Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)
1906-07-01 / 26. szám
2. Lesz-e akadémia Keszthelyen? Ismeretes a földművelésügyi kormánynak az a terve, mellyel az ország egyedüli gazdasági akadémiájának túlzsúfoltságát akarja megszüntetni. E száudékát — mint arról már liirt adtunk — ugy óhajtja megvalósítani, hogy második akadémiát létesít, helyesebben, a meglevő tanintézetek egyikét akadémiai címmel és jelleggel ruházza fel. A minisztérium az akadémia székhelyét illetőleg még nem határozott, de a tanintézetekkel bíró városok nagy részében máris mozgalom indult meg, hogy a kormány választása az illető városra essék. Sőt Kolozsvár küldöttséget, menesztett a földmivelésügyek vezetőjéhez, kérve öt, hogy a kolozsmonostóri tanintézetet tegye meg akadémiának. A miniszter a deputációnak csak sablonos választ adott, nem ígérvén többet, mint a mennyit a miniszterek hasonló etetben Ígérni szoktak. E válasz nem jelenti ugyan a kolozsváriak kérelmének elutasítását, de annyi kiviláglik belőle, hogy a miniszter az akadémia székhelyének kérdésében még nem döntött. És ez a körülmény kötelességévé teszi városunk vezetőségének, hogy a helybeli tanintézetnek akadémiává tételére minden lehetőt elkövessen. Városunk ez ügyben eddig semmit sem tett. Sőt még csak észre sem akarja venni a kormány szándékát s a tanintézettel biró városok versengését. Ugy tesz, mintha őt e kérdés éppen nem érdekelné. Bizonyára helyesen is cselekszik, Mert az csak megdönthetetlen érv, hogy, ha az akadémia székhelyének városunk a legalkalmasabb, akkor a kormány szeme magától is hozzánk fordul, mert hisz természetes, hogy a miniszter is csak oly helyet választ ki, mely céljainak legjobbau megfelel. Ha pedig Keszthelyen akadémia létesítése nehézségekbe ütközik, akkor meg ugy is hiába való minden erőlködés. Hát ez az okoskodás, mely bármely előlapban megállná helyét, nem is annyira igaz, mint naívul ostoba. Mert az igaz — készséggel elismerjük, hogy a helybeli tanintézet akadémiának a legalkalmasabb. Az iu'ózet régi kora, a tanári kar, szép ós hatalmas palotájn, modern berendezése, jó hire, melyek eddig és az ország tanintézetei közt első helyre aldékek éltek, szerettek, szenvedtek, elhaltak, ahol minden kő, minden fa egy-egy élő krónika, ez más dolog, mint egy budapesti bérházban felnőni, melynek sem tulajdonosát, sem szomszédainkat nem ismerjük s a hol egy részeges házmester vagy nyelves házmesterné bármely pillanatban rendre utasíthat, vagy kikergethet bennünket. Az ember azonban szerencséjére hasonulni, mindenféle környezethez alkalmazkodni tudó lény. Ez is egyik oka ama felsőbbségnek, hatalomnak, melyre az állatés növényvilág felett szert tett. Szervezete átalakul a nagyvárosi élethez is, ha óvatosan és idejében ültetik át. Gyomra megszokja a hamisított élelmi cikkeket, tüdeje a nagyvárosi füstöt ós port, idegei a villamosok és kocsik zaját. Ep így asszimilálódik a nagyvárosi lakás kényelmetlenségeihez is,^egyéb előnyök fejében lemond önállóságáról ós függetlenségéről. Egy jeles fraucia író, Anatole Francé, ezelőtt néhány évvel irt egy könyvet, melyben megrajzolta a jövő társadalom képét. Ennek emberei meg tudnak lenni nemcsak alkohol és háború nélkül, hanem nagyváBALATONVIDÉK litották, szinte akadémiává predesztinálják. Csakhogy — és itt jön a fenti okoskodás nevetségesen naiv része — nem mindig az érdem és rátermettség dönt. Sokféle érdekszálak, személyi okok s ehez hasonlók még a felsőbb köröket is megtéveszthetik. Ám nékünk, keszthelyieknek kedvezhet az, hogy a földmivelésügyek jelenlegi feje ismeri városunkat, s tanintézetünket. Több izben volt alkalma személyesen meggyőződni az intézet kiválóságáról. És ez a körülmény bizonyossá teszi, hogy, ha városunk vezetősége csak egy kis buzgalmat tanusit, a miniszter választása intézetünkre esik. Hát a város vezetőségének e buzgalma majd elválik. Ha vau benne a város haUdá^a iránt egy kis éi% és, jóakarat, ha az oly sokszor jellemző konzervatív szellem kihalt belőle, lehet reményünk, hogy célt is érünk. Nem lehetetlenséget kérünk a várostól, nem holmi hetvenuégy pontnak megvalósítását. Csak azt kérjük — és ezt nem csak kérjük, de elvárjuk is, elvárjuk a város lakossága nevében, hogy a képviselőtestület e kérdésben nem helyezkedik a várakozás álláspontjára, hanem mindent, megtesz, mi tőle telik s mit a lakosság, kinek a város nemtörődömsége anyagi kárral is járna, joggal is megkövetelhet. A keszthelyi m. kir. gazd. tanintézet III. é. hallgatóinak qagg excurziöja. A helybeli gazd. tanintézet, 34 hallgatója diósgyőri Czakó Béla igazgató, Luvassy Sándor dr., Eerenczy Ferenc, Fáber Sándor tanárok vezetésével Pozsouyvármegye néhány mintagazdaságát tette tanulmányozása tárgyává, hogy az elsajátit.ott, elméleteknek a gyakorlatban való kivitelét és alkalmazását tüzetesen szemügyre véli essék. 1-ső nap; A kirándulók juuius hó 17-én reggel 8 óra 3 perokor indultak el és este J/ 2 7 órakor érkeztek Pozsonyba, hol az állomáson Horváth Jenő pozsonyvármegyei gazd. egyesületi titkár fogadta őket. Ugyancsak az ö kalauzolásával megtekintették a város nevezetességeit. Többek között a Szt. Mihály kaput, a városházát, rosok nélkül is s nem tudják megérteni, hogy lehetett az emberiség valaha olyan örült, hogy milliókszámra zsúfolódott öszsze nagy metropolisokban. Ép oly érthetetlen és barbár előttük ez az életmód, mint mi előttünk a cigányok nomád élete. A természetellenes nagyvárosi élet következménye az utazás és nj^aralás. Legnagyobb tévedés azonban azt hinni, hogy ezek valami abszolúte kellemes dolgok. Mindkettő csalódással, kiábrándulással van legtöbbször összekötve. Előzményük és következményük elég kellemesek. Tervezni, programmot csinálni, azt napról-napra módosítani, olvasmányaink alapján elképzelni: ez tulajdonképen az élvezet bennük. Minthogy azonban az emlékezet is egy nagyon jótékony, bár c-alékony lelkikópessógünk, nyaralási, utazási élményeinkre szívesen örömmel emlékezünk vissza, megszépítjük, kiigazítjuk, kellemetlen epizódoktól megtisztítjuk a valóságot. Ezért nemcsak a költők hazudnak, hanem — bár legtöbbször jóhiszemüleg — az útirajz írók is. Nyaralás előtt is fantáziánk ragyogó színekkel kifesti Kajászó-, Szent-Péter, Kutya-Bagos stb, képét, kedves, bájos fal1906. juliu a 1 . a primási palotát, a régi országházat, amely a mostani királyi tábla székhelye, (itt, hirdették ki először a 48 as törvényeket, mely cselekményt szép emléktábla jelöl), a színházat,. Mária Terézia szobrát, a Dunapartot stb. Este fél 9 órakor tarsas vacsora volt a Szarvas szállodában. Itt gróf Pálfy István pozsony vármegyei gHzd. egyesületi elnök nevében Horváth Jenő titkár üdvözölte a kirándulókat. Jr-len vobak még Major Henrik vincellériskolái igazgató, Pöchl Gyula állattenyésztési felügyelő, Pogány VHZUI szőlészeti és borászati felügyelő, Lukács István segéd- ós állattenyésztési felügyelő. 2 ik nap: Ezen napi tanulmányozás szintén Pozsony városra terjedt ki. Horváth Jeuő ós Nirschy István vezetésével megszemlélték a Nirschy-féle és a Gallé féle zöldségkertószetec, a pozsony vármegyei gazd. egyesület szölőt.elepét, a városi komposzt telepet, melynek kezelését és értékesítését Hackenberger Zsigmond városi intéző ismertette. Ezután a hires Palugyay borpincit látogatták meg ; itt maga a tulajdonos fogadta a kirándulókat, az ő kalauzolásával járták be a csodaszámba injnő pincét, mely ez alkalomra szépen ki volt világítva. A pincében 70.000 hl. bor van. A hordók közt vannak igen nagy méretűek, melyek fenekén szép domborművek vannak több jeles szobrásztól, igy pl. Faudrusztól is. A pince végigjárása utáu, mely körülbelül egy és fél órát, vett igénybe, jó villásreggelivel vendégelte meg a tulajdonos a kirándulókat. Előadta a legjobb borait, a jobbnál-jobb ruszti ós tokaji aszu-borokat és e mellett mulatoztak a vendégek d. e. 11 óráig. A kirándulók részéről Lnvassy Sándor dr. tanár ós Kermendy Lajos ifj. elnök köszönte meg Palugyaj'nak szíves vendégszeretetét. Innét a vincellériskolába vonultak, hol Major Henrik igazgató fogadta őket. Megnézték az újonnan épült vincellériskolát, a szőlőtelepet,, a pincét ós végül borkóstolás volt: az 1878 óta termelt borokat kóstolták végig. Délután fél 2 órakor ebéd volt a Szarvas szállóban. Délután ismét a város egyéb nevezetességeit, szemlélték meg ; este 7 órakor p"dig a »Pozsonyi szőlőtulajdonosok egyesületéinek helyiségét és pincéjét, tekintették meg. Itt Fülöp Jónás dr. elnök fogadta a kirándulókat. Jó ozsonnával vendégelték meg őket s a leghíresebb pozsony vidéki borokat. vakról, szívességtől, becsületességtől duzzadó falusi emberekről, ózondus levegőről stb. álmodozunk, s mikor ott vagyunk, látjuk, hogy egy poros, bűzös fészekbe kerültünk, ahol majd megesznek bennünket a legyek és szúnyogok, a parasztok csalók és tisztátlanok, a vendéglő rostélyosai leirhatatlanok. Ez legtöbbször a valóság. Ha a fővárosba visszakerülünk, önámitásunk, hiuságunk, a kinevetéstől való félelmünk nem engedi, hogy bevnlljuk az igazat. Kellemes társaságról, tenniszpályáról stb. beszélünk s addig hazudozunk, míg végre magunk is elhisszük. íme, ilyen sötét világításban, a peszszimizmus fátylán keresztül látjuk juniusban Pestről az egész világot. Idegeink a túlhajtott munkátó 1, az aránytalan szórakozástól ki vannak merülve, csendre, abszolút nyugalomra, unalomra van szükségünk. Ezért sóvárgunk a Balaton üditő, idegerősitő vize, sudár jegenyefái, sejtelmesen suhogó nádasai után. Kállai Géza. Valódi Fischer Emil féle l,2és3K-ás Legújabb magyar gyártmányú „Tulipán"jelvények „Tnlipán"'tSÍ é s kaphatók SUJÁNSZKY JÓZSEF ^L^LTTLT^.
