Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-10-28 / 43. szám

X. évfolyam . K eszthely, 1906. október 28 . 43. szám. ¥ Politikai hetilap. MEGJELENIK HETEN-KINT EGYSZER: VASÁRNAP. KESZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • d. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési iuegbizásoka f és reklamációkat & szerkesztőség ciméi e kérünk. Kéziratokat nem s'Junk vissza. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 10 kor. — p. 5 i, — ii Negyeil évre . Egyes szám ára Nyllltér petltsora alku szei SZER » volt ga Rákóczi ünnepe. Tegnap óta magyar földön pi­hen az, ki két századon át a szám­űzetés földjén, a hontalanság szo­morú sirjában porladozott: II. Rákó­czi Ferenc fejedelem. Áldott legyen a magyarok ki­rálya, ki megnyitotta Neked dicső fejedelmünk az ország kapuit s vé­get vetett fejedelmi nemes tettével hontalanságodnak. Jöhetsz már Te legnemesebb, ki elhagyatva, meg­alázva aludtad száműzetésed siri ál­mát. Vége már! Jóvá téve a régi bün ! Emlékedről letörölve a leg­méltatlanabb, a legigaztalanabb vád ! Megaláztattál, de megdicsőülés vár érte Téged azon a földön, men­nek szabadságáért senki sem áldo­zott és szenvedett többet. Üdvözlünk dicső fejedelmünk ! Egy egész nemzet borul le most nagyságod előtt s hódol ragyogó em­lékednek. Marci rom ságos életedben nem győzhettél, győztél halálodban. Két évszázad után egy nemzet állja kö­rül ma ravatalodat az ország szivé­ben. Fejedelmi pompa, fény, ragyo­gás vesz ma Téged körül, ki kincse­ket, gazdagságot, földi boldogságot áldoztál nemzetedért. Amit egy nemzet megadhat, megadja ma neked a Te magyar nemzeted. A martirok töviskoronája se­bezte véresre homlokod. Ma a nagy nemzeti megdicsőülés glóriás koro­náját nyújtja hálás nemzeted. Ravatalodat komor gyászpompa környezi, de ez ma egy nemzet örö­mének s hálájának simboluma lett. A gyász akkordjai közé a Te­deuni örömteljes liálaéneke csendül. Nem gyász, hanem örömünnep ez nekünk. Az eszmének, melyért zász­lót bontottál.győzelmi ünnepelKét év­század után hát mégis g} rőztél ! Nem élté), nem áldoztál, nem szenvedtél mégis hiába, mert^ .gjy^jpk balsze­rencse, oly sok viszály után él mégis a nemzet e hazán ! Hogy él. s hogy győzhetetlen, hogy megtörhetetlen, ez már is győ­zelem ! És ez a te győzelmed dicső Rá­kóczi fejedelmünk, a Te élő nemze­tedben ! ,, 50 , . . 2ü , rlnt. Nem hiába harcoltál kurucaid dal Sziiz Máriás lobogóid alatt ! De nem tölti el szomorúság lel­kedet ha látnod kell, hogy nemze­ted fiai közül sokan, főkép azok kö­zül, kiknek nyomorán leginkább megesett a szived, ezren és ezren ma nem a trikolor, hanem a nem­zetköziség, vallástalanság és haza­űatlanság zászlója alatt küzködnek a haza ellen? Igy tépdesik hálátlan kezekkel a szabadság zászlaját ! Jöjj csak dicső fejedelmünk, ta­nitsd meg hálátlan unokáidat, eltán­torított magyarjaidat, kik kuruckod­nak, de''nem a hazáért, nem a haza üdvéért, hanem önmagukért, saját maguk ellen ! Aki nincs veled, ellened van. Te a hazáért éltél, áldoztál s szen­vedtél, a nemzetköziség azt mind nem ismeri, mind nem , vallja ma­gáénak. Magunkénak valljuk mi s veled vagyunk a hit, a szabad és hazasze­retet lobogója alatt. Magáénak vallja e nemzet. Ezért él, ezért küzd ! Le­gyen azért siri álmád édes, nyugo­dalmad csendes, dicső fejedelmünk ! Nagy elégtétel a mai ünnep, mit < B A l A I UN VIUÉK TAHI) A JA. Rákóczi feltámad. 32em hallgatja löbbé tenger mormolását } henger Rabja felett futó szél zúgását J£urucol[ vezére. Ddlillió^ ajkáról örömliymnusz fa^ad, J/Hazajött I^á^óczi, l[azajött a szabad Dfllagyarof[ földjére ! vagi/, 6orus egüní> liindö^lÖ csillaga, Itt vagy szabadságnnl{ legdícs'M 6ajno{a J£étszáz éve váruní{. Oh, be sokszor lu vtuní^: » (f$jj vissza Ű^ti^ócz 1 Szabi,dságuní{ véres lobogóját bontsd ki, sír szélén állunfi {h és te jöttél aíföor, mindannyiszor jöttél Rodostói sírból éjfélen ([ílörtél Ss [el^iin^be szálltát. $lá{óczinaí{ Celfe lobogott felettünl[. ^Hányszor a magyar szabadságért l^üzdfiiní^ Vezérünk te voltál. (Sdes anijaföldben, véres anyaföldben Jól esi^ pihenni, dicső fejedelmem ? Ss fia üt az óra: njjendülneíi falai í^assai ^riptána^, 3jál[óczy sírjából mindig fel-fel támad Jlz 1 1 j fcvo szóra. —3 r­Rajz a kurucviláyból. Irta: Lampérth Géra. Jó erős volt a Bakony a knrucnak. — Többet ér ez, fiaim, a labanc min­den furfangos mivü fortifikációjánál — szokta volt mondani Bottyán apó — mert ezt maga a fölséges Úristen építette. Per­sze nem a labancnak, hanem a kurucnak. Nem is érezte magát sehol olyan jól a vitéz generális, mint ebben az ő nagy erősségében Szakadékos völgyeinek mé­lyébe, bükkös erdeinek setétjébe ha be­vehette magát kis seregével, jökeWt a labanc bármily nagy siserehaddal. Biztos, hogy kiporolta bugyogóját a kuruc. Jó hely volt az, mondom. Minden sudár szálfa egy-egy őrtorony volt ott, melynek tetejéről jó messzire észrevette már a fürge kuruc, ha közeledett a labanc. Bevárta szépen, mig az erdőszélbe ert, akkor aztán egy pompás atakkal hegyibe! Ez volt Bottyán apó stratégiája. H-nem ehhez a stratégiához, amely főképen a gyorsaságra vala épitve, mas valakinek is volt még hozzászólása. Ez a. más valaki nem volt generális, még csak istrázsa mester se Pedig annak ugyan­csak beillett volna, ha bajusza lett volna. EmeU az «r4cT«t t* « testsfllyt, megsiOB­teti a k&hScéit, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofülozis, influenza ellen számtalan tanár és onros által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" erudci ctomagolást. F. H«ffmsna-La Ko ae A C«. Basel (Svájc]. jRoehe íé 93 Kaptató orroai rendeletre a jyéerwertárak­ban. — Ara Qvegenkmt 4.— koroaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom