Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
18. BALATONVIDÉK 1906. juliu a 1 . szocialista sajtókalózok prédájává ^válni. Hetyes és igazságos volt, amit Polónyi cselekedett. Helytelen s viszszataszitó az a támadás, mely öt a demokrata-zsurnaliszták részéről érte. Ne törődjék vele! A nemzet mindig több, mint 10 zsurnaliszta-képviselő. Ez pedig a legnagj^obb mértékben és osztatlan elismeréssel helyesli Polónyi igazságügyminiszter eljárását. A keszthe'yi gazdasági gép , háziipari és ipari-, borkiállítás és borizlelö hírei. A kiállítás július hó 22-től julius hó 25-éig az •elemi iskola összes helyiségeiben és R gépkiállítás céljára az udvaron készítendő színiben tartatik. E napon itt, fog tartózkodni az Országos Gazdaszövetség, amelynek elnöke Darányi Ignác dr. m. kir. földmivelésügyi miniszter, — minden valószínűség .•szerin* szintén részt fog venni a gyűlésen. A kiállítás julius hó 22-én, azaz vasárnap reggel 8 órakor fog a közönség részére megnyittatni A kiállítás iránt minden irányból nagyon szép érdeklődés mutatkozik s ha a megnyitás napján kedvezőtlen idő nem lesz, akkor a kiállítás anyagilag is fényesen fog sikerülni s a nép csak ugy tolong majd a kiállítás megtekintésére. A kiállításon apróbb tárgyakat, p. o. kerti bútort, kosárárut, utnzókosarakat, kalotaszegi gyönyörű varrottasokat lehet majd olcsón vásárolni. Lesz a kiállitásou : bor- és pezsgőizlelő, hideg buffett, amely termékeket szebbnél szebb leányok fogják majd árusítani. Kiállítók az ország minden részéből szép számmal jelentkeztek. A borkiállítás és kóstoló is igen sikerűknek ígérkezik és azon a kisgazdák is szép számmal lesznek képviselve. A kiállítók lcözül különösebben megemlítjük: Gyarmathy Zsigánét — kalotaszegi varrottasaivel — Bánffy-Hunyadról ; Magyar Mezőgazdákat, — borgazdasági gép és •eszközeivel — Budapestről ; Weisz J. E. nagykanizsai gépgyárost gazdasági gépeivel ; az apatiui kosárfonók szövetkezetét — Ízléses kosaraival — Apatinból ; a lurcsiscsei háziipartelepet Turcsiscséről (Zala m.); Gletner Miksa Pacsáról ; Morgeusteru Artúr Zalaapátiból ; ZfOrna Gusztáv és Társai Miskolcról ; Első Magyar Maraközi Pezsgőgyár Csáktornyáról stb. A keszthelyi iparosok közül: Mayer és Hocz gépészek, Perpics rézműves, Plechuer és Sárváry bádogosok, Dü'zsa Sándor kosaras, Schweíger Sándor szűcs. Rsgensperger Ferenc kékfestő, Haideoker János cipész, Károlyi István csizmadia, Oppel Károly kárpitos, Salamon János bognár, Szalay Ignác cipész, Szilágyi asztalos, Baksa István kályhás, Sujánszky és Mérei nyonidatulajdonosok, az iparos tanoncok csoportos kiállítási és még számosan. Borkiállitók: Festetics Tassilo gróf, Batthyány József gróf, Hertelendy Ferenc és József, Bogyay Máté, Oltay Guidó, Malatinszky Ferenc, Forsrer Elek, Csanády Gusztáv dr., Imrik János, Reisclil Vencel, Nagy Aladár, Riedl Ferenc, Fügh Dénes, Bozzay Pál, Neumark Béla dr., Hoffmann Soma, Eltér L*jos, Csathó Alajos, Zalavári apátság, dörgicsei uradalom és még számosan. A keszthelyi vendéglősök csoportosan és versenyen kívül legkiválóbb boraikkal. Kisgazdák csoportosan : Cserszeg, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Balatongyörök, Ederics, Tapolca, Badacsony, Badacsonytomaj, Gulács, Gyulakeszi, Káptalantóti, Zalaszánló, Vindornyalak, Orosztony, Kiskomároui, Szabar, Galambok és Esztergál. A kiállítási tárgyak julius hó 18-ig fogadtatnak el a kiállítási bizottság által. Kisgazdák boraikat pilit.es Üvegben is beküldhetik, amelyek áttöltéséről és kiméréséről a bizottság fog gondoskodni. A borkiállitók borait az elemi iskola kiállítási irodájában julius 19. ós 20 án veszik át. A kiállítási tárgyak és borok bérmentve küldendők be. Tartsuk hazafias kötelességünknek, hogy e kiállítást, amilyen még Keszthelyen nem volt, megjelenésünkkel támogatni s ugy a vidéken lakókat, mint a kisgazdákat annak hasznothozó megtekintésére buzdítsuk ! Megélhetési nehézségek. Visszatérünk e témára ismét; egy" részt azért, hogy állitásunk bizonyítására további érveket, hozhassunk fel, másrészt azért, hogy felrázzuk tespadéséből azt az osztályt, mely eddig — felsőbb nyomás alatt levén — mukkanni sem merészelt. Nemcsak nálunk, de a megye több helyén is, ál'.alános a panasz az évek óta tapasztalható drágaság miatt s velünk egy időben több megyei laptársunk is szóvá tette a hivatalnoki osztály nyomoruságos» helyzetér, az általános drágaság közepett. A »Zala< vezércikkben foglalkozott vele s országos szervezkedésre szólítja fel a hivatalnoki osztályt,, a >Zalai Közlöny* pedig — szintén vezércikkben — a következőkép ir róla! • Pályázatot, lehetne kitűzni annak a talánynak a megoldására, hogy miből él meg egy-egy kisfizet,éiü családos ember. A piao hallatlanul magas árai, a hus drágasága szinte lehetetlenné teszik a tisztességes uton való megélhetést. Ruházkodni, lakást fizetni, társadalmi kötelezettségeknek eleget tenni és ennivalót szerezui, sokkalta nagyobb feladat, mint aminőnek látszik. Minden vonalon tarthatatlan a drágaság s különös csodaszámba megy, hogy a kishivatalnoki osztály a szerényebb viszonyjk között élő polgársággal együtt, még mindig nem jajdult fel hangosabban, orvoslást kérve a folyton emelkedő drágasággal szemben. c E néhány sor fényes bizonyítéka ama szomorú valóságnak, hogy a hivatalnoki osztály nyomorusága nem éppen helyi jellegű, hanem megyei, sör, mondhatni országos. Ebből viszont aztán nem az következik, hogy a nyomorúság megszüntetésére helyenkint ne lehetne lépéseket tenni. Sőt ellenkezőleg. Az egyes helyi vezetőségeknek morális kötelessége minden tőle telhetőt elkövetni e bajok mielőbbi megszüntetésére. Addig várni, míg azok esetleg országos orvoslást nyernének, nem lehet, mert a várakozás sok család végső anyagi romlásának lenne okozója s az áldozatok amúgy is nagy száma szaporodnék. Nem hisszük, hogy akadna ember, kinek szivét könyörületre ne indítaná a minden erőlködés mellett sem bírta elfőj- | tani nevetését, mikor porosan, boszanko•dás s teljes kimerültség kifejezésével arcunkon, kijöttünk börtönünkből; szabadságunknak örvendve, mi is hamar •elfeledtük a kellemetlen perceket; az öreg aztán igazi bajor nyájassággal megkorholta a kalauzt, ki, szegény azt se tudta hirtelenében, hogy micsoda főbenjáró bünt követhetett el. Az igazgató aztán kárpótlásul személyesen vezetett be bennünket a műhelybe s alaposan megmagyarázott mindent. Mosolyogva vettünk bucsut s azután sokszor megemlegettük ezt a délutánt. A másnapra tervezett kiránduláshoz szép idő kedvezett. A tavaszi szél szétkergette az utolsó felhőfoszlányokat s mikor vonatunkból Starenbergben kiszálltunk, a nap teljes fényében bontakozott ki a kék égboltozaton. A starenbergi tó vizének simaságát egy liabocska sem zavarta meg és benne mint egy tükörben látszottak a parti dombokat takaró fenyőerdők, villák- és falvacskáktól meg-megszakitva. Tele tüdővel szívtuk a balzsamos levegőt s hallgattuk az egymással versenyző madárkák bűvös énekét. Hányszor bejárta kedves emlékű királynénk,Erzsébet, e magányos erdei utat, hol most két magyar meghatottan vándorol s a pázsitos uton lábainak nyomát véli megtalálni 1 Komor erdő hallgatag fái, rezgő lombjaitok altató zenéjével mi sokszor csendesítették le egy csordulásig megtelt sziv fájó keservét — s ti erdő csalogányai, dalos ajkatokkal hányszor csepegtettetek uj életerőt a nehéz csapások súlya alatt már-már megtört angyali lélekbe ! Mennyi drága könnyről tudnál regélni, erdő pázsitos utja ! Madárkák, erdő fái, regéljetek a fájdalom martirasszonyáról ! Tavaszi szellő lágy fuvalma megrezgeti a lombokat s panaszos hangon zug az erdő : • Koporsóban alszik, .... mindörökre néma Árnyékos utaim tündér királynéja ! . . . . . . . . Oh, ha temetője, sirja : én lehetnék ! Hogy elaltatgatnám csörgő patakommal, Ezerféle hangú néma morajommal ! Suttogó fáimnak zizegő zenéje Alom szövő dalkent borulna íöléie !> El ti komor képek ! Az erdő melletti tisztáson bájos falucska nyúlik a tóig ; a parton nagy park közepén szép kastély ! Itt született E rzsebet, itt töltötte életének egyetlen igazán boldog korszakát, a gyermekévek derűs egű napjait. Midőn férjhezmenetele után a megpróbáltatások napjaiban a szülői házba jött, hogy fájdalmaira írt keressen, a jó possenhofeniek nem ismertek rá többé a vidám leánykára, aki egykor oly boldogan hagyta el az egyszerű falusi kastélyt. Szemben a kastéllyal van Berg, melyhez szomorú emlékek fűződnek. A szerencsétlen II. Lajos az ottani várkastélyban töltötte élte utolsó éveit, mígnem a tó habjai örökre elcsendesítették fájdalmait. A parton kápolna áll a helyen, a merre a boldogtalan uralkodó utolsó lépteit tette volt meg. A hanyatló nap utolsó sugarait szórta a tóra, midőn egy utolsó pillantást vetve a tájra, Istenhozzádot mondottunk e bájos vidéknek. Az uton társamat rá akartam venni, hogy másnapra tervezett elutazását halaszsza el. München volt titolsó együttes állomásunk, itt elágaztak utaink. Neki Páris, nekem Svájc volt végcélom. Elutazására felhozott indokai végre is meggyőztek s az utolsó együtt töltött est nyomott hangulatban telt el. Az elválás sokkal nehezebbemre esett, sem mint. gondoltam volna. A mikor a vonat a pályaudvarról kirobogott s én oly hosszú együttlét után egyszerre egyedül éreztem magamat ; az elhagyatottság érzetét nem birtam leküzdeni s feladva tervemet, hogy még pár napot Münchenben töltök, összecsomagoltam s másnap útra keltem én is, bucsut mondva a városnak melyben oly felejthetetlen kedves napokat töltöttem. Utam a bódeni tóig a romantikus délbajor hegyláncok között nagyon kellemes volt Lindauban hajóra szálltam ; a bódeni tó, hátunk mögött a voralbergi, balra a svájci Alpokkal igen bájos panorámát nyújtott.Élvezetes hajózás után Wintherthurrban Svájc szabad földjére léptem. Innen utam szelid emelkedésű hegyek között vezetett, melyek mintegy bevezetésül szolgálnak a havasokhoz s befelé mind jobban emelkednek ; egy hosszú alagútból kiérve, fölséges panoráma tárult elém : egy alacsonyabb s egy magasabb hegylánc alkotta völgyben kékvizü tó partján Svájz egyik legszebb fekvésű városa : Zürich ! Még aznap végigsétáltam a tó partján, beszaladgáltam a várost s este kellemes benyomásokkal elégedetten tértem nyugovóra. Csakhamar lecsukódtak a fáradt szempillák s az álom édes istennője az itt töltendő semester napjait rózsásra festve szőtte bele a pihenő vándor álmaiba. És az álmok nem hazudtak !
