Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-02-04 / 5. szám
6. BALATONVID EK 1906. február 11. Nagy mértékben fellendült vicinálismusunk mellett kívánatos, hogy útviszonyaink is országszerte rendeztessenek. Erre valók az utalapok. Ismételten is kijelentjük, hogy bármennyire szivünkön fekszik is a balatonparti vasút ügye, mégis helyeseljük Vörös Lászlónak utalapunk ügyében hozott határozatát éppen a fönnebb vázolt okokból kifolyólag. Rendkívüli közgyűlés. Több bizottsági tag kérelmére a vármegye alispánja rendkívüli közgyűlést Ili vo't f é. jauuár 29 re. A közgyűlésre a vidéki bizottsági tagok is nagy számmal gyűltek össze. Amint, vármegyénk népszerű alispánja a közgyűlést megnyitotta, Bosnyák Géza bizottsági tag állott fel és re mek beszéddel támogatta indítványát, a melyet egyhangúlag fogadott el a közgyűlés és emelte határozottá. Az elfogadott közgyűlési határozatot egész terjedelmében közöljük. Or-zágszerte általános a meggyőződés, hogy a jelenlegi kormány alkotmány- ós törvényellenes önkényuralmi kormány; bogy az, mint ilj'en, a kotmán} unkát, szabadságunkat, és neuizrti érdekeinket éppen ugy veszélyezteti, amint a mult századok ön kényuralmi kormányai veszélyeztették. A vármegye bizottsági közgyűlése e tekintetben utalva eddig bozott alkotmány védő határozataira, melyek bővebben foglalkoznak e kérdéssel, ezúttal a követkeket emliti föl : A végrehajtó ha*alom, a kormányzat mindig a királyt illette nálunk, aki azonban az országnak »saját törvénj'ei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára* és — 1748 előtt — az akkor fennállott, kormányszékek utján tartozott, azt, gyakorolni ; de a kormányzat élére tetszése szerint választhatta ki a féifiakat, valamint tetszése szeriut, mozdíthatta is el azokat onnét, mert azok nem voltak felelősek az országgyűlésnek, hanem csupán a királynak, aki a kormányfórfiak megválasztásában egyedül ahhoz volt kötve, bogy magyarokat alkalmazzon s idegenek tanácsával ne éljen. Eszerint a törvényhozó ós végrehajtó hatalmak egészen el voltak különitve egymástól s nemzetnek, az ország gyűlésnek nem volt közvetlen s döntő befolyása a kormányzásra. Ennek tulajdonit,ható, hogy a kormányzatot- nálunk több mint 400 éven keresztül ellenséges, idegen Önkényuralmi befolyás irányította ; hogy a kormányzat részéről törvényeink csuk időnkint, kivótele-eu lettek betartva és alsót,mányunk, önállóságunk, függetlenségünk folytonos támadásnak, megsemmisítésnek volt kitéve és csak olyankor ismertetett el, amikor a nemz-t áldozatkészségére volt, szűk-óge az önkényuralomnak. Ezért az 1848. évi törvén) noz-is a végrehajtó hatalom gyakorlására nézve a független magyar felelős minisztériumot, állította föl egyrészt azon célból, hogy a kormányzatot, függetlenítse az osztrák befolyástól ; másrészről pedig azért, hogy a kormányt felelőssé tegye necsak a király, hane-u a nemzet irányában is ; hogy az országgyűlésnek köz vet len és döntő befolyást adjon a kormányzatra ; hogy ily módon a törvények uralmát, a törvényhozó és végrehajtó hatalmak áldásos együttműködésé' biztosítsa s lehetetlenné tegye a jövőre nézve azt, hogy a kormáii3*zat az ország törvényei és szokásai s a nemzet akarata ellén vitessék, az alkotmány és a szabadság megdöntésére s önkényuralmi célok elérésére használhassák föl. Ezért a törvényhozás a miniszterek kinevezésének és elbocsátásának a jogát megadta ugyan a králynak, d-azok felelősségre vonásának a jogát a nemzet képviseletének, az országgyűlés képviselőházának tartotta fent. A felelő ség pedig, amelyet a törvényhozás a miniszterekkel szemben megállapított, teljes, tehát, nemcsak jogi, ha nem pol.tikai felelősség is, mert a törvény azt. általánosságban s egyiknek a körére sem szorítva határozta meg. Ezt a teljes fele'ősséget hozza magával a törvény megalkotásának az oka éi a törvény célja is. Az felel meg a képviselőház és a kormány közjogi, politikai adásának is. Az áll összhangban azzal, hogy a képviselőház vonhatja felelősségre a kormánj't és befolyást gyakorol a kormáuyzatra. Annak a követ kezménye az hogy a törvény elvonja a mi niszt,ereket hivatalos és politikai ténykedésük tekintetében a bünt-'őiörvények hatálya és a reudes bíróságok hatósága elől ; hogy külön jelöli meg, d« osakis megjelöli s nem irja kőiül alkatelemeik szerint azokat a cselekményeket, amelyekért a miniszterek felelősségre vonhatók s igy célzatosan a politikai felfogásnak ad helyt a minősítésnél ; továbbá, hogy a miniszterek vádhatóságává a képviselőházat, ítélő birájává pedig a felsőbbházat, tehát azt a törvényhozó testű'etet teszi, am-ly a miuisztereKnek nem csupán egyes tetteit és rendeleteit, hanem összes eljárását, politikai magatartását, irányát ós céljait illetőleg is ellenőrzést, birálatot gyakorolhat,, — sőt. gyakorolni köteles.?A kormányok sorsa ezek szerint a képviselőház különb zö politikai pártokból alakú' s az irány t ugy a törvényhozás, mint a kormányzat terén az a párt jelöli ki, amely többségben van : csakis oly minisztérium lehet, kormányou, amely a képviselőházi többségitől alakult, illetőleg amelynek tagjai a képviselőházban többsó' ben levő párt kötelékébe belépnek s igy a parlamentáris felelős minisztérium mindazon kellékeit megszerzik, am&lyek a népképviseleti pari ámen liiek ós a felelős miniszteri kormáiiyalkatnak megfelelnek.Hogy ez a királyi kinevezési jogot is korlátozza, ha nem is szoros jogi, h >nem erkölcsi, tehát oly alapon, amely a nemzeti képviseletnek felelős kormányrendszer mintaoi>zágában minden jogi alapnál erősebb és kötelezőbb : az ennek a mint.Hországuak a története bizonyítja. Pedig elődeink ennek az országuak a példájára alkották meg s a király és a nemzet kezdettől fogva ennek az országnak a szellemében tartották fent a felelős miniszteri kormányrendszert egészen a jelenlegi kormány kinevezéséig, amely kormány már egyáltalán nem parlamentáris fele'ős kormány ós következéskép csak alkotmány- és törvényellenes önkényuralmi kormány lehet, mert : nem a képviselőház többségéből neveztetett ki s tagjai nem tartoznak a képviselőházban többségbe/i levő pártok kötelékébe ; sőt pártja sincsen s az országgj ülés és az egész ország bizalmatlansággal viseltetik iránta ; n am a képviselőház többségének, nem a nemzetnek az akaratát képviseli, hanem a királyét és hogy azt letörje, ezt pedig keresztülvigye : a kormányzatot, a képviselőház ellenőrzése, magát, pedig a felelősségre vonás alól kivonja, amennyiben az országgyűlést folyton elnapoltatja ; országos költségvetés országgyűlési felhatalmazás nélkül kormáuyoz ; sőt a képtegnapclőtt nem tudta küszönnyi a harmados burgondiját, mert hát, hogy izé . . . — Má nem szégyönli magát ked véu •embör, hogy itt . . . — Te csak hógass asszony ! hiszen a tekéntetes ur ugy is . . . hát, aztán, hogy az ispány ur hazabocsátotta — mögtisztölöm — esseg azonnal köllött küdenyi a Gyurijór. — Nem vagyok rá kíváncsi ! — No-uo tekéntetes uram ! . . láddé kee auuyuk a tekéntetes ur nem ollau, mint a mi Vicánk . . . — Arról beszéljen atyafi, hogy mit akar, mert, , . . — Hát mögtisztölöm, a bagonybilétát kéne küváttanyi, mer* hát a Bábi azt, íratta a Firic ífijurral, hogy ictennék köli aztatat . . . — No hát beszéljen már egyszer világosan ! azt a kutya . . . — Nono tekéntetes uram ! ne tessék mérgelőnnyi, mer a mi naocságos asszonyunk is a mórgelődés mián vesztette el az elmólettyét. — Ne járjon már annyit a szája, mert ha kimegyek . . . — Halli-e ked embör ? Ugy jár ám mind eocer a zispáuy urval . . , hiszen még most is arru csufótták a gyerökök. — Te csak hógass asszony ! Ösmeröm én a zurak természettyét,. Mőg ne fijj ám, iszen u'sse tud kügyőnni azon a fránya kis ablakon. — Takarodjék innen már egyszer vén szamár, mert azonnal rendőrt hivatek ! Nekem dolgom van és én nem hallgathatom a maga szamárságát Órákig! A vonat is azonnal be|ön ! — Akkó hát kukorcolj fő asszony ide az asztóra, ha eccer ide is begyüu. — HaUi e ked embör! a tekéntetes ur a lendöröket emlegettye. — Lendőr. lendőr ! Hájszen nem loptam ón. Nem bántom én söuki embör fiia marháját se. Mőg hát minden kinek mög fizetőm esseg a járandóságát. Lám, má' mögfizettem a papnak, mestörnek, bakiéinak, mer hat, azok Szentmihálosak, a csordásnak mög maj mögadózom, mer hát az Szentgyörg3 napos. — Hall; e ked embör? a tekéntetes ur ottben a dicsőütt szentekrü példázgo* lódik. — Asszony, te csak hógass ! Póldázgolodik bán, de nem a dicsöütt szentökrü, mert hát a/ok közt nincsen kutya paraszt,. — Halli-e ked, ha mán ecce megboszóntotta, hán kövesse meg kend. — Hájszen követgetöm. - Tekéntetes téiis uram, tisztölettel mögkövetöm, ne essék nehezségére a küfeleletöm. Ikkább mög'isztölöm álliccsa kü a bilétát, mer hát most má nőm várhat a Babi. Küfizetöm ám böosületesen, nem maradok vele restanciábo. Itt van esseg a pénz a zannyuk kendője sarkábo. Hát mosmá megkövetem, nyissa kü ezt a zablakot. — No hát mit aka.i ? — Hát, amint már előbb is leakartam beszényi, egy utolsó borosztálu bilétát aggyon. — Hová ? — Hát ahun a Bábi ura szógál! — Hát hol a fenébe szolgál ? talán én megszagoljam ? M-< mókázzék már annyit. — Az, az tekéntetes uram, a számbo adta. Mókázóra álléoesa kü, a naccságos asszonyság uradalmába. Most esseg nincs ugyan otthun, mert azt Íratta a Bábi, hogy ement külső országba görhesétő förödőbe. A lyányát meg — megtisztölöin a küfelelettmér' — kövérítő förödőbe kütte, szént.ég valami külső országbo. — Talán Bókázóra Hkar menni ? — Hájszen irás szerónt ugy mongyák, de hát mi parasztikus embörök csak igy hijjuk. — Itt van! 2 korona 70 fillér. — Nem lesz érte sok ? — Szabott ára van ennek, mint a zsemlyének. — A' sincs mindig küszabva, mögtisztölöm, mert az Otfertályos zsidónk hatot, a Kónyteleu zsidónk peig hetet ád egy hatosér. — Itt nincs alku ! Nekem szigorú reglamám van erre, ha drágábban adnám szigorúan meg leunék büntetve. — Isten ménese meg a tekéntetes urunkat! — Hát csak ódozd kü asszony azt a kendő sarkát. Itt van e tekéntetes uram! Tiz, husz, harminc. Ez is hatos ! nézd mög asszony . . . — Adja ide majd én megolvasom. — Azt hát, nem lőhet tekéntetes uram ! Mert hátha kő a zasszonyt is ón verőm mög, mög hát csak a pénzt is én óvásom mög. Mer hát ez igy van jól ! Tessen a péndz.
