Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

1906. julius 2

2. BALATONVIDÉK ff kóstolgatták. Itt diósgyőri Czakó Béla igazgató ós Körmendy Lajos ifj. elnök mondott köszönetet a szives fogadtatásért. 3-ik nap: Eeggel 5 órakor gyorsvonattal Diószegre indultak a kirándulók. Az állomáson Biohta cukorgyávi igazgató ós az egész személyzet és tisztikar fogadta őket. Hosszú kocsisoron vonultak a közeli Gyurcsi-majorba, hol jóizü villásreggeli várt reájuk. Reggeli után megtekintették a tanulságos cukorrép i gazdaságot, tanulmányozták ennek üzemrendszerét, trágyázási módját, a magrépa termelést, a trágya kezelést, a répa ormányos bogár ellen kitalált legújabb védekezési módot, a gőbölyhizlalást, stb. 1 órakor Diószegre vonultak be, hol ismét, teritett asztal várta a kirándulókat. Jelen voltak : báró Kuffner Károly a birtok tulajdonosa, Zichy Gyula gróf, a cukorgyári gazdaság egész személyzete, Bichta igazgató, Kovács János titkár, Schwarzer János, Zichy gróf jószágigazgatója stb. Ebéd alatt Kovács János üdvö zölte a kirándulókat. Több szép felköszöntő hangzott még el : Fáber Sándor báró Kuftnert éltette, Horváth Jenő titkár báró Kuffnert ós családját, gróf Zichy Gyula a tanári kart és a hallgatókat, Körmendy Lajos Zichy grófot, Lukács Iván szintén a hallgatóságot. Ezen kivül táviratilag üdvözölték Darányi Ignác dr. földmivelósügyi minisztert, báró Kuffner Károlymót és Zichy Klára grófnőt. Este 6 órakor gyorsvonattal Pozsonybi tértek vissza a kirándulók. 4-ik nap: Reggel 6 órakor Galántára mentek gyorsvonaton. Innen pedig kccsikon Nebojszára, Gülcher Jakab mintagazdaságának tanulmányozására. Mindjárt megérkezéskor kitűnő villásreggelivel fogadta a tulajdonos és neje a kirándulókat. Ezután kocsikra ültek és bejárták az egész határt, a szebbnél-szebb táblákat a tulajdonos vezetése mellett. Megtekintették a szép marhatenyésztést, melyről Pöckl Gjula állattenyé-ztósi felügyelő adott tanulságos magyarázatot, a tehenészetet, a. keményítő gyárat, a jorksieri sertéstenyésztést. D. u. 1 órakor valóságos lucullusi lakoma várt a kirándulókra, a finomjborok ós jó cigányzene mellett kitűnően mulattal;. Ebéi a'att először is Gülcher szólalt fel s abbeli örömét fejezte ki, hogy a keszthelyi gazd. tanintézet hallgatói bii tokát tanulmány tárgyává tették s hogy ő most azokat vendégül láthatja. a kirándulók köszönetét, Fáber Sándor tanár tolmácsolta szép szavakbau

1 Az ifjúság nevében pedig Nagy Lajos III. é. h. mondott hálás köszönetet. Lovassy Sándor dr. tanár a derék háziasszonyra emeli poharát, végül Horváth Jenő titkár a gazd. egyesület köszönetét fejezi ki ós Gülcliert éltette családjával együtt. Délután 5 órakor vettek bucsut a kedves helytől ós kocsikon Galántára vonultak, inii6U pedig vonattal Pozsonyba utaztak. Este 8 órakor o »Fácán«-b»n a gazd. egyesület vendégelte meg a kirándulókat. Itt, búcsúztak el a derék kalauztól Horváth Jenőtől, kinek az exkurzió teljes kimenetelét köszönhették. Az ötödik napon pedig reggel 6 órakor tudományban meggyarapodva hazafelé indultak, elmélkedve az uton azon sok szép tanulságos dologról, miket ott láttak. Például szolgálhat, a leendő gazdáknak, hogy mire képes a törhetetlen szorgalom és kellő szakértelem, amely az ottani gazdaságokban nagy mórtékben megnyilvánul. De még egyet megtanultak: habár Pozsony ós vidéke egészen a határszélen fekszik, ott, is él és virágzik az igazi magyar vendégszeretet és a kirándulók mindenhol a lehető legszívesebb fogadtatásra találtak. Krónika. humoros, néha gúnyos de mindig igazságos megjegyzést, lassankint elmaradoztak. Jó ideje nem szóltak a sorok — mint annak előtte — a város vezetőségéhez, legkevósbbó a fürdőigazgatósághoz, mellyel mindig oly előszeretettel foglalkoztak. A nyári hónapokban pedig teljesen uj kosztümöt ölt, magára e rovat. Az ősz, a tél a tervezgetések kora, a tavasz az építkezések, a munka évszaka. A nyár azonban a megfigyelések, a tapasztalatok ideje. Majd ha ismét eljő az ősz, megkezdődik a zöld asztalok körül a munka, élénkebb, tarkább lesz a közélet, akkorra majd a krónika is visszanyeri régi alakját. Addig azonban pihenjen a téli krónikás s hadd jöjjön irása helyébe egy uj rovat: Fürdő-krónika. A fürdőéletről legelőször is — mint minden esztendőben — most is első sorban azt kell elmondani, hogy az megkezdődött. Ami természetes is, mert hát, enólkül bajos volna fürdőéletet elképzelni. Bár azt is hozzá kell tennünk a történeti hűség kedvéért, hogy a szezon vicinális lassúsággal döcögött, be, nem respektálva azt, hogy a fürdő vezetősége sok uj reformmal lepte meg a vendégeket. Aminek oka, természetesen, a juniusi rossz időjárás. De ezt nem panaszképp mondjuk. Víg azért már is a fürdőélet. A fürdőzés gőzerővel megkezdődött. Korzóban is van részünk, a. cigányok bevonultak a zenepavilonba, melyet rossz nyelvek fagyialtos kioszknak kereszteltek el s műsor szerint muzsikálnak. A szállodák festve vannak, sőt az újonnan felállított hirdető táblák is. A Hullám szállóban megnyílt az olvasó-terem (használati dij egész idényre 2 korona). Az olvasóteremre egy táblát is akasztottak ki. Szép aranyozott tábla. Hihetőleg houi ipar. Az áll rajta, hogy.- >Fürdökezelösóg«. TJgy mondják, hogy délelőtt, negyed tizenkettőtől számítva egy fél óráig egy ur is szokott a szobábau ülni. Ez a fürdókezelő. Több időt nem tölthet ott, mert — ugy mondja — néki más dolga is vau. No de vivmánj nak ez is csak valami s erős a kilátás, hogy még majd többféle is jön hozzá. Rendeznek majd sétahangverseuyeket,, konfetti-csatát, velencei-estét, uszó- és tenniszversenyt, kirándulást, hangversenyt, tánoot és sok efféle mulatságot. Lesz alkalom mulatni, élvezni, no meg, ami ezektől el nem maradhat — panaszkodni. Hogy ez utóbbit, a közönségnek megkönnyítsük, alább egy uj rovatot nyitunk, melynek cime : Panaszkönyv. A rovat készségesen áll a közönségnek rendelkezésére. Akinek közdolgokban panasza, kifogása vau s illetékes közegek azt nem orvosolják, forduljon az csak e könyvhöz. Hisz a panaszok nyilvánosságra hozatalától csak a hibák, a hiányok kevesbednek. Tisztelettel férjül* azon előfizetőinket, fyknel^ előfizetése junius fyó elsejével lejár, azt megújítani, esetleges fyátralékail^at beküldeni szi-•oes^edjenel^. HÍREK. 'ígmus. Az újkor sok ujat teremtett, Távirdát, mozdonyt, villamost, A mélyen járó ember-elme Fürkészett sok csodálatost. Akik e rovatot figyelemmel kísérik, észrevehették, hogy a krónika egy idő óta megváltoztatta képit. Azok a három kis csillaggal jelzett szakaszok, melyek a fontosabb heti eseményekhez fűztek egy-egy 1 De az ujak közt a legújabb Mit sose hittünk volna tán, Mit álmainkban sem reméltünk, — A fehér ruhás kis leány. Olvashatjuk csaknem naponta Olvassuk reggel, estelen, Hogy egy fehér ruhás leányka Egyszerre itt meg ott terem. Fehér ruhás leány mindenütt van, Hol egy, hol tiz, hol száza vár. A könyökünkön nő ki minden Fehér ruhás leányka már. De annyit régóta se láttam, Mint ép az elmúlt héten itt, Meghivtuk — hittem — a világnak Megannyi minisztereit. S hogy mindenikhez odalép majd Egy fehér ruhás kis leány, S virágot nyújtva mindeniknek, Szerencsés jó napot láván. Szegény fejem nem tudta persze, — Hisz a fejem nem káptalan, — Hogy ilyentájban szerteszéjjel Agykinzó, barbár vizsga van. ilyenkor hány szegény agyacskát Gyötörnek, szinte gyönyörűség, Hogy évközben amit belevertek, Most kamatostul kivegyék. A szép fehér ruhás leánykát Elvégre éti is szeretem, De hogyha vizsgára mennek Szepegve és remegve, — nem ! Nekem ne nyújtson át virágot Indóházban, se lakomán, A mig lehet, gyermek maradjon A kis fehér ruhás leány ! — Személyi hir. Festetics Tassilo gróf ur ő excellenciája mult hó 28 án Angliá) ból hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. A gróf ur 8 napot töltött a windsori királyi lakban, ahol Edward király vendége volt. — A keszthelyi kath. főgimnázium záróünnepólye tán sohasem volt o'yan megható, mint az idén Te Deum után a tornaterembe nagyszámú közönség gyűlt össze, hogy végig hallgassa a szeretett főigazgatónak buosuzóját. Szép lendületes szavakkal figyelmezteti a fiatalságot,, hogy a vakációt hasznos szórakozással töltse el. Majd rámutat azokra a tulajdonságokra, amelyek a jó hazafit jellemzik s ezzel kapcsolatban örömmel emlékszik meg arról, hogy az ő tanítványai közül nem találkozott hazaáruló. Majd rámutat, arra a csoportra, amely most távozik nyolc évi fáradságos munka után az intézetből. Buzdítja őket a kitartó munkára, a becsületességre, hogy derék fiai lehessenek e sokat, szenvedett, hazának. Ezután a jutalom kiosztás következett. Végül hattyú dalként, hangzottak el a prépost szavai, melyekben csak igeiglenesen vesz bucsut az intézettől. A meghatottságtól könynyező szemmel mondja, hogy már régóta hozzá van növe szivéhez ez a város és az ifjúság, mely közé gyakran vissza fog térni. Majd a hálára figyelmezteti a tanulókat, kik a meghatott, közönséggel együtt, zajos éljenzéssel fejezték ki szeretetüket. A Szózat eléneklése után az ünnepély véget ért és a diákok a szokásos «Megy, ballag már a vén diák. . . .» éneklése közben az osztályukba siettek, hogy fáradságuk jutalmát elvegyék. — Alapítvány. Megbízható forrásból vettük az értesülést, hogy Burány Gergely dr. prépost nevére a helybeli izr. hitközség 2000 koronás alapítványt, tett, melynek kamatait jómagaviseletü ós szorgalmas szegénysorsu főgimnáziumi tanulók kapják valláskülönbség nélkül. A nemes tett külön dicséretre nem szorul.