Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

1906. juliu s 22. BALATONVIDÉK ff körülbelül 4—B száz palack borral, melyek közt jobbnál-jobbakat találhatunk. Csinos, fehérruhás leányok kínálgatják a látogatót, egy-egy pohár borért 10, 16, pezsgőért pedig 50 fillért szedve. Hogy a borkóstoló szép látogatottságnak örvend, azt mutatja a félre rakott üres üvegek nagy száma. A teremben buffet is vau. A uyugoti fal mel­lett Reischl Imre sörgyáros kiállítása van, hol friss sört mérnek egész nap. A terem északi falát Regensperger István III. polg. isk. tanuló szép víz- és olajfestményei dí­szítik. A negyedik termet vidékiek töltötték meg. Itt találjuk a Magyar Mezőgazdák Orsz. Szövetségének gépkiállítását. A gé­pek közül különösen a költő-gépnek a a csirkenevelőuek volt állandóan sok nézője. Morgenstern Arlhur (Zalaapáti) tulipános préselt homoktéglából készfiit pavillonja is igen tetszetős. Az emeleti folyosót a nagykanizsai »Pátriát pótkávégyár foglalta el, igen csi­nos pavillonban állítva ki a gyár készítmé­nyét. Itt minden látogató egy kis papír­zacskóban mintát kap a pótkávéból, azon­kívül a délutáni órákban pompps feketével kedveskedik két csinos fehérruhás kisasz­szonyka. Az emeleti első teremben találjuk a legszebb dolgokat. Az Apatini Kosárfonók Szövetkezetének és Stiegler Boldizsár m. kir kosárfonó mesternek művészi munkái­ban gyönyörködhetünk. Igazán, szinte hi­hetetlennek látszik az ember előtt, hogy azokat a szebbnél-szebb filigrán munkákat nem művészek, hanem a föld inuukásnépe csinálja. Hogy ezek a munkák legjobban megnyerték a közönség tetszését, azt mu­tatja az, hogy alig van már tárgy, ami el nem kelt volna. Méltó társa e csoportnak Gyarmathy Zsigáné (Bánfihuuyad) kalotaszegi > Varrot­tas* kiállítása, melyet már egy ízben volt szerencsénk látni, az Otthon-kör karácsonyi vásárján, valamint a hetéuyi azsour mun­kák is, melyeket a Komárommegyei Hitel­szövetkezetek Aruraktára állított ki. A második teremben a turcsiscsei háziipari telep és Durzsa Sándor kosárfonó (Keszthely) szép munkáit találjuk. Itt van Sujánszky József könyvkötő kiállítása is. Szép és ízléses diszitő munkái általájos tet­szést kellettek. Az udvart a mező- és borgazdasági gépkiállítás foglalja el. Találhatunk itt mindenféle ujabb szerkezetű gépet, miért is gazdáinknak igen ajánljuk a kiállítás e részének alapos megtekintését, tanulmá­nyozását. Weiser J. C. (Nagykanizsa) Hoflier és Soliranz (Budapest) és Mátrai Feik és tár­sa (Bpest) állítottak itt ki szebbnél-szebb dolgokat. Ezzel befejeztük volna kőrútunkat a kiállításban, mely egészében igen szépuek és sikerültnek mondható. Vannak azonban dolgok, miket nem hagyhatunk megjegyzés nélkül. Ugy tudjuk, hogy kiállításokon min­denki csak a saját készítményét mutathatja be neve alatt, nem pedig a másét. Itt megtörtént, hogy a kiállitott tárgyról, me­lyet, az illető saját neve alatt, állított ki, kisült, hogy nem az ő készítménye s hogy hogy sem, időközben meg rákerült az >ide­gen áru« jelző cédula s a jury mégsem diszkvalifikálta, sőt elismerő oklevéllel tün­tette ki. Általában a juryre az a panasz, hogy nem voltak benn szakértők s hogy bírálatát gyorsan és felületesen végezte. A kiállítás rendezéseért különben el­ismerés illeti a Gazdakört, különösen pedig annak két agilis tagját, Berger Károly in­tézőt és Fáber Sándor tanárt, kik heteken át fáradtságot nem ismerő buzgósággal dolgoztak a kiállítás sikeréért. A miniszter érkezése. Darányi miniszter kíséretével, két fő­ispánnal és számos országos képviselővel délben érkezett Budapestről. A fellobogó­zott pályaudvaron sok száz főnyi közönség élén Hertelendy Ferenc volt főispán, a me­gyei gazdasági egyesület elnöke üdvö­zölte. Gyermeki szeretettel, hálával fogad­juk, ugvmond, méltóságodat, a magyar föld atyját, aki a Balaton-kultusz ápolásával nagy áldást hozott vidékünkre. A minisz­ter válaszában megköszönte a fogadást. Bi­zalommal jött, úgymond, és ezt a bizalmat kéri a közönség részéről. Szivén viseli a Balatonvidék fölvirágozt.atását, kivánja, hogy a mai nap is szolgálja Keszthely és vidékének fejlődését. A miniszter azután kíséretével hosszú kocsisorban, négyes fo­gaton a városba hajtatott. A Kossuth La­jos-utca végén gyönyörű diadal kapu várta. A minisztei a gazdasági tanintézetbe haj­tatott, ahol először a tanári kar, majd a képviselőtestület ós Gazdasági Hitelszövet­kezet tisztelgését fogadta. Itt fogadta a ta­polcai választókerület küldöttségét is, mely arra kérte a minisztert, hatna oda a kor­mánynál, hogy végre-valahára építéssé meg a balatonparti vasutat, amely legfontosabb érdeke a vidék egész lakosságának. A mi­niszter a kérelem teljesítését kilátásba he­lyezte. A miniszter kíséretével ezután meg­nézte a gazdasági egyesület által rendezett kiállítást. A vendégeknek különösen tetszett a híres balatonmenti borok kiállítása. Dél­ben félkettőkor társasebéd volt a Hungá­ria szállóban. Az Orsz. Gazdaszövetség közgyűlése. Délután 3 órakor a Hullám szállóban közgyűlésre jöttek össze az Orsz. Gazda­szövetség tagjai, melyet Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter hosszabb beszéd­del nyitott meg. Legelső kötelességének tartja, hogy Károlyi Sándor gróf örökös tiszteletbeli elnökről és alapítóról megem­lékezzék, kivel harminc évig volt, alkalma közállapotainkról beszélgetni és többször panaszkodott nekünk, hogy nálunk ered­ményt, csak mily nehezen lehet elérni. A Gazdaszövetség az elmúlt évben legtöbbet vesztett : megalapítóját, tiszteleti elnökét, áldozatkése mecenását vesztette el. Az el­nöki megnyitó után Gaal Gaszton indítvá­nyára Wekerle Sándor miniszterelnököt, mint a kormány fejét, Andrássy Gyula gró­fot, Mezőssy Béla államtitkárt, táviratban üdvözölték. Üdvözlő táviratot küldött a közgyűlés Dessewffy Aurél grófnak, az O. M. G. E. elnökének is. Ezután Majláth József gróf tartotta meg előadását Le Play társadalmi munkás­ságáról. Majláth gróf után Ereky Károly a modern agrárpolitikáról tartott felolvasást. E kérdéshez Kodolányi Antal hozzászólva, nem osztja Erekynek azt a nézetét, hogy a nagybirtokok el lennének haayagolva. A termelést nálunk a munkáskéz hiánya, a klima s a rossz hitelviszonyok befolyásol­ják. Jancsits Endre a szövetkezeti bérle­tekről tartott előadást. Bernát István igaz­gatói jelentése kapcsán Pallavicini Ede őr­gróf javaslatot terjesztett elő, amely kiván­ja, hogy a szövetséghez tartozó gazdakö­rök indítsanak mozgalmat, a megyei dülő­utak ós a mezőgazdasági gyáripar fejlesz­tudom, hogy abba szerelmes . . . vagy mi a csoda. Szerelmes .... szerelmes . . . édes jó Istenem 1 hát iszen lehet, mert ha háziúr nincs, csizmadiának is van kelete. Mondja inkább, hogy szamárnak. Az is helyes, hozzátéve, ha ló nincs. Mikor már annyira feltüzeltem házas­sági ajánlatommal Zacekot, hogy halmaz­állapota kezdett cseppfolyóssá változni (ol­vadott szegény) és mikor már a családala­pítás boldogságának tengerét oly magasra korbácsoltam, hogy a Csimborasszo ahhoz képest kis Khonná törpült, magára hagy­tam szegény ördögöt, hadd dühöngje ki magát. A magyar embernek az a szokása, hogy minden izgalmas jelenet után aludni szokott. Ám Zacek barátunk Szvatopluk ivadékának vallotta magát s igya magyar ember eme jeles tulajdonságát nem volt semmi szándéka szivecskéjébe beleplántálni; azért egyszerűen berohant hozzám és kö­telezett kegy vesztés (értsd : ingyenlakás) terhe alatt, hogy Tulipánkát részére hala­déktalanul megkérjem. Rohantam azonual a föld sebességé­vel. Zacekot nem vittem magammal, mert olyan komisz ábrázattal és amolyan sze­mita orral a Balatoni muzeumba igen, de leánykérőbe menni nem lehet. Mélyen tisztelt Sapszly ur ! fontos ügyben jöttem. Van szerencsém tekintetes följárás­biró ur. Amint látom becses cipőjének sarka .... Remélem nem hiába járok . . . Sót ellenkezőleg. A sok járással a ha­zai haldokló csizmadia ipart, méltóztatik feltámasztani. Téved Sapszly ur ! En sokkal ideáli­sabb ügyben járok. Kérem becses figyel­mét, Sapszlyné asszonyság és Tulipán kis­asszony szives jeleidétét. Mélyen tisztelt hölgyek és urak ! . . . Azaz : tisztelt Sapszly ur ! Az Öu becses házát (En csak árendás vagyok kérem ás­san.) nagy szerencse érte. Fortuna isten­asszony beköltözött becses lakásába, (Be bizony kérem ; már pedig annak most lesz már 30 éve. Akkor volt az az igen rossz esztendő.) . . . hogy átölelje karjaival min­denekelőtt a ház urát . . . (Isten m» nts meg, most már vénségünkre.) s azután az egész családot Van a házban egy tisztes ifjú, ki rávetette szemét , . . (Bár a feje­lés csizmákra meregetné a kancsal szemét.) s szive teljes vonzalmával megajándékozta. (Na, majd holnap kidobom a gazembert !) De nemcsak szivét ajándékozta oda, (Sze­gény koldus, talán csak nem azt az egyet­len csirizes nadrágját?) hanem ezt a szép házat is, amelyben már évek óta van sze­rencsénk a legelőnyösebb feltételek mellett lakozni. Hogy ki az ? Kitalálhatják. Ezer bocsánat, én arra a gazember Adám segédre gondoltam .... mert nem mertem remélleni, hogy a tekéntetes házi ur . . . . minő iparpártolás ! Fogadják atyai áldásomat. Mindnyájan halomra borulva (rajtam ült Sapszlyné) áldottuk a házasság közve­títői intézmény bölcs feltalálóját. Kiszaba­dítva magamat Sapszlyné asszonyság po­lip karjai közül, vágtattam az örömhírrel Zacekhoz, ki ép hidegvizes ruhával boro­gatta a — szivét. Másnap a boldog vőlegényt összekap­tam és vágtatást rohantam vele paphoz, anyakönyvvezetőhöz, kérvén őket, hogy Magyarország és kapcsolt részeiben a leg­sürgősebben kötött házasság módjára Za­cekot a házasság édes jármába be igasze­gezni méltóztassanak. Sürgöny fizetve. Nagyon helyesen cselekedett édes Korbács ur — mondta Sapszlyné asszony­ság — mert még valami irigy teremtés le­verné a lábáról valamelyiket s mily szé­gyen lenne ez egy szegény anyára. Isten ments meg tőle ! A házasság oly gyorsan köttetett, hogy ahhoz a fény gyorsasága haszontalan csigavágtatás. Természetes, hogy minden­ben a főrendező én voltam. Esküvő után — uri szokás szerint — nászútra küldtem őket és pedig nem me­legebb — hisz az utcák öntözetlenek ná­lunk és oly melegek, mint egy közönséges pékkemence — hanem hidegebb vidékre, hogy a klima változata mellett a szüksé­ges nyugalom is meglegyen,{Varsót (Orosz­ország) választottam a mézeshetek nyu­galmas eltöithetésének legalkalmasabb he­lyéül. Az ifjú Zacekpár elutazása után az apósra, tisztelt Sapszly úrra szakadt a házi­gazdaság. Láttak már uraim aranytálakon járó kamarást ? Nem ? Hát a tőke mellől elszólított polgármestert ? Nem ? Hát fő­nyereményt ütött szakácsnét ? Igen ? No

Next

/
Oldalképek
Tartalom