Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-30 / 52. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. december 30. 52. szám. F^olitilíai lietilap. MEGJ E LENI K H E TENKIN T EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSIG £ S KIADÓHIVATAL A volt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásoka- és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetést árak. Egész evre Fél évre . IU Kor. 5 „ - /'• Negyed évre ..... 2 ,, 50 , Egyes szám ára ....... 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. Igen ti&ztelt előfizetőinkhez. A cBalatonvidék> mai számával a tizedik évfolj-amot zárja le. Nem minden megilletődés nélkül állunk meg ezen évfordulónál. Mert jelentős idő a tiz év egy vidéki lap életében. Hogy a lezajlott tiz év nehézségei és küzdelmei dacára a «Balatonvidék* ma ís él s a tizenegyedik évfolyamot is megkezdheti, az nem másnak, hanem csak az igazságnak érdeméül tudható be. annak az igazságnak, melyet zászlajára irt s melyhez következetesen hű is maradt. A személyek változtak, de az igazság ugyanaz maradt. És ez volt ami erősségünk, lelkes közönségünk támogatása pedig a mi pajzsunk. Hogy a tiz év küzdelmeiből paizzsal térhettünk vissza s folytathatjuk tovább a munkát. Becsületes célt becsületes fegyverekkel szolgáltunk. Amit a márciusi nagy idők a nemzet minden fiának biztosítottak, a sajtószabadságnak szent jogával mi is éltünk. De mindig csak a köz javára, tisztes célzattal s tiszta eszközökkel kezeltük a szabad sajtó szent jo gát. Ebben keressük okát és magyagyarázatát közönségünk állandó kitartásának ós támogatásának ! Közönségünk e l ámogatása viszont DUZditásul szolgált nekünk arra, hogy a«Balatonvidéket» fönntartsuk s vele közönségünk, valamint e váios és vidékének érdekeit továbbra is önzetlenül szolgáljuk. És mi dolgoztunk tovább, minden iegkisebb anyagi haszon vagy érdek nélkül. Akkor is, mikor nemcsak lokális nehézségek zsibbasztották erőnket, tépdesték munkakedvünket, hanem más (nagyobb nemzeti bajok támadtak) téren is folyt ellenünk a küzdelem. És mi erős kézzel tartottuk a zászlót. Az elvek harcosának SZÍVÓS kitartásával mentünk előre. A közöny e

a;

vik részről, a Tesajnáfás és gáncs másik részről, céljaink és szándékaink meggyanusitása ismét más oldalról, nem törhettek meg bennünket. Mint társadalmi lap, városunk és vidéke érdekeinek voltunk hű szószólói. Igaz viszhangja töreked, tünk lenni közönségünk hangulata nak, kívánalmainak s jogos törekvéseinek. És arra törekedtünk, hogy e viszliangot hallják és megértsék ott is, hová az adressálva volt. A közügyek szolgálata lévén célunk, személyi ügyekkel nem foglalkoztunk, személyeket nem támadtunk s soha nem sértettünk. Szent volt előttünk az egyén és családi tűzhely becsülete, aminthogy annak is kell tekintenie minden sajtóorganumnak, .mely a létjogosultság feltételeit magának vindikálja. Éber figyelemmel kisértük a szociális mozgalmakat. Helyeseltük, támogattuk bennük ami jó, igazságos és méltányos, ellenben elitéltük a társadalmi rend fölforgatását, a Rözbéke megzavarását célzó, liaza és vallásellenes törekvéseket. Rámutattunk a nemzetközi szociáldemokrácia térfoglalásával szemben tanúsított struccpolitika' tarthatatlanságára és ezzel szemben arra az egyedül helyes és célravezető ellenszerre : a szociális tevékenység szükségességére. Mint vidéki politikai lap. nagy politikát nem csináltunk, de ami szent kötelessége minden magyar embernek, erős magyar érzéssel állA BAWIONVIIIÉK TÁRCÁJA. Az én kalapom. — Kánikulai történet. — Irta : Zombory Gyula. Vettem egy kalapot, egy fehér gyökérkalapot, mely utánzata a drága panama kalapoknak. A vidéki rendelők kedvéért azt is megmondhatom, hogy hol vettem! Az Ejkán és Gerő cégnél, a Károly-köruton. olc-so volt, mindössze 6 korona; de azért nem »liig,« csak könnyű Annyit ér éppen, mint a panama kalapok, azzal a különbseggel, hogy azok többe kerülnek. A panauiak mindig sok pénzzel járnak; megmon hatnak Erzsébetfalváú Tehát vettem egy kalapot s miko

r az esti vonattal hazautaztam, a vonat perionján a légvonat lekapta fejemről s az én kalapom röpült a növendék kukoricák fölött, mintha egy nagypénteken megmosdatott szép feliér holló röpködött volna ott. Vártam is, hoty valami lesipuskás nyaraló mikor lő utána flaubeitjéből ? De nem lőtt senki. Eu azonban meg voltam lőve, először 6 koronáig, (egy Kedves kis versemnek az ára volt, azon me legibe adtam ki, a hogy kaptam), másod szor, hogy kalap nélkül kel ett hazamennem. De hát hazamentem gyökéi-kalap nélkül s miután fehér gyapjú turista kalapomat benn hagytam a szerkesztőségben, otthon először is kalap revíziót tartottam, hogy melyik is lenne legalkalmasabb, ilyen forrpontos kánikulában, a jók közöl. Mert — tetszik tudni: hét kalapom van. Mindenféle színárnyalatban és mindenféle fagonban. (Ezt nem tudom magyarul kimondani ) Tehát előszedtem a sifonból (ez is ném-t szó) a kalapokat s kiraktam őket az asztalra; azután szemlét tartottam fölöttük. A szürke kalapom melegnek ígérkezett, meg különben is szomorú emlékek fűződtek hozzá. A téli követválasztáson ugyan is beverték a kormánypártiak, akiknek akkor minden szabad. Félre dobtam. A galambsziu lapos klakk kalapom nagy volt a fejemre. Akárhogy forgattam, leszaladt a fülemig Alig tudtam kitalálni az okát. Eleinte azt hittem, hogy a kalap tágult ki, mint a hogy a fizika törvényei szerint a melegben minden tárgy kitágul. Szidtam a kánikulát. Vagy — gondoltam tovább — talán az én fejem ment öszszébb? (Lehet, hogy a melegben azok meg összehúzódnak.) Már abban állapodtam meg, hogy a fejem ereszkedett, a mi cseppet sein lenne csodálandó dolog, ha elképzeli az ember, hogy éjjel-nappal, furtonfurt (ez se magyar) azt a szegény fejet zaklatja, nyövi az ilyen magamféle ember, a kinek a pennája végén a kenyere. Mennél többet ki tud zsarolni abból a szegényfejből, annál több jön a konyhára. (Konyhám ug3

rati ninc, mert niucs hozzá aszszony, de hát szokás mondás.) Hosszú tépelődés utáu végre rájötTüdöbotegsógek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Heffmanu-La Reehe A V. Oascl (Srájc). Kapható orrow rendeletre a tyífyszertirtkbui. — Art üvígenklnt 4.— korom