Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-23 / 38. szám

2 1906. szeptember 23 az önálló vámterület talaján, önálló, öntudatos, erős és képzett iparosság vegye fel a küzdelmet. Éppen ez okból iparosságunknak is fokozott mértékben kell baladnia, az önképzés, tökéletesedés, munka, szorgalom és fejlődés utján lépést tartva a haladó korral, megismerkedni annak szellemi és technikai vivmányaival! Aminek szerintünk is postulatuma az ipar tör vény revíziója. Mert mig dilettáns pénzes zsákok, a lefizezetett taksza ellenében kezükben az iparengedéllyel, szabad kereskedést űznek az ipari termékekkel, addig ne beszéljünk iparosaink ambíciójáról! Ha úgysem érvényesülhet képzettsége, tudása,, szorgalma, vagy legfeljebb a pénzes iparoskereskedők pultjain, honnét nem kis megelégedéssel seprik be a mások zsoldjára utalt szárnyaszegett ipari munkás verejtékes munkájának gyümölcsét — csengő aranyakban. Ez a kérdés is már megérett a revízióra ! Érleljék csak iparosaink s meg lehetnek győződve, hogy szavuk felhat a nemzeti kormányhoz és a magyar törvényhozáshoz. És a visszhang nem fog elmaradui, mert velük tart e kérdésben is az egész magyar társadalom. Mindeme nagy horderejű kérdések mellett azonban inkább csak akadémikus értékű értekezésnek kell tekintenünk az iparosság választójogának program niszerü követelését, mivelhogy az általános választójognak intézményes rendezése a nemzeti kormány programmjának ugy is sarkalatos pontját képezi. A logika legegyszerűbb törvényénél fogva a rész benne foglaltatván az egészben, holt bizonyosra vehetik iparosaink, hogy a választójog kiterjesztésénél, inkább általánosításánál az iparosság azon arra érdemes tagjaira lesznek legelső sorban tekintettel, kik eddig önhibájukon kívül az alkotmányos jogok sáncain kívül maradtak. Amely reparacio amily méltányos, ép oly jogos is ! Ebben is egy nyomon haladunk iparosságunkkal! Egy nyomon haladnak iparosaink a nemzeti kormánnyal abban is, mikor egy emberbaráti ós szociális szempontból is fontos kérdést szintén megvitatás tárgyává teszik, értjük az iparosságnak munkaképtelenség és baleset esetére való biztosítását. Nagy mulasztás történt e téren is. A kimúlt rossz emlékű kormányrendszer bűnös mulasztása itt is szembetűnő! De mulasztás terheli a társadalmat is. Az uj rendszerrel uj, egészségesebb szellő lengedez minden téren, kormányon is, társadalomban is. Ezt az üde, tiszta légkört kell felhasználni az üdvös szociális alkotásokra is. Minden jel arra vall, hogy a koalíciós kormány részéről e téren is megvan a jó akarat és hogy nagyobb szabású szociális alkotásokra lehetünk elkészülve, ha persze a társadalom is félretéve a jelszavakon való nyargalászást s a meddő közjogi torzsalkodást a sok szóáradat s érzelmi momentumok félretételével a tettek terére lép s a nagy munkából kiveszi a részét magyarosan. És itt főkép e kérdésekben az iparosságnak kell vállvetett munkával törekedni s az alkotásokban cselekvő részt venni. A szó elhangzik, a tett megmarad ! Üdvözöljük cselekvésre kész ipa. rosainkat. Tárgyalják le, vitassák meg a felvett kérdéseket. Városunk és vidékünk közönsége meleg és rokonszenves érdeklődéssel kiséri tanácskozásukat s velük megy értük a küzdelembe, a tettek terén is velük lesz a magyar ipar pártolásában. Mert jól tudja, hogy a magyar ipar dicsőssége, ereje és nagysága: a magyar haza dicsőségét és nagyságát jelenti. Előre hát a tulipánkertben, munkára. Kitartó és elszánt munkára ! ! Áchim. Neve nem magyar. Származása tót. Azt moudják ezerholdas paraszt. Es mégis lázitott az ezer holdasok és kaputosok ellen. E réven lett Békéscsaba képviselője. Ily minőségben Dózsa György dicsőségére pályázott. Megnyerte. Demagógiájáért a m. kir. kúria az elmúlt héten az igazság tüzes koronáját fejére tette. Karóba húzni, felnyársalni, megnyúzni szeretett volna minden kaputost és ő maga égett meg. A kuriális itélet lángpallosa hamuvá égette bűnös izgatások árán szerzett mandátumát. Az igazságszolgáltatás kiverte őt az országházból. Tüzkárosult is lett Acnim Dózsa. Mandátumával, melyet izgatás és pálmkafüztől égő, megtévesztett, parasztjai nyújtottak neki, 10.000 koronája is odaégett perköltség fejében. Polgári jogai is odalettek egy évre ! Kár, hogy nem örökre. Mert a tótból ezerholdas paraszttá vedlett demagóg a legveszedelmesebb tűzzel játszott- Gyújtogatott. A földnépének legveszedelmesebb szenvedélyét lobbantotta lángra. Az idők jele. Egy tanulatlan, műveletlen, tót paraszt egy egész vármegye békéjét fel tudta forgatni. A tudatlan és minden ostobaságra Hiszékeny és kapható parasztságban a gyűlölet tüzét szította az uri, a kaputos osztály ellen. Mert ez nem kérges kézzel, hanem fejével dolgozik, híveivel kész lott volna karóba húzatni. De a másoknak ásott verembe maga esett bele. A kir. kúria Őt húzta karóba in effigie. Cinducat sanitat,i ! Igaz megnyugvással olvastuk az Ítéletet. Szigorú, de igazságos. Tanuljanak belőle a modern Dózsák ! A demagóg Achimok. Tudják meg, hogy lázítani nem szabi d és nem lehet büntetlenül. De példa is ez az itélet H hazai többi forumok előtt. Arra, hogy az igazság pallosaival sújtson le minden izgatóra, a ki akár szóval, akár A jókedvű öreg ur könnyedén legyintett a kezével. — Holnaptól, Isten neki, azt se bánom. Az a pár krajcár ugy se tesz már boldogabbá, nem igaz ? Akár ma, akár holnap, üsse a kő . . . Belenyúlt a nadrágja hátulsó zsebébe s egy zsiros bugyelárisból kiolvasta a négyszáz pengőt. A komor Herz mérgesen nyugtatta az összeget, az elnökigazgató pedig a maga hevét is pedánsul odakanyarította a nyugtára. Aztán a százasokat egy hanyag mozdulattal besöpörte a márváuyos asztalka fiókjába. Mikor az idegen nyájas köszöntés után távozott, a szigorú Herz földhöz vágta a tollazárat, a pátriárka pedig óvatosan fülelni kezdett. Herz utóbb diákos örömkiáltásokba tört ki, de az elnökigazgato ijedten rendre utasította. — Ne bomoljon, még kihallatszik az előszobába . . . A főkönyvvnzető sunyi módon meglapult, de miikor Hanák később hírül hozta, hogy tiszta a látóbatár, oktalanul újra kezdte a hurrázást. A tiszteletreméltó aggastyán ekkor kivette a százasokat s egy ropogós bankót a főkönyvvezető kezébe nyomott. A többi hármat ellenben elsüllyesztette a tárcájába, miközben űnnepiesen igy szólott Herz úrhoz : — Végre talán a rheumám miatt is elutazhatom vagy két hétre Hévizre. -k. gel áll ama polgárok rendelkezésére, akik úgynevezett príma és pinceváltók leszámítolásával foglalkoznak. Sőt a diszes táblákból azt is megtudjuk, hogy az intézet a legvérmesebb személyi kölcsönöket is gyorsan megszerzi klienseinek ; azoknak is, akik semmi értékesebb javat nem mondhatnak a magukénak e silány sárteke felületén. Hanák tehát visszavonult az előszobába ; az elnökigazgató pedig komor méltósággal kutatott a zsebeiben egy netalán ott rejtőzködő cigaretta után. Fáradozását nem kísérte méltó siker; az aggastyán zsebeiben a legkülömbözöbb holmik foglaltak helyet — zsebkés, fésű, dugóhuzó, cipőgomboló, papirszipka, — de cigarettának se híre, se hamva nem volt. A pátriárka némi keserűséggel nézett fel a plafondra, azutáu még egyszer becsöngette a bank szolgáját. — Hanák — mondta bizonyos nonchalenceszal — Hanák, fáradjon csak le a trafikba és hozzon fel két nem túlságosan kemény drámacigarettát. Im, itt van, fogja a kétfilléres pénzdarab . . . A szolga átvette a kétfillérest, az elnökigazgató pedig nyájasan folytatta : — Isten tudja, jobb szeretem ezt a közrendi fajt, mint a gianaclist, vagy a kedivét. .. Mikor Hanák később visszatért a cigarettával, egy pirospozsgás * öreg ur lépkedett megfontolva a nyomában. Az öreg ur látható érdeklődéssel nézett szét a forgalmi bank helyiségében, aztán megállt a pénztári asztal rácskeritése előtt. Az elnökigazgató, aki félszemmel feléje sandított, hirtelen jegyezni kezdett valamit a naplóba, Herz ur pedig serényen a főkönyv fölé hajolt. Az idegen köszöntésére mindketten csak fogbegyről válaszoltak, de Regenmantel K. Frigyes utóbb mégis csak elszánta magát arra, hogy a munkáját félbehagyja. — Parancsol? — kérdezte impozáns hidegséggel, miközben a tollát szórakozottan a füle mögé dugta. Az öreg ur megvakarta a füle búbját. — Izé la, hát ugy áll a dolog, liogy a kepuban elolvastam a hirdetésüket Azt látom belőle, hogy hetedfeles kamatot fizetnek, holott a nagy bankok nem adnak többet négy percentnél. Mondok magamba, inkább ide adok hát négyszáz pengő forintot, mert az az öt forint külömbözet se kutyaság, nem igaz ? Azért az öt forintért egy uj selyem esernyőt vihetek haza az anyjukomnak Cigányhalomra. Az idegen ravaszul elnevette magát, az aggastyán szakálla pedig láthatólag megremegett. Herz ur is csillogó szemmel nézett föl egy pillanatig a főkönyvből, de a következő percben már unott ábrázattal folytatta lázasnak látszó munkáját. Regenmantel K. Frigyes fölnézett az órára. — Hm, — mondta, — a mai keletről már lekésett, mert tizenkét óra hét perccel elmúlt- A tőke tehát csak holnaptól kezdve kamatozik, mert tizenkettő után a mai dátumra nem fogadunk el semmiféle betétet.