Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-23 / 38. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. szeptember 23, 38. szám. 1 »<>! ililvai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG F:S KIADÓHIVATAL I volt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat, és reklamációkat, a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre. Előfizetési árak: 10 kor. — fi. • • • • 5 ,, — „ Negyetl évre 2 „ 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. Iparosok értekezlete. (*) A soproni kamarakerületi iparosság iparos értekezletre gyűlt ma össze városunkban. Üdvözöljük derék iparosainkat őszinte magyaros szeretettel s kívánjuk, hogy tanácskozásaik a magyar ipar és iparos oszlóig javára váljanak ! Kívánjuk, hogy a ma fellobbanó lelkesedés lángja ne legyen csak magyaros szalmatüz, mini sok más nemzeti felbuzdulás, hanem pozitív eredmények legyenek annak édes gyümölcsei. Kívánjuk, mert tapasztalataink vannak, hogy az ily lelkes összejövetelek hamar ellobbanó lángja helyén ott szokott maradni eredménykép a visszaeső közöny hamuja. Azonban egy futó pillantás az értekezletnek nagyon is mélybevágó programmjára, éltet a remén}' bennünket, hogy iparosaink mai értekezlete a tárgysorozat nagy fontosságához mérten : higgadt, komoly, munkás s igy eredményes lesz. Édes gyümölcsöket fog teremni, melyeket, ha netán a mai iparosnemzedék nem is élvezhetne, kellemes érzéssel fogja megizlelni a jövő iparos generáció s áldani fogja a lelkes úttörőket, kik ily termékeny fákat ültettek számukra. Legyen azért a mai értekezlet munkában és tettekben gazdag ! Mert az egyszeri szónokkal mi is azt valljuk, ne beszéljünk már, hanem tegyünk ! Valóban tettek kellenek ! Es e tettek lesznek a magyar tulipánkert legszebb virágai, legértékesebb gyümölcsei. Kevesebb beszéd, de annál erőteljesebb, komolyabb és férfiasabb elhatározó tettek lesznek hivatva megérlelni a tárgysorozatba foglalt nagy elveket. A tárgysorozat két első pontjában, az önálló vámterület és az iparosság választójogának kivételével, nagy fákat mozgatnak meg iparosaink ! Megtehetik, hisz e fákat már eleve mozgásba hozta a nagy nemzeti küzdelem vihara ! Csak szélcsend ne következzen, pe hogy poshadás mételyezze meg a nemzeti ügy atmoszféráját. Éppen ez okból is helyeseljük a kérdés napirenden tartását s minél sürübb és tartalmasabb megvitatását. Bár a legteljesebb bizalommal viseltetünk nemzeti kormányunk szándékai és hazafias törekvései iránt, mégis szükségesnek tartjuk, hogy az önálló vámterület ügye minél többször és minél többek által is szellőztessék már csak az el. lene ágáló osztrák sógor miatt is. De meg azért is, mert a magyar ipar fellendüléséről és az iparosság helyzetének javulásáról mindaddig csak a jó reménység fokán beszélhetünk s gyűlésezhetünk meg deputációzhatunk, mig Ausztria gyári produktumai szerte özönlenek az országban, ott díszlenek a kereskedők pultjain, raktáraiban, a főúri palotákban, nemesi kúriákon csak ugy, mint a félreeső faluvégi kunyhókban. Addig a magyar tulipán csak virág marad, melynek hímporát az osztrák méhek csipkedik összes halmozzák mézzé, mely nekik édes, a mi tulipános keblünknek pedig savanyu. mint a néhai rókának — a szőlő. Követeljék, sürgessék hát lelkes iparosaink az önálló vámterületet, velük együtt vallja ma már az egész nemzet, hogy mindaddig nem lesz erős a magyar ipar, mig az ipaxi nyersterménj

7ek a tulipán árnyékában potom áron vándorolnak át Ausztriába, hogy drága pénzért vándoroljanak vissza lecsapott vámsorompóinkon a magyar hazába. Sürgessék, de ne felejtsük el az önbeismerés kissé kellemetlen, de szükséges érzetét sem. Ne ! Hanem teljes energiával törekedjünk arra is, hogy A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. A vezérigazgató. — Herz, vau önnél öt forint ? — kérdezte hanyag mosollyal az a tiszteletre méltó öreg férfiú, aki deres császárszak állát nemes nyugalommal pihentette az íróasztal itatóspapirján. A fiatal ember, akihez e sajátságos szavak intézve voltak, a májbetegek keserűségé ve

1 kacagott. — Ot forint ? — ismételte olyan hangon, mintha az ősz padrone valami szumátrai ritkaságot kért volna tőle egészen várat'anul. — Van már legalább két hete, hogy nem láttam egy eleven bankót. Ma délben szalámit fogunk ebédelni, mert a feleségemnek nem adhattam ki a konyhapénzét. A különös párbeszéd még nem ért véget, mikor egy harmadik személy lépett az elegáns irodahelyiségbe. A harmadik személy, aki meggyszinzsinoros egyenruhát és ezüstcsatos sipkát viselt a Szép Heléna álom-dalát fütyörészte. A tiszteletreméltó aggastyán egyszerre a homlokára ütött s mintha valami váratlan jó ötlet jutott volna hirtelen az eszébe, leereszkedő kegyességgel fordult a meggyszinzsinoros egyéniséghez. — Hanák, — mondta finom szemcsiptetéssel, — Hanák, gördüljön le a sarki korcsmába és hozzon föl egy jó korsó hideg sört. De vigyázzon, Hanák, hogy a habbal a kimórőlegóny ne éljen vissza túlságosan Mert ha sört akarok inni, ebből az következik, hogy sörre és nem babra szomjazom . . . Hanák -- nevezzük őt mi is e diszes nevén — még egy darabig tovább fütyölte a Helena álomdalát, aztán egy ásítás után odafordult az aggastyánhoz. — Es a pénz ? — kérdezte ridegen. — Micsoda pénz ? — Hát amiért a korsó sört felhoztam . . . A császárszakállas öreg előkelően bólintott. — Vagy ugy, — mondta — ön azt a potomságot gondolja, amibe az általam óhajtott sör kerül... Ou tudja, Hanák, hogy nem szeretek bajlódni a kicsinységekkel és igy arra kell kérnem, hogy a korsó sör árát vegy e fel az apró kiadások rovatába . . . Hanák szemt-lenül felkacagott . . . — Apró kiadások ? Hahaha ! Ön a tizenkét krajcárt töviden csak apró kiadásnak nevezi ? S/iveskedjék hát ezennel tudomásul venni, hogy két hót óta mindössze se láttam több pénzt kilenc vagy tiz krajcárnál. Azt mondom önnek, hogy a pénzpiac helyzete e pillanatban kótségbeejtőbb, mint valaha . . . A tiszteletreméltó aggastyán összevonta a szemöldökét, aztán az ujjával fönségesen az ajtó felé mutatott. — Hanák, vonuljon vissza az előszobába. És ne történjék többé, hogy csöngetés nélkül a belső helyiségekbe merészkedjék A meggyszinzsinoros személyiség hangos mormogás után távozott, mi pedig szívesen felhasználjuk ezt az alkalmat arra, hogy höseiuket a n)

rájas olvasónak bemutassuk. A tiszteletreméltó aggastyán, polgári nevén Regenmantel K. Frigyes, elnökigazgatója a Xll-ik kerületi forgalmi banknak, a fiatalabb pedig, Herz Manó Dániel ugyanez intézetnél mint főkönyvvezető és felügyelő bizottsági alelnök működik. A meggyszinzsinoros egyén már a társadalmi létrának sokkal alantabb fokán foglal helyet : ő csak szerény szolgai minőségben istápolja a külvárosi pénzügyeket. A banknak háromszobás helyisége van a Nyárfautca egy illatos bérházában ; a kapu fölött impozáns cégtáblák hirdetik, hogy az intézet a legbonyolultabb pénzügyi mívesetekben is szívesen áll a nagyközönség szolgálatára. Fekete alapon csillogó aranybetük hirdetik, hogy a Xll-ik kerületi forgalmi bank ép oly szívesen elfogadja a tőkepénzesek betéteit mint a mi készség-