Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

BALATONVIDÉK 1906. október 7 hanem az is, aki a gyári asztal mellett tervel, számit s ha kell, kékköténnyel maga is könyökig markol a munkába. Anglia népe volt az, mely a barátság érzelmeit legszomorúbb napjainkban sem tagadta meg tőlünk s otthont nyújtott a bujdosó hontalanoknak. Szabadságszerető s munkás népe a nemzeti evulució e nagy mozzanataiban is, mikor egy uj ismeretlen kikötő felé vitorlázunk politikai és gazdasági függetlenségünk és szabadságunkért küzdünk, velünk érez, velünk van s óriási anyagi erejével kész kereskedelmi és ipari fellendülésünkben kezet nyújtani. Ennek jeléül kell tekintenünk kétszeres látogatásukat. Jöjjenek pénzükkel, vagyonukkal. Természeti kincsekben gazdagországunknak csak egy kis része, a Balatonvidéke Hévizóvél és Balatonjával maga is nagy tért biztosit anyagi erejük és támogatásuk kitűnő hasznosítására. Ilyen látogatókat adjon mindig a magyarok Istene, akkor nem lesz okunk bánkódni soha lojális és gavalléros vendégszeretetünkön. Rákóczi. (Elöljáróságunk figyelmébe.) (—) Még csak néháuy hét s a legideálisabb szabadsághős, a legendás idők daliás lovagja, a magyar nemzet nagyságos fejedelme, Rákóczi Ferenc, visszatér hazájába, hogy itt, az édes anyaíöldben pihenje tovább siri nyugalmát s szöjje nemzete szabadságának hímes, rózsás álmát. Mert bizony most is csak álom az, miért ez a nagy Fejedelem mindent s önmagát is föláldozta. Alom, melyet csak nemrég láttunk sürün megszaggatva. De ne beszéljünk erről. Ne zavarjunk dissonáns kesergő hangot a készülődő nagy nemzeti ünnep-hangulatba. Hanem siessünk hódolattal a nagy nemzeti hős elé. Ez pedig szomorú és fájdalmas. Beszél szégyenletes időkről. Napoki ól, mikor akadtak, kik a legdicsőbbet, a legönzellenebb szabadsághőst törvénnyel hazaárulónak bélyegezték. Es e szégyenletes tettnél csak az lehet szégyenletesebb, hogy annyi idők után a nemzet törvényhozói nem vettek maguknak alkalmat Corpus jurisunk e szégyenfoltját a magyar törvénykönyvből kitörülni. Ha zavartalan diadalmenetet akar a nemzet, nagy fejedelmének készíteni, akkor a nemzeti kormány nem tohet mást, minthogy október 10-iki ülésén expiálja nagyságos Fejedelmén esett sérelmet. Uj törvénnyel eltörli a régi szégyenleteset, azt, mely a haza legnagyobb fiát hazaárulónak merte bélyegezni. Ezt várjuk, ezt követeljük a nemzeti kormánytól. Az ünneplésie készülő nemzet pedig borítsa a feledés siri fátyolát azokra, kik a magyar Corpus Jurist ilj

r szolgalelküséggel megbecstelenitették. Voltak akkor labancok, ma, csak nemrég még darabontok, kik hazájuk szabadságát önző érdekükkel szemben háttérbe helyezték. A megdicsőült nagyságos fejedelem szelleme őrködjön hazánk és nemzetünk fölött, hogy legyünk Neki áldozatkész követői. Akkor nem jöhet kor, melyben darabontok és labancok szentségtelen kézzel illessék a legnagyobbat. Hadd pusztuljon hát az a törvény a mi törvénykönyvünkből, kik előtt szent és áldott lesz mindörökre Rákóczi Ferenc emléke. Mi pedig készüljünk! Ünnep lesz ! Gyászünnep? Nem, diadalmi ünnep. Ünnepe a szabadság szellemének. Ma még csak anuak. De ha ez a nemzet hűen követi a pro Deo et libertate felé vezető fejedelem szellemét, a szabadság szelleme és vágya valóság le»z. Készüljünk ! Fogadjuk méltóan a nagy Rákóczit. Mindnyájan nem lehetünk ott a nagy végtisztességen — legyünk ott szellemben s ünepeljünk itthun Hozzá illő lélekben. Mivel pedig fejedelmünk földi megdicsőülésén nem a gyásznak, hanem örömnek van helye — ne a gyász, hanem a dicsőséges trikolor hirdesse minden hajlékon a nemzet ünnepét. Mikor Tedeumot mondunk, akkor nem komor g3'ászpompa, hanem a győzelmes öröm sziue, a trikolor lengjen mindenütt. Vegyünk részt azért egy szálig az ünnepi Tedeumon s imádkozzunk azért a nagy Fejedelemért, ki imáját,^ kardját s életét áldozta Istenért és hazáért. Hogy pedig a nagy nemzeti ünnep városunkhoz méltó legyen, készüljünk arra már most! Az ünnep rendezésére alakuljon egy Rákóczi bizottság. Vegye kezébe a. rendezés munkáját. Készitse elő ez a város kegyeletes ünnepét. Az idő rövid! Hazafiak cselekedjetek ! — íme jön a ti fejedelmetek ! A megyéről. A törvényhatóságok különféle állásfoglalása és különösen a közgyűléseken elhangzó elvi kijelentések nemcsak a jogágban és köztisztviselőben, hanem a közönségben is méltán fölkeltik az érdeklődést azon jogok iránt, melyek hatalmukban állanak. Ei éppen ezért talán nem lesz felesleges, ha a törvényhatóságok természetében levő jogokat megvilágítjuk. Mindenekelőtt azonban hozzuk tisztába minden jog fogalmát. A jog, általában véve, a kötelesség folyománya, ami személyesítve ugy értelmezendő, hogy aki kötelességet teljesített., annak joga van Ez a törvényesen természetes definíció és miután a törvényhatóságok a törvényre való appellálással törvényes jogaikat hangsúlyozzák, mi is e szerint állítjuk fel a kötelesség és jog gyakorlati érvényesítésének az elméletét. Mi a törvényhatóságok főkötelessége? Az udózás, újoncozás, autonom és állami szervezkedés eszközlése. De mikor kötelessége mind ez a törvényhatóságnak ? Miután a törvény írja elő e kötelességek teljesítését, tehát csakis törvényes keretekben, időkben liajtiwidók végre a kötelességek parancsoló paragrafusai. Mert a törvényhatóságnak ugyebár a kötelességekkel szemben jogai és a jogokkal szemben kötelességei vannak. A miért a törvényhatóság az adózást, és njoncozást eszközli, azért autonom lótelén^k a jogát élvezi. Ez az au'onom szervezet. addig áll fenn, ainig a maga autonom jogait szabad akaratához és erejéhez képest gyakorolhatja és megszűnik, mihelyt önrendelkezési jogától megfosztják. Ha tehát megszűnik az a jog, mely kötelességek teljesítését következteti, akkor illuzóriussá válik maga a kötelességteljesítés is. bune« a neve. Ez az újság teljesen a béke eszméjének hódol. Kiadója egy dúsgazdag fiatalember, akit a békemozgalom fölötte érdekei, szerkesztője pedig Perris, a béke eszmének régi bajnoka. Ez a lap most cikksorozatot közöl Buller ezredes tollából Transvaalról, ahová az újság megbízásából utazott, hogy az ottani viszonyokat tanulmányozza. Feladatának a legnemesebb intenciókkal tesz eleget. * * * A konferencia megnyitása a Westministei-palotának egyik termében folyt le, ugyanabban, amelyen a király keresztülhalad, valahányszor a felsőházba megy. Az az idő, amikor a béke munkásai szállodai termekbe vonultak meg, régen tovatűnt. Félórával a kezdet előtt már együtt voltak a delegátusok, a hirlapirók és a meghívott vendégek. Messziről megismertem köztük Plener Ernőt, d' Estournellest, Lafontainet, Gobat, Pandolfit, Paivát (Portugália). Mijatovichet (Szerbia), Beernaertet stb. A delegátusok száma mintegy 570 volt. Ünnepélyes pillanat volt, amikor a kormányelnök belépet t a terembe. Ot követték Lord Crewe, Lord Troeedmonth, Lord Carrington, Mr. Haldane és mások, főkép katonai méltóságok. A bevonu'ást hangos éljenzés kisérte. A kormányelnök beszédét sürün szakították félbe a tetszésnyilvánítások, amelyek valósággal percekig tartó ovációkká nőttek akkor, amikor az elnök megemlékezett a dumáról s főleg amikor kiejtette az azóta szállóigévé vált szavakat:- »A duma meghalt, éljen a duma !« Es amidőn utána Kowalewski lépett az emelvényre, hogy a maga és társai nevében bucsut vegyen — a kötelesség viszszaszólitotta őket nazájukba — az izgalom tetőpontra hágott. — Küldetésünk — igy végezte rövid beszédét Kowalewsky — hirtelen véget ért, de az érzelmek, amelyekben minket és nemzetünket az önök nagy müve iránt hevítik, maradandóak. Mi azzal a törhe tétlen elhatározással térünk vissza hazánkba, hogy a világbékéért való küzdelmet végigharcoljuk. .kis a legfiatalabb, immár kimúlt parlament tagjai elhagyták a termet. A legközelebbi duma ínég több delegátust fog küldeni az interparlamentáris konferenciára. Ezt előre meg lehet jósolni. A kormányelnök beszédére Apponyí gróf válaszolt. Kiemelte, hogy ez az^lső eset, amikor az uralkodó nem várja be az értekezlet hódolatát, hogy arra válaszoljon, hanem önként siet a nemes állásponthoz való hozzájárulását kifejezni. Ami a miniszterelnök szavait illeti — folytatá Apponyi — ezek a legtisztább hevületből fakadtak s a legmerészebb, amiket Európában ily nagy felelősségű állásban levő férfin valaha mondott. Az ember szinte azt kérdi magától, nem álom-e, amit hallott ? Valóban kormányelnök-e az, aki e népszerű gyülekezet tagjaitarra buzdítja, hogy vessék latba egész befolyásukat a fegyverkezési költségek csökkentése érdekében. Ez a buzdítás valóban nem maradhat erkölcsi hatás nélkül. Délután volt a konferencia második ülése. Fölöslegesnek tartom, hogy erről részletesen beszámoljak. Erről annak idején megemlékeztek a hírlapok. De meg kell emlékeznem arról a lunchról, amely lord Veardale gyönyörű kastélyába folyt le. Lady Weardale orosz származása nő s Tolstoj gróf családjából való Itt részesültem abban a szerencsében, hogy bemutattak Compbell-Bannermann miniszterelnöknek. Gratuláltam a beszédéhez. — Csak azt ne mondja — szakított félbe az elnök — hogy merész voltam. Száz alakban ismétlik ezt előttem, pedig ugyan miféle merészség kell ahoz, hogy az ember egyszerű , igazságokat cikornyák nélkül kimondjon? En nem tartom okos dolognak a keiülgetést és nem vagyok barátja a homályba burkolt nyilatkozatoknak. A tanácskozások harmadnap véget értek. Nagy hatást ,ért el többek közt Byan, az Egyesült Államok reménybeli elnöke, aki gyújtó beszédet mondott a béke mellett. Nagy figyelemben volt része d Etournellesnek is, aki épugy, mint a francia kamarában, itt is hangsúlyozta, hogy véget kell vetni valahára a fegyverkezésben valő őrült versengésnek. (Vége köv.)