Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-02 / 35. szám

6. BALATONVIDÉK i906. szeptember 23. egyéb kiadása volt az ok, hogy a hitok­tatói állásra ily összeget meg nem állapit­hatott. Nézetünk szerint azonban nem le­het a városnak nagyobb s fontosabb ér­deke, minthogy a város közönségének gyer­mekei megfelelő hitoktatásban részesüljenek. Fölöslegesnek találjuk e helyütt a valláserkölcsi nevelés nagy fontosságát a jövő generációjának hit és lelki életére való kihatását részletesen fejtegetni. Atérezzük ezt mindnyájan s át is látjuk. Főképpen kétszeres fontossággal bir az, a mostani szociális áramlatok közepette, mikor is azt az ifjúi fogékony szivet szám­talan veszély fenyegeti, hogy hitében, er­kölcsi felfogásában meginogjon s bizalmát veszítve az élet nehéz küzdelmei között elégedetlenkedve, vagy a fölforgató elmek kar­jaiba vesse magát, vagy csüggedt hajótörötté legyen. Ha tehát az eddigi alap nem bizonyult célravezetőnek, keressen a város más alapot. Erre mutatott rá évekkel ezelőtt megyés­püspökünk ő nagyméltósága, mikor a Fe­hér-alapnak egyházi kezelésbe való átbo­csátását a városnál megsürgette. Akkor a város a non possum álláspontjára helyez­kedett azon cimen, hogy a Fehér-féle Szent Márton-alap templomalap. Azt más célra fordítani nem lehet Erre mi azt feleljük, legyenek elsőbbek is templomba járók, azután építsünk temp­lomot. Legyen buzgó eleveu hitélet, majd l^sz akkor templom is, alapnélkül is. Az élő, eleven hitbuzgóság majd megtalálja a módját, hogy a szükséghez képest megfe­lelő templomot építsen. Ne habozzon tehát e város képviselő­testülete Fordítsa nyugodt lélekkel a Fe­hér-féle templomalapot a hitok'atás rende­zésére, meg lehet róla győződve, hogy egé­szen a nagylelkű alapító intenciója szerint cselekszik. Ha Fehér György ma alapít­ványt tenne — nem tenné azt maga sem másra, mint a mondott célra. Mert váro­sunknak nincs ez idő szerint .fontasabb és égetőbb kéidése, mint a hitoktatás rende­zése. A balatonparti vasút. (F- -e.) A balatonparti vasút kiépíté­sének szükségét hiába hangoztatja s hiába sürgeti évtizedek óta két vármegye közön­sége, a kérdés a positiv megvalósítás irá­nyában egyetlen lépéssel sem haladt előre s a tervezgetések stádiumán tul haladni nem bir. A felső Balatonpartnak vasúttal ellá­tása immár elismert országos érdek ; a vasút előnyeivel, annak általános közgazdasági jelentőségével tisztában van az országban mindenki; megépítését or-zágos érdek sür­geti, a közvetlenül érdekelt két vármegye s a parti községek és fürdők egyenesen anyagi előhaladásukat várják a vasúttól. És habár az egész ország közvéleménye sürgetően követeli ennek a vasúti vonalnak megépítését, az mégis folytonosan késik, az építési munkálatok megkezdéseül időn­kint hirdetett időpontok folytonosan hát­rább tolatnak, Ígéretekben, tervezgetések­ben merül ki az egész akció. Ez alkalommal csupán a veszprém-al­mádi-bfüredi-tapolcai vonattal óhajtunk fog­lalkozni, mint a mely az általános véle­mény szerint a legjobban elő van készítve a megvalósításra s a melynek megépítését a legközelebbi jövőben várják. A legutóbbi időkig az képezte volna az épités megkezdésének akadályát, hogy Zalavármegyenek a vasút építéséhez hoz­zájárulást kimondó határozata nem nyert kormáuyhatósági megerősítést, A tavasszal azonban ez akadály eltűnt. Zalavármegye hozott ujabb, az időközi kormány kívánal­mainak megfelelő határozatot s ez a kor­mány által is jóváhagyatott. A kihirdetett akadály tehát nem létezett, már. És a vas­út építésének engedményesei az időben hirdették is, hogy most már nem is fog késni az épités, ez év őszével föltétlenül kezdetét veszi. Zala- és Veszprémmegyék törvényhatóságához s Veszprém városhoz adtak is be abban az időben kérvényt az engedményesek, melyben a vasútra meg­szavazott hozzájárulási összegek egy har­mad részének utalványozását kérték. Vesz­prém vármegye s Veszprém város, habár bizonyos fönntartással, megszavazták a ké­relmet s folyósították a hozzájárulási ösz­szeg egy harmad részét akkorra, mikor a vasút építése tényleg kezdetét veszi. Ilj'en szcenirozás után mindenki mél­tán hihette, hogy csakugyan megkezdődik az ősszel az épités. Sajnos, ez a hiedelem jóhiszemű, de korai volt. Az építésből nem lesz semmi sem ez évben s előreláthatólag jó pár évig se Mert ujabb nehézségek merültek föl a finanszírozás terén. A finanszírozásra vállal­kozott Agrár-bankkal ugyanis nagyjában létrejött a megállapodás s csupán mintegy 30—40 ezer korona évenkint visszatérő ösz­szeget kellett volna még a bank javára biz­tosítani. Ezt az összeget valami formában a kormánytól kellett volna kieszközölni. A mult hónapban Keszthelyen tartott gaz­dagyülésen a kormány ott megjelent tag­jánál történt is puhatolódzás, sőt egj renes kérelem is lett előterjesztve, a miniszter azonban ugy itt, mint később a központ­ban megismételt kérelmet a leghatározot­tabban visszautasította. Évenkint negyven­ezer korona tehát födözetlen, ez összeg te­kintetében a bank nincs biztosítva, biztosí­tás nélkül pedig nem kezdi meg az építést. Lehet, hogy más bank kedvezőbb föl­tételekkel vállalkoznék a finanszírozásra, mint az Agrárbank ; történtek-e tárgyalá­sok e végből vagy sem, az ezúttal nem tartozik a kérdésre s egyébként is tisztán az engedményesek dolga. Egy másik akadálya is van azonban a vasút közel jövőbeni megépítésének, az imént emiitett pénzügyi okon kívül. És ez az, hogy ujabban eltérés történt a vasút menetirányának eddigi tervétől. Mert a legújabb terv szerint a vasút nem Veszprémből indulna ki, hanem Szé­kesfehérvár felől, de azért, még sem Szé­kesfehérvárról. A cél az volna tudniillik, hogy közvetlenül állami vonalon lehessen Budapestről a felső Balatonjiartra jönni, a Déli vasút közvetítésének igénybevétele nélkül. Ezért a balatonparti vasút a buda­pest-fiumei vonalból, illetőleg az ezen vo­nalhoz csatlakozó, a máv. kezelésében levő adony-szabolcsi h. é. vasút Bőrgönd állo­másából indulna ki s a Mezőföld felső ré­szén, Kenesén át jönne Almádi Balatonfü­red stb. érintésével Tapolcáig. Veszprém ez esetben természetesen csak szárnyvona­lat kapna. Ez az uj menetirány. Természeiesen ez az uj irány műsza­kilag sincs annyira kidolgozva, hogy az építést mostanában meg lehetne kezdeni. A vasútépítés megkezdése tehát is­mét el fog odáztatni. Ezért az elkeseredés a Balatonpart közönségének körében. E'ért a Balatonszö­vetségnek legutóbbi ülésén hozott ama ha­tározata, hogy ha a vasút építése az ősszel meg nem kezdőd.k, tizezer főből álló de­putáció fog a belügyi, földmivelésügyi és kereskedelmi miniszterek elé járulni. A deputációktól azonban, még ha az olyan impozáns lesz is, mint a Balatonszö­vetség által tervezett s megvalósítható lesz is, fizikailag, tízezernyi embernek deputá­cióba összeállítása, még sem lehet sokat várni. A minisztereket ma már nagyon hozzá szoktatták a deputációkhoz s biztató ígéretnél többet egy ilyen monstre depu­táció is alig kap. Más módon kell a bajon segíteni : A vicinális törvény megalkotását kell sür­getni. Vétessék föl a törvénybe olyan ren­delkezés, hogy ha egy vonal engedménye­sei bizonyos számú év alatt nem kezdik meg az építést, a részükre kiadott enge­dély hatályát veszíti. Mert miért kelljen egy olyan vitális érdeket érintő vasúti vonal — mint a ba­latonparti vonal — meg vagy meg nem építésének kizárólag két-három embertől függni. A mai állap.ot mellett ez igy van. És & ezért nagy a felháborodás a Balaton menti közönség körében. Es ennek a föl­háborodásnak szélső hullámai ma már a kormányt ostromolják. A közönség a kor­mányt kezdi okozni, mert a kormány hosz­s/.abbitja meg évről-évre az előmunkálati engedélyt s a kormány ténykedésével válik lehetővé az a játék, mely a vasút építésé­nek ujabb és ujabb időpontra tüzesével s a kitűzött idők ujabb és ujabb elhalasztá­sával érzékenyen érinti a Balatonvidék s az ország közönségét. A Balatonszövetség legutóbbi ülésén már meglehetős éles han­gok hallatszottak a kormány ellen, pedig akkor és ott csak a beavatottak tudtak ar­ról a két ujabb mozzanatról, amit föntebb ismertettünk. A mozgalmat lecsillapították s csupán a tizezer főnyi deputáció elhatá­rozása lett belőle. Nagy szükség volna tehát arra, hogy maga a kormány nytrgtassa meg az érde­kelt közönséget. A mai politikai viszonyok igen alkalmasak arra, hogy egyes frakciók háttérben dolgozó alakjai a kormány ellen ingereljék a közhangulatot ; kivált mikor olyan kérdésről van szó, ami százezreket érint s ahol oly tág tere nyílik a kombi­nációknak, mint a balatonparti vasútnál. A kormánynak konkrét intézkedése elhárítana minden kételyt, megszüntetne minden aggodalmat s meg volna az a ha­tása is, hogy megszűnne a balatonparti vasút építésével évtizedek óta űzött mél­tatlan játék. A megalakult iskolaszék figyelmébe. ii. Hány és hány szülő van, ki nem tud mást adni gyerm-keinek, mint amit az is­kola nyuj' nekik rövid 4 év alatt, vagy jobb esetben 6—6 év alatt, míg iskoláztatásuk ideje tart. Sok van aztán olyan is, ki sze­génysége miatt még azt sem adhatja gyer­mekének rendesen. Figyeljük csak meg a beiratásokat ! A kitüí-ött 4 behatási nap alatt a gyerme­kek fe'e, vagy mondjuk 2/ 3-ad része irat­kozik be, a többi lassankint október, no­vember és december hónapokban megy, mikor már a hatóság zaklatása miatt, kény­telen vele. S ha az elmaradás, későn jö­vés okát tudakoljuk, megtudjuk, hogy nem volt a szülőknek pénze a beiratásra, vagy pedig a 10—12 éves gyermek könnyebb naps7ámba voltlíenj'telen járni, hogy szegény szülőinek megélhetését tőle telhetőleg e'őse­gii*e. A későn jövő gyermekekre nézve az r tanév egészen elveszett, mert 50—60 gyermek mellett velük külön nem foglal­kozhatik a tanító. Ez is olyan dolog, aminek megszün­tetése sok áldással járna s szociális bajaink egyikének orvoslása volua. Az iskolára is jó hatással lenne, mert nem fordulnának elő oly esetek, hogy az első osztályokba 9—10, sőt idősebb gyer­mekek járnak együtt 7 éves gyermekekkel s az iskolakeiülés közben rájuk ragadt sok­féle rosszasággal valósággal megmételyezik az ártatlan gyermekek lelkét. A legszigorúbb ellenőrzés, a leggon­dosabb nevelés sem mentheti meg az osz­tályt, attól, hogy az ilyen gyermekek visel­kedését, többé-kevésbbé el ne sajátítsák, mert mint fentebb mondtam, a rossz köny­nyebben ragad, mint a jó. De nemcsak a nevelésre, hanem az oktatásra nézve is káros hatással van az ilyen gyermek jelenléte egy-egy osztályban. A tanítók türelmét az ilyenek próbál|ák ki leginkább. Óráinak legnagyobb részét fe­gyelmezéssel kénytelen eltölteni az egész éven át. Igazán, minden erejét, meg kell feszítenie, hogy az ev végével eredményt, tudjon felmutatni. Nehéz, sok türelmet igénylő pálya a tanítói pálya. Működésük nehézségeit min­denki tudja, érzi, hol csak gyermek van a

Next

/
Oldalképek
Tartalom