Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. október 7. 40. szám. BALATONVIDÉK l

3ol i tik:ii hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásokar, és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak. Egész évre . . ... W kor. — /?. Fél évre... . . 5 ,, — „ NegyeiI évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 20 , Nyllttér petltsora alku szerint. Angolok Magyarországon. (*) Ezeréves földünkön sokféle nép megfordult jó és rossz szándékkal. Jártak itt a messze keletről tatárok és törökök. Pusztulás és vér jelezte nyomukat. Hungária Múzsája gyászlapra jegyezte nevüket és cselekedeteiket. De szomorú ittlétük még sem maradt tanúsága nélkül annak, hogy a meghasonlott s széthúzó nemzetet, legyen az bár nagy, birjon bár a legjelesebb államalkotó és fenntartó tulajdonokkal, — vad csordák is leverhetik szánalom és részvét nélkül. Hosszú évszázadok kellettek, mig a szenvedett sebek begyógyultak s a félholt nemzet újból életre kapott. Erőt gyűjthetett s konszolidált állapotokat teremthetett bennt s tekintélyt szerezhetett kifelé. Csak egy, velünk a szomszédság és szövetség frigyében álló nép nem indult s nem is alant bennünket megismerni. Történelmünk, kul túránk idegen neki. Előtte betyár és cigányfaj a nép. Nemzeti virtusa betyár és cigányvirtus. Egy törzsökös magyar láttára hátborzongást érez, Kacagányos diszmagyarjaink mumusszámba mennek előtte ! Pedig többet forgolódott közöttünk, mint a világ bármely más népe. És még sem ismer, még sem méltányol bennünket. Mert nem akar ismerni. A magyar föld kincse és termékenysége elfogulttá teszi öt Innét van, hogy barátságos tekintet helyett irigy szemeket vet ránk. Legfőbb vágya bennünket itt bent letörve, kifelé pedig fekete szinben látni és láttatni. Mind hiába ! Nem sikerült. Ez azonban nem az ő érdeme, hanem a nemzet providentiális egyetértéséé, mely a veszély végső pillanatában egységes falánksszá tömöritette— a hulladékok leszámításával — az egész nemzetet. Ez az egyetértés szöktette fel nagyon is lecsapódott ázsiónkat s emelte magasra hanyatlásnak indult tekintélyünket. Ez fordította felénk a legnagyobb nemzet figyelmét és szimpatliiáját. Apponyi és Kossuth nevének varázsa vonzotta Albion fiait. Az ő szavukra megmozdult a messze szigetország, Anglia. A föld leghatalmasabb nemzete mozgásba jő. Ismerni akarnak bennünket. Elhagyják ködös hazájukat, a szabadság klasszikus földjét s hozzánk jönnek. A látottak a gondolkodó, mérlegelő komoly nemzet fiaiban elismerést, többet, csodálkozást fakasztanak s nem azt mondják, hogy Magyarország volt, hanem, hogy a jövő országa. Megismertek bennünket, látták, hogy ez az oiszág a kiaknázatlan kincsek országa s erre alapítva jósolják jövőjét ennek az országnak. Kossuth meghívja őket. Hozzák szimpathiájuk mellett pénzüket, hogy a magyar •munka és angol töke nagygyá tegye a nemzetet s a becsületes hitelezőnek is javára szolgáljon. Ám akkor sok mindenről le kell mondanunk és sok jó tulajdonságot át kell vennünk angol vendégeinktől. Szakitanunk kell a könnj'üvérüséggel. Meg kell kedvelnünk és becsülnünk a komoly, kitartó munkát. Erre kell nevelni az ifjú nemzedéket s azt szuggerálni be neki, hogy nemcsak az Íróasztal mellett karmoló és görbedő ténsur az ur A BALA'I ÜNVIIJÉK lAliC AJ A. A londoni interparlamentáris konferenciáról. Irta: Suttne.' Berta bárónő. Csak az imént zajlottak le az-eseményekben és eredményekben gazdag, csillogó napok, de benyomásai még színesen kavarognak a lelkemben s boldognak érzem magamat, hogy részem lehetett bennük. Emlékeim, amelyeket ezúttal csak vázlatosan ismertethetek, önöket, magyarokat is kiválóképen érdekelhetik, hiszen a konferencián jelentékeny szerep jutott Magyarország legékesebb szavú szónokának és kiváió államféifiának, Apponyi Albert grófnak is. Már a konferencia megnyitását megelőző napon értesültem arról, hogy Sir Henry Compbell-Baneiman beszéde nagy elégtételt fog szolgáltatni a béke híveinek. Az osztrák-magyar követség palotájában történt, a lunch alkalmával. Appon}-i Albert gróf, Mensdorf gróf sógora, aki nejével a követségi palotában szállt meg, már kezében tartotta a másnapi megnyitóbeszéd kéziratát, amelyre — a programm szerint — válaszolnia kellett. Mielőtt a villásreggelit jelentették, együtt ültünk a szalonban s Apponyi gróf lapozgatott a kéziratban. — Ez a leghatározottabb és legmerészebb beszéd — jegyezte meg - amelyet ilyen helyen valaha a békétől mondottak. Egészen a new departure. Ez a megjegyzés várakozásomat nagy mértékben felcsigázta. Es várakozásomban nem is c-alódtam. Ha egy hatalmas nemzet kotmányelnöke az egész világ előtt azt hirdeti, hogy »a háború az emberi esztelenség legnevetségesebb és egyúttal legkegyetlenebb kinövése,« ha kérve kéri a delegátusokat, hassanak oda kormányaiknál, hogy képviseltessék magukat Haágában s törjenek lándzsát a katonai terhek csökkentése mellett --ez valóban egészen uj álláspont. Minthogy néhány nappal a konferencia megnyitása elölt érkeztem Londonba, ezt az időt arra használtam fel, hogy megnéztem a látnivalókat és meglátogattam régi barátaimat. Élvezetes órákat töltöttem többek közt Moscheles Félix és Margit művészi otthonában, ahol igen sok érdekes személyiség szokott megí'orduln.'. Szerettem volna találkozni Lady Aberdeen-nal, a nők szövetségének elnökével, de sajnálatomra ép akkor Írországban tartózkodott. London nevezetességeinek megtekintését szerfölött megkönyitette Mr. Halsonnak, Moschelesék barátjának és szomszédjának előzékenysége, amellyel az egész idő alatt rendelkezésemre bocsátotta automobilját. Interview-okba persze nem volt hiány. De csak a liberális lapok tiszteltek meg vole, a konzervatív újságok nem. Van Londonban egy nagy napilap, »The TriSirolin EBCU U ftrigyat éa a teftsdJjrt, megnQateti a kBhSfétt, váladékát, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. HtffmuB-L* Roche A < •. Basel (Srájc). Roehe fé 9J Rtpkatö erve* rendeletre a ry<Sfy"frti/«Vban. — A/a Uvagenklnt 4.— kofoaa.