Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-16 / 37. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. szeptember 16. 37. szám. BALATOÜVIDEK Politikai liolilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL t Tolt giid. tanintézet épttletében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak; Egész évre . . ... 10 kor. — f.. Fél évre... . . 6 ,, — ,, Negyed évre '2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltsora alku sierlnt. Katholikus nagygyűlés. (*) A magyarországi katholikusok e hó 23—26. napjain nagy gyűlésre jönnek össze .Budapesten. Jól teszik ! Szükség, égető szükség van erre, ha semmi más, hát a naponkint mind szélesebb mederben mozgó szociális áramlatok magukban is szükségessé tennék a honi katholikusság tömörülését. De mindezek mellett ott vannak a főbenjáró kérdések : autonomia, iskolaügyek stb. más, most már megérett és halasztást nem tűrő kérdések. Jöjjenek hát csak össze, tanácskozzanak. A magyar katholikusok hivatott vezérei ott lesznek ! De hogy a vezérek csatát nyerjenek, szükséges, hogy sereg is Jegyen. Harcosokra van szükség, kik számuk, erkölcsi sulyuk erejével támogassák a vezetőket. És itt bámulatraméltó a katholikusság közönye a nemzetközi szociáldemokraták végtelen agilitásával szemben. A szociálista központ évi bevétele fölözi az egymillió koronát. Gyűléseinek száma csak magában Budapesten túlhaladja évenkint a hatszázat, ezernyi ezer résztvevővel. A katholikusok évenkint csak egy nagygyűlést tartanak alig 3—4000 résztvevővel, kik jobbára az előző évek gyűléseinek közönségéből kerülnek ki. A kath. ügyre pedig alig foly be évente több néhány ezer koronánál. Ezt is többnyire a papság erszénj'e s a kath. egyletek pénztárai szolgáltatják. Mig a németországi katholikusok nagygyűlései 5—6 ezer tömeget produkálnak, Magyarországon csak az előbbi számra zsugorodik össze a nagygyűlés érdeklődőinek sokasága. Mi oka az érdeklődés e nagy hiányának ? Közöny, pénzhiány, szervezetlenség ? Legyen bármi, egy ami bizonyos, ha a társadalom hivatott irányitói nem érdeklődnek, azon nem buzgólkodnak, hogy a társadalom minden rétegét intenzív hitbuzgóság járja és hassa át, hát rajta lesznek a társadalmi rend esküdt ellenségei, a fölforgató elemek vezérei, hogy társadalom ellenes tanaik mentül nagyobb mérvben mételyezzék meg a nép lelki világát s sodorják őket a fölforgató elemek táborába. Amitől azután éppen az irányadó elemek feje fog elsőben is megfájdulni. Éppen itt a 12. órája annak, hogy a katholikus nagy tábor is öntudatra ébredjen mélységes szendergéséből. Lelkesedni tudjon, vagy ha nem tud, tanuljon, munkásság, intenzív munkára serkenjen a közügy saját vallásának közügye mellett. Erre nyer ösztönzést egy ilyen nagygyűlésnek minden iagja. Ha francia kath. testvéreink szomszédaik, a német katholikusok példáján okultak és tanultak volna, ma nem volnánk kénytelenek egy radikális kisebbség terrorizmusa alatt vergődő kormánynak vallásellenes kirohanásairól naponkint ujabb és ujabb hireket olvasni. Ma Franciaországban s széles e világon nem beszélnének a szeparáció botrányáról ! A német katholikusok győztek minden vonalon, fönt és lent — mert összetartok, a francia katholikusok leverettek az egész vonalon, mert szervezetlenek és széthuzók ! Vájjon melyik példát kövessük? Ha ma beszélnünk lehet és számolnunk kell a <szervezett munkásságról* vájjon mikor hallunk a szervezett öntudatos katholikusságról. Arról a szervezett és munkás katholicizmusról, mely egy vasárnapi Jcismise hallgatásban, egy kereszt, vagy \ BALATONVIDÉK TAHI! A JA. Őszirózsák. Irta : V. Szűcs Irén. A havasok felől hideg szél fujt s a kis vasúti állomás lámpái még bizonytalanabbul világitották meg a szük pályaudvart. Az utolsó vonatra kevesen várakoztak ; Szebeni nyugalmazott őrnagy a nejével, két vasúti altiszt és egy öreg parasztasszony. A vonat átjött már az alagúton, mikor kocsi állt meg az állomáson. Szürkeruhás elegáns nő lépett le róla, átsietett a várótermen s megállt az egyik lámpa közelében. A lámpa imbotygó fénye megvilágította arcát; valamikor nagyon szép lehetett, de most halványnak, szenvedőnek látszott. Az őrnagyné fölismerte és barátságosan közeledett feléje : — Oly rég nem láttunk kedves Berta. Igazán véletlen szerencse, hogy itt találkozunk veled ! Kire vársz ? Forray Berta épp oly hideg közönyös arccal nézett Szebeninóre, mint előbb a vén hársfa koronájára, mely tul a sineken, szemben állt vele. — A. nővérem kis unokahugai, a Horváth — lányok érkeznek ezzel a vonattal ,— felelt nagyon röviden. Es mert a vonat éppen beérkezett, odasietett az egyik fülkéhez, hol két szőke fejet pillantott meg. Lesegítette a két karcsú fiatal leányt, félrehajtotta fátyolukat s vizsgáló pillantást vetett arcukba. Mögöttük megszólalt az őrnagy hangja: — Siess Kálmán, oly régóta várunk reád ! Forray Berta kellemetlen meglepetéssel vette észre, hogy az őrnagy fia ugyanabból a fülkéből lép ki, honnan ő a fiatal lányokat lesegitette — tehát együtt utaztak. Berta sietve kocsiba ültette a fiatal lányokat s röviden elbúcsúzott az őrnagyéktól. Csak akkor szólalt meg ismét, mikor már a kocsi künn járt az országúton. A hangja érdes volt, amint türelmetlenül kérdezte: — Mióta jöttök együtt Szebeni Kálmánnal ? — Brassóban szállt föl — szólt félénken Aranka. Ismét hosszas csend következett. A lovak a 11 gy parton ügettek lefelé, sürü sövények között; áthaladtak a néma faluban ; jobbról kis erdő terült el, hol akácfák sárgullottak a holdfényben s amint a szól néha végig söpört az erdőn, leveleik zizegve hullottak a földre. — Milyen szomorú az ősz — sóhajtott Janka. — A tél még szomorúbb lehet itt, — tette hozzá halkan Aranka. Egymásra néztek s Berta zavarba jött. Lehunyta a szemét és halkan mintegy magában beszélve suttogta : — Eh, végre is a lányok nem tehetnek róla, hogy Szebeni Kálmán volt az utitársuk. Kihajolt a kocsiból az utat kémlelve és most már mosolyogva fordult a' lányokhoz : — Nemsokára otthon leszünk. A lovak minden kényszerítés nélkül ügettek tova a hazavezető uton. Bár nagyon szép őszi este volt, a fiatal lányok mégis örültek, mikor végre megpillantották nagynénjük házát, mely gyermekkorukat juttatta eszükbe. Itt töltötték mindig a szünidőt, mint kis lányok s most ősszel örömmel fogadták el nagynénjük meghivását — de jó kedvüket elrontotta Berta nénjiik szeszélyes viselkedéseJanka azon gondolkozott, hogy vájjon nagynénjük is igy megváltozott-e, mikor nővére figyelmeztette, hogy a nyitott folyosón áll Lotti néni. A száp asszony kedvesen integetett nekik s lesietett a kocsihoz. Mindkét lányt karjára fűzte és folytonos kérdezősködés