Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-15 / 28. szám

1906. julius 2

2. BALATONVIDÉK ff nyomor közvetlen szemlélete. A koldus, ki ajtainkon kopogtat rongyos, tépe t ruhában, a szegénység, a nyomorúság külső jeleivel, kevés háztól távozik alamizsna nélkül. Könyörületességre indít, bennünket a nyomorúság külső szemlélete. Pedig hát ha jól meggondoljuk, annak az ajtainkon kopogtató koldusnak kevésbbé szanalmas a nyomorúság", mint a szegény 600 forintos hivatalnok családnak. Tegyük csak vizsgálódásunk tárgyává egv hivatalnokcsalád életét s rögtön belátjuk, hogy • gy cseppet, sem nagyítunk a fenti állítással. A hivatalnok társadalmi íllása megkívánja először, hogy tisztességes lakása legyen. Városunkban egy l-ét szohás udvari lakásért 120—200 irtot kell fizetni. Vegyük a középárt s mondjuk, hogy fizet vz a hivatalnok 150 frtot. Marad a fizetésétől (lakbért tudvalevőleg nálunk a községi hivatalnokok nem khpnak) 450 írt. Ebbel magát és családját tisztességesen ruházni, gyermekeit neveltetni, a mindennapi élet szükségleteit fedezni s emellett, még egyóbb társadalmi kötelezettségeknek kell eleget, tennie. Nem mondunk sokat, ha az átlagos kiadást, naponkint, 1 forintban állapítjuk meg, élelmiszer, tüzelő és világító anyag beszerzésére Ez akkor éveukint 365 fit. Hogy ez ténjleg elég-e, azt ítéljék meg azok, kiknek módjukban áll naponkint 5—6 sőt több koronakat, is elkölteni s mégis egyre azon panaszkodnak, hogy szűkösen, szegényesen élnek. Ruházatra, gyermekek nevelési költségeire marad még 85 frt. Hogy ezt, hogyan kell ugy beosztani, hogy mindenre kerüljön belőle, 8z igazán olyan talány, amelynek megfejtésén a legélesebb finác elme is hiába fáradoznék. Pedig hát kell hogy kerüljön. Egy darabig vau hitel, aztán meg jön a váltó. Ilyen a hivatalnok élete. Azt mondhatná valaki, hogy nincs is nálunk 600 forintos hivatalnok, mert lám a jegyzők jóval többe'. kapnak, a tanítóknak meg 60 forinttal van több. Mit is akarnak többet ? Hisz volt idő, midőn 480. tőt 300 frt.-ból kellett megélniök. Hát álljunk meg itt egy kissé s nézzük, mennyiben van igazuk az ilyen formáu nyilatkozóknak. Ugy emlékszünk, két vagy három éve szüntette meg a város azt a szégyenletes 480 forinttal díjazott segédtanítói állásokat, melyeken többeknek évekig kellett nyomorognia, ha csak valami szerencsés köiülmény — nyugdíjazás vagy halálozás — előbb nem segitette bele a galans módon fizetett 600 frt.-os állásba. Hogy ebből 8, fizetésből meg lehet-e élni tisztességesen, gond és anyagi bajok nélkül, arra máinem terjedt, az illetékes körök figyelme. Tagadhatatlanul, sok áldozatot hozott, városunk ép a tanügy íejlesztese céljából. Állított párhuzamos osztályokat, uj tanítói állásokat szervezett, de egyiöl — a legfontosabbról megfeledkezett, t. i. arról, hogy Csak megelégedett, gondnélküli emberek képesek hivatásukat méltóan, odaadóan betölteni. Ezzel nem kritikát akarunk mondani a tanítótestület működéséről, mely — dacára a mostoha viszonyoknak — hivatása magaslatán áll s a hozzáfűzött várakozásnak mindenkor embarül megfelelt, csak általános igazságokat kívántunk leszegezni. Mikor arról volt szó, hogy iskolánkat állami kezelésbe kell adui, mert, a város nem birja a fokozódó tanügyi terhek viselését, azzal érveltek némelyek, hogy nem szabad kiadni a kezűukből a jogot. Igazuk volt, mi is osztjuk nézetüket,. Ámde tanítóink anyagilag nyertek volna az átadással, amennyiben az állam magasabb fizetést ad tanítóinak. így károsultak s a városnak morális kötelessége e károsulásért őket kárpótolni. 14 ember anyagi kárán tartottuk meg jogunkat iskolánkhoz, illő tehát, hogy kárpótolva legyenek. Vegye a város revízió alá a tanítói fizetéseket s az állami tanítók fizetésének miu tájára állapítson meg szolgálati szabályzatot. Ha van pénzünk fürdőre, világításra, legyen a szellemi világosság forrására és annak terjesztőire is. E-t ép most, midőn a megélhetés gondja mindenkire ólomsullyal nehezedik, volna az ideje a kárpótlásnak. Egyenlőre nem folytatjuk tovább, majd legközelebb ismét visszatérünk e tárgyra. —i —i. Az igazi iparpártolás. A magyar ipar pártolásáról beszélnek mindenfelé az országban. Gyűléseken, hirlapokbwn, magantársaságban mindenütt arról folyik a szó, hogy milyen jó volna: ha Magyarországnak is volna ipara. Eddig is elég szó esett, erről a témáról. Itt-ott, fel is buzdultak, a magyar ipar azonban — valljuk meg — még most is csak kezdetleges állapotban vau, mert az a pár ember, aki a mozgató szerepet kezébe vette, szegény ember. A nagy töke mind kiment, a külföldre és a külföldi gyáripar nagy produk tmnainak olcsóságával szemben a szegény éi általában a magyar iparos intelligenciája nem bírta sokáig a versenyt. Mindezideig azért nem volt, képes a magyar ipar fejlődésnek indulni. A vagyonos osztály pénzének kül'öldre való importálása és a magyar iparos intelligenciája volr. a mélyreható oka annak, hogy a r>-agyar iparos nem tudott vagyonban terjeszkedni, gyárakat létesíteni. Ehhez a főbenjáró okokhoz csatlakozott, még az is, hogy a magyar középosztály vakon követte azt az osztályt, ki fiaiból jogászt, hivatalnokot nevelt s akinek mód adatott ahhoz, hogy fiainak földet, pénzt adjon, az egy sem engedte fiait iparpályára, hanem gazdának nevelte, ahol szenvedelmesen tombol a kártya, a lóversenyzés, a nagyúri passziónak sokszor észszerütlen és indokolatlan költekezése. A lefolyt nemzeti küzdelem ideje alatt megdöbbenve láthattuk, mennyi hivatalnok jelentkezett állás után. A hírlapok, maga a közvélemény i'< mily erővel, mily dehonosztáló szavakkal sietett megbélyegezni az embereket, becsületérzésében és habár sokaknak számolnia kellett azzal, hogy a társaságok diszkvalifikálják őket, nem meggyőződésből, nem hazafiságból, vagy azért vállaltak szerepet, mert azt vélték, hogy hazájuknak szolgálatot tesznek, hanein azért vállalkoztak, mert diplomával a kezükben máskép nem tudlak érvényesülni. Most, hogy a vizsgák elmultak, most a mikor újra megjelentek az iskolai évvégi értesítők s olvashatjuk az átlag emberek tanulmányainak vergődését, újból hangoztatnunk kell tehát, hogy a magyar ipar fejlődésében az a fontos gát.ló akadály, hogy nálunk annyian a hivatalnoki pályára tülekednek. De amikor ezt konstatáljuk, eszünkbe jut az a momentum, mely szinte a válságnak egy érdekes eszköze volt s ez : a tulipán mozgalom. Nem keressük a politikai okokat, mert, azokkal nem is akarunk foglalkozni. Egy azonban bizonyos, hogy az ipari vállalatok felkarolására egy egész ország összetartó ereje szükséges és hogy igy ered menyeket tud is felmutatni, aztéppeu a tulipán mozgalom mutatja. Az i parpártolás eszméjének állandónak kell lenni és hogy állandó maradjon, a tőkepénzeseknek, a földes és mágnás uraknak ipari vállalatokat kell létesíteni, kiknek hegyi birtokain az ipari gyártáshoz szükséges természeti erők maguktól ingyen kínálkoznak. Mihelyt az arisztokrácia azzal a valóságos demokratikus szeretettel nézi az iparpártolás eszméjét, hogy iparpártolásával a hazának, polgártársainak tesz szolgálatokat, az ipar fellendül ; fel pedig azért, mert az emberek megtalálják egymást, nem keresnek ellentéteket egymásban s nem is a megkülömböztetések áldatlan harcainak szentelik az időt, hanem megkedveltetik a munkát. A mágnás osztály is látva a munka áldásait, iparvállalatainak szívesen adja a tőkét, mert annak kamatai jóval felülhaladják a föld jövedelmét. Az önálló vámterület előkészítésével uj jövőt kell biztosítani az ország lakosságának. Fiaink kenyerét, már most, kell biztosítani, mert hihető, hogy az uj korszak uj alakulását, jelenti az iparnak is. Az lesz az igazi iparpártolás, ha az iparnak is ép, egész embert nevelünk. Ez a rendszer többet ér, mint a szónokló emberek rendszere, de azért a beszéd sem árt, mert mentől többet szólunk róla, annál jobban sietteti a cselekvést, az idő. Fürdö-krónika. Egy nap eső, egy nap jó idő. így lehet legjobban jellemezni meteorológiai szempont ból az e heti fürdőéletet. Természetes, hogy ez az időjárás a parti életre is rányomta bélyegét. Bár a korzó — persze, mikor nem az esős nap volt műsoron — nagyon élénk volt. De hát. coufetti csatái a, hangversenyre s egyéb mulatságra a rossz időben nem igen volt kedve a fürdőkezelőséguek. Szomorúságból e héten is jutott valami. Egy kis leányka — mint az e lap más helyén olvasható — fürdés közben a mély vízben alámerült. Úszómesterünk önfeláldozása azonban megmentette a nagyobb veszedelemtől. Éppen csak a kelleténél többet, talált inni a Balaton vizéből. A másik történetnek — mint az alább lesz olvasható — csak az eleje vig, a vége azonban tragikus. Egy szegény hentes legény szerelmes volt. Igen, igen szerelmes. Mivel azonban szerelme viszhangra nem talált, elhatározta, hogy itt hagjja ezt a reménytelen életet. Neki is indult nagy bátran a kikötőhidjának, hogy majd onnét Istenhozzádot kiált, a íiBgyvilágnak. De a csónakázó szolgája — Ferkó — észrevette a legény gyanús szándékát s elkergette) a hídról. Eddig a mese vig része. Mert, az öngyilkos-jelölt egy alkalmas pillanatban oly ügyesen vetette keresztül magát a híd korlátján, hogy mire a mentőcsónakkal hozzáértek, egy szerelmes ifjúval már kevesebb volt e földön. (Apropo : a nevezett 56 éves nős ember volt s legkevésbbé sem volt. szerelmes ifjú. Szedő.) Az e heti fürdőélet, eseménye'hez tartozik az is, hogy Siófokon lefutották a keszthelyi gátversenyt, is s a Nagy százados «Mari»-jában bizó boldog fogadók 10 pengőre 14Ó-et kaptak. Szavunkhoz hűen uj reformról számolhatunk be. A. parti sétány gödreit végrevalahára fölt,öltötték, így hát eső után is lehet majd ott sétálni. Az illem helyet azonban, melyet vagy két héttel ezelőtt kezdettek épiteni, még most. sem készítették el. Beavatott helyről kapjuk azt az értesítést, hogy jövő évre okvetlen átadják rendeltetésének. S ha már időjárással kezdtük, végezzük is azzal a krónikát. A Meteor még egy hétre esőt, jósol ugyan, de aztán — ugy mond — olyan meleg idő jön, milyenre még azok a bizonyos legöregebb emberek sem emlékeznek s ilyform&n pompás alkalom nyílik majd a Balaton vizét kihasználni. Tisztelettel férjül* azon előfizetőinket, kiknek előfizetése junius hó elsejével lejár, azt megújítani, esetleges ^átralé^ai^at bekülcleni szíveskedjenek- ' K ÍR JE K. Rigmusok. Leszállt a nap. Az alkony máglyát Gyújtott a felhő-ormolcon ; A Balaton szívdobogását, A hab moraját hallgatom.