Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

4 BALATONVIDÉK 190G. julius 29. tóse végett. Nedeczky Jenő a Szövetség kebelében birtokforgalmi osztály létesítése tárgyában terjeszte't elő indítványt, amelyet az igazgató-választmányhoz utaltak. Ézzel a közgyűlés véget ért. Az úszóverseny. Mig a Hullám szálló nagytermében a komoly tanácskozás folyt, addig künn a szálló előtt, az úszóverseny megtekintésére gyülekezett, a közönség. Három óra után néhány perccel már ezernyi ember tolongott a kordonnal elzárt területen, várva a távuszók megérkezésére s egyidejűleg a verseny kezdetére. A verseuy gyönyörű időben, óriási közönség jelenlétében folyt le. Védő Batthyány József gróf országgyűlési képviselő, a verseny elnöke Virava János dr. volt. Az eredmények a következők : Távúszás 8 kilométerre. Első Horváth Elemér 2 óra 35 perc. A többi versenyző feladta a versenyt. Ifjúsági verseny. Első Kovács Andor 50 járd, 56 mp., második Virava József 1 p. 4 mp. Ifjúsági verseny száz jardra. Első Zsoldos Károly, második Karchenbaum Emil, 3-dik Kovács György. Mellúszás handicap szá? jardra. Első Barojiyi András 7 p. 55 mp. 6 mp. hátránnyal második Juveutius Károly hátrány nélkül. TJszás 100 jardra. Első Bruckner Lajos 1 p. 16 mp., második Erdős Manó. Gazdászok versenye 300 jardra. Első Erdős Manó 6 p. 11 mp., második Kerner „ladár. Eói angol mórtföldes főverseny. Első Hajós Henrik. Valkoverben 16 p. 43 mp. Hátonuszás handikap 100 jardra. Első Metzner Károly 2 mp. hátránnyal, második Ilendl Kornél 16 mp. hátránnyal. Hölgyek versenye 50 jardra. Első Kurcer Margit, második Kárpáthy Irma. Balatonvidókiek versenye 100 jardra. Első Hoffmann Pál, második Sckeiber Imre 2 p. 10 mp. Balatonvidókiek versenye 150 jardra. Első Rémi Károly 2 p. j 56 mp. Egynegyed angol mértfőldes főverseny. Első Halász, második Brukner Lajos 7 p. 4 mp. Kiss Géza utolsó fordulónál feladta a versenyt. 220 jardos handicap. Első Hajós Henrik 22 mp. hátránnyal, második Farsky Gyula 4 p. 15 mp. Középiskolai tanulók stafétája 150jard. Első a Balaton csapata, Baronyi András, Metzner Károly, Halász, Brachner Lajoá, második a keszthelyi gimnázium csapata. Nyaralók hát ezek büszkesége Sapszly uró mellett alázatossággá zsugorodik. Hiába kezdtem neki köszöngetni, hiába választattam be az iskolaszékbe, hiába vettem át tőle u kapusi tisztséget, a vége az lett, hogy — kidobott. Uraim ! Önök, akik nagy dohányzók vagy alkoholisták, egészségűk megrendülése nélkül le tudnának e rossz szokásról mondani? No hát én sem tudok lemondani az ingyenlakásrói. Inkább felmondtam. . . azaz . . . felpakkoltam és egy alkalmas éjszakán megindultam szent Pállal. Magammal cipelve legdrágább holmimat, *gy babérkoszorút, a melyet az tOrszágos Árendásoknak a Házigazdák ellen küzdő Szövetsége* érdemem elismeréséül ajándékozott. S most nem mondhatom el nagy Széchenyivel, hogy eltartanak barátaim — lakással. Ám a baráti szükkeblüséget (talán inkább szűk lakást ?) bőven kárpótolja a jóisten, ki mindenekről gondoskodik. Itt lakom most a kedves madárkák társaságában. Ök nem kérnek lakbért, sőt ingyen zenéjükkel édessé teszik uj otthonomat. Mindennek dacára — tekintettel az évszakok változandóságára s a gyakori légköri lecsapódásokra, nemkülönben a rendőrság magasfoku érdeklődésére, kérem azokat g. háziurakat, kik ingyenlakást adnak ki, tulipános levelüket a következő cimre küldjék : Tekintetes Kot>ács Kelemen ifjú urnáig volt tollnok, jelenleg önkéntelen szabadságnok Várhely, Sétatér, fő-ut, balról 3, sz. pad. versenye. Első Zzoldos Károly. Vigaszverseny. Első Fauser Imre valkoverben. Az úszóverseny után a «Miniinax» oltószer gyakorlati használatának bemutatását tekintette meg a közönség, melynek bővebb ismertetését lapunk jövő számára hagyjuk fenn. Confetti csata és velencei éj. 8 óra után újra megnépesült a parti sétány. Az ez alkalomra felállított öt darab Kitson izzólámpa s a felgyújtott szines lampionok százai uappali világosságot árasztottak szót a sétány utain tolongó s confettivel vigan dobálódzó emberáradatra. A Balaton sima tükrén lampionos csónakok siklottak tova, gyönyörű látványt nyújtva a szemlélőnek. Felséges, minden tekintetben sikerült este volt ez. Közel 10 óráig tartott a confetti csata, mely után kezdetét vette a Hullám szálló nagytermóbeu a Táncmulatság. Annyi táncolni vágyó fiatalságot nem láttunk egyhamar együtt, mint amennyi erre a mulatságra összejött. A Hullám nagyterme zsúfolásig tömve volt, ugy

% hogy éjfélig mozogni is alig lehetett. Éjfél után j azonban kissé megritkult a tömeg s a hajnali nap első sugarai még vidám jókedvvel táncoló párokat, találtak a Hullám termében. - i —i. Legyünk praktikusak. A proletáriátus egyre növekedik nálunk. Napról napra több azoknak a szerencsétleneknek a száma, akik kenyeret, muukát, foglalkozási kört, kérnek tőlünk, mert az a munkakör, amelyre a képesítést megszerezték, már be van töltve. A proletáriátus kérdése föltótlenül egy másik kérdés fölvetődésóvel is jár. Ez a másik kérdés a pályaválasztás kérdése. Az ilyen nagy horderejű kérdések taglalásánál, amelyek óletbevágóak, mindig a gyakorlati eredmények és tapasztalatok érveit kell figyelembe venni ós sohasem az elméleti argumentumokat, bárminő szépek ós tudósak is legyenek ezek. A pályaválasztás kérdésénél pedig mit mutatnak a gyakorlati eredmények ? Ha szót nézünk azon a szellemi proletáriátuson, amelyet az utolsó évtizedben a mi iskoláink termeltek, meg kell döbbennünk az elénk táruló képen. A iskola produktivitása itt valóságban abban merült ki, hogy egész generációkat nevelt az — óhenhalásnak. Méltóztassék csak megfigyelni azokat az életpályákat, amelyekhez az utat épen az iskola jelöli meg. Ezek az életpályák csupa nyomorúsággal intenek felónk; gond vesződség, nyomor jelzik e pályák mértföldköveit. Nem akarunk e cikk keretében a bizonyító példák egész rendszerével szolgálni, csak épen a mindennapi élet szembetűnőbb példáit idézzük, hogy egy csekélyke, de annál intenzivebb fénysugárral rávilágítsunk az iskola által megjelölt és mintegy ránkkényszeritett pályák hiányaira. Ott vannak a túlzsúfolt orvosi, ügyvédi és hivatalnoki pályák. Nem akarunk beszélni a tanítói és tanári pályákról, amelyekről köztudomású, hogy egyetlen egy megüresedett, tanítói, vagy tanári kathedrára százszámra akad pályázó. Ha szétnézünk azon a szellemi proletáriátuson, amelyet az utolsó évtized termelt, ijedten kell kérdeznünk, hát milyen pályát kell választania az életküzdelmeibe induló ifjú nemzedéknek ? Nos, erre a kérdésre meg van a felelet magában a kérdésben. Csak ezeket a pályákat nem szabad választani. Van ezeken az élethivatásokon kívül a megélhetési utaknak, pályáknak egy egész csatornahálózata, amelyeken mind a boldogulás révébe juthat az ember. A pályák megválasztása dolgában talán nem árt,, ha kissé tanulmányozzuk azon országok viszonyait, ahol nincs proletáriá- í tus, vagy ha van is, de nem jöhet számba. Nem kell tul menni a kontinensen, itt van Németország ! A németek praktikus érzése nem tűri azt, hogy éhenkaló orvosok, pályázati reménységek sovány malasztján élő tanítók, hivatalnokok tapossák az egymás tyúkszemét, akkor, amikor annyi tisztes pálya vau, amelyen igen jól boldogulhat az ember. Ott vau az ipari pályák légiója, a gazdasági ós kereskedelmi foglalkozások ezerfélesége. A német józan gyakorlati erzókkel felismerte e pályák uj kincsesbányáját és feléje terelte a maga uj generációit. Ott, vau követendő példának a britt szigetország, a hatalmas Anglia. Vájjon min alapul állampolgárainak jóléte s önnönmagáuak is hatalma, há nem azon, hogy az ipari ós kereskedelmi ágak fontosságát felismerte. Hanem mi úrhatnám nemzet vagyunk. Nekünk derogál az, hogy fiainkat iparosoknak, vagy kereskedőknek neveljük Minket elkápráztat a cini, a foglalkozások uri máza s nem jut eszüukbe, hogy mikor ezek elnyerésére buzdítjuk fiainkat, akkor voltakópen eljegyezzük őket a nyomorúságnak. Az állam, a társadalom karöltve a szülőkkel igyekezzék praktikus pályák felé terelni az ifjút, akkor sok olyan nagy kérdés is meg volna egyszerre oldva, amelynek megoldása ma magára az államra is súlyos feladatokat ró. így ezek közül való az is, hogy miként is lehessen kielégíteni a sok éhes diplomás embert. A pályaválasztás nehéz ^kérdéseinél tehát csak az lehet az egyetlen okos utmutatás, ha oda irányítjuk ifjúságunkat a gyakorlati életpályák felé. Legyünk praktikusak ! Tanár. Krónika. Julius 28. Ha a krónikás az e heti fürdőélet öszszes eseményeit akarná apróra tollhegyre szedni, hát legalább is e lap felét kellene maga számára lefoglalni. De még igy se győzne egymaga mindent elmondani. Ám az újság írói voltak olyan szívesek, hogy a fürdőesemóiiyeiről külön is megemlékeztek s igy a krónikás nem tehet egyebet, minthJgy röviden ő is felidézi a történteket. Mintegy — szinte ugy lehetne mondani — cerclót tart az események között. A legelső, miről meg kell emlékezni, a Balaton Uszó Egyesület nemzetközi úszóversenye. A verseny — melyről e lap más helyén bőven értesülhet az olvasó — nagyon szép volt. Sőt — mivel nálunk ez volt az első nagyszabású verseny — igen érdekes is volt. Bár, ha valaki azt találná kérdezni, miért, volt szép és érdekes, a kérdezettben hamarjában bennrekedne a felelet. Az cöreg ágyuk» odahaza maradtak. Egyikük a verseny napján messze idegen országban szerzett dicsőséget a magyar uszósportnak. Ezért aztán mégis bocsáthatunk néki az elmaradásért. Üsse inkább az idegeneket, mint honfitársait. Nagyobb hiba volt, hogy a megjelent úszók nagy része is ismeretlen maradt a néző előtt. Szám, szín, versenyprogramul nem mondta meg, ki kicsoda. Igy történt, hogy mikor egyik versenyben négy uszó felállott az iuduló deszkára, a versenybíró kérdésére az egyik versenyző következőkép ismertette az indulókat : Horvát, Halász, Fauser ós én. Persze ebből bajosan tudta meg a közönség, melyik egyik s melyik másik, de főképen, mire leginkább volt kivánosi, Hogy ki is az az céu.» No de azért az elmondottakat ne tessék olyau komolyan venni. Ilyen kis apróságok még a legnagyobb versenyeknél is előfordulnak. Hiszen ezek szolgáltatják a hangos derültségeket. Szép, igen szép volt a verseny, dicséretére a rendezőknek, kiknek mindenek fölött álló érdemük, hogy a fővárosi uszó egyletek s vele sok idegen figyelmét városunk felé terelték. Verseny után a Balaton partján confetti, a Hullám szállóban táncmulatság volt,