Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-16 / 37. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. szeptember 16. 37. szám. BALATOÜVIDEK Politikai liolilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL t Tolt giid. tanintézet épttletében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak; Egész évre . . ... 10 kor. — f.. Fél évre... . . 6 ,, — ,, Negyed évre '2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltsora alku sierlnt. Katholikus nagygyűlés. (*) A magyarországi katholiku­sok e hó 23—26. napjain nagy gyű­lésre jönnek össze .Budapesten. Jól teszik ! Szükség, égető szükség van erre, ha semmi más, hát a napon­kint mind szélesebb mederben mozgó szociális áramlatok magukban is szükségessé tennék a honi katho­likusság tömörülését. De mindezek mellett ott vannak a főbenjáró kér­dések : autonomia, iskolaügyek stb. más, most már megérett és halasz­tást nem tűrő kérdések. Jöjjenek hát csak össze, tanács­kozzanak. A magyar katholikusok hivatott vezérei ott lesznek ! De hogy a vezérek csatát nyerjenek, szüksé­ges, hogy sereg is Jegyen. Harco­sokra van szükség, kik számuk, er­kölcsi sulyuk erejével támogassák a vezetőket. És itt bámulatraméltó a katho­likusság közönye a nemzetközi szo­ciáldemokraták végtelen agilitásá­val szemben. A szociálista központ évi bevétele fölözi az egymillió ko­ronát. Gyűléseinek száma csak ma­gában Budapesten túlhaladja éven­kint a hatszázat, ezernyi ezer részt­vevővel. A katholikusok évenkint csak egy nagygyűlést tartanak alig 3—4000 résztvevővel, kik jobbára az előző évek gyűléseinek közönsé­géből kerülnek ki. A kath. ügyre pedig alig foly be évente több néhány ezer koro­nánál. Ezt is többnyire a papság erszénj'e s a kath. egyletek pénztá­rai szolgáltatják. Mig a németországi katholiku­sok nagygyűlései 5—6 ezer töme­get produkálnak, Magyarországon csak az előbbi számra zsugorodik össze a nagygyűlés érdeklődőinek sokasága. Mi oka az érdeklődés e nagy hiányának ? Közöny, pénzhiány, szer­vezetlenség ? Legyen bármi, egy ami bizonyos, ha a társadalom hivatott irányitói nem érdeklődnek, azon nem buzgólkodnak, hogy a társadalom minden rétegét intenzív hitbuzgóság járja és hassa át, hát rajta lesznek a társadalmi rend esküdt ellenségei, a fölforgató elemek vezérei, hogy tár­sadalom ellenes tanaik mentül na­gyobb mérvben mételyezzék meg a nép lelki világát s sodorják őket a fölforgató elemek táborába. Amitől azután éppen az irány­adó elemek feje fog elsőben is meg­fájdulni. Éppen itt a 12. órája an­nak, hogy a katholikus nagy tábor is öntudatra ébredjen mélységes szen­dergéséből. Lelkesedni tudjon, vagy ha nem tud, tanuljon, munkásság, intenzív munkára serkenjen a köz­ügy saját vallásának közügye mel­lett. Erre nyer ösztönzést egy ilyen nagygyűlésnek minden iagja. Ha francia kath. testvéreink szom­szédaik, a német katholikusok pél­dáján okultak és tanultak volna, ma nem volnánk kénytelenek egy radi­kális kisebbség terrorizmusa alatt vergődő kormánynak vallásellenes kirohanásairól naponkint ujabb és ujabb hireket olvasni. Ma Franciaországban s széles e világon nem beszélnének a szepará­ció botrányáról ! A német katholiku­sok győztek minden vonalon, fönt és lent — mert összetartok, a fran­cia katholikusok leverettek az egész vonalon, mert szervezetlenek és szét­huzók ! Vájjon melyik példát kövessük? Ha ma beszélnünk lehet és szá­molnunk kell a <szervezett munkásság­ról* vájjon mikor hallunk a szerve­zett öntudatos katholikusságról. Ar­ról a szervezett és munkás katholi­cizmusról, mely egy vasárnapi Jcis­mise hallgatásban, egy kereszt, vagy \ BALATONVIDÉK TAHI! A JA. Őszirózsák. Irta : V. Szűcs Irén. A havasok felől hideg szél fujt s a kis vasúti állomás lámpái még bizonyta­lanabbul világitották meg a szük pálya­udvart. Az utolsó vonatra kevesen vára­koztak ; Szebeni nyugalmazott őrnagy a nejével, két vasúti altiszt és egy öreg parasztasszony. A vonat átjött már az alagúton, mi­kor kocsi állt meg az állomáson. Szürke­ruhás elegáns nő lépett le róla, átsietett a várótermen s megállt az egyik lámpa kö­zelében. A lámpa imbotygó fénye megvi­lágította arcát; valamikor nagyon szép le­hetett, de most halványnak, szenvedőnek látszott. Az őrnagyné fölismerte és barátságo­san közeledett feléje : — Oly rég nem láttunk kedves Berta. Igazán véletlen szerencse, hogy itt talál­kozunk veled ! Kire vársz ? Forray Berta épp oly hideg közö­nyös arccal nézett Szebeninóre, mint előbb a vén hársfa koronájára, mely tul a sine­ken, szemben állt vele. — A. nővérem kis unokahugai, a Horváth — lányok érkeznek ezzel a vo­nattal ,— felelt nagyon röviden. Es mert a vonat éppen beérkezett, odasietett az egyik fülkéhez, hol két szőke fejet pillantott meg. Lesegítette a két kar­csú fiatal leányt, félrehajtotta fátyolukat s vizsgáló pillantást vetett arcukba. Mögöt­tük megszólalt az őrnagy hangja: — Siess Kálmán, oly régóta várunk reád ! Forray Berta kellemetlen meglepe­téssel vette észre, hogy az őrnagy fia ugyanabból a fülkéből lép ki, honnan ő a fiatal lányokat lesegitette — tehát együtt utaztak. Berta sietve kocsiba ültette a fiatal lányokat s röviden elbúcsúzott az őrna­gyéktól. Csak akkor szólalt meg ismét, mikor már a kocsi künn járt az ország­úton. A hangja érdes volt, amint türelmet­lenül kérdezte: — Mióta jöttök együtt Szebeni Kál­mánnal ? — Brassóban szállt föl — szólt fé­lénken Aranka. Ismét hosszas csend következett. A lovak a 11 gy parton ügettek le­felé, sürü sövények között; áthaladtak a néma faluban ; jobbról kis erdő terült el, hol akácfák sárgullottak a holdfényben s amint a szól néha végig söpört az erdőn, leveleik zizegve hullottak a földre. — Milyen szomorú az ősz — sóhaj­tott Janka. — A tél még szomorúbb lehet itt, — tette hozzá halkan Aranka. Egymásra néztek s Berta zavarba jött. Lehunyta a szemét és halkan mintegy ma­gában beszélve suttogta : — Eh, végre is a lányok nem tehet­nek róla, hogy Szebeni Kálmán volt az utitársuk. Kihajolt a kocsiból az utat kémlelve és most már mosolyogva fordult a' lá­nyokhoz : — Nemsokára otthon leszünk. A lovak minden kényszerítés nélkül ügettek tova a hazavezető uton. Bár na­gyon szép őszi este volt, a fiatal lányok mégis örültek, mikor végre megpillantot­ták nagynénjük házát, mely gyermekkoru­kat juttatta eszükbe. Itt töltötték mindig a szünidőt, mint kis lányok s most ősszel örömmel fogadták el nagynénjük meghivá­sát — de jó kedvüket elrontotta Berta nénjiik szeszélyes viselkedése­Janka azon gondolkozott, hogy váj­jon nagynénjük is igy megváltozott-e, mi­kor nővére figyelmeztette, hogy a nyitott folyosón áll Lotti néni. A száp asszony kedvesen integetett nekik s lesietett a kocsihoz. Mindkét lányt karjára fűzte és folytonos kérdezősködés

Next

/
Oldalképek
Tartalom