Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-08-05 / 31. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. augusztus ő. 31. szám. LATOMVIDEK Politiliai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL m. volt Kaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat Előfizetési árak; a szerkesztőség ciméie kérünk. Egész évre . . ... 10 kor. — /.'. Fél évre... . . 5 — ,, Kéziratokat nem adunk vissza. Negyed évre 2 ,, 50 Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. Agrárbetyárok . . . (*) Nemzetes uraim ! Szólok az urakhoz ! Bizonyára ösmeretes önök előtt nemzetes uraim, hogy pár évek­kel ennek előtte az önök egy tisz­telt ősét, a töröktáncoltató Kinizsi Pált s vele és benne az egész magyar nemzetet egy Vázsonyi Vil­mos nem demokrata, lekurturbes­tiázta ! Akkor önökkel tisztelt nem­zetes urak az egész magyarság föl­fortyant. Kicsiben mult, hogy meg nem linchelték ezt a «szókimondó» demokratát, ki nem átallott az egész nemzet önérzetének arcába vágni ! Hanem ugye nemzetes urak, mégis csak legjobb orvos — az idő? Minden sebet begyógyít az ! Vilmos, a demokrata ostorcsapásának sebeit is ! Es az akkor megszeppent de­mokratán ismét kitört az ősi virtus. Neki bátorodott ! Akkor a históriai magyarságot bestiázta le ez a demokrata, most önökre került a sor tisztelt nemze­tes urak ! Önöket tisztelte meg az agrárbetyár titulussal. Nem tudom, mi nem tetszik ennek a demokratá­nak ? Az-e, hogy még mindig az önök kezén van a magyar földnek tetemes része, vagy, hogy nem csap­tak föl mindnyájan tisztelt földbir­tokos nemzetes urak földosztó szo­ciáldemokratának s nem falták fel Polónyit, avagy Apponyit s nem a nemzetköziekkel, hanem a néppárt­tal állják még mindig a koaliciót?! Csak annyi bizonyos, hogy a birto­kos magyarság sehogy sem fér leg­újabban Vázsonyi begyébe ! Haragjának jeléül egy demok­rata rúgással tisztelte meg. Ezért agrárbetyárok a magyar birtokosok Vázsonjá és demokrata társainak szemében. A magyar birtokos osztály sok századon át volt a haza egyik leg­erősebb oszlopa. Vérével és életével védte azt. Bél^és otthont fizers ffit j^ Vázsonyiéknak is ! Lovagiasságának, vendégszerete­tének hire hetedhét országokat járt be. Takarékosságáról, üzleti szelle­méről s spekulációiról azonban an­tul kevesebbet jegyzett föl Klió ! így történt meg, hogy mig más üzleti szellemben excellálók hirtele­nében rengeteg vagyonhoz s pénz­hez jutottak a nemesi kúriák észre­vétlenül csúsztak ki — az agrár­betyárok kezéből. Hát ez bizony baj! Fő hiba! De még sem ok és jogcim arra, hogy némely demokrata leagrárbe­tyározza ezt a hibáiban is dicsősé­ges és becsületes multu birtokos osz­tályt. Tekintetes és nemzetes urak ! Tetszik-e ez önöknek ? Lám, lám ! Évekkel ezelőtt, nem is olyan ré­gen, mi sem volt divatosabb s tet­szetősebb valami, mint a katli. klé­rus lepocskondiázása . Es a papság szidalmazása és ócsárolása nem igen keltett különösebb emóciót még az önök lovagias lelkületében sem tisz­telt nemzetes urak. Sokan meg ép­pen vagy jóakaró semlegességgel, vagy mi több, k^t;y^dö,sisivvel vet­tek a rutabbnál-rutabb méltatlan támadásokat. Sőt némelyek maga­tartása a tiszte 11 nemzetes urak kö­zül szinte bátorítani látszott a gáncs nélküli sajtólovagokat a továbbiakra! Azonban a papság állandó támadása nehéz falatnak bizonyult. Megnyomta a sajtólovagok s közönségük gyom­rát is. Ujabb falat kell nekik, amm kérődzliessenek. Itt vannak önök A BALATON V1DEK TÁHC A JA. Toloncuton. A pályaudvar előtt megállt a jól is­mert zöld toloiickocsi, s a fogliázőr kísé­retében bárom csavargó szállt ki belőle. Az egyik ötven éves lehetett. Őszbecsava­rodó kuszált hajjal. Beteges, sápadt arcára a börtön levegője rányomta bélyegét. A másik kettő még fiatal suhanc volt, alig husz évesek. Sietve mentek keresztül a kí­váncsiak tömegén, AZ őr egykedvűen kö­vette őket Az elkülönített szakaszban már könnyebben érezték magukat és mint a gyermekek, kik először utaznak vonaton, néma örömmel foglalták el helyeiket. Szót­lanul bámulták a sürgő-forgó tömeget, el­kábította őket a zaj, a lárma, a tolató ko­csik dübörgése. Azután hosszat füttyentett a vonat s lassan méltósággal indult ki a födött pályaudvarból. Künn a szabad természet ölén meg­részegülten a szabadság szellője által da­gadó érzelmekkel utaznak a csavargók. A végtelen kalászos rónaságon felejti szemét az öreg. Álmodozva követik az el­eltünő városok ós falvak egyforma kis ál­lomásai és szemei könnyel telnek meg. A társa zavarta fel merengéséből. Bi­zalmaskodva a vállára ütött s jókedvűen kérdezte : — Mit busulsz öreg ? Nem felelt, mintha nem is hallotta volna. — Taláu nem örülsz ennek a szép világnak, vagy tán jobban szereted a kó­tert ? A má^ik is odaszólt : — Félsz taláu hazamenni ? — Nem. Mogorván, dacosan felelt, de azért szemét mélyen lesütötte. — Hová való vagy ? — kérdazte kis idő múlva az első. — B. . . i-ből. t — Mi a mesterséged ? Az öreg büszkén emelte fel a fejét. — Ügyvéd vagyok. — Ügyvéd ? ! - röhögött fel mind a kettő. Tedd bolonddá az öreg apádat. Az öreg azonban dühösen toppantott a lábával — Ügyvéd voltam hát. Mit nevettek azon ? Ur voltam. — Aztán, hogy kerültél ide ? — Hogy. . . . Hát ugy ! Kis szünet állott be a beszédben. A két csavargó azon gondolkodott, nem akar­ja-e becsapni az öreg. — Loptál talán ? — Nem. — Sikkasztottál ugy-e ? Az öreg ismét nem felelt. Behunyta szemét s ugy tett, mintha aludnék. A két csavargó azonban, kiket bán­tott ez a makacs zárkózottság, tovább fag­gatta. — Mennyit ültél ? — Öt évet — felelte mogorván és kelletlenül. Sirolin Hadi «« Mrlcyat éa a testsúlyt, aeeszfls­teti i kBta&fétt, váladékát, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza elleti számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenki* „Boehe" eredeti csomagolást. F. Hcfintno-Li Roehe & C*. Basel (STÁJC), §9 Roehe íí Kapható orroai rendeletre a fyéfy"**"*­ban. — Ara flvageaktat 4.— koroaa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom