Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-06-10 / 23. szám
1906. áprili s 10. BALATONVIDÉK 3 az alkalmat felhasználjam arra, hogy községünk összes lakosságának Nagyságod iránt érzett osztatlan hálás tiszteletét és szeretetét tolmácsoljam azon őszinte kívánságunkkal kapcsolatosan, hogy Nagyságod munkás életét az Ur Isten az emberi kor legvégső határáig terjessze ki és halmozza el kegyelmével. A prépost meghatva mondott köszönetet a szeretetnek és tiszteletnek ily impozáns módon való megnyilvánulásáért. Nála — úgymond forditva teljesedik be a latin közmondás: Quem dii odere, praeceptorem facere« (Kit_ az istenek gyűlölnek, tanítóvá tesznek.) 0 nem gyűlölettel, hanem szeretettel lett. övezve a tanitói pályán, mit csak viszont szeretettel lesz képes meghálálni, {jlgóri, hogy Keszthelyt, hova oly sok kedves emlék fűzi, nem fogja elfelejteni s a jövőben is ép oly szívesen és szeretettel érdeklődik a város ügyei iránt, mint eddig. A közönség percekig éltette ós ünnepelte a prépostot. Az fóljeu»-zaj lecsillapulta után az dparosok Dalköre» serenáde-ot adott a prépostnak ; néhány igen szép darabot énekeltek a tőlük már megszokott precizitással. Vasárnap folytatódott az ünnepség. D. e. fél 11 órakor a városházán gyülekezve, hosszú sorban vonultak át a főgimnázium tornacsarnokába : a képviselőt esi illet., az összes hatóságok, egyesületek, az uradalmi tisztikar, a tanító- és tanári testületek s a városi polgárság szinejava, hogy szeretetük, tiszteletük ós ragaszkodá sukat megmutassák az uj prépost iránt. Mikor a prépost a t.anárí testület kíséretében megjelent a zsúfolásig megtelt tornacsarnokban, harsogó éljen fogadta, melynek lecsillapulta után StiederLajos városi ügyész a következő beszédet intézte a préposthoz: Nagyságos és Főtisztelendő Prépost Ur ! Városunk közönségét őszinte örömmel töltötte el a hír, hogy felséges királyuuk kegye Nagyságodat a csorua-prómontréi kanonok reud főpapi székébe emelte. Nekünk keszthelyieknek különösen örvendetes a király eme ténye, mert azon — közel két évtized alatt, melj'et Nagyságod városunkban főgimnáziumunk élén a vallásos és hazafias nevelés nemes szolgálatában elköltött, mindenkor oly férfiúnak ismertük Nagysápodat, kin-k példás élete, emberszeretete, széleskörű tudása és a nevel s terén kifejtett lankadatlan buzgósága, az áldás és tanulság forrása volt ifjúságunknak ; — e mellett Nagyságod mint városunk polgára és képviselő testületének tagja, közéletünknek mindenkor azt. a megillető figyelmet, iráuta való érdeklődést, és buzgó közreműködést szentelte, a mire csak a legnemesebb polgári erény képes ! Továbbá — hogy emlékezetbe hozzam mint téuyt — annak idején főgimnáziumunk létesítése körüli buzgó ós sikeres fáradozásaiért — valamint — ami éppen nem titok — egy igen nevezetes és áldásos városi alapítvány körüli hathatós közbenjárásáért ezen város közönsége örök hálával tartozik Nagyságodnak. Nagyon is érthető és természetes tehát, hogy a királyi kinevezés hire általános és osztatlan örömet és lelkesedóst keltett városunkban. Ámde — miut, a példabeszéd is tartja : «niucs öröm üröm nélkül !» Mi keszt.he lyiek csakugyan igy is vagyunk nagyságos prépost, ur kinevezésével, mert legőszintébb örömünk mellet t fájlalnunk is kellend majd távozását,, ós Nagyságod távozásával alig is pótolható veszteséget szenvedünk, de tápláljuk azt a biztos reményt, hogy uj magas állásában is bizonyára együtt fog érezni városunk minden örömével ós bajával és megnyugtat az a tudat, hogy viselni fogja ezentúl is a felelősségek legnagyobbikát, a kormányzása alatti rendre bizott ifjúságnak testi ós lelki boldogulásáért. Es midőn most mindnyájan, kik itt valláskülönbség nélkül a város összes t.es tületei, hatóságai, egyesületei képviseletében 6x polgárságunk köréből számosan megjelentünk, szeretetünket, ragaszkodásunkat, ösz'nte örömüuket és szerencseki vánatainkat, kifejezzük és uj magas hivatásában működésére az Isten bőséges áldását, kérjük ; egyszersmind kérjük a nagyságos Prépost urat, kísérje ezentúl is eddigi szeretetével és jóindulatával városunk sorsát. Isten éltesse a nagyságos Prépost Urat! A prépost, könnyekig meghatva, magas szárnyalású, költői hasonlatokban gazdag beszédben köszönte meg az ünneplést, biztosítván a tisztelgőket újból, hogy Keszthelyre s annak |. ő/.önségére mindig szeretettel gondol vissza s amikor csak uj hivatala engedi, örömmel fog e varos falai közé jönni, hol életének legszebb idejét töltötte. Az óljenzéssel fogadott gyönyörű beszéd mélyen meghatotta a jelenvoltakat s a szemekben csillogó könnycseppek tanúsították, mily igaz ós őszinte szívből jött az ünneplés s mennyire fáj a válás. A város üdvözlése után az izraelita hitközség képviselőtestülete tisztelgett a prépost lakásán, hol Büchler Sándor di. rabbi üdvözölte a következő beszéddel : Nagyságos és Főtisztelendő Prépost Ur ! A keszthelyi izr. hitközség, melynek nevében megjelenni szerencsénk van, őszinte örömöt ér jz, hogy Nagyságod érdemei, melyekre gyülekezetünk mindenkor tisztelettel tekintett, oly fényes elismerésben részesültek ; és tiogy e jogos méltánylás egyszersmind reflexet adott, a helybeli főgimnáziumnak, amely hosszú idők óta tudást, műveltséget, hazafias szellemet nyújt a felekezetünkhöz tartozó növendékeknek is, akik ezen intézmény iránt, különösen mióta Nagyságod oly magas színvonalra emelte azt, a legbensőbb hálával viseltetnek, mert hisz fenkölt, gondolkodása, érző szive, pedagógiai kiválósága következtében, valláskü'önbséget nem ismerő, mindenkit egyenlően felkaroló szeretetteljes bánásmódjától s körültekintő gondos nevelésétől nnuyi áldásosat, szerezhettek. A kitüntetése fölött érzett örömünk, valamint nagyrabecsülésünk 8 ragaszkodásunk tolmácsolása alkalmával helyén valónak tartjuk, hogy mély köszönetünket fejezzük ki a múltban tanúsított nemes eljárásáért s egyszersmind arra is kérjük, hogy ezt a szellemet., mely egyéniségének jellemvonása és amellyel a keszthelyi főgimnáziumot országos hirüvó tette, városunkból való távozása utáu is tartsa meg a felekezetünkbeli növendékek iránt, de egyúttal hajlandóságát irántunk, akik tiszta szivból óhajtjuk, hogy a Mindenható jutalmazza meg közhasznú fáradozását áldástól kisérb hosszú, zavartalanul boldog élettel ! A prépost válaszában kije'ent.ette, hogy mindenkori mintaképe volt tanítója — a Keszthelyről származott hercegprímás volt,, s neki is, mint aunak, «Pax» a jeligéje. Békesség és egyetértés volt, mindenkor a vezérfonál működésében s ígéri, hogy ezután is az lesz. Újból is megköszönte a tiszteletet és kérte a hitközség rokonszenvét továbbra is. rencsés sugalattól vezetve Goethe-muzeutumá alakított át. Az eredeti gyűjtemény ajándékok által szaporodott ; akiknek birtokában valami a költővel vonatkozásban levő tárgy volt, a muzeum rendelkezéséle bocsátotta. Az egyes szobák, amennyire a muzeummá való átalakítás engedte, eredetiben vannak fentartva ; ami a berendezést illeti, meglepett bennünket az ízléses egyszerűség ; semmi fény, semmi pompa. A szobák egyedüli ékességét a költő gyűjteményei képezik, mély bepillantást, engedve minden szépért s magasztosért hevülő lelkébe, n. festészet s szobrászat számos remeke mesteri másolatban található fel; rendkívül nagy az értékes rézmetszetek száma ; egj'ik teremben egy 102 darabból álló majolika gyűjtemény, melyet Goethe 0 aszországból hozott magával Több szekrényt foglalnak le a különböző kitüntetések s ajándékok ; közöttük egy 12 mogyoró nagyságú smaragddal díszített színarany borostyánkoszoru, Frankfurt ajándéka nagy szülöttének 70. születésnapjára, — egy nagy arany fogantyus email pecsétnyomó, mellyel angol bámulói tisztelték meg a költőt utolsó születésnapjára. A költö számos különböző évekből való arcképei között különösen érdekes egy csészére művésziesen festett miniatűr kép. Természettani. természetrajzi műszerek és gyűjtemények a nagy férfiú sokoldalú szellemének bizonyságai. Az egyszerűség még szembeötlóbb a két teljesen eredetiben fenntartott, szobában; az első a dolgozószoba. Egy kisebb szekrény, egy állvány és egy hatalmas Íróasztal — eunyiből áll a szoba bútorzata, mely a világirodalom remekeinek volt szülőhelye! >En egy fényesen berendezett szobában — igy nyilatkozik a költő — mindjárt lusta s tétlen vagyok. Ellenben az egyszerű, mint ez a rossz szoba itt (a dolgozószoba) egy kicsit rendetlenül rendes, egy kicsit cigányos, ez nekem az igazi; szellememnek teljes szabadságot enged, hogy önmagából alkosson !« Mély meghatottság vett rajtunk eiőt, mikor tekintetünk a szük kis hálószobába esett ; az egyetlen ablakon beömlő napsugaiak elhalványították a tölgyfaágy vörös selyem takaróját s a mellette levő karosszék behuzatán meglátszik az idő vasfoga. rí. szék melletti asztalkán egy kávés findzsa s orvosságos üveg. Épen igy nézett ki a kamrácska 1832. március 22 ének reggelén is — egy különbséggel — a karosszékben csendesen, megtörő szemeit égre emelve, haldoklott egy agastyán s mig lábainál a fajdalomtól megtörve menye zokogott, a szellemóriás, levetve porhüvelyét, felszállt a csillagok közé. Itt e kis szobában tépte le a halál a weimári koszorú legszebb virágszálát. Innen nem messze a nagy multu szinház előtt van a költő-pár szobra : az öregebb Goethe fiatalabb barátjának, ki baljában könyvet tart, babérkoszorút nyújt át ; a két költő egész egyéniségének mély felfogása s karakterisztikus visszaadása e szobor s nagynevű készítője Rietschel kezére vall. »Müvész hazája a nagy világt, mégis mi kellemes az érzés, midőn a szűkebb értelemben véve reánk nézve idegen nagyságok között magasztalva hallunk említeni egy nevet, melyhez bennünket szorosabb kötelékek fűznek ; s ha áhítattal vándoroltuk be annyi dicső nap színhelyét,szivünk is hevesebben kezdett dobogni, midőn átléptük a bájos villa küszöbét, melyet szentéllyé — Liszt Ferenc avatott. Midőn a mester diadalutjában Weimárba érkezett hangversenyezni, az itt uralkodó szellemi élet lebilincselöleg hatott reá ; nem volt kisebb a hatás, melyet a művész játékával a jelenlevőkre gyakorolt s az uralkodó nagyherceg, Károly Frigyes, kinek éles tekintete mindjárt á'látta, mennyire emelné Weimár dicsőségét Liszt ottléte, — nem késett az elismeréssel, kinevezvén őt rendkívüli udvari karmesteróvó. 1842—1861., leszámítva rövidebb koncertutakat, volt Liszt a nagy multu városka lakója — majd 1869. — haláláig ; a közbeeső nyolc évet Rómában s Budapesten töltötte. A mester lakása muzeummá van átalakítva ; tisztelőinek , tanítványainak arcképgyüjteményét sajá 1 arcképei egészítik ki ; kitüntetések, ajándékok, számos koszorú, mind a magyar mester nagyságáról beszél. A dolgozószobában egy zongora, melyen a mester hattyúdalát játszotta volt. Számos feledhetetlen estét töltött itt a művészért lelkesülő kör élén a nagyherceggel s feleségével. Ha a mester végigfuttatta ujjait a billentyűkön és — majd mint vihar zúgtak a habok, majd mint a csermely szelíd csobogása lágy symphoniába olvad össze rezgésük — akkor elnémult minden beszédes ajk, lecsukódtak a szempillák s mindenki átengedte magát a lélekemelő vaI rázslatnak !
