Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-03-25 / 12. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. március 25. 12. szám. BALATONVIDEK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k T»lt Kaid. tanlntéaet épületében. = Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásoka' és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak. Egész évre . . ... 10 kor. - f. F

á> «"•« 9 „ — „ Negyed évre 2 ,, 60 Egyes szám ára 2u Nyllttér pelltsora alku szerint. Böjti elmélkedés. Az egyház a böjtöt hirdeti. Általánosan böjtöl a keresztény, az öreg, a fiatal, a föl dm íves, a kereskedő, az ipaios, a hivatalnok, kicsi, nagy. Az önmegtartóztatás napjait éli az egész társadalom. A Megváltó Kálvária útját mintha az emberek is járnák, akik hátukon cipelik az élet keresztjét, A különbség csak az, hogy a keresztény világ Megváltója boldogan vitte, az emberek pedig csupa panaszkodással, csupa keserűséggel. És az örök harcban olyan az élet, mintha soha nem lenne belőle feltámadás. AZ emberek kételkedők, pesszimisták, kedvük elmullott, tettük, erejük alább *zál!ntt, -» félben, a szeretet kihaló félben van, de ezek helyett terjeszkedik a gőg, tulon-tul nőtt az elbizakodottság és magasra hágott az egymás elleni harc, a mikor ember az embernek szeretné kiütni kezéből a kenyeret. Egész ragadozó állat válik immár az emberből : napról-napra veszítünk súlyúnkból, pedig mi emberek volnánk a teremtés koronái. A társadalmi élet e szomorú böjtjéhez nincs miért ragaszkodnunk. Az egyházi böjti en van poézis, van érthető, ehhez lehet ragaszkodni vallási érzü'etből, ki-ki a mint keresztényi kötelességét fölfogja, ki-ki a mint nevelkedett, ki-ki, ahogy szent életű vallásos emberektől látta, könyvekből olvasta, papok ajkáról hallotta. A társadalmi élet böjtjére pedig már rég ki kellett volna mondani a bojkottot ; mert ez megemészti teljesen az embert és csakugyan nincsen belőle feltámadás. Hova tovább jobban terjed, nagyobb arányokban sorvaszt, egyre öli az ember életét. Az emberek szive fagyos még mindig, mint a tavasz leheletére ol. — Vb— B- — — — „ '^ nincs tisztában, engedjen e fagyos kérgéből, fölolvadjon-e a meleg napsugár, az igaz. szeretet láttára, vagy megmaradjon a maga fagyosságában? Amig a szivek nem szeretnek : addig mindig böjt lesz. Amig az emberek egymáson nem segítenek : mindig böjti időket élünk. Amig nem tudjuk becsülni a becsületes tisztességes munkát, mindig megmarad a bojt. És, amig meg nem teremtjük az egészséges társadalmi életet, a melyben mindenki kiveszi a maga részét a munkából, amig meg nem szűnnek panaszkodni, addig nem ís lesz feltámadás, mindig csak böjt és böjti időket fog élni a társadalom, a mely ugy fél a böjttől, ugy irtózik tőle, még sem akar tőle megszabadulni. Az örökös panaszkodásnal többet ér egy jó eszme. A jó e-zméhez erős lelkek kellenek, akikben van akaraterő. Az akarat diadalmaskodik mindeneken. Es ha az akarathoz mellé szegődika^ ejftkfirsJL^grASaé tatában működnek a tehetségek : hanem abban a közös gondolatban, hogy az én és az ő munkája a haza erősödését mozdítja elő, akkor oly eredmények muiátkoznák, melyek a bojt szigorúságát enyhítik.lassankint a panaszok is foszlanak és az ember élete örömben is tartalmasabb lesz : mert a baj enyhülése nem ejt A BALATONVII)ÉK TÁHCAJA. Olga. Irta : V. Szűcs Irén. í Az első emeleti sarokszoba ablakaira erősen rátűzött a forró juniusi nap s a szép halvány Leho'ayné mégse érezte annak melegét. Továbbra is ott maradt és lenézett a kertbe, hol piros, hamvas rózsák nyíltak; az ut is virágos volt a reá hulló rózsalevelektől, s a naptól forró szürke kőfalakra is rózsák hajoltak. A halványzöld selyemfüggöny pompás hátteiül szolgált a fiatal asszonynak ; szép feje ugy hajolt reá, mint egy magágy

0

8 gyönyöiü fehér rózsa ... Lehotayné átment a kis szalonba ; itt be voltak csukva az ablakok. A két ablak két szép tájkép volt : messze el lehetett innen látni a búzaföldekre, ahol a vetés hullámzott s a kanyargó országútra, honnan a szép asszony férjét várta, ki kocsival ment le a vasúti állomáshoz, hogy az ö nővérét haza hozza. A poros országúton azonban nem lehetett fölfedezni a közeledő kocsit. Lehotayné ismét átment a kis sarokszobába és kihajolt az ablakon. A kertben kis fia a bonneval rózsaleveleket gyűjtött. Lekiáltott a gyermekhez : — Pistukám, jöjj fel hozzám ! A fiúcska otthagyta a bonne-t, kis kocsiját, a rózsaleveleket, s pár perc múlva anyja karjaiba futott, Meg akarta csókolni, de Lehotaynét erős köhögési rohama leülni kényszeritette. A gyermek melléje térdelt s a kezét simogatta; mikor látta, hogy mamája ismét nyugodt, kérni kezdte : — Mesélj a vizitündérről anyuskam. — "De Pistukám, azt már oly sokszor elmondtam neked, hogy azt már meg is unhattad. Meséld el te nekem ! Lássuk, tudod-e már ? , , A kis fiu arcocskaja elszomorodott. — Mamám, én^nem tudom elmondani; nagyon hosszú mese az. Csak annyit jegyeztem meg belőle, hogy a tündér szőke volt, hullámos kék ruhát viselt; alkonyatkor a tó partján koszorút font a tejére és hogy nagyon félt a tüzes szemű törpétől, ki az erdőben mindig ijesztgette ! Pistuka nem folytatta a mesét, hanem kíváncsian kérdezte : — Mamám, va|jon nálunk a halastóban, nem lakik vizitündér ? A nyírfák oly sűrűn vannak köiülotte, hogy egé.-z kis erdőt képeznek. Egyszer ón megfigyelem, hogy vájjon alkonyatkor nem jelenik-e meg a tópartján a vizi tündér ? Lehotayné mosolygott és éppen felelni akart Pistukának, de lent a vasrácsos kapu kitárult, a könnyű fogat az udvarra kanyarodott s ö kis fiával együtt az ablakhoz sietett. Milyen szép ez az Ulga — mondta sóhajtva Lehotayné — amint az ő sápadt arcát visszatükrözték a csillogó ablaktáblák. A fiatal lányról sugárzott az elet s Sirolin f Emeli «i ftráfyit é* • testsúlyt, megszünteti a köhögést, válsdékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti ciomagolúat. F. Hcffmann-La Roche A < •. Basel (Srijc). „jRoehe Ksptató orvcsi rendeletre i ry6e»itrtir«Vb«n. — Ari Uv»««nW«t 4.— koros*