébe, hogy az az ártatlan állatka mily hasznos az okszerű gazdálkodóra nésve. Persze, ezt ma még nem értjük meg, mert a fennen hirdetett, civilizatió plakátja, a magasan lobogtatott népműveltség zászlaja, eltakarja szemünket.. Azt hisszük, hogy a népműveltség terjedéséhez, miként, a földbe vetett magnak, csak meleg, nedvesség és világosság kell. Hát persze, hogy kell. Kell a tanitó haza és eg3 ház iránt dobogó szivének melege és szellemének világossága, hogy a gondjaira bizott hustömeg lelki világát, melegítve és megvilágítva, kiemelje állati mivoltjából. Ez a tanitó feladata. S mi jár mindezért, a hálás társadalom részéről ? Megbotránykoztató hálátlanság. Kell-e állításomhoz kommentár? Nem. Meggyőz bennünket értől a mindennapi gyakorlat,. Tehát mit követeljünk ? Nagy vonásokban megrajzolom. 1. A kántori fizetés pontosan választassék el a tanítói fizetéstől. Tehát uj díjlevél állíttassák ki. 2. A tanítói (tisztán tanítói) fizetés egészítessék ki az állrm által a törvényes minimumra. 3. A tanitó mindennemű fizetését az adóhivataltól kapja. Ha a kutyaadót betudja szedni a község elöljárósága, szedje a tanitó fizetését is. így majd lesz garasa a tanítónak. 4. Minden lealázó szolgai munka vétessék ki a tanitó kötelezettségei közül, mert ilyen munkákra uincs meg a kellő képzettsége Egyelőre csak ennyit, ! (Szentgyörgy vár.) Horváth László. Krónika. Bomlott, időjárás szakadt, a nyakunk közé. A télből egyszerre tavaszi enyhe szellő leng felénk s langyos fuvallatára eltűnik a hó és újra kiderül a mái oly régóta ólomszürke ég is. Még csak az a hijja, hogy januárban abba kelljen hagynunk a fűtést ! Bizonyosan megbukik néhány szén ós fakereskedő, mert a fütöszerek ára nálunk rohamosan hanyatlik. Azért, hogy az időjárás bom'ottsága miatt, ne legyen kénytelen néhány kereskedő csődöt mondani, legjobb volna, ha a szén és faárak leszállítása helyett a kereskedők kartellbe lépnének a tavaszi szól ellen. * Sok galibát okozott, már eddig is a tavaszi szél. Elolvasztja a havat, elhajtja a felhőket, de ugy látszik elviszi a régi határozatokat is. így van ez az Otthon-körben is. Dicső fejedelmünk .II. Rákóci Ferenc hamvainak hazahozatalakor nagy lelkesedéssel határoztatotr. el, hogy a Rákóci szobor alapja javára nagyszabású mulatságot rendeznek. Meg lett állapítva a mulatság sorrendje ós ideje is. Felkérettek a vendégszereplésre, illetve részvételre egyletek is, személyek is. Mikor azután elnémult egészen a sir boló harci paripát s azt megnj'ergelvén, elvágtatod a sötét éjszakába. Reggel azután csakugyan két, halottat találtak az öreglaki nemesi kúrián : a falábú vitézt és az öreg Sebes Dénest, kit a bánat ölt meg. * Hideg félre fordult az időjárás és Heister előőrsei hiába fagyoskodtak Pozsony körül a kurucok válásában. Károlyi Sándor összevonta portyázó csapatait és segítségére sietett II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, ki Bercsényivel Lipótvárat ostromolta. Néhány napig hát nyugton lehettek a Heister táborába vonult labancok. Eltek is az alkalommal s a várás lio.-szu óráit vidám poharazás közben töltötték el. Hajrá ! Ugy se soká tart a víg élet, mert Heister már kihirdette, hogy Lipótvár felmentésére indul. Vigan ment hát a nyékfalvi előőrsön az élet. Csak Csanády Lászlónak nem izlett a labancok bora s félrehúzódva, komor tekintettel nézett ki a sátorból a ködös, vak éjszakába. Látta maga előtt messze Somogyban a régi nemesi házat, hol elhagyta lelke drága kincsét. Látta az elhagyott mátkát, kinek szerelmét eljátszotta, kihez nem meiet többé vissza a hazaáruló vőlegény. Ah! áltoztatni lehelne a dolgon ! Ha mégegyÉzar rajt üthetne azokon, kik galádul rávették, hogy hazáját eláiulja! De ki adna menedéket annak, ki zászlajától hűtlenül megszökik. Aki áruló volt egyszer, áruló lesz százszor is. S amint így gondolkodik, nem hallja társainak vidám nótáját, nem hallja az összekoccanó poharak csengését, de mintha a távolból lódobogás ütné meg a fülét Itt tehát az alkalom, hogy vagy megváljon e nyomorult élettől, mely rá nézve már csak nyomorúság, vagy pedig még jobban rásüsse lelkére a labanc nevet, mely már amúgy is égette szivét. Vette tehát fegyvereit és távozott a dobogás irányában. A süi ii ködben azonban — a sátorban a világossághoz szokott szemei — nem láttak semmit. Egyszerre egy száguldó lovast lát maga előtt, ki amint őt meglátta, rémesen felsikoltott. Azután a száguldó mén hirtelen megállott, s ő csak egy kardnak a villanását látta. Hiába sütötte támadójára pisztolyát, a következő pillanatban keresztülszúrt szívvel esstt össze. — Vedd ezt árulásodért! — kiáltá a támadó, de azután odaomlott maga is a véres holttetemre. Átölelte és sírt, zokogott fölötte keservesen. A zajra elősiető labancok már csak egy őrültet találtak, ki barátjuk véres tetemét körmeivel marcangolva rémes sikoltozással tölte be a tájat. Egy eltévedt pisztolylövés azonban véget vetett ennek is és Sebes Katalin átlőtt kebellel holtan borult arája véres holttestére. Ixion.