Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-30 / 52. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. december 30. 52. szám. F^olitilíai lietilap. MEGJ E LENI K H E TENKIN T EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSIG £ S KIADÓHIVATAL A volt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbizásoka- és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetést árak. Egész evre Fél évre . IU Kor. 5 „ - /'• Negyed évre ..... 2 ,, 50 , Egyes szám ára ....... 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. Igen ti&ztelt előfizetőinkhez. A cBalatonvidék> mai számá­val a tizedik évfolj-amot zárja le. Nem minden megilletődés nélkül ál­lunk meg ezen évfordulónál. Mert jelentős idő a tiz év egy vidéki lap életében. Hogy a lezajlott tiz év ne­hézségei és küzdelmei dacára a «Ba­latonvidék* ma ís él s a tizenegye­dik évfolyamot is megkezdheti, az nem másnak, hanem csak az igaz­ságnak érdeméül tudható be. annak az igazságnak, melyet zászlajára irt s melyhez következetesen hű is ma­radt. A személyek változtak, de az igazság ugyanaz maradt. És ez volt ami erősségünk, lelkes közönségünk tá­mogatása pedig a mi pajzsunk. Hogy a tiz év küzdelmeiből paizzsal térhettünk vissza s folytat­hatjuk tovább a munkát. Becsületes célt becsületes fegy­verekkel szolgáltunk. Amit a már­ciusi nagy idők a nemzet minden fiának biztosítottak, a sajtószabad­ságnak szent jogával mi is éltünk. De mindig csak a köz javára, tisz­tes célzattal s tiszta eszközökkel kezeltük a szabad sajtó szent jo gát. Ebben keressük okát és magya­gyarázatát közönségünk állandó ki­tartásának ós támogatásának ! Kö­zönségünk e l ámogatása viszont DUZ­ditásul szolgált nekünk arra, hogy a«Balatonvidéket» fönntartsuk s vele közönségünk, valamint e váios és vidékének érdekeit továbbra is ön­zetlenül szolgáljuk. És mi dolgoz­tunk tovább, minden iegkisebb anyagi haszon vagy érdek nélkül. Akkor is, mikor nemcsak lokális nehézségek zsibbasztották erőnket, tépdesték mun­kakedvünket, hanem más (nagyobb nemzeti bajok támadtak) téren is folyt ellenünk a küzdelem. És mi erős kézzel tartottuk a zászlót. Az elvek harcosának SZÍVÓS kitartásával men­tünk előre. A közöny e a; vik részről, a Tesajnáfás és gáncs másik részről, céljaink és szándékaink meggyanu­sitása ismét más oldalról, nem tör­hettek meg bennünket. Mint társadalmi lap, városunk és vidéke érdekeinek voltunk hű szószólói. Igaz viszhangja töreked, tünk lenni közönségünk hangulata nak, kívánalmainak s jogos törek­véseinek. És arra törekedtünk, hogy e viszliangot hallják és megértsék ott is, hová az adressálva volt. A közügyek szolgálata lévén célunk, személyi ügyekkel nem foglalkoz­tunk, személyeket nem támadtunk s soha nem sértettünk. Szent volt előttünk az egyén és családi tűzhely becsülete, aminthogy annak is kell tekintenie minden sajtóorganumnak, .mely a létjogosultság feltételeit ma­gának vindikálja. Éber figyelemmel kisértük a szociális mozgalmakat. Helyeseltük, támogattuk bennük ami jó, igazsá­gos és méltányos, ellenben elitéltük a társadalmi rend fölforgatását, a Rözbéke megzavarását célzó, liaza és vallásellenes törekvéseket. Rámutattunk a nemzetközi szo­ciáldemokrácia térfoglalásával szem­ben tanúsított struccpolitika' tartha­tatlanságára és ezzel szemben arra az egyedül helyes és célravezető el­lenszerre : a szociális tevékenység szükségességére. Mint vidéki politikai lap. nagy politikát nem csináltunk, de ami szent kötelessége minden magyar embernek, erős magyar érzéssel áll­A BAWIONVIIIÉK TÁRCÁJA. Az én kalapom. — Kánikulai történet. — Irta : Zombory Gyula. Vettem egy kalapot, egy fehér gyökér­kalapot, mely utánzata a drága panama ka­lapoknak. A vidéki rendelők kedvéért azt is megmondhatom, hogy hol vettem! Az Ejkán és Gerő cégnél, a Károly-köruton. olc-so volt, mindössze 6 korona; de azért nem »liig,« csak könnyű Annyit ér éppen, mint a panama kalapok, azzal a különb­seggel, hogy azok többe kerülnek. A pa­nauiak mindig sok pénzzel járnak; meg­mon hatnak Erzsébetfalváú Tehát vettem egy kalapot s miko r az esti vonattal hazautaztam, a vonat per­ionján a légvonat lekapta fejemről s az én kalapom röpült a növendék kukoricák fö­lött, mintha egy nagypénteken megmosda­tott szép feliér holló röpködött volna ott. Vártam is, hoty valami lesipuskás nya­raló mikor lő utána flaubeitjéből ? De nem lőtt senki. Eu azonban meg voltam lőve, először 6 koronáig, (egy Ked­ves kis versemnek az ára volt, azon me legibe adtam ki, a hogy kaptam), másod szor, hogy kalap nélkül kel ett hazamen­nem. De hát hazamentem gyökéi-kalap nélkül s miután fehér gyapjú turista ka­lapomat benn hagytam a szerkesztőségben, otthon először is kalap revíziót tartottam, hogy melyik is lenne legalkalmasabb, ilyen forrpontos kánikulában, a jók közöl. Mert — tetszik tudni: hét kalapom van. Min­denféle színárnyalatban és mindenféle fagonban. (Ezt nem tudom magyarul ki­mondani ) Tehát előszedtem a sifonból (ez is ném-t szó) a kalapokat s kiraktam őket az asztalra; azután szemlét tartottam fölöt­tük. A szürke kalapom melegnek ígérke­zett, meg különben is szomorú emlékek fűződtek hozzá. A téli követválasztáson ugyan is beverték a kormánypártiak, akik­nek akkor minden szabad. Félre dobtam. A galambsziu lapos klakk kalapom nagy volt a fejemre. Akárhogy forgattam, le­szaladt a fülemig Alig tudtam kitalálni az okát. Eleinte azt hittem, hogy a kalap tágult ki, mint a hogy a fizika törvényei szerint a melegben minden tárgy kitágul. Szidtam a kánikulát. Vagy — gondoltam tovább — talán az én fejem ment ösz­szébb? (Lehet, hogy a melegben azok meg összehúzódnak.) Már abban állapodtam meg, hogy a fejem ereszkedett, a mi csep­pet sein lenne csodálandó dolog, ha el­képzeli az ember, hogy éjjel-nappal, furton­furt (ez se magyar) azt a szegény fejet zaklatja, nyövi az ilyen magamféle ember, a kinek a pennája végén a kenyere. Men­nél többet ki tud zsarolni abból a szegény­fejből, annál több jön a konyhára. (Kony­hám ug3 rati ninc, mert niucs hozzá asz­szony, de hát szokás mondás.) Hosszú tépelődés utáu végre rájöt­Tüdöbotegsógek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Heffmanu-La Reehe A V. Oascl (Srájc). Kapható orrow rendeletre a tyífyszertirtk­bui. — Art üvígenklnt 4.— korom

Next

/
Oldalképek
Tartalom