Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-10-28 / 43. szám

BALATONVIDÉK 1906. október 28 a koronás király és nemzeted ma neked fölajánl ! Király és nemzet együtt érez ma, s ez záloga : nemzeti szaabdságunknak, baladásunknak és dicsőségünknek. Ezekért küzdöttél s ezekben van ma győzelmed. Él még Rákóczi népe, áll még a kurucok országa s élni fog a nép, állni a szent haza időtlen időkig, ha nem a nemzetköziség, hanem a hazaszeretet szent jegyében olvad össze s nemes tradícióihoz hű marad, Nagy, nemes fejedelmünk, Rákóczi szelleme virrasszon nemzetünk felett s lássa e hon virulását. A kesztbely-hévizi villanyos vasút. A Ganz-féle elektromos művek részvénytársasága a kereskedelemügyi minisztériumtól kérelmezett concessiója alapján tóvárosi Fi>cher Gyula mérnökét küldötte Keszthelyre, hogy a keszthely-hévizi villanyos vasul, nyomjelzését és immár elkészült tervei alapján az előtanulmányokat ós valószínű jövedelmezőség számításait, valamint a kivitelhez szükséges műszaki megállapodásokat végleg megtegye. Városuuk fejlődéséie a legnagyobb mérvben kiható ezen tervezet a valósulás felé egy nHgy lépéssel jutott előre, <t menynyiben Fischer mérnök Stein Mór főmérnökkel a vonalat bejárta és a terveket teljesen megtelelőnek találta. Ezen tervek alapján fogja a Ganzféle elektromos részvénytársaság a részletes költségszámítást elkészíteni és az építési engedély egyidejű kikérése mellett városunknak ajánlatot, tenni. Miután «z előtanulmányok az érdeklődő szakközegek és városunk intéző köreinek közreműködésével sikerrel végződtek, biztosan remélhető, hogy e fontos közlekedési eszközünk jövő évi julius l ére tényleg meg is lesz. A villanyos vasút nyomjelzósi tervei szerint a vonal a Balatonfürdőtől kiindulva a vasúti párhuzamos ut mellett halad az állomás felvételi épületéig, onnan a vasúti hozzájáró ut mellett vezettetnék a Kossuth Lajos-utcán végig az Amazonig, hol kitér a Georgicon-utcáu és az országúton az ügynevezett gáti dombig, amely előtt kitér a grófi rétre és az akácás fasorban halad a fácánosig. A fácános előtt. 2 vashiddal és töltésben átszeli a Gyöngyös-patak és csatornát és annak jobb oldalán halad a gyalogúiig, mely mellett egyenes irányban Héviz fürdőig vezettetik. A vonal hossza 6 8 kim. és esési, valamint emelkedési viszonyai a lehető kedvezőbbek, ugy, üogy az egész vonalon pótkocsival lehet, közlekedni. Elkészíttetett az ideiglenes menetrend tervezet is, mely szerint minden vonathoz csatltkozólag úgynevezett, félórás üzem fog Hévizig fenntartatni, inaly nem zárja ki az állomás—Amazon közti relatióban a sürübb forgalmat is. A tekintélyes Ganz féle elektromos müvek részvéuytáisaság, mely csak a napokban is Olaszországban nagyobb villanyos vasút, kivitelével bízatott meg és számos i'y üzemet és vállalatot létesített, célja, hogy Keszthelynek is kedvező ajánlatot tegyen és intéző köreinket, kielégítse. Ali rigth! reméljük a terv megvalósulását. Krónika. Rákóczi itthon. Messze idegen íög alól a liazai földre visszatértedben mélységes hódolattal köszöntünk, nagyságos Fejedelem ! A lombbu'lató őszi szellő bus zokogása, a. magyar uép örömkötiyekben fürösztött bána'a kísér uj pihenőhelyedre. Köszöntünk téged, bujdosó társaiddal egyetemben, mint ideálokká finomult héroszait, a szent szabadságnak, eszményeit az önfeláldozásnak, megalkuvást nem ismerő vitézeit a hősi magyar típusnak. Közel kétszáz éve annak, hogy a szabadságért emelt, fegyveredet hitvány ám.'ás és ármány kitépte kezedből ós te szemeidet reményvesztetten hordoztad körül utoljára a. magyar földön, amelytói sorsod bucsiizni késztetett. Es néhány szál hü embereddel ott állva a határon, elszorult szivvel gondoltál vissza a változékony idők áljában semmivé lett reményeidre, foszlányokra tépett csillogó vágyaidra. Es a patak vize, amelyet, eltikkadt ajkaidhoz értettél, keserű volt, mert könnyeid hullottak bele. És a föld göröngye inegvérezte lábaidat, mert gyönyörűséges álmaid romjain jártál. Es fölötted borús volt az ég, mert imádott néped fölött elsötétült a ntip. . . . Lehajlott fővel, pauasztalan megadással ; de egy nemes, nagy lélek büszkeségével hagytad el a haza földjét, a melyért küzdött.él, szenvedtél véred hullásával, lánglelked fényével, csodaszép jellemed hajlitliatatlan erejével, földi kincseid feláldozásával, izzó hazafisággal ós rendületlen bizalommal egy szebb jövendő iránt. Közel kétszáz éve, hogy szegényebbek lettünk veled. Azóta mindig visszavártunk I Nincs annyi cseppje az óceánnak, ahányszor sóhajtoztunk utánad. Rákóczi ! Miiy varázslatos ez a név ! Van benne vágy, büszkeség, remény, keserűség, bánat ; van benne tetterő, elszántság, hősiség, fegyvercsörgés, villámlás ; és van benne édesbús melódia, suttogó szerelem, odaadó gyöngédség, szines ábránd, bűbájos madárdal . . . Rákóczi ! Kettéhasad a kétszáz éves múlt. kárpitja! Ficánkoló paripáikon megjelennek a kuruc vitézek, homlokukon a szabadságszeretet glóriájával, szemeikben a halált megvető bátorság nemes tüzével. Sátra előtt ül a vezér. Fejéi, kezére hajtja. Tekintete a tnesszeségbe téved. Egyszerre megszólal a tárogató hangja. Bánatos, álmatag melódiája a szivekbe markol. A kurucok viharedzett, kemény arcvonásai elsimulnak és csodás ellágyulás tükröződik rajtuk. A fejedet m fürtös feje l^jebb hanya'hk, arcán gyönyörrel párosult fájdalom rezdül át, kebléből mélységes sóhaj tör fel és szemeit mintha köny homályosítaná el ... E pillanatban harsona ri> d a közeli hegy ormán. A tátogató elnémul. A fejedelem föláll és int. A kurucok egy-kettőt igazgatnak a nyeregkápán és földrengő robajjal vágtatnak az (ordőszólen felbukkauó labancsereg ellen. A vezér is lóra pattan és tovatűnik a ködös messzeségben. . . . íme képzeletünknek egy röpke felvil• lnnása igy hozza elénk Rákóczi tündöklő alakját és a >zabadság nevében érette halni kész bajtársainak daliás csapatját. És ml képzeletünk szárnj'ain vajmi sokszor szállottunk vissza a múltba. Almatagon lehunyva szemeinket, merengő lelkünk be sokszor idézte fel históriánknak azt a korszakát, amelynek Rákóczi volt a hőse, legdélcegebb vitéze. Es hányszor zarándokoltunk a távol keletre Rákóczi, Zrinyi Ilona, Thököli ós a többiek sirhalmához, hogy egy szál virágot, tépjünk onnét, a megszent. porréss'ek közelében. Egy szál virágot, a reménynek, a hitnek, a jobb jövendőhöz való | birodalomnak illatos zálogául. | Rákóczi ! Eddig csak a képzelet, merószröptü szárnyain jöttél haza hozzánk ! ' Most íme, ütött végre az óra, hogy— száHanem hát bajusza se volt, mivelhogy Pannának hívták, Som Pannának. Panna leányásszony persze szoknyát viselt bajusz helyett, de azért nem kell ám semmi csintalan dologra gondolni. Bottyán apó nem volt már szokuyahős, örült az öreg, ha békén hagyta az átkozott köszvénye. Piros kót arcával, ragyogó szemeivel, ójsötét hajával, meg a rengö-ringó testével, dehogy törődött ő Pannával. Neki csak a stratégiai tudományára vala szüksége. Som Panna haditudománya pediglen abból állott, hogy szegről-végre jól ismerte a Bakony minden zege-zugát. Zöld erdő zúgásán, vadgalamb bugásán ott nevelte föl az édesanyja, aki külömbeu régelment szegény ama másvilági ösmeretlen erdőkbe. . . És igy Panna leányasszony csak az apjával, az öreg Som Gergővel járogatta a Bakonyságot, a nagy-vázsonyi uraság csordáját terelgette egyik dombról a másikra. De mikor kiütött a ribillió, a labanc elterelte ezt a szép csordát Gergő bá' szeme elől örökre. Som Gergő ekkoron > t nagy bosszusagaban beállott kurucvezetőnek, de nem sokra vitte uj hivatalában. A legelső csetepaténál egy ostoba labancgolyóbis a tomporába fúródott és nyomorékká tette az öreget. Igy vette át hivatalát Panna. Egyrészt, hogy boszut álljon a labancon, másrészt, hogy valamit szerezzen a konyhára, mert a szegény nyomoréknak is csak élnie kellett. Bottyán apó nagyon megkedvelte Pannát, mert nem egy fényes győzelemre segítette seregót. Hívta is eleget, kérte is, hogy maradjon a közelében. Szép aranyos sátrat veret, skofiumos ruhát varrat a számára. De Panna csak rázta a fejét: — Jobb nekem apó a magam hitvány gúnyájában, otthon az édes apám vityillójában. Erről a vityillóról azonban senki sem tudta, hol van, merre van. Dolgát végezvén, mint az erdők félénk vadja, tűnt el, a sűrűségben Panna. Ha meg szükség volt reá, a tárogató hivó szavára jött elő, mindig más irányból. Ha aztán a labancra kellett mennie, fölpattant a paripára, mint a legügyesebb kuruc és a sereg élén vágtatott előre Bottyán apó oldalán. Szép hosszú haja, mint a halál fekete lobogója lengett a szellőben. Két gömbölyű arca kipirult, csengő ezüst hangja beharangozta a visszhangos völgyeket : — Erre, erre . . . utánam kurucok !. . És mentek a marcona vitézek utána és követték őt száz halálon át a győzelembe. Csak ama rejtelmes vityilló felé nem követhette senki, ej, pedig, de sokan szerették volna. Különösen Oláh Gecző, a kis tejfölösképü vicehadnagy vágyakozott nagyon erre a gyönyörű, piros erdei virágra. Hanem hiába való volt minden igyekezete, nem boldogult Pannával. Nem is igen férkőzhetett ugy a közelébe, a hogyan szerette volna, mert a leány, ha a táborban volt, mindig Bottyán apó mellett tartózkodott. De meg ha szóba állt is vel.i, seliogysem tudta magát megértetni Gecző vitéz. Két nagy fekete szemét csak kerek re nyitotta Panna s a legforróbb szerelmi vallomásra is azzal a különös kacagással felelt, amelyik félig farkas üvöltésére, félig a vadgerlice turbékolására emlékeztetett. Ha Gecző vitéz értett volna az erdő hangjaihoz, hát ezt értette volna abból a különös kacagásból: — Hagyj engem békén szép úrfi. Mit akarsz te tőlem, a szegény ágiul szakadt pásztorlánytól. Tudom én mit akarsz, a becsületemet. De ez drágább nekem, mint neked a két szép szemed és azokat is kivájom, ha hozzám nyúlsz ; . . (Ez volt a farkasíivöltés.) Mert van nekem már hozzám illő párom. Nincs ilyen szép cifra ruhája, mint neked, de van olyan jó vitéz, mint te ós nincs álnokság a szivében. Utt fújja a trombitát valahol messze a fejede-