Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-28 / 17. szám

2. BALATONVIDÉK 1907. április 21. az úgynevezett interparlamentáris konferenciának, a hágai béke konferenciának, melyet maguk az uralkodók is szentesitettek azzal, hogy követeik azon mint a béke eszméjének hordozói íésztvesznek. Ez nem ideális rajongók hiábavaló törekvése. Nem utópia. Még konkrétebb alakban és szilárdabb módon jelenik meg ez a törekvés az ujabban fölmerült leszerelési mozgalomban. A békebarátok s a militarizmus tultengésének ellenzői hatalmas protektort nyertek. VII. Edvard, ez a koronás békeapostol szorgalmazza legújabban a fegyverek leszerelését. Koronás és koronát]an államfők támogatják. Különös szimptomának Kell tekintenünk, hogy a continens leggazdagabb és leghatalmasabb nemzetéből indul ki ez a mozgalom — az angol nemzetből. A legutóbbi gaetai és olaszországi királyi vizitek, diplomaták találkozója mind amellett érvelnek, hogy a leszerelés ügyében készül valami. De 2 nag}

rhatal másság ellenszegüléséről is suttognak a diplomáciai kulisszák. Magyarország-Ausztria és Németország volna e két ellenkező fél. Németország ellenkezését értjük. Világhatalmi ábrándjai megengedhetik neki a folytonos fegyverkezési fényűzést. De a mi monarkiánk már csak földrajzi helyzetéből kifolyólag sem táplálhat világhatalmi utópiákat, következőleg mi értelme sem volna leszerelésellenes állásfoglalásunknak. Ha pedig monarkiánk a béke és leszerelés érdemében fáradozó európai nag}

7liatalmak mellé áll : Németország izoláltan állván, vagy résignálva belenyugszik a változhatatlanba, vagy folytatja a militaris fényűzést saját szakállára. VII. Edvárd törekvése az első lépés a béke művének állandósításához. Ezt minden művelt nemzetnek, mely nemcsak ajkain hordozza a humanizmust, de át is érzi annak lényegét, támogatni szent kötelessége. Kétszeresen az nekünk. Apostoli királyságunk, keresztény állami jellegünk, mindenekfölött pedig anyagi egzisztenciánk követelik, hogy monarkiánk a fegyveres béke helyett — az igazi béke művét segitse kiépíteni. A legideálisabb béke mellett is szükséges lesz nekünk is, másoknak is a fegyveres haderő, de nem akkora, hogy annak súlya alatt elpusztuljunk — a béke nagyobb dicsőségére. Őszintén óhajtjuk hát a leszerelés eszméjének teljes diadalát. Ez lenne: egyik leghatalmasabb alkotmánybiztositékunk — a jövő minden eshetőségével szemben. — Képviselőtestületi közgyűlés Városunk képviselőtestülete a mult hétfőn t,ártotta tavaszi rendes közgyűlését Nagy István városbíró elnöklése mellett. A napirendre tüzot.t fontos tárgyak okozták-e, vagy talán osak a kö'gyülés idejének alkalmatos volta, de elég az hozzá, a képviselők szokatlanul szép számban gyülekeztek össze. Látva a tömeges részvételt, sziute bizonyosra vettük a viharos gyűlést., ami azonban ezúttal nem következett b«. A tanácsterem ablakain beszűrődő tavaszi napsugarak vidám kedélyre hangolták a városatyákat s a tuuácskozás minden nagyobb zaj nélkül, a legnagyobb egyetértésben folyt le. Napirend előtt Nagy István városbíró felolvasta St«in Mór osztálymérnök levőiét, melyben elköltözését, tisztségeiről való lemondását jelenti be s egyúttal szívélyes szavakban mond Isten hozzádot mind a képviselőtestületnek, mind pedig az egyes bizottságokban együttműködő tagtársainak. A képviselőtest.sajnálattal ve zi tudomásul e tevékeny és a közügyet mindenkor öuzet.lenül szolgáló férfin távozását s a város fejlődése érdekében kifejtett munkásságáért ós érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetet, szavaz. A napirend első pontja következett ezután. Szekeres Ödön közig, jegyző beterjesztette a inult évi zárszámadást s ennek felülvizsgálásáról szóló számvizsgáló bizottsági jelentést. A számadások észrevétel nélkül elfogadtattak s a számadóknak a felmentvénymegadatott.2.Ugyancsak Szekeres jegyző adta elő az elöljáróságnak a jegyzösegéd tartási dtjáuak felemelése, illetve egy 1000 koronával dotált, községi Írnoki állásnak felállítására vonatkozó javaslatát. Többek hozzászólása után a képviselőtestület ugy határozott, liogy Írnoki állást nem szervez, de a jegyzösegéd tartási dijat 720 koronára emeli fel. 8. A csatornahálózat elkészítésére benyújtott tervek és ajánlatok műszaki elbírálásáról adott szakvélemény olvastatott, fel, mely szerint, a kivite're legalkalmasabb ós legelőnyösebb Kell Dezsó helybeli mérnök terve (6200 kor.) s ez ajánlt.atik elfogadásra. A képviselőtestület, megbízta az elöljáróságot, hogy Kell mérnökkel érintkező be lépve, igyekezzék vele egy méltányosabb összegben megegyezésre jutni s eljárásának eredményétől a legközelebbi gyűlésen számoljon be. 4. Bognár Imre adóügyi jegyző előterjeszti az artézi próbakut fúrására beadott ajánlatokról adott műszaki szakvéleményt. Az öt ajánlat közül Zsigmondy Béla (Bpesc) ós Kaszab Soma és társa (Beregszász) ajáulata — mint, legelőnyösebbek — ajáultatnak elfogadásra. A képviselőtestület az ártézi kut fúrását feltétlenül szükségesnek tartja ugyan, azonban a szerződést egyenlőre még nem köti meg, hanem a közelben létesített mélyfúrások költsétriegy• zekének tanulmányozására (Nagyatádra és Csurgóra) Nagy István városbírói, és Berényi Bela képviselőt, küldi ki 5. Olvastatott, a járásbíróság által közölt igazságügymiuiszteri leirat, melyben arra szólítja fel a miniszter a várost, hogy épitessen a járásbíróságnak egy megfelelő helyiséget, vagy pedig méltányos áron bocsásson a kincstár rendelkezésére háztelket. A város telekkel nem rendelkezvén, sajnálattal bár, de uem tehet eleget, a miniszter kérésének. A kiépítéshez pedig, mi-id addig, mig a tervet, és költségvetést uem látja, érdemileg nozzá uem szólhat. Legszívesebben látná azonban, ha a mostani helyen történne az építkezés, vagyis, ha . a jelenlegi bérbeadó építtetné meg házát e célból. 6. Lázár Lipótnak közs. pót adó visszatérítése iránt, beném. De a tied így is szivem, lelkem, életem s tudom, hogy neked adják életüket és mindenüket azok is, kik egyedül általad nyerték vissza a szerető hitvest s talán a boldog családapát. De mi bajod asszonyom — folytatá ijedten, amint társa arcára pillantott — mi bánt, hogy oly mérhetlen fájdalom tükröződik vonásaidon? Malatesta Mária most már nem birta tovább titkolni lelkének kinját, megeredtek könnyei s zokogott keservesen. Hasztalanul próbálta Botfy vigasztalni, csak sírt, csak hullottak a könnyei szakadatlan. Mikor végre a könnyek árjában lelke megenyhült, mikor zaklatott szivének mardosó fájdalma némileg csillapult, letörölte arcáról a könnyeket s leküzdve szive lázongását, tűzben égő szemeit Botfyra emelte. — Bocsásd meg uram gyengeségemet — szólt szakadozottan — de szavaid következtében oly veszteség ért, hogy a gyötrelem súlya alatt össze kellett roskadnom. Van tehát nőd s gyermeked, kik szivedhez vannak nőve s így elveszett szivemnek titkon őrzött, legdrágább kincse. Ah ! ezt a veszteséget nem bírom elviselni I De ha majd visszatérsz távoli hazádba, ha kebledre öleled szeretett nődet, ha megcsókolod gügyögő kis fiadat, akkor ne feledd el, hogy a messze idegenben hasztalanul sirat téged valaki a zsongó tenger habjai mellett s hogy a virágzó cyprusok alatt szüntelen utánad sorvad az, ki életedet szeretteidnek megmentette. Mintha valami varázshatalom kónyszeritette volna Botfy Tamást, hogy odaboruljon az elé a csodás szépségű, könynyező asszony elé. Térdeire hullott s csókjaival halmozta el annak kezeit. De amint édes boldogsággal hajtotta fejét a könynyező asszony ölébe s érezte, hogy mint fonódik két ölelő kar a nyaka köré, egyszerre valami szokatlan hang zavarta meg a virágillattal tele kert méla csendjét. Valami régen nem hallott édes bus kürtszó hangzott észak felől a Canossa-felé emelkedő dombok tájékáról s Botfy Tamás repeső szivvel akart felugrani helyéről, de az az ölelő két kar nem engedte. — Ne, még ne hagyj el — szólt lángoló szenvedéllyel szorítva magához szerelmesét Malatesta Mária. Ne hagyj el még csak néhány pillanatra ; azután úgyis magával visz újra visszatért királyod népe! Ne bagyj el, mig ajkaidat meg nem csókolhatom, mig néhány pillanatra a magaménak nem vallhatlak. Es újra, meg újra lázasabban szorította szivéhez eszményképét, mig csak erőtlenül nem hullott anuak karjaiba. Botfy egy ideig ámulva hallgatta a karjai közt zokogó asszony beszédét s már már lehajolt hozzá, hogy egy csókkal boldoggá tegye, de a távolból újra felhangzott a kürt rivalgása, amely lelkét boldoggá tette. Itt vannak hát még a magyarok, vagy újra visszatértek s ő hazamehet velük dicsőséggel ! Felemelte alélt úrnőjét és sietve vitte a palotába vissza, hol már fejüket vesztve futkostak mindenfelé az ijedt cselédek. Künn az utcán zajos harci lárma hangjai hallatszottak s meg-megdördült a nehéz tölgyfakapun egy-egy súlyos ütés tompa zuhanása. Sietve ment a palota erkélyére, hogy láthassa miféle támadók ütöttek a békés házra, de örömében, hangosan felkiáltott, amint lenézett. A pa^ta előtt lengő kócsagtollal, farkaskacagánynyal, tüzes lovaikat csak alig fékezhetve egy magyar csapatot lálott. Lelkét egyszerre édes öröm járta át és csaknem könynyezve szólt honfitársaihoz. És amint azok a beszédet hallották, mintha csak álomlátás üznó vele csalóka játékát, a hadfiak közül egyszerre kiválik a sógora, a Karácsonyi Lóránd és egy nő. Ah ! de mit keresne ez a nő, az ő felesége, a durva harcosok között ? Vajon lehetséges-e, igaz-e, amit lát ? Vagy csak izgatott beteg gondolatvilága teremt eléje ily képet ? Kezét izzó homlokára szorítva siet le, hogy meggyőződjék a valóságról. Amint leér, látja övéit, de nem mer hinni szemeinek, hallja az édes hangot, de hátha elröppen ez az édes csalóka álom ! Ah mily kinos lesz akkor a rideg valóra való keserves felébredés ! De egyszerre meggyőzi a valóságról két kar forró ölelése, a rég elveszettnek hitt kedves nő forró csókja. Ajakuk megnémul a mondhatatlan boldogságtól s csak szemeik égnek fényes, sugárzó tűzben s csak azokkal olvassák le egymás arcáról a már nem remélt viszontlátás boldogságát. Malatesta Mária egy ideig némán, lesújtva nézte ezt a boldogságot ; hiszen ezeknek az öröme az ő szerelmének a halálát jelenti ; hiszen itt van a nő, ki eltilthatja attól a boldogságtól, mic annyi ke-