Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-03-25 / 12. szám

BALATONVIBÉK t.unk azon célt, megvalósítani, amely miatt egyesületünk t. i. a szegények sirsán enyhíteni és szánalmas helyzetüket lehetőleg elviselhetővé tenni ? A nyomor és szenvedés végleges m-gszünteiése Ideál, amely hez a társadalom és állam vállvetett, tevékenysége által közel jutni lehet ugyan, de miként, az örök béke, uy;y ez sem valósitható meg soha ! De ettöl_ a szomorú valóságtól visszarettennünk nem szabad, — mert valamiként, a lialál, mindrnkinek biztos osztályrésze, mégis HZ orvosi tudomány rettenhet,etlenül küzd ellene, a jótékonysági intézmények is elkeseredett harcot, vivnak a nyomorúság réme ellen, ne hogy azt legyőzzék — mert ez leheetleu, de hogy pusziitása hatását mérsékeljék. Azért,, bár a mai napon már a 27-ik évi rendes közgyűlést, tartjuk, soha sem jelentettük önbizakodó kérked*ssel, hogy a nyomort és szegénységet Kesz

1 helyen már végkép megszüntettük, de igeais szerény öntudattal kijelenthetjük, hogy egyletünk a letolj t év alatt is minden tőle telhetőt megtett, hogy a uyomor rémét a szegények kunyhóitól távol tartsa. « Van szerencsénk e részben való tevékenységünk főbb vonásait a következőkben tisztelettel előterjeszteni: E'ső sorban az év folytán történt, segélyezésünkre, mint, egyle'ünk tulajdouképeni céljára fogunk kiterjeszkedni : 1905. február hó 1-étől 1906. február hó 1-étg az 1905. év decemberében teljesített nagy kios/.táskor 74 szegény kapott, egyenkint 2—10 koronáig terjedő pénzsegélyt, 92 szegény egyenkint negyed öl jó minőségű tűzifát házhoz szállítva, 30 árva gyermek ez alkalommal teljes öltözéket nyert, év közben pedig 539 szeuény 1 —10 koronáig pénzsegélyben részesült. £ szerint a lefolyt évbeu 735 esetben élvezték sz-gényeiuk egyl tünk jótéteményét, ami a megelőző évhez képest csaknem egyszáz szaporodást mutat, vagyis csaknem száz 1905. évben. A szegények szaporodását nagyobb-kisebb arányban csaknem évenkint lapasztalhatjuk, dacára annak, hogy Keszthelyen oly bőven jut minden oldalról a segélyből, mint, sehol az egész ornzág liMsonló nagyságú városában s ez intő figyelmeztetés, hogy a segélyig ujtá sokkal lehetőleg ovatosan kell eljárni, 190

6. március 25. nehogy városunk a szegénység mesterséges melegágyává váljék. , . A mult év segélyezesenok mérvét leginkább illusztrálja azon tetemes költség, amelyet, egyletünk ezeu iótékonysagi ügyre fordíthatott. A fenutebb említett segélyezések ugyanis a lefolyt év alatt nem kevesebb mint 2301 kor 08 fillért vettek igénybe, mely összegből a karac-onyfa-, pénz és ruhakiosztásra 1058 kor 58 fi lér esik, ugy, hogy évközben 1242 K. 50 f. utalványoztunk segélyekre az egylet, pénztárából. Bír a tagsági dijak összege a lefolyt évben, az az«lÖ'ti évhez képest 960 K. 80 fillérről 1118 K. 40 fillérre emelkedett, e'-eu bevétel korátnsem elegendő az évi 2301 K. 08 f. segély igények kielégítésére; ezen kérdés megoldása csakis alap

1 őkénk kamatjainak es nemeslelkü emberbarátok adoinanyainak segélyezési célokra való felhasználása által vált lehetővé. A segélyekre fordított összeg nagyságából láthatja a tisztelt közgyűlés, h >gy az elnökség és választmány a lehetőség határán belül szegényeink istápoUsáról gondoskodott. Ej;yii<ük sem kopogtaott hi»ba az egylet ajtaján, hogy bebocsátást nem nyert, volna, ha egyébként szerzett információk alapján a segélyezés jótéteményére érdemesnek mutatkozott. Nagy fontossággal bír továbbá az egylet, életéb-n azon folyionos gondolkodás, hogy a segélyezések kutforrását képező vagyon oly mértékben álljon rendelkezésre, hogy a szegények ístápolásáuak menete fenuakadást ne szenvedjen, ami csak lelkiismeretes ós okszerű vagyonkezeléssel érhető el ; e szerint az egy e', jövedelmei- és kiadásairó

1 pontos száundás vezettete*

1, mely számadá^k mint az elő/ő években, ugy ezidén is 1906. évi február hó 11-én két e o«Mra f-lkért szakértő szám vizsgáló, névszerin' Biichberu;er Fülöp városi pénztárnok és Stieder Kálmán városi tanácsos által tüzetesen megvizsgáltatván, részben telifisen helyeseknek tálaltattak. (Vége köv-) 2 oly éles sebet és egy-egy rögbe való botlást gyöngéd kezekkel simit el a sors keze. A túlságos nagyböjt sok panaszai annyi súllyal nehezednek reánk, hogy mi a feltámadást alig látjuk. Annyi a gondunk, hogy szinte köd felhők úsznak előttünk. Pedig lesz feltámadás ! Az emberiség Golgotája: a napi kenyér. Golgota addig : a mig megkeressük, az élet kedve, ha munkánk árán megvásároltuk. Ez az emberi élet feltámadása. Az, ha bőségben birjuk, ha magunknak is, másoknak is van belőle. Ha az egész világ nem panaszkodik érte, ha az egész világ él vele. Jön, mindig közelebb van már a, föltámadás. A panaszkodó emberek sokasága is megváltja a társadalmat panaszkodásaitól. Mentől égőbb, fájóbb a seb, annál becsesebb lesz a kenyér és mentől inkább az lesz, az ember rájön, hogy ő tette azzá. És lesz szép ünnep, mikor az emberek azzá teszik, mikor szeretettel keresik, mikor nem foghatják rá az emberre azt, hogy ragadozó állat, hanem megilletődéssel mutat egyik a másikra: Ecce Homo ! Titkári jelentés. Előterjesztetett a Jótékony Nőegylet március "—' • '—<u l-i ..-••••'' Alapszabályiunk előírják, hogy minden évben legalább egyszer közgyűlést tartsunk, melyben az egylet vnlamennyi tagja részt, vesz, hogy ezen alkalommal tudomást vegyen az egylet lefolyt évi tevékenységéről, az ügyek' vezetésével meg bizott elnökség és választmány sáfárkodásáról, különösen arról, mennyire iparkodbolondos jókedvében megölelte az egyik ió nyakát. Lebotay Andor karját nyújtotta Olgának s bizalmas beszélgetésbe merülve haladtak föl az emeletre. Olga kitörő ölömmel ölelte meg nővérét és rögtön szemlét tartott a lakás berendezése fölött; mtgyon kedvesnek talált minden újítást, ami az ő távolléte óta történt. Milyen boldogok is lehettek ti itt — mondta elmélázva Olga — s ugyanilyen bána'os hangon folytatva fordult nővéréhez : — Te, Ilon, mennyasszony vagyok. Aztán nem is vizsgálva nővére arcán a hatást, folytatta : — A kedves Csányi Gréza, aki mindig kedvence volt a mamáuak — tegnap ünnepélyesen meg-kérte a kezemet. A mama természetesen örömmel mondott igent és engem tulajdonképen meg se kérdeztek . . . Mikor már az esküvő ide^ jét is meghatározták, mama pillanatra egyedül hagyott bennünket .... és tudod-e — fordult a szép leány nővéréhez skönynves, haragos szemeivel annak tekintetét kereste — tudod-e mire használta föl Csányi ezt a pillanatot ? Szépen, illedelmesen megcsókolta a kezemet — mialatt hideg szürke szemeiben egyetlen fénysugár se villant föl. Oh, én tudom, hogy soha se fogom ezt a szív nélküli férfit szeretni; liisz ugy érzem, megfagyok a közelében. . .' Lehotayné lehunyt szemmel ült helyén ; férje mosolygott a bajusza alatt ós szenvedélyes tekintet repült szemeiből a szép leány felé. Ismét Csányiról kezdtek beszélni. Pistuka mindebből alig értett valamit s egy ablakmélyedésben mesekönyve kitépett lapjait rendezgette s a vizitündérre gondolt. * * * A halasió fölé könnyű fehér köd borult; a kis padon Olga és Lehotay ültek é.s nézték, amint árnyaik összefonódva merültek a tóba. A beszélgetést Lehotay kezdte meg, halk, suttogó hangon. — 01" a hallgasson meg engem — könyörgött — észre kell vennie, hogy Ilon napról-napra halványodik, gyöngül . . . . Nemsokára elvesztem őt . . . lyérje mecr, hogy ha ez bekövetkeznék a feleségeminé hsz! Csányit nem szereti és meg sem igérte neki, hogy az övé lesz ; a mamája ígérete nem kötelező. Lehotay egész közel hajolva a fiatal leányhoz, még egyszer kérdezte : — Megígéri ? — Igen — felelt Olga nagyon halkan. — Egy csókot, Olgica ! — Most nem — felelt a fiatal lány. Holnap . . mondta alig hallhatóan ; aztán elfutott, ugy, hogy a kis híd megreszketett a léptei alatt. * * * A bonne egy szomorú német dalt énekelt ; Pistuka az ablaknál állott s a halastó fel é nézett. A kertre már alkony borult s a nyírfák lombjai halkan susogtak. Most Pistuka barna szemei felcsillantak : ott a tó partján kék ruhában, lebontott szőke hajjal állott a vizitündér . . Lassan lépegetett s nem vette észre, TTöoy a nyit fák sűrűjéből közeledik feléie a gonosz törpe. Pistuka még csak az egyik szemét látta, amely ugy fénylett, világított, mintha tűzből lett volna. A fiúcska azt gondolta, hogy- a törpének bizonyosan le. van hunyva a másik szeme, azért nem látja. Pistuka kis agyában zavaros gondolatok keletkeztek. A törpe most elviszi a tündért az erdőbe, ahol nincs víz, s a szép tündér ott bizonyosan meghal . . . De ő ezt nem fogja megengedni ! Es Pistuka amint csak birt futni kezdett a halastó felé. Megfogta a szép tündér karját és kényszeritette, hogy az vela jöjjön. Az sikoltott és szabadon maradt kezével eltakarta az arcát. A rózsafák mellett — hova legfényesebbrn sütött a hold — megállt Pistuka és szemébe nézett a tündérnek. Csalódottan kiáltott föl : — De hisz ez Olga néni ! A kis fiu hátranézett, s még egy csalódás várt reá ; a nyírfák közül apja" lépett ki, égő szivarját messze eldobva, amint őket megpillantotta. — Jöjj ide, Pista! — parancsolta haragosan — miért vitted magaddal Olga nénit ? Olga összerezzent ; Pistuka szomorú szemei e pillanatban nagyon hasonlítottak anyja nagy barna szemeihez. Most ő fogta meg a kis fiu kezét' és rá se nézve Lehotayra, főisietett a gyermekkel nővéréhez. Ott már égett a nagy függő lámpa ;