Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-28 / 17. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. április 28. 17. szám. BALATONUIDEK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. 82KRKESZT0SÉG E1S KIADÓHIVATAL t Tolt giii. tanliitáiet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . W Kor. — p. Ö ii — n Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. Leszerelés. (*) Mig a kapzsiság, hatalomvágy és gyűlölség otthonosak lesznek a társadalomban és egyesekben, békéről ne beszéljünk. Világbékéiől pedig különösen is ne ! Mivelhogy éppen e vad indulatok adtak eredetet a legkülönfélébb gyilkoló eszközöknek Kain furkósbotjától a romboló dinamitig ós melinitig. Egyesek és népek biztonsága tették s teszik ma is szükségessé a hadsereget s nevelték egész a tultengésig a — militarizmust. Annyira, hogy a folytontartó fegyverkezésben majdhogy bele nem füladunk a nagy békébe. Pénz és véráldozatban már-már elviselhetetlen terheket ró az állampolgárok millióira. Milliárdokat emészt föl s a munkáskezek millióit vonja el évenként a produktív foglalkozástól az örökös fegyverforgatás. A militarizmus molochjának hozott áldozatok állandó zavarok és békétlenségek színhelyévé teszik a parlamenteket. Sajnosan érezzük káros kinövéseit mi is. Gazdasági erőink s a nemzet fáradozása gyümölcseinek legjava — a hadügyé. Mig a nemzet a gazdasági bajok kálváriáját járja, mig a legszükségesebbekre, hogy többet ne mondjunk pl. népiskolákra, nem jut, nem elegendő, de a legszükségesebb se, — a hadügyének meg kell és pedig bőven meg kell lenni. A fegyveres béke nagyobb dicsőségére a nemzet évenként egyegy rémes csatavesztés tragédiáját szenvedi el nem a csatamezőn, hanem a Cunárd szállító hajóin kivándorló fiai százezreiben. Gazdaságilag, számbelileg fogy, vérzik számtalan sebből. Es ha még hozzá vesszük a modern haditeknika irtózatos pusztítását s a háború borzalmait, ne csodálkozzunk, ha a nemzetek könnyíteni óhajtanak terhükön. Ha akadnak ideális rajongók, kik népek békéjéről, örökbékójéről és világbékéröí álmodoznak s a nemzeteket a költséges és véres gyilkoló eszközük helyett a szeretet ós humanizmus fegyvereibe óhajtanák öltöztetni.Jámbor vágyakozásuk ugyan a pium ( desideiium határait nem íogja tulí lépni, mert mig perpetuum mobile | nem lesz, addig az örök, vagy világbéke is csak jámbor óhajtás marad, Nem az antimilitarizmus gondolata szólal meg bennünk. Távol legyen ez tőlünk. Idióták nem vagyunkDe ha azok volnánk i?, a napirenden álló egyéni és nemzeti civódások kiábrándíthatnának a militarizmus ellenes tülekedések hiábavalóságaiból, minőket a vörös szociálista apostolok terjeszteni nem átallanak. Annyira, hogy ha egyébb nem indokolná s ha még nem volna hadsereg, hát eléggé megokolnák keletkezését a szociálizmus vad kitörései. Es még más emberi sajátságok, melyek állandó veszélyei még a fegyveres védelem mellett is az élet és vagyonbiztonságnak. Szükség volt, van és lesz mindenkor hadseregre. A haza érdeke és népek békéje megköveteli künn és bénít egyaránt. De hogy a béke örve alatt állandóan nyakig fegyverben fulladozzunk, ezt tartjuk mi a militarizmus tulhajtásainak. Éppen azért, gazdasági és humanitárius szempontból is csak üdvözölni tudjuk azt a mozgalmat, mely a militárizmus terhein könnyíteni óhajt. Ez a nemes törekvés adott eredetet A BALATON VIDÉK TAUCAJA. Akit ketten szerettek. (Vége.) Újra tavasz felé járt már az idő, mikor a Forli palota betege lábbadozni kezdett. S amint a nagy beteg napról-napra erősbödött, mindig jobban visszatért a ház úrnőjének kedve is, de nőtt napról-napra a bánata is. A.mig betegébe angyali szetid tekintetével, ajkainak igéző, édes beszédével akarta az életet visszavarázsolni, az ő lelkét mindig jobban gyötörte valami mardosó fájdalom, mi nem engedte, hogy igazán örüljön betege felépülésének. Pedig, amikor nézte azt a szenvedő arcot, mikor hallotta betege lázas beszédét, mikor karjaival emelgette annak lázban égő, forró fejét, akkor ugy kiváuta, ugy óhajtotta felgyógyulását. És mégis, mikor először vezette végig lábbadozó betegét a virágillattal tele kert utain, mikor először kisérte le az örökös morgásu tenger partjára, szivét valami rettegés, valami kimondhatatlan félelem töltötte el. Ha másnak mentette meg a halál torkából az elesett daliát? Ha most el kell válnia attól, akit oly sok keservesen átvirrasztott éj után már a magáénak hitt ! Ha hiába veszett az a sok, titkon elhullatott könnyű, az a sok, csak az éj sötétje által látott édes csók ; ha büu volt az a sok önfeledt ölelés, mivel betegét a halál révéből vissza akarta váltani ! De mit is várhatna mást, minthogy elhagyja az, kit jogtalanul perelt vissza a haláltól ? Hiszen akkor, midőn félholtan elhozták Canossa alól, csak lelke sugallatát követve vette házába az ismeretlen sebesültet, kiről még máig sem tudja igazán, hogy kicsoda. Ah ! ha azon első estén tudott volna szivének parancsolni ! De most már nem birja tovább a gyötrő kétséget, most már meg kell tudnia, hogy boldog lehet-e még, vagy ti jra siratnia kell a még nem is ismert s máris elvesztett boldogságot. S amíg igy töpreng zaklatott lelkének kínjai kőzött, egy illatos cyprus alá értek, melynek árnyékában a még mindig gyenge beteg kissé megpihenhetett. Leültek. Azután lázas szivének izgatottságától könynyeit alig bírva visszatartani, halkan akadozva megszólalt. — Most már eléggé felépültél uram nagy betegségedből s azt hiszem itt az ideje, hogy megtudd ki vett házába, mikor a halál mezejéről elhoztak. Botfy Tamás hálatelt szívvel szorította úrnője kezét ajkaihoz s meghatottan folytatta : — Ah ! asszonyom nem kérdem ón, hogy ki vagy, hiszen tudom, hogy csak az ég angyala lehetsz, ki hozzám idegenhez oly kegyes vagy. S attól a perctől kezdve, hogy megláttalak csak a te lényeddel van. tele a lelkem. Ugy szeretném, ha még ifjú lehetnék s életemet a te szolgálatodra szentelhetSirolin f> EmtM a ftTtnat <• a testsdlyt, BOtirflntetí a MWffat, TÜtdékat, éjjeli Izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boehe" eredeti csomagolást. b-L* Reche & < •. Basel (Svájc). JRoehe (í bptwtó «tmí rendeletit a fy6fr»«rt*fíkbio. — Ara Ov«ukiat 4.- koroa*